Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-26 / 227. szám
George Szcferiadisz a világhírű görög költő, aki Sze- ferisz néven írta verseit, hétfőn elhunyt. A költő volt Görögország egyetlen Nobei-díjasa. Megjelent a Jelenkor legújabb száma Értékes szépirodalmi és tanulmány anyag jellemzi a Pécsett szerkesztett folyóirat új számát. A lírai rovatban Ágh István, Fodor András és Mátyás Ferenc új verseit, valamint Weöres Sándor műfordításait olvashatjuk. Bertha Bulcsú interjúsorozatában ezúttal Kolozsvári Grandpierre Emilhez látogatott. Ehhez a beszélgetéshez kapcsolódik Kolozsvári Grandpierre készülő új regényének részlete. Figyelmet érdemel Mészöly Miklós Notesz című ironikus hangvételű írása és Tüskés Tibor képzőművészeti krónikája. y A szeptemberi Jelenkor-szám különlegessége az idei baranyai irodalomtanítási napok előadásaiból készült összeállítás. A tanulmánysorozat a modern műelemző módszerekről ad összefoglaló képet. Szabolcsi Miklós írása általános tájékoztatást nyújt az egyes műelemzési eljárásokról, Hankiss Elemér néhány módszer gyakorlati alkalmazását mutatja be a kritika és a tankönyvek területén, Halász Előd a mai epikai művek modelljeivel foglalkozik, Bécsy Tamás pedig a mai drámák elemzésére ad példát. Végül M. Rónaky Edit vezető szakfelügyelő összefoglalását olvashatjuk az általános és középiskolai tanároknak az előadásokhoz kapcsolódó vitájáról. KÉRÉNYl GRÁCIA: REZQŐ LILA Lila virágok I nyúljatok értem amikor a falak föl-alá járnak Rezgő lila alkonyi levegőből építek neked várat. A földszinten lakik a dió, meg a gesztenye, a szőlő meg a kenyér az emeleten. A földszinten göröngyös a vágyakozás. Az emeleten hallgatag és' lágy a szerelem. En teneked soha nem csilingelnék. A szemem is kinyithatom, ha akarod. Ilyen szeretőd többé nem lesz. Ilyen szeretőm többé nem lesz Ilyen bántóm. Ilyen jóakaród LI SZANG HVA: Mai koreai költő A KÖLTŐKHÖZ Ha csak egy versed van, miben valami újat teremtettél, nem élsz hiába, jó hogy megszülettél. Mint a leveli béka a vihart, jelzed, ha felénk baj felhője tart. De ha egymástól elszakad szíved és lelked, — sánta, félszeg sorod, sorsod kell a fenének! Mit ér a Nap, fogyatkozásidején? Kel s megy; nem varázs. Dicső neved csak úgy lehet, ha versedből, mint pici magból egész új világ született. Ha bátrabb vagy mindenkinél, & a jövőt nézed, az a cél. Jobbágy Károly fordítása. __ H orváth Árpád t Tolna megyei nemzetőrök a pákozdi csatában Szeptember 29-én lesz 123 éve annak, hogy 1848-ban a nagyobbrészt újoncokból és nemzetőrökből álló honvédsereg Pákozdnál feltartóztatta és visszavonulásra kényszerítette Jellasics horvát bánnak Budapest elfoglalására igyekvő hadseregét. Hogy is történt ez? Miként szerepeltek ott a Tolna megyei nemzetőrök? Jellasics 1848, szeptember 10-én adta ki a parancsot seregének a Magyarországra való betörésre. A sereg három oszlopban vonult be magyar területre. A balszárnyat, amely főleg Somogy és Veszprém megyén keresztül nyomult Fehérvár és Budapest felé, a bán személyesen vezette. Ereje mintegy 15 ÖÖO főt képviselt A középhad ugyancsak körülbelül 15 000 emberből állott, Hartlieb altábornagy parancsnoksága alatt. Ennek a seregnek jobb oldali biztosító csapatai érintették Tolna megye északnyugati határát. A jobbszárnyat, amely Baranyán és Tolnán keresztül igyekezett Jellasics hadával egyesülni, Roth és Philipovics tábornok vezényelte, létszáma hozzávetőlegesen 9—10 000 harcost számlált. A bán az általa vezényelt balszárnnyal szeptember 11-én lépte át Légrádnál a Drávát Tolna megyét elsőnek Hartlieb csapatai érték el, amelyek szeptember 14-én Iregen és környékén pihentek és táboroztak. « Az ellenség tehát már a vármegyében volt, ahol viszont semmiféle sorkatonaság sem tartózkodott, és még az általános népfelkelést sem hirdették meg, pedig Roth hadserege is egyre inkább közeledett a megye határához. Közben Jellasics már Székesfehérváron is túljutott. A magyar táborban azonban még mindig nem volt egységes katonai vezetés, sem táborkar, sem főparancsnok. Katonai ügyekben, sőt harcászati kérdésekben is a miniszterelnök intézkedett. Végre is a nádorral Pestre visz- szatért Moga altábornagy vállalta a Velence körül gyülekező, táborozó magyar sereg főparancsnokságát A sereg mozgó illetve önkéntes nemzetőrei között, Perczel Miklós őrnagy parancsnoksága alatt, mintegy 1200 főből álló Tolna megyei önkéntes zászlóalj is szerepelt. A zászlóalj minden egyes tagja kellően felszerelve, fegyverrel is rendelkezett Cj KÖNYVEK Csapó: Olaszország útközben Endre: Lánghegesztés technológiája Hobby C Hústermelés kisállatokkal a háztájiban Jókai: Ahol a pénz nem Isten Képes politikai és gazdasági világatlasz Ladányi: Kedvesebb hazát Móricz: Rózsa S. a lovát ugratja—Rózsa S. összevonja szemöldökét I—II. Tanári kézikönyv a történelemtanításhoz ált. isk 8. o. Aequaviva: Híradás Chiléről Bános: Kötötanfolyam A film ma Gaboriau: A 113. sz. ügyirat A gazdasági mechanizmus jogszabályainak gyűjteménye IV. kötet Győry: Tűzvirág Kahána: Szél hordta magyarok Lantos: Elet és táplálkozás Sand, G.: Rudolstadt grófné Tótfalusi I.: Shelley világa Tanári kézikönyv a történelem- tanításhoz az ált. isk. 7. oszt. A Munka Törvénykönyve és végrehajtási rendeletc Tanácstörvény. Az 1971. évi L törvény és végrehajtási rendelkezései A zászlóalj a szeptember 29-i Pákozd—Sukoró—Velencei csatában olyan derekasan állta meg a helyét, hogy még maga a főparancsnok. Moga altábornagy is, dicsérően emlékezett meg róluk mindjárt az ütkpzet napján a miniszterelnökhöz intézett jelentésében. „Az ellenség ma reggel fél tíz órakor — így szólt a jelentés — a jobb szárnyamat 5 zászlóaljjal és egy ágyúüteggel megtámadta. Én ellenébe a tolnai nemzetőrséget, Wasa és Ernest ezredbeli egy-egy zászlóaljat, továbbá Ivánka őrnagy önkénteseinek egy részét és a Miklós-huszárokból egy osztályt állítottam. Ezen ütközetben alkalmuk volt magukat kitüntetni a Perczel őrnagy vezérlete alatt álló tolnai nemzetőröknek, egyszersmind a Wasa ezredbeli- eknek és Ivánka őrnagy serege egy részének.” A horvát sereg veszteségét Moga, bár biztosan megállapítani nem tudta, mintegy 100 halottra és sebesültre becsülte, saját veszteségét pedig 2 halottban, 37 sebesültben és 5 agyonlőtt lóban vélte megállapíthatónak. — „Ámbár ‘seregünk egy teljes győzelmet vívott ki — fejezte be jelentését — mégis katonai nézetből ezen ütközetnek az eredménye csekély, ellenben annál nagyobb erkölcsi hatást tett az új csapatra, amennyiben az a helyét az első megütközés alkalmával diadalmasan meg tudta állni és tartani.” E bizakodó megállapításával szemben, mégis Moga, amikor István nádor a seregtől eltávozott, mindenáron vissza akart vonulni, mivel nem bízott serege harci ellenálló- képességében. Perczel Mór ezredes viszont —- még a 29-i ütközet előtt — a Sukorón tartott haditanácson a megütközést sürgette, amit fivére Perczel Miklós is erősen támogatott. ök bíztak a seregben, mert ismerték lelkes hangulatát és a csata kimenetele őket igazolta. A haditanácson Moga gúnyosan az ókéri esetre célozva, ahol a kezdetlegesen felszerelt tolnai felkelők elhagyták állásaikat, így érvelt Perczel Miklóssal szemben: „Was wird geschehen, wenn die Tolnauern auf den ersten Kanonen-Schuss davon laufen?” Vagyis mi történik akkor, ha a tolnaiak az első ágyúlövésre megfutamodnak? Amire Perczel Miklós igen talpraesetten válaszolt.' „Es ist noch besse, wenn sie auf den ersten, als sie gar keinen Schuss davonlaufen”. (Az még mindig jobb, ha az elsőre, mintha lövés nélkül futnak el.) A csata befejeztével azután Moga lojálisán, írásban gratulált Perczel Mórnak a tolnaiak vitézségéhez. „Ich gratuliere Ihnen, Herr Oberst, wir Siegten und die Ehre des Tages gebührt ihrem Bruder und der Tolnauer Nationalgarde.” (Gratulálok önnek, ezredes úr, mi győztünk és a nap érdeme az Ón fivéréé és a tolnai nemzetőrgárdáé). Ennek a levélnek az a nevezetessége még, hogy azt Moga fővezér „nyargoca” — pa- rancsőrtisztje —a későbbi magyar miniszterelnök, gróf Andrássy Gyula vitte el Perczel Mórnak. A Tolna megyei önkéntesek dicséretére szolgál ezenkívül még az is, hogy amikor Perczel Mór ezredes dandára a csata után zilált sorokban vonult vissza Martonvásárrat ott már rendes táborozásban találta a Miklós fivére vezette tolnai nemzetőröket. A csatában részt vett önkéntesei szerepléséről egyébként Perczel Miklós, közvetlenül a pákozdi ütközet utáni napon, a megye alispánjához intézett jelentésében részletesen ekként számolt be: „Még ugyanaz nap (szept. 29.) éjjel visszavonultunk ide Martonvásárra, ahol összevonván minden erőnket az ellenséggel szemben csatára készen állunk. A bán alkalmasint kiábrándulásnak indult, mert ma fegyverszünetet ajánlott, melyet mi a tegnapi fáradságos és esős időben eltikkadt népünk nyugosztolásá- ra és összevonulásunk végett is igen hasznosnak ismervén, köz-haditanácsunkbam elfogadtunk és némely feltételek melletti megkötésére, de csak 3 napra, biztosainkat el is küldöttük. E diadal feletti örömüket bizonyára növelni fogja, értesülvén arról, hogy a tolnai önkéntesek vitézsége a sereg jobbszárnyán az áruló bán balszárnyának a visszaverésében fő tényező volt, sőt mondhatnám jobbára maga eszközölte azt. Különösen kitüntette magát az első és a második század és azok vezetője Perczel Sándor százados (Mór és Miklós testvére), úgyszintén e két század valameny- nj'i tisztje és közvitéze, egyik a másiknál vitézebbül viselte magát. A 3. és a 4. század általam vezéreltetett a tűzbe, de a két elsőnek a vitézsége az ellenséget a mi segítségünk nélkül is elriasztotta. Általában a többiek is az egész csata alatt a legszebb magatartást és elszántságot mutatták s ekkép sikerült azt a szennyet (az ókéri eset) melyet egyik seregünk a megye becsületén ejtett, fényesen lemosni.” Megemlítette Perczel Miklós a jelentésében, hogy a csatában közülük csak Bencerits tizedes és 3 közvitéz sebesült meg, de ők sem súlyosan. A pákozdi csata után kötött fegyverszüneti megállapodást Jellasics nem tartotta be, még pedig azért nem, mert közben meggyőződött arról, hogy közötte és a Roth táborhok vezette tartalék hadoszlop között már magyar csapatok állnak, így tehát Roth csatlakozására nem számíthat. Ennek tudatában tartalék seregét sorsára hagyta és igyekezett a magyar seregek elől mielőbb Ausztriába, biztos területre érni. Ez sikerült is neki, mivel Moga fővezér, Perczel Mór ezredes és Görgey Artur őrnagy fegyverszünetet elítélő és ellenző felfogásával szemben, elmulasztotta a kedvező alkalmat: egy megvert, menekülő csapatnak az üldözését. Tolna megye ma élő nemzedéke büszke lehet a pákozdi csatában hősiesen helytálló tolnai nemzetőrökre, már csak azért is, mert a múlt értékeinek a megbecsülése feltétlenül hasznos és szükséges is az új társadalmi rend felépítésében. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza! Csak olyan irodalmi munkákra válaszolunk. amelyekben a tehetség jelét látjuk.
