Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-09 / 212. szám

Gondolatok a szocialista m amka versemről A szocialista lése tekintetében ezúttal nem azokról a kétséget kizáró nagy eredményekről, a munkaver­seny pozitív társadalmi, gaz­dásági és tudatformáló szere­pét bizonyító tényezőkről lesz szó, amelyeket a párt, az ál­lam és a szakszervezetek ve­zető szervei is egyértelműen elismernek. > A munkaverseny megítélésé­ben — éppen az eredmények továbbfejlesztése és gyarapítá­sa céljából — tudatosan első­sorban és hangsúlyozottan a problematikus és változtatást igénylő kérdéseket szükséges felvetni. A szocialista munkaverseny irányításának és szervezésének jelenlegi rendszerét az 1031/ 1967. (X. 12.) sz. Mt—SZOT Elnökségi határozat tartalmaz­za. A határozat végrehajtása során, annak eredményeként a vállalati kollektívák munkájá­ban, törekvéseiben mindjobban kifejeződnek a népgazdaság, a felhasználók és fogyasztók ér­dekei is, bár esetenként a kí­vánatosnál kisebb mértékben, mint a vállalati érdekek. A szocialista munkaverseny azonban — a gazdasági irá­nyítási rendszer jelenlegi vi­szonyai közepette, elsősorban az irányítás és szervezés gyen­geségei folytán, — még nem képes a lehetséges, kívánatos mértékben és módon feltáfni, hasznosítani azokat a poten­ciálisan meglevő tartalékokat, melyek a vállalati és üzemi adottságokban, különösképpen a dolgozók képességeiben és törekvéseiben megvannak. 'A vállalati belső mechaniz- rhusnak a gazdasági mecha­nizmus reformjával összhang­ban álló továbbfejlesztése, il­letve korszerűsítése a jelenle­ginél kedvezőbb feltételeket te­remthet a munkaverseny adta lehetőségek hasznosítására is. A vállalati belső mechaniz­mus korszerűsítésével kapcso­latos munkálatok elhúzódása, az új vállalati szervezeti és működési szabályzatok hiánya, illetve tartalmi fogyatékossá­gai miatt a munkahelyi gaz­dasági vezetők (elsősorban az üzem. és művezetők) az irá­nyításuk alatt álló dolgozók kellő befolyásolására, ösztön­zésére általában nem rendel­VISSZHANG A garázsszövetkezetek Szek- szárdon és Dombóváron című cikkükkel kapcs.olatban az alábbiakat közöljük: Az érvényben lévő település­tervezési irányelvek szerint nagy időtávlatban 1000 lakos­ra 260—280 személygépkocsi tárolását kell lehetővé tenni, ennek kb egyharmadát par­kolóhelyeken, kétharmadát sor-, illetve tárológarázsokban, szám szerint sorgarázsokban 40-et tárológarázsokban 130— 150-et. Egyszerűbb megvalósításuk miatt az igények természete­sen elsősorban sorgarázsok építésére irányulnak. Ezek épí­tésének lehetősége városok belső területein erősen korlá­tozott, előbb-utóbb kimerül, ami után elkerülhetetlenné vá­lik nagy garázsok építése. Az újságcikkel kapcsolatban meg­jegyezzük, hogy ez a korláto­zottság Dombóvár központi te­rületén is fennáll. Szövetkezeti formában mind­két fő garázstípus építése el­képzelhető. , Fábián Imre osztályvezető keznek a lehetséges és szük­séges hatáskörrel és eszközök­kel. Ez esetenként a termékek minőségének romlásában, a munka- és technológiai fegye­lem lazulásában, a vezetők és a beosztottak viszonyában érezteti kedvezőtlen hatását. Az üzemi demokrácia bár 1957., főleg 1968. óta sokat fejlődött, de változatlanul még túlteng benne a formalitás, fő­ként a közvetlen demokráciát illetően. Még nem mindenütt törekednek arra, hogy a válla­lati elgondolások és célok az egyének, a munkahelyi és vál­lalati kollektívák körében kel­lő időben és tartalommal is­mertté és elfogadottá válja­nak. Az üzemi demokráciában megnyilvánuló formalizmus, gyakran kedvét szegi az embe­reknek, csökkenti kezdeménye­ző készségüket, érdeklődésü­ket és felelősségérzetüket mun. kp helyük, vállalatuk ügyeit és tevékenységét illetően, s így a munkaversenyt is hátrányosan befolyásolja. Egyes üzemi vezetők sokszor goromba, rideg és elutasító magatartása a jogos sérelmek hosszadalmas intézése, méltán váltanak ki egyes helyeken el­keseredést, vagy közömbössé­get az egyénekben és környe­zetükben. Ilyen körülmények közepette a szocialista munka­verseny sem alakulhat ki kel­lő tartalommal. ' Előrelépésnek tekintendő a gazdasági vezetés és a társa­dalmi szervek (elsősorban a szakszervezeti és KlSZ-szer- vek) közötti munkamegosztás célszerű kialakítása a munka­verseny szervezésében és irá­nyításában. Ennek általános érvényű és érdemi megvalósu­lását lassítja és nehezíti, hogy a munkaverseny-mozgalom irányításáért, szervezéséért fe­lelős gazdasági vezetés — fő­ként a vállalati középkáderek — részéről ki nem mondott, de éreztetett lebecsülés és meg nem értés pvilvánul meg a munkaverseny-mozgalom sze­repét és jelentőségét illetően. A munkaverseny a dolgozók gondolkodásában is gyakran torzultan, más tartalommal je­lenik meg, mint amit az való­jában jelent. A vezetők és a dolgozók felfogásában a mun­ka és a munkaverseny elkülö­nülő fogalomként jelentkeznek. A vezetők egy része a verseny alatt gyakran felesleges papír­munkát, látszateredmények ki­mutatását, az ellenfelekkel va­ló rivalizálást és nem utolsó sorban a munkaintenzitás nö­velésére irányuló törekvéseket értik. Nem kevés azoknak a tisz­tességes, jószándékú dolgozók­nak, főleg munkásoknak a szá­ma sem, akik' úgy ’vélekednek, hogy: „a gazdasági vezetők csak szorgalmazzák a munka­versenyt, ha bajban vannak. — A munkaversenyt rájuk erőltették, előírják. — A ver­senyre nincs szükség, mert anélkül is ugyanazt végeznék, amit elvárnak és saját becsü­letük diktál. — A gazdasági vezetők teremtsék meg a fo­lyamatos munkavégzéshez szükséges műszaki, üzemszer­vezési feltételeket és gondos­kodjanak a munkakörülmé­nyek, a szociális, egészségügyi munkabiztonsági helyzet javí­tásáról.” A vállalatoknál nyéknél és gazdaságoknál a legnagyobb hatásfokú és leg­népszerűbb versenyforma a szocialista brigádmozgalom. E mozgalom viszonylag rövid idő alatt a legnépszerűbb és leg­fontosabb versenyformává vált A szocialista brigádmozga­lom nagy népszerűsége és tár­sadalmi tekintélye következté­ben egyes helyeken — válla­lati presztízsből — elvi enged­mények árán is szaporítják a szocialista címmel felruházott brigádok számát. Ennek követ­keztében érdemekben gazdag szocialista brigádok jogosan te­szik szóvá a mozgalom felhígu­lásának veszélyét, tekintélyé­nek és vonzóerejének lejáratá­sát. Az elvi engedmények között a leggyakoribb, hogy a pusz­tán termelési, gazdasági ered­ményeket elegendőnek tartják a szocialista cím adományo. zásához. Általában nem támasztanak kellő igényeket a szakmai to­vábbképzés és művelődés iránt. Nem kellően tisztázottak a szo­cialista magatartással és gon­dolkodással összefüggő elvárá­sok. Nem mutatkozik még sem össztársadalmi, sem vállalati szinten kellő mértékben a szo­cialista brigádmozgalomban részt vevő tömeg közvélemény­formáló hatása, következetes és tömeges fellépésük a helyte­len nézetek és magatartás le­küzdésére. Mi tehát a tennivaló? Min­denek előtt meg kell érteni hogy a szocialista munkaver­seny — mint az ember és a munka új típusú viszonya ala­kításának, formálásának eszkö­ze — a szocialista társadalom építésének továbbra is nélkü­lözhetetlen hajtóereje. Egyrészt a munkaverseny je­len viszonyai között azt jelenti, hogy a munkát új módon kell végezni. Nem többlet munkái jelent, hanem ki kell hogy fe­jezze a tudatosan, lelkiismere­tesen, felelősségteljesen vég­zett hatékonyabb munkát. Másrészt kívánatos, hogy a szocialista munkaversenyt, és különösen a szocialista bri­gádmozgalmat ne csak a gaz­dasági eredmények növelése potenciális erőforrásának te­kintsék, hanem a tudatformá­lás, az üzemi légkör javítása, a közösségi közgondolkodás és a szocialista emberi kapcsola­tok fejlesztése eszközének is. Különös gondot fordítani a szocialista brigád­mozgalom további ápolására, e kollektívákat, az egész szocia­lista munkaverseny-mozgalom gerincének kell tekinteni. Ha­tározottan fel kell lépni a moz­galom tekintélyét lejárató la­zaságokkal szemben, s ezzel egyidejűleg céltudatosabban kell elősegíteni a kollektívák szocialista jellegének erősíté­sét, a mozgalom hármas jel­szavának következetes érvé­nyesítése jegyében. A szocialista brigádokat se­gíteni kell abban, hogy mű­ködésükben nagyobb szerepet kapjon a politizálás és a köz­életi tevékenység, valamint az. hogy a munkahelyi magatartás és közvélemény elismert és el­fogadott formálóivá legyenek. Körösi István, az SZMT közgazdasági bizottságának vezetője Népújság 1971. szeptember 9. A testvéri Bulgária életéből Szófia látképe. Építészeti szépségükkel is felhívják magukra a figyel­met a bolgár tengerpart új szállodái. $ Az évi 1250 000 tonna kapacitású Zlatna Panega ce­mentgyár a Duna mentén. A képen: automatikus vezérlő­teremből irányítják az anyagok keverését. (Zentralfoto — MTI—KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom