Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-05 / 209. szám
Eszményem: a cselekvő értelmiségi Ankét Szász Péter új filmjéről PILINSZKY JÁNOSI INTELEM Ne a lélegzetvételt. A zihálást. Ne a nászasztalt. A lehulló maradékot, hideget, árnyakat. Ne a mozdulatot. A kapkodást. A kampó csendjét, azt jegyezd. Arra figyelj, amire városod, az örök város máig ú figyel, tornyaival, tetőivel, élő és halott polgáraival. Akkor talán még napjaidban hírül adhatod azt, miről hírt adnod itt egyedül érdemes, lmok, akkor talán nem jártál itt hiába. Csalás Dombóváron bemutatták Szász Péter Kapaszkodj a fellegekbe című kétrészes, spines, szélesvásznú, magyar- szovjet koprodukcióban készült filmjét. A bemutatót ankét követte. Ebből az alkalomból Dombóvárra utazott a film rendezője és társírója Szász Péter, s vele Adorján József, a MOKÉP főosztály- vezetője. A vendégeket Czank József, a Tölna megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója és Bérdl József, a Dombóvár Városi Tanács vb-titkára köszöntötte. Az ankét megkezdése előtt egy félórára a Kesztyűgyárba látogattak a vendégek. Azan- kéton, amelyet a művelődési házban rendeztek meg, fiatalok vettek részt. A Kapaszkodj a fellegekbe olyan vígjáték, amelynek ábrázolásmódja rendhagyó. Forgatókönyve, — amelyet Szász Péter és Julian Szemjonovírt — remek dialógusokra épül. Az operatőr, Szécsényi Ferenc szép felvételekkel örvendezteti meg a nézőt. Fényes Szabolcs zenéje elegáns aláfestése az ironizáló, humoros képi megoldásoknak. A rendező: jobbnál-jobb, kacagtatóbbnál kacagtatóbb ötletek sokaságát halmozta fel. A főszereplők — a szovjet Szvetlána Szvelics- naja és Gunar Cilinszkij és a két magyar főszereplő: Darvas Iván és Mensáros László — remek érzékkel megalkotott figurái hangos, itt-ott harsány nevetésre ingerlik a nézőt. De a film mégsem problémamentes. — Mi volt a téma alapötlete? — Az alapötlet csupán anyhvi volt, hogy egy repülőgép elindul Moszkvából Budapestre. Ez az alapötlet aztán három és fél évig érlelődött, növekedett, gazdagodott. A végén két, négyzetre emelten ellentétes ember — az arisztokratából lett kommunista és a parasztból lett arisztokrata — figurája köré központosítódott. — Mikor játszódik a film? — 1919-ben. De nem 1919- ről szól! Ezt sokszorosan alá szeretném húzni, százszorosán hangsúlyozni. — Akkor? — A célom az volt, hogy 1919 ürügyén a máról beszéljek. A ma locsogó értelmiségével szembeállítsam azt akit az állandó cselekvési inger hajt. Azt tudomásul vettem, hogy 1919-ről, a forradalom utáni felbolydult fiatal szovjet államról, annak életformájáról, életviteléről, annyi sok remekmű után, újat mondanom lehetetlenség. Úgy vélem, a világ legnagyobb forradalma történt meg Oroszországkönyvcjdonsagok Angeli Davis beszél Babits M. összegyűjtött versei Bikov: A halottaknak nem fáj Blond, Georges és Germaine: Évezredek asztalánál Derne L.: Mondatszerkezeti sajátosságok Eötvös J.t Magyarország 1514ben (Diákkönyvtár) Fallaci, O.: Ha meghal a nap (Kozmosz) Guérin: A hidegháború martalö- cai Hári M.—Ákos K.: Konduktív pedagógia Haditechnikai kislexikon Horgas B.: Tipi—lupa hercegnő Káidy J.: A kérgezés gépi eszközei Itéki B, Köpeczi B.: Az írás története Koháíi Zsolt: Sárközi György Kiss L: Jó szelet kapitány Ladó J.: Magyar utónév Lányi S.: Teli hajnal Lechevz.Mer—Solotorovslfv: A mikrobiológia három évszázada Magyar—angol orvosi szótár Molnár J.: Galeribűnözés Tanulmányok a hazai egésznapos iskola 1—4 osztályainak gyakorlatából Sotola: Jézustársaság Varga K.: Kislánycm édesem Zorin: Milliávdcs urak Vértes-hegység turistatérképe ban, s ezzel egy történelmi periódos zárult le, amelyről történelmileg újat felfedezni ma már képtelenség. — Akkor miért kellett 1919? — Mert olyan magatartásformák fedezhetők fel abban az időszakban, amelyeket ma is érdemes megszívlelni. így például; nem kell mindig mindent halálosan komolyan venni, aztán; az életben van jó és rossz, -esz ember a jóért van, de a rosszat önmagának kell leküzd enie. S ami főhősömben, Perczel Jánosban a legszembetűnőbb: minden ember élje mindig saját magát Perczel János igazi forradalmár, egészséges életösztönnel, humorral, természetes emberi adottságokkal, olyan ember, aki állandóan részt vesz az ügyekben. Megtehetné, —hisz akkoriban a még meglévő rendezetlen viszonyok lehetőséget adtak arra — de soha egyetlen egy percre sem gondolja, hogy azt, amibe belefogott, abba is lehetne hagyni. Állandó cselekvési ingere van. És itt kapcsolódik a film a mához. A ma embere sokat locsog, s különösen az értelAz olvasó némi csodálkozással látja korán elhunyt kitűnő tudósunk nevét e népi szakácskönyv címoldalán, pedig semmi kétség, valóban Erdei Ferenc a szerző, s tulajdonképpen igazi szakácskönyvről van szó. Illetve egy kicsit többről. Mert az ajánlás azoknak szól, akik „szeretik a szabadtéri sütést-fözést”, de miközben megtudjuk, miként kell készíteni a lassan feledésbe menő népi ételeket, a régi népi élet- formához kerülünk közelebb, sőt megismerkedünk egy kicsit a magyar konyha történetével is. Nem néprajztudományi, de nem is szakácsipari szakmunka, ahogy Erdei Ferenc is szükségesnek látta kihangsúlyozni, hanem tulajdonképpen mindegyiknél több: népi konyhai hagyományok feltámasztása és beillesztése életünkbe, s arra tanít, hogy „mindenki által megtanulható módon lehet ünnepi alkalmakat teremteni a néprajzi ínyesmesterséggel”, mert „a néprajzi hagyományokat követő ínyesmesterség a népdal világa, olyan könyörtelenül szigorú az ökonómiája és szertartási rendje, de ezen az áron éppen olyan varázsa is van’’. Erdei Ferenc kis könyve ezzel a — nem is túlzás azt mondani — varázslatos világgal ismertet meg. Nagyon fontos dolgokat tudunk meg, azt például, hogy miként kell használni a nyársat, a rostélyt, a bográcsot, mi a különbség a halászlé és a halpaprikás között, mire való a tok és a kemence. Tolna megyét természetesen legjobban a halászlé készítése érdekli, amelyet a könyv tanúsága szerint 1800- ban említ először egy német útleírás, s Erdei Ferenc legjelesebb mesterei között említi Parti Istvánt, „akitől az alapismereteket sajátította el a ge- menci erdőben’’. S választ kapunk arra is, hogy kell-e a halászléhez tészta, vagy sem. Csak itt ismert, a Tisza mentén „érthetetlen dolog”. Ám hallgassuk meg Erdei Ferenc véleményét erről a kérdésről: „Aki egyszer megkóstolta az igazi dunai halászlevet a hozzá méltó szinten elkészített metélt tésztával, az mindig kí- ~'vni fogja ezt. A varázs tit- ’•■y az. hogy a csodálatosan ízes, illatos, vérszínü és tejmiség, de keveset cselekszik. Az én eszményem a cselekvő értelmiségi, öt kívántam bemutatni Perczel János alakjában. — A „jólértesültek" beszélik, hogy eléggé megvágták e filmet bemutatása előtt Mi igaz ebből? ' — így, semmi E dolog mő. gött semmiféle pikantéria sem kereshető. Egy tény. A Kapaszkodj a fellegekbe koprodukcióban készült A film, a szovjet forradalom után, orosz területen játszódik. A koprodukciós partner szovjet filmstúdió volt Ugyanazt a kópiát játsszák a Szovjetunióban is, amit nálunk. így természetes, hogy kölcsönös megegyezésre és kölcsönös engedményekre volt szükség. Létrejött egy olyan film, amelynek ábrázolásmódja teljesen elüt a témában megszokottétól. A szovjet fél rendkívül tudatos kultúrpolitikáját követve, de hallatlanul nagyvonalúan sok mindenben engedett, engedményeket tett. Bevallom itthon sokkal több problémám van e filmmel, mint a Szovjetunióban volt. szerű halmazállapotú lé egy közömbös anyag társaságában érvényesül a legjobban. A halászlé halszelettel annyi, mint valami ugyanazzal, csak más halmazállapotban. Halászlé metélt tésztával pedig annyi, mint valami a frappáns kont- raszthatásával együtt.” De mégis, igazságtalanok lennénk, ha azt hinnénk, hogy csupán főzni tanít meg ez a kitűnő könyv. Valami másra is figyelmeztet, mindenekelőtt népi hagyományaink tiszteletben tartására, értékeinek fenntartására. De legjobban a természet szeretetére, a társas együttlét örömére, s arra is, hogy „jó nagyon soká visszaemlékezni egy-egy nevezetes halászlénapra és estére”. CSÁNYI LÁSZLÓ Freknoy Adám és neje, született Varga Panni tizenöt évvel ezelőtt mondták ki egymásnak a boldogító igent és házasságuk eleinte boldognak is látszott. Később, amikor három év után megszületett a kis Gyurika, még boldogabbak lettek, a férj nagyon tehetséges mérnök volt, akit nemcsak a felesége kedvelt, de a vállalatnál is szerették. Sokat dolgozott, könyveket Is írt, műszaki dolgokról, az asszony is dolgozott, de közben a gyereket is nevelgette, majdnem egyedül, mert a férjnek erre nem jutott ideje. Egy idő óta a férj kissé megváltozott. Titokzatos útjai voltak, munka után órákra eltűnt hazulról, kipampilázta magát, gondosan kötögette a nyakkendőjét és amikor az asszony érdeklődött titkos útjai felől, a férj kitérő válaszokat adott: — Nézd szívem, tudod, hogy szeretlek, tudod, hogy minden gondolatom a családé, de egy férfi életében vannak bizonyos dolgok. Tizenöt évi házasság után az ember már nem tud úgy lángolni, mint eleinte, szóval jobb, ha nem firtatjuk ezt a dolgot Panni okos volt és megértette, hogy a férfiak ilyenek. Jólesik nekik néha egy kis változatosság, biztosan talált magának valami kis nőt, hadd lelkesedjék, hadd szaladgáljon, elmúlik hamar az egész, kár ügyet csinálni belőle. Erről nem beszéltek többet, az asszony megnyugodott és amikor férje elindult titokzatos útjaira, meg sem kérdezte, hova megy, úgyis tudta és azt is, hogy a fellángolás nem tarthat soká, mert utóbbi időben Adám egyre nyugtalanabb. És egy szép keddi napon 'a férj elment hazulról, a gyerek kirándulni indult kis kollégáival és Panni betévedt az egyik belvárosi eszpresszóba, egy feketére. Már az ajtóban meglátta Ádámot. Hatalmas könyv volt előtte, körülötte papírok és önfeledten írt. Amikor felpillantott, meglátta maga mellett a nejét. A férj zavartan mente- getődzött: — De szívem.;, vagyis te..; hát ugyanis... ‘ — Hol van a zengő nagy szerelmed? — tért a tárgyra a feleség. A férj a kéziratcsomóra mutatott: — Itt. Tudtam, milyen okos vagy és megérted. Egy kis ballépést még elnézel nekem, de nyugodtan dolgozni melletted és a gyerek lármájával, meg a telefonnal együtt, sajnos nem tudok. KIRÁLYHEGYI PÁL TEN AGY SÁNDOR: MEDDŐ KÍSÉRLET Hetek, hónapok — aztán majd az évek. Van időm, hogy megszokjam hiányod. Segítenek apró árulások, hogy veled már csak gondolatban éljek. Magamnak — magamból — gyakran megidézlek s elhiszem, hogy senkinek sem ártok. Megszelídül minden kitalált ok, nem bántlak már, csak önmagádtól védtek. Bárcsak valóságosan ne jönnél sohal Hetek, hónapok meddő kísérlete lesz semmivé s képzelt nyugalmam vele. Ledől a gyávaság cifrázott otthona. Felejtenem végleg mért nem engeded, miért fitogtatod szegénységemet1 MAKAY IDA3 CSAK ADATOK Igék és jelzők cserben hagynak. V er smérték nincs a szenvedésre, a kinzott csönd, ami még vallhat Fölesküszöm szemed színére. A jegyzőkönyvek kopár nyelvén akarok szólni. Csak adatok kopogjanak. Név. Arcforma. Haj. Amiért éltem és még vagyok. Csak ilyenképpen: ez volt Ennyi. Itt ragyog még, mit hitt s akart Ezek a tárgyak tudtak róla. Ez kérdezett. — Az belehalt MÉRT ÉVA Az olvasó nap,6,a Erdei Ferenc: Néprajzi ínyesmesterség
