Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-01 / 205. szám

Előkészületek '•A.. % SZEKSZÁRDI SZÜRETI KAPOK 1971 SZEPTEMBER 16-19 Érik a szőlő, közeledik a szüret, s egyben közeledik Szekszárd város legnagyobb tömegrendezvényének, a szek­szárdi szüreti napoknak az ideje. Nem egészen három hét választ el bennünket et­től a rangos népünnepélytől, impozáns folklór-seregszemlé. tői. Azon már régen túljutot­tunk, hogy vitatnánk: kell-e szüreti napot rendezni Szek- szárdon, érdemes-e ezért hal­latlan energiát áldozni. Az előző években tapasztalt és minden várakozást felülmúló tömegérdeklődés egyszer s mindenkorra eldöntötte a vi­tát: Kell és érdemes! A szek­szárdi szüreti napok még azok után is megteremtette a maga tekintélyét, hogy úgy­szólván mindenütt divatba jött az ilyen és olyan „na­pok” rendezése. Sikerült olyan feledhetetlen — és igé­nyes — élményt nyújtó prog­ramot produkálni, ami min­den évben önmagáért beszélt, és érdeklődési körét a „kon- kurrencia” sem tudta elseké- lyesíteni. Mit várhatunk az idei szü­reti napoktól? Folynak-e már az előkészületei? Erről be­szélgettünk Lencsés Lászlóval, a városi tanács művelődési osztályvezetőjével, a szüreti napok előkészítő bizottságá­nak vezetőjével. — Folynak-e és milyen stádiumban vannak az elő­készületek? — Folynak, sőt, hadd te­gyem hozzá, az előkészületek állandóan folyamatban van­nak. Az előző évek sikerei — úgy érezzük — köteleznek bennünket, s ahhoz, hogy a várakozásnak a jövőben Is megfeleljen ez a rendezvény, egész éven át dolgozni kell. Olyan sokoldalú és sok időt igénylő előkészítésre van szükség, hogy a sok tenni­valót semmiképpen sem le­hetne ellátni egy kampány ke­retében, ha mégannyi erőt összpontosítanánk, akkor sem. Amikor tavaly a szüreti ün­nepséget követő munkanapon összeültünk, és röviden érté­keltük a tapasztalatokat, már az ez évi tennivalókról is be­széltünk. Ugyancsak a múlt évben összehívtuk a szerve­zésben részt vevőket egy ta­nácskozásra, amelyen az idei szüreti napok számos részle­tét megvitattuk. — Tehát ezúttal is érvé­nyes az a színházi berkek­ből származó mondás: mire a közönség láthat valamit, addigra a rendezők, szerep­lők nagyon sokszor elfárad­nak, kiizzadnak? — Igen, valahogyan mi is így vagyunk. Azt nem tud­nám megmondani, hogy egész éven át hány telefont, tár­gyalást, levelezést bonyolítot­tunk le ez ügyben, a közönség pedig ezután pillanthatja majd meg az első plakátokat, reklámtáblákat, tehát úgy tű­nik, hogy most kezdődnek az előkészületek, pedig annak javarészén már túl vagyunk. Persze, az elkövetkezendő nem egészen három hét lesz a legizgalmasabb, de ez nem kezdet, hanem az egész évi munka természetes folytatása, sportnyelven szólva hajrája, hogy ezúttal is szép ered­ménnyel végződjön majd a szüreti ünnep, és hogy utána kezdjük ismét a következő előkészületeit. — Mi lesz a változás ez évben az előzőkhöz .képest? — A kétnapos rendezvény gerincét jelentő műsorszámo­kon nem kívánunk változtat­ni, mert az bevált, jó, s kü­lönben is arra törekszünk, hogy kialakuljon, a köztudat­ban is megerősödjön a szüre­ti napok jellegzetessége, már­pedig az a lényeg állandó vál- toztatgatásával nem lenne el_ képzelhető. Viszont szüksé­ges, hogy a hagyományos részt is állandóan csiszoljuk, gazdagítsuk, és minden évben adjunk valami újat is. Ez év­ben újnak számít a második dél-dunántúli népművészeti hét megrendezése. Bár ez két nappal korábban kezdődik a szüreti napoknál, de szerve­sen kapcsolódik egymáshoz e r két rendezvény, pontosabban, a népművészeti hét nagyban hozzájárul a szüreti napok folklór-anyagának gazdagító- ] sához. — Még az év első felében | tárgyalások kezdődtek a Kapos—Koppány-*rölgy meg­hívásával kapcsolatban. Ab­ból kiindulva, hogy a Sár­köz pompás népviselete mellett már eddig is ott lett ! volna a helye az ugyancsak tetszetős, jellegzetes, de mindinkább a feledés homá­lyába merülő Kapos—Kop- pány-völgyi népviseletnek. — örömmel mondhatom, | hogy ezúttal gyönyörködhe­tünk a Kapos—Koppány-völgy népviseleti értékeiben is, mert Szakály és Regöly bejelentet­te a szüreti napokon való rész­véteiét. Az idei szüreti napo­kon ez les'í az egyik leglénye­gesebb új. A franciaországi testvérvárosunk, Bezons ter­mék- és bélyegkiállítást ren­dez a szüreti napok keretében, vendégül láthatunk egy ju­goszláv népi együttest, mint­egy 4 ország részvételével megrendezzük az egzotikus madarak kiállítását, Gemenc- ben pedig nyitva áll majd a trófeakiállítás, hogy az egyéb újdonságokat ne is említsem. — Tulajdonképpen ki a I házigazda? Ugyanis minden [ évben sokan nem tudták, hogy voltaképpen ki is szer- I vezi ezt a nagyszabású nép- | ünnepélyt. — Erre nem is olyan egy- | szerű válaszolni. Hivatalosan mi, a várost tanács rendez­zük, de természetesen nem egyedül, hanem megannyi más szerv közreműködésével. Éppen azt kívánjuk minden alkalommal hangsúlyozni, hogy a nagyobb siker érdeké­ben szükséges az egész város közreműködése. Ezúttal is azt kérjük, hogy lehetőleg min­denki érezze magát házigaz­dának, és ami tőle telik, te­gye meg a szüreti napok si­keréért. Ezt nemcsak a kü­lönböző intézményektől, vál­lalatoktól kérjük, amelyek közvetlenül szervezik az egyes részfeladatokat, vagy jelentős összegű díjakat ajánlottak fel a különböző helyezettek díja­zására. A város minden lakó­ját arra kérjük, hogy a maga családi körében segítse elő a szüreti napok sikerét: családi vendégek hívásával, házának, környezetének rendezésével és a rendezvényeken való rész­vételével. Eddig is a társa­dalmi • összefogás jelentette a siker kulcsát, s úgy gondol­juk, hogy a jövőben is ettől várhatjuk a kívánt eredményt — fejezte be nyilatkozatát | Lencsés László. BODA FERENC Kit véd a törvény? Törvényeink természetesen a becsületes, dolgozó emberek védelmében íródtak, mégis elő­fordulnak esetek, amikor azo­kat sújtja, akik nem vétettek — azzal, hogy betűszerinti al­kalmazásukkal kibúvót nyúj­tanak. A tévé Nyitott boríték című műsorának legutóbbi adásában szerepelt egy ügy, melyben az apa próbált meg — mindeddig sikeresen — kibújni gyerek­tartási kötelezettsége alól. Két különböző' házasságból szüle­tett gyermekei után mintegy tizenötezer forintnyi hátraléka van. A férfi nem a „bujkáló apák” csoportjába tartozik, akik munkahelyről munka­helyre vándorolnak, ha egyál­talán dolgoznak. Ö dolgozik, sőt dolgoztat — lévén maszek autószerelő, több alkalmazot­tal. 3500 forint bevallott jöve­delem után — ennek valójában a többszörösét keresi — ítélt meg a bíróság gyermekenként 750 forintot. Minden tárgyalá­sa kifizeti adósságai egy ré­szét, a többi folyósítására ígé­retet tesz, aztán természetesen nem fizet. Az adósság ismét nő a következő tárgyalásig. Nem egyedi esetről van szó, gyakran előfordul ilyen évekig tartó huzavona, miközben az anyának esetleg kenyérre kel­lene a pénz. Szabó László a műsorban azt javasolta, hajt­sák be a gyerektartást közadó módjára. Nemcsak jogilag van erre lehetőség hanem van is mit lefoglalni ebben, és az eh­hez hasonló esetekben. A munkakerülő apáktól azon­ban nincs miből behajtani az összeget. Ha az anya időköz­ben bele nem fásul a hiába­valónak látszó küzdelembe, az örökös bíróságra mászkálásba, egy idő után lecsukják a köte­lezettségét nem teljesítő férfit. A közhiedelem szerint, ezzel egy időre megoldódott a prob­léma, addig, míg börtönben ül az apa. biztosan jön a pénz. Arról azonban az érintett anyák tudnának beszélni, hogy ez mekkora összeg, legjobb esetben is —, de akkor a meg­állapított tartásdíj igen mini­mális — a felét kapják annak, ami járna. A néhány hónapos börtönbüntetés az esetek egy részében jó leckének bizonyul, a kiszabaduló aztán rendszere sen fizet. A többiben viszont kezdődhet élőiről minden. Jog alkotásunkból hiányzik olyan szabály, amely lehetővé tenné, hogy gyermektartási kötelezett séget elmulasztó apa ne bör­tönbe kerüljön, ahol a kere­seti lehetőség érthető módon minimális, hanem olyan he­lyen legyen kénytelen dolgoz­ni, ahol megfelelő összeghez juthat, amit aztán folyósítani lehet a gyermek eltartójának. A jogalkotás folyamat, mely­nek alkalmazkodni kell a tár­sadalom, az élet megváltozott körülményeihez. A válások számának emelkedésével egy­re több lesz a gyerektartási per is, ami a törvények szüle­tésekor nem. vagy csak elvét­ve fordul elő. ■ _________ -T- ü — N e haragudj, hérlek, én nem unom ilyenkor, tanévkezdés táján azt, ami neked állítólag már a könyöködön jön ki és álmodban is fel tudsz mondani. Bármi röhögnivalónak tartod., s akármennyire fö­löslegesnek, az „unalmas” felnőttek közül senkitől nem ve­heted el az emlékezés jogát, ők — illetve mi —, azonban ki­kérhetjük magunknak, hogy csúfolod} olyan érzések, gondo­latok fölött, amelyek átérzésére, végiggondolására — a jelek szerint — éretlen vagy. Azt mondod, hogy ha rajtad múlna, ripityára törnéd ősz- sze azt a „lemezt”, amin az idősebbek arról szövegelnek, hogy „haj, amikor én még diákgyerek voltam... ! Akkor így volt, úgy volt, amúgy volt, álmodni sem lehetett tejjel-mézzel fo­lyó Kánaánról, olyan tanévkezdésekről, mint mostanában, ami­kor a diák teljes fegyverzettel jelenik meg az első tanítási napon és még kisiskolásként sem mezítláb csattog a helyére, hanem szépen kimosdatva-ölxöztetve, szinte ünnepi parádé, ban.” Én azt tanácsolnám, hagyd békén azt a „lemezt”, mert vannak bőségesen olyan gyerekek, fiatalok, akiket érdekel, hogy apja, anyja, nagyszülője miként foglalhatta el helyét a tudás asztalainál a tanyasi, falusi, városi iskolák ezrében anno, amikor hazánkban a közoktatás ügye isten tudja ha- nyadrangú kérdést jelentett és a kiművelt emberfők sokasá­gát nem a nép tette, alkotta, mért egykor volt urai még a tudást, a műveltséget is kisajátították. Neked a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy év alatt elnyyzott iskolatáskád helyett kapsz minden évben újat, hogy szüleid előre gondoskodnak tankönyveidről, füze­teidről, egyéb fölszereléseidről és már a startnál úgy állsz, hogy a folytatás eredménye csak rajtad múlik. Az is ter­mészetes számodra, hogy nem kell röstellkedned kopottas öl­tözéked miatt és később a tél beálltával egyetlen egyszer sem kell hiányzásod okát azzal igazolnod, hogy nem volt cipőd és azért nem tudtál iskolába jönni. Elhiszem neked, hogy nem szívderítő hallgatni a felnőt­tek elbeszéléseit többek között arról, hogy amit te könnyed- játékosan megszereztél, az alapfokú tudás ötödik, hatodik fokozata után a tizenharmadik éves „embernek” a háta mö­gött becsukódott az iskolakapu. A tizenharmadik éves „em­ber” kenyérkeresö lett, pedig arról álmodozott, hogy tanító, vegyész, orvos lesz majd, ha felnő. Megértelek. Zavarnak az emlékezés felhői és nem érted, hogy míg egy-egy felnőtt el- borong tulajdon keserves diákévein, tulajdonképpen boldog. S azért tesz összehasonlításokat, hogy fokozódjék ez a bol­dogság, ami nem is csak egy-két emberé. Ez a boldogság kö­zös ,mert alapjait sem csak egy-két kéz rakta le. Egyébként, sajnálnám, ha mindezt kioktatásnak vennéd, ugyanis nem annak szántam, mivel túlzásaid, tévedéseid el­lenére te és kortársaid vagytok a holnap felnőttéi. Talán ezért tölt el valahányszor aggodalommal, amikor annak ad­játok tanújelét, hogy csak a jelen és csak a jövő isme. rétével megelégedve készülődtök a mai felnőttek nyomába lépni és nem tartotok igényt a múlt legalább olyan mély is­meretére. Ilyenkor olyannak látunk benneteket mi felnőttek, mint az olyan embert, aki tudja hol áll, sejti hova akar menni, de arra a kérdésre, hogy honnan jött és milyen ener­giákkal, nem képes válaszolni. Es még valamit... nagyon köznapi igazság, hogy ki-ki akkor lépi át az „öregség” első küszöbét, amikor már van­nak emlékei, Tetszik, nem tetszik, készülsz rá, vagy nem, ezt a küszöböt nem kerülheted el te sem. Aztán... az is elő­fordulhat, hogy emlékeidet, élményeidet unalmasnak talál­ják, feledésre ítélnék a nálad fiatalabbak! A megrendülést ne vedd majd szívedre! — óa —- . A társadalombiztosítás helyzete a vasutas szakszervezetnél A szakszervezet feladatai­nak növekedése, az új gazda­sági mechanizmusban megvál­tozott szerepe megköveteli a szervezetek hatáskörének tár­sadalombiztosítási és egész­ségügyi feladatainak ismételt meghatározását. Ennek szelle­mében ülésezett Pécsett, a va­sutas művelődési házban a Va­sutas Szakszervezet Pécsi Te­rületi Bizottságának Társada­lombiztosítási Bizottsága. Az ülésen megtárgyalták a kijelölt kilenc szakszervezeti bizottság által elkészített be­számolót, mely a társadalom­biztosítási szolgáltatásokkal foglalkozik. Megállapították, hogy emelkedett a táppénzes napok száma és a kifizetett pénzösszeg, ugyanakkor csök­kent az igénybevett gyógyszer mennyisége, a kórházi és or­vosi költség. Ezt követően a bizottság a dombóvári építési főnökség társadalombiztosítási tanácsá­nak munkáját vizsgálta meg. Az írásbeli jelentésből kide­rült, hogy a dolgozók többsé­ge 100—150 kilométerről jár be a munkahelyére, így a tár­sadalombiztosítással kapcsola­tos ellenőrzést nehéz elvégez­ni. Többen visszaélnek ezzel a helyzettel. Indokolatlanul be­teget jelentenek, mert tud­ják, hogy lakásukra — mi­vel az igen messze esik a munkahelytől — a hivatal­ból kiküldött bei eglátogatók csak ritkán jutnak el. A hason­ló esetek megelőzésére megfe- lellő intézkedéseket hoztak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom