Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-24 / 225. szám

TFoíyíatás nz T. ol3aír6í:f demelnek megkülönböztetett figyelmet és gondoskodást a felnőttek, nemzedékétől, álla­munktól. Elmondta a felszólaló, hogy a KISZ mindvégig cselekvő részese volt a törvényjavas­lat előkészítésének, észrevéte­leivel, javaslataival formálója a tervezetnek, indítványainak egy része betű szerint is he­lyet kapott a paragrafusok­Pullai Árpád: ban; míg a több! közvetve vagy a kormány végrehajtá­si rendeletében érezteti hatá­sát. Felszólalását azzal fejez­te be dr. Horváth István, hogy az ifjúságról szóló új törvény nem csodaszer, ha­nem eszköz, ami annyit ér, amennyit hasznosítunk belőle. Egész népünk és ifjúságunk közös vívmánya. Kidolgozásá­hoz az MSZMP Központi Bi­zottságának kezdeményezése nyitotta meg az utat és tár­sadalmunk fejlődése a szocia­lista demokratizmus kiteljese­dése érlelte meg a feltétele­ket. A KISZ Központi Bizott­sága a maga nevében a tör­vényjavaslatot elfogadásra ajánlotta az országgyűlésnek. Ezután szünet következett. Szünet után dr. Beresztóczy Miklós elnöklésével folytató­dott a tanácskozás. Az elnök Pullai Árpádnak, az MSZMP Központi Bizottsá­ga titkárának adta meg a szót. Az ifjúság széles tömegeivel bizalom telj es az összhang Olyan javaslatról kell a tisz­telt országgyűlésnek döntenie, amely a társadalom majdnem felét alkotó ifjúság jogait és kötelességeit emeli törvény­erőre. A mostani átfogó jogi szabályozás érint minden fia­talt, szülőt, a neveléssel hiva­tásszerűen foglalkozó pedagó­gust; minden munkahelyi ve­zetőt, akinek gondjaira társa­dalmunk pályakezdőket és fia­tal munkatársakat bízott. Érin­ti tehát egész társadalmunkat —; kezdte beszédét Pullai Ár_ pád. Minden hatalom számára nagy politikai vizsgatétel, hogy milyen célokat állít az ország elé, azokat magukénak tud­ják-e vallani a társadalom tag­jai. Súlyos és kibékíthetetlen a konfliktus, ha a hatalmon le­vő osztály céljai, osztálytörek­vései szembenállnak a nemzet többségének érdekeivel, a ha­ladással. A történelem tanúsít­ja, hogy az ifjúság ilyen eset­ben szinte törvényszerűen mindig a haladás oldalára áll. így volt ez hazánkban az 18-18- as forradalom és szabadság- harc, később a Tanácsköztár­saság napjaiban, majd a Hor- thy-fasizmus ellen vívott poli­tikai küzdelem idején. A fel- szabadulást követően ifjúsá­gunk lelkesen és tömegesen állt a születő néphatalom mel­lé. Az ifjúság napjainkban is sokat hallat magáról. A kapi­talista világban szenvedélyesen lázad a céljaival és létérdekei­vel ellentétes társadalmi álla­potok, a burzsoá hatalom ön­kénye ellen. Ha sokszor nem is kellő tudatossággal és szer­vezettséggel, de kifejezésre jut­tatja, hogy helyzetével elége- ' detlen-és nyugtalanító sorskér­dés számára jövőjének alaku­lása. Társadalmunkban gyökere­sen más az ifjúság helyzete. A politikai hatalmat birtokló munkásosztály céljai a kor­mányzás, a hatalom gyakorlá­sa közben szorosan összefonód. nak a társadalom egészének, tehát az ifjúság létérdekeivel is. Társadalmunk minden dol­gozó osztálya, rétege — az if­júság is — intézményesen és törvényesen részesedik az or­szág anyagi és szellemi gya­rapodásából. Ez az .alapja an­nak, hogy nálunk milliók tud­nak azonosulni a politikával, a kormányzati törekvésekkel. A valóságban azonban a kö­zösségi és a személyes célok összhangja nem mindig és mindenkinél érvényesül egy­formán és kötelező erővel. Társadalmunk átmeneti jelle­géből fakad, túlnyomórészt a múltból örökölt társadalmi és szemléleti maradványokkal, a fejlődéssel járó ellentmondá­sokkal, de az ország adott te­herbíró képességével is össze­függ, hogy lehetnek konflik­tusok is. Ezek létrejöttében természetszerűleg sokféle sze­mélyi és helyi körülmény is közrejátszik. Az ilyen feszült­ségek, gondok a fejlődés me­netében azonban fokozatosan progresszív megoldást nyerhet­nek. Ennek következtében az ifjú­ság széles tömegeivel bizalom, teljes, , jó az összhang, rendsze­rünk mindenkinek biztos meg­élhetést, reményteljes, vonzó jövőt és megbecsülést nyújt. És ez a legfontosabb, amire az ifjúság minden országban vá­gyik. eredményes helytállás. . Ami­lyen hasznos és értékes az egyén hozzájárulása a munka­helyi közösség és az ország ’céljainak megvalósításához, közös anyagi, és szellemi gya- ■ rapodásunkhoz, olyan legyen a megbecsülés mértéke a mun­kahely Is az ország részéről. Pullai Árpád befejezésül hangsúlyozta: Ha minden fel­nőtt és. ifjú, minden szerv és intézmény jobban kihasználja lehetőségeit a törvény gyakor­lati megvalósítása stírán, ak­kor társadalmunknak keve­sebb gonddal kell szembe­néznie az új nemzedék fel­készítésében. A törvény nemcsak e fontos és időszerű társadalompoliti­kai felismerés erősödését és terjesztését segíti elő, hanem garanciákat is teremt ahhoz, hogy az ifjúság ügyét össz­társadalmi feladattá avassuk. A vitára beterjesztett tör­vényjavaslatot a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága megbízásából el­fogadásra ajánlom. Pullai Árpád beszéde után Hartai Irén, budapesti, Lend- vay Miklós, Zala, Kovács Ju­dit, 1 Fejér, Kárpáti Ferenc, Pest megyei képviselő mondta el észrevételeit a törvényja­vaslattal kapcsolatban majd Dániel Mária, Tolna megyei1 képviselő, a Paksi Konzerv­gyár üzemvezető-helyettese emelkedett szólásra. Dániel Mária felszólalása Dániel Mária — a Tolna megyei képviselőcsoport véle­ményét tolmácsolva i— ki emel­te: A törvénytervezet tartal­mazza azokat a legfontosabb Lázár György: megállapításokat, amelyek a törvényt valóban az ifjúság alkotmányává tehetik. Külö­nösen jelentős az ifjúság munkában való részvételét tárgyaló fejezet A képvisel# megállapította: A munka em-j bérré formáló ereje nagy­jelentőségű, ezért alapvető,1 hogy az ifjúságot a korosz­tálytól függetlenül bevonják az aktív munkavégzésbe. Sok esetben az is gondot okoz, hogy nem képesítésük­nek megfelelő munkakörben foglalkoztatják a fiatalokat Ilyenkor a kezdő szakember feleslegesnek érzi magát, s elmarad a -munkavégzéshez alapvetően szükséges úgyne­vezett sikerélmény. Különö­sen akkor éleződik ki ez a probléma, ha az anyagi, er­kölcsi elismerés is elmarad. A képviselő véleménye sze­rint e problémák megoldásá­ban sokat tehetnek az illeté­kes párt- és KlSZ-szerveze- tek, a szakszervezetek, vala­mint a szocialista brigádok. A törvénytervezettel egyet­értett. Nagy Ferencné, Bács-Kis- kun megyei képviselő felszó­lalása után ebédszünet követ­kezett. A szünet után Varga Gáborné elnökletével folytató­dott a tanácskozás. Elsőnek Lázár György munkaügyi mi­niszter emelkedett szólásra. Tisztelt országgyűlés! Az ifjúsági törvénnyel a fel­nőttek nem ajándékot adnak az ifjú állampolgároknak. A nemzet jövőjét tartjuk szem előtt, amikor e törvényt meg­alkotjuk. Az ifjúság közéleti szerepének, befolyásának növe­lése része a szocialista de­mokráciáról vallott nézeteink­nek, belső társadalmi demokra­tizmusunk további kibontakoz­tatásának. Az összés intézmé­nyes fórummal rendelkezünk. A felnőttek körében, hang­súlyozni kell: Az a természe­tes. ha a fiatal nem hajbókol, megmondja amit érez és gon­dol. őszinte véleménynyilvání­tása támogatást érdemel. A fiatalok kritikáját — még ha az sokszor „szabálytalan” vagy egyesek szemében idegen is — nem nélkülözheti a társada­lom. Pullai .Árpád ezután hang­súlyozta: áz ifjúságból áradó friss, olykor nyers erő — he­lyes, céltudatos, irányítás mel­lett szocialista közéletünk egyik hajtóereje. A továbbiakban rámutatott a Központi ’ Bizottság titkára: A társadalom joggal várja az Iskolától, hogy a fiatalokat az életre készítse fel. Tudnia kell az iskolának helyesen és reálisan irányítani a pálya- választást, hogy a választott életpálya összhangban legyen a társadalmi érdekekkel és lehetőségekkel, a fiatal ember felkészültségével, elképzelései­vel. Az ifjúságért érzett felelős­ségnek ott kell kezdődnie, ahol a gyermekről a legalap­vetőbb gondoskodás történik: a családban. Semmiféle tör­vény, intézkedés nem . pótol­hatja a szülői szeretetet, és gondoskodást, amelyre minden fiatalnak szüksége van. Társa­dalmunk, államunk nem ad felmentést a szülői felelősség alól, amikor részt vállal az if­júságról történő gondoskodás­ból. Az új törvény biztosítja az. ifjúság jogainak és kötelessé­geinek egységét. Ennek érvé­nyesítésére a törvény alkal­mazása során az. életben is törekednünk kell, mivel éppen ez a törvény lényege. Világo­san meg kell mondanunk if­júságunknak, mi az erkölcsi alapja jogai gyakorlásánál:. Társadalmunkban ehhez az erkölcsi alap- nem lehet más, mint a jól végzet munka, az A fiatalok kétharmada elégedett választott foglalkozásával A törvényjavaslat kiemeli azokat a feladatokat, amelye­ket az ifjúság munkára való felkészítésének, pályakezdésé, nek elősegítéséhez kell meg­oldani. Ez érthető, mert az élethivatás megválasztása, a gyakorlásához szükséges isme­retek elsajátítása csakúgy, mint a pályakezdés, olyan feladatok, amelyek eredményes megoldá­sa nemcsak egyéni, de sajátos társadalmi érdek is — kezdte felszólalását a munkaügyi mi­niszter. A foglalkoztatottak több mint egyharmada ma is 30 éven aluli fiatal ember. A munkásifjúség száma eléri a 800 000, a parasztifjúság- a 300 000-et. Egyénnek és társadalomnak közös érdeke, hogy lehetőleg gondosan és körültekintően tervezzük a jövőt, hogy minél jobb összhangot teremtsünk az egyéni törekvések, képességek és a társadalom szükségletéi között. A teljes összhangot aligha érhetjük el, de sokat tehetünk azért, hogy minél ke­vesebb legyen az olyan fiatal, vagy felnőtt, akinek örömtelen, vagy éppen terhes a választott pálya. A pályaválasztási tanácsadás jövőbeni munkája szempontjá­ból is biztató az erre irányuló tudományos kutatás fellendü­lése és az, hogy a pedagógus- képző és továbbképző intéz­mények a jövőben teret bizto-. sítanak a pályaválasztási ta­nácsadás oktatásának is. Közvéleményünk egy részé­ben még mindig téves, vagy legalábbis pontatlan képzetek élnek a fizikai munkáról. Va­lószínűleg nem ismerik eléggé azt az egyre szélesebb terület­re kiterjedő folyamatot, amit a korszerű technika meghono­sodása vált ki, s aminek kö­vetkezményeként a fizikai munka tartalma is átalakuló­ban van. Mind több az olyan munka- terület, amely a munkástól ko­moly elméleti tudást, kombi­nációs készséget és alkotó gon­dolkodást kíván. Más oldalról főleg munkás- és parasztszülőknél találkozni olyan magatartással, hogy olyankor is kevesebb erőfeszí­tést tesznek gyermekük to­vábbtanulása érdekében, ami­kor az adottságok, a képessé­gek az értelmiségi pályára va­ló irányítást tennék indokolt­tá. Igaz, ebben már, gyakran olyan okok is közrejátszanak, amelyeket a család saját erő­ből tud megoldani. Éppen eb-, bői a felismerésből születtek azok a kormányzati intézkedé­sek,- amelyek párosulva a tár­sadalom segítőkészségével mind több tehetséges munkás és paraszt fiatal számára nyúj­tanak támogatást, teremtenek kedvezőbb feltételéket a to­vábbtanuláshoz. Jó dolog, hogy ezt a fontos feladatot a törvényjavaslat kü­lön is kiemeli. Az ifjúság életében a másik messzeható lépés a választott életpálya megkezdése. A pályakezdő fiatalok ügyé- • nek felkarolására azonban to­vábbra is sok a tennivaló. Eb­ből a szempontból figyelemre méltóak azok a válaszok, ame- • lyeket a fiatalok adnak önma­guk helyzetének megítéléséről. A Központi Statisztikai Hiva­tal nemrégiben közzétett ösz- szegező, elemző tanulmányá­ból és más hasonló anyagok­ból egy sor kedvező tényt is­merhetünk meg. Kitűnik pl., hogy a pályakezdő fiatalok mintegy kétharmada választott foglalkozásával elégedett. A felmérések tanúsága szerint a fiatal szakemberek kb. 85 szá­zalékának munkája megfelel képzettségének. örvendetes, hogy a megkérdezett fiatalok túlnyomó része az érvényesü­lés útját a több és a jobb munkában látja. A fiatalok közül sokan ki­fogásolják, hogy elmarad, vagy nem kielégítő az a segítség, amit a munkahely megismeré­séhez kapnak. Mások bérezé­süket vélték igazságtalannak, vagy az előbbrejutás lehetősé­gét hiányolták. Valószínű, hogy a válaszokban sok a szubjektív elem, esetenként ta­lán a türelmetlenség diktálta azokat. Alapvető jellemzőjük mégis az, hogy közel állnak az igazsághoz. • A törvényjavaslat és annak indoklása kifejezésre juttatja, hogy megalkotásához szocia­lista társadalmunk fejlődésé­nek eredményei, a párt és a . kormány Kosszá múltra visz- szatekintő és az eddigikhen jól bevált ifjúságpolitikája szol­gáltatja az alapot. Fiataljaink többsége tudja és méltányol­ja ezt. A munkából, és ha kell az áldozatvállalásból is be­csülettel kiveszi részét. Min­den bizonnyal így lesz ez a jövőben is, ezért meggyőződé­sem, hogy az elfogadásra ajánlott törvénytervezet jó ügyet szolgál. Lázár György munkaügyi miniszter beszédét követően a vitában felszólalt még dr. Be­resztóczy Miklós, az ország- gyűlés alelnöke, Bartha István, Hajdú megyei, Szép Zoltán bu­dapesti, Szomszéd Gy. István Nógrád megyei képviselő, dr. Beckl Sándor, az MTS elnöke, Kocsis József Győr-Sopron megyei, Csirke Anna Baranya megyei, Fecser Péter Somogy megyei és Ollári István Bor­sod megyei képviselő. Ezután szünet következett, majd Apró Antal elnöklésé­vel folytatta munkáját az or­szággyűlés. Apró Antal a vi­tát lezárta, s Ilku Pál műve­lődésügyi miniszternek adta meg a szót, aki válaszolt a vi. ta során elhangzott felszólalá­sokra. A művelődésügyi miniszter válasza után határozathozatal következett. Az elnöklő Apró Antal előbb szavazásra bocsá­totta a módosító javaslatokat. Ezeket az országgyűlés egy­hangúlag elfogadta. Ezután az országgyűlés az ifjúságról szó­ló törvényjavaslatot általá­nosságban és — az előzőleg megszavazott módosításokkal — részleteiben egyhangúlag elfogadta. Végezetül interpellációk hangzottak el, s ezzel az or­szággyűlés őszi ülésszaka be­fejezte munkáját,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom