Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-23 / 224. szám

Az operaművészet csúcsain A moszkvai Nagy Színház magyarországi vendégjátéka „Előfordult már, hogy az első felvonás szünetében tud­tam csak üdvözölni a partne­remet, mert mielőtt a függöny felgördült volna, még csak nem is találkoztunk.” Ezeket a szavakat Galina Visnyevszkaja mondta el azon a sajtókonferencián, amit még a vendégjáték megkezdése előtt tartott a moszkvai Nagy Színház, a népszerű nevén vi­lágszerte Bolsojnak nevezett nagyszerű operatársulat Buda­pesten. A kérdés, amelyre ezt a feleletet adta az volt: Mi a különbség a Bolsoj és a világ többi vezető operatársulata kö­zött? S azért éppen Visnyevsz­kaja volt a legilletékesebb a válaszadásra, mert ugyan a Nagy Színház majd minden vezető művésze vendégszerepei külföldi operaszínházakban, de az elmúlt években a legtöbbet mégis Visnyevszkaját hallgat­hatta a Milánói Scala, a New York-i Metropolitan és más nagy dalszínházak közönsége. A nyugati operaházak rendszere­sen világsztárokat hívnak meg vendégszerepelni — ezért for­dulhat elő, hogy a partnerek csak az előadás szünetében köszöntik egymást, — de sa­ját társulatuk kicsi, s elképzel­hető, hogy együttes munka ilyen körülmények között ne­hezen bontakozhat ki. Amikor a Bolsoj operatársu­lata elsőként 1964-ben a Mi­lánói Scala színpadán vendég­szerepeit, a kritikusok már felfedezték, hogy szinte nincs a világnak még egy olyan tár­sulata, amelynek vezető mű­vészei egytől-egyig, de kórusá­nak minden tagja, zenekará­nak minden egyes résztvevője olyan rendkívül magas szín­vonalon, s olyan egységes tó­nusban, hangnemben, stílusban szólaltatná meg az orosz, szov­jet és általában az európai operairodalom klasszikusait, mint a Bolsoj. A hagyományok ereje — mondhatjuk erre, s joggal — hiszen öt esztendő múlva a Bolsoj megalakításának éppen kétszázadik évfordulóját ün­nepli majd. Első színészei, énekesei és táncosai árvaházi heveitek és földműves jöb- Jobbágv művészeiket a „szá­llások gyakran adták kölcsön, vagy végleg el is adták saját jobbágy művészeiket a „sza­bad” színháznak. így a Nagy Színház első együttesét 74, a kincstár által vásárolt jobbágy színész és zenész alkotta, gyer­mekeivel együtt. Az első orosz operák az egyszerű orosz parasztot, vá­rosi embert vitték színpadra. Nemzeti jellegének vonásait, életét mutatták meg. Ugyan­akkor a moszkvai színpadon a legjelesebb külföldi zene­szerzők: Mozart, Pergolesi, Ci- marosa, Salieri, később Verdi, Bizet, Wagner és mások mű­vei is előadásra kerültek. Iga­zi fénykorát azonban a Glinka teremtette nemzeti opera meg­születése hozta, majd később, a múlt század második felé­ben az „Ötök” néven számon tartott zeneszerzőcsoport, akik először tették világhírűvé a Bolsoj együttesét. Az „Ötök”-höz tartozott Mo- gyeszt Petrovics Muszorgszkij is, aki majdnem pontosan száz évvel ezelőtt kezdett hoz­zá Puskin szövegének alapján a Borisz Godunov komponálá­sához. „A népet én egy egységes, eszmétől áthatott, hatalmas személyiségként fogom fel. Ez az én feladatom. Megkísérel­tem ezt megoldani az operá­ban” — írta Muszorgszkij mű­vének zongorakivonatára, ami­kor az 1874-ben kiadásra ke­rült. Ma már, mintegy száz év után minden operabarát, egy­általában minden színházszere­tő ember megállapíthatja, hogy ezek az elképzelések milyen nagyszerűen váltak valóra. A Színpadon párhuzamosan két dráma folyik. Boriszé, a bojár­ból lett cáré, aki úgy jutha­tott csak a koronához, hogy egy kisgyermeket meggyilkolt s lelkiismereti válsága szinte az őrületbe, majd végül a ha­lálba kergeti. Más oldalról vi­szont először jelenik meg az orosz opera színpadán az éhe­ző, a lázongó, az elégedetlen nép, amely nemcsak statiszta, hanem fő részese is Borisz bu­kásának. Már az első pompás kép, amikor egy kolostor előtt kor­báccsal kényszerítik az össze­gyülekezett szegényeket, hogy imádkozzanak: Borisz fogadja el á koronát; a színpadi meg­jelenítés erejével, a csodála­tosan hangzó kórussal meg­kapta a bemutató nézőit, s azután egyre nagyobb lelke­sedéssel kísérték végig a négy felvonást, közbe-közbetapsolva egy-egy különösen látványos különösen szépen hangzó je­lenetnél, egy-egy nagyszerű színészi-énekesi alakításnál. A koronázás pompás látványos­sága, a trónkövetelő vívódásai, a két szökött szerzetes mula­tozása a kocsmában, a lengyel kerti ünnepély, ahol a trón- követelő és szerelmének jele­nete folyik le új fényt, új hangzást, új értelmezést ka­pott ebben a nagyszerű elő­adásban. Érdemes idézni az első meg­jelent kritikából, amely így írta le az ünnepi est élmé­nyét: „Megszólalt egy zenekar, az első pillanattól kezdve érez­tük a mű érzelmi-hangulati alaptónusát. Azt a tónust, amit prózai darab vagy költemény hallgatása, regény vagy el­beszélés olvasása esetén csak végkicsengésként, útravalóui foghatunk fel. Elindult a hang­áradat, a színek számlálhatat- lan sokasága, az egyidejű és egymást követő feszültségek és feloldások csodás kompozíció­ja, csatlakozott a kórus, aztán az egyéni érzelmek és indula­tok színei olvadtak belé, s már nem is a történelmi cselek­ményt szemléltük, hanem sa­ját magunkat: a bennünk meg­szólaló visszhangot”. A Borisz Godunovon kívül a Nagyszínház társulata Csaj­kovszkij A Pikk Dáma című .művét és Prokofjev Magyar- országon még nem játszott Szemjon Kotko című zene­drámáját mutatja be a tíz na­pig tartó vendégjáték során. S hogy ne csak a budapesti zenerajongó kevesek részesül­hessenek a vendégjáték élmé­nyében, a Borisz Godunov előadását teljes egészében kép­magnóra rögzítette a telévízió. Hamarosan műsorára is tűzi, s így az egész ország részese lehet a különleges művészi él­ménynek. — bel — Tibor az üvegben Amikor a férj meglehetősen későn ér haza, joggal döbben meg, ha neje e szavakkal fogadja: — Vigyázz! Tibor ott alszik a befőttesüvegben. Ne zörögj, mert felébred! \ A megdöbbenés azért jogos, mert a reggeli órákban a családhoz csak férj-feleség és egy ötéves fiúgyermek tartozott, akit nem hívtak Tibornak és már csak mére­tei miatt sem tartottak befőttesüvegben. A figyelmez­tetés azonban jogos. Tibor valóban alszik, méghozzá egy ötliteres befőttesüvegben. Tibor egy aranyhörcsög, akinek már régóta hiányát érezték abban az albérleti szobában, ahová a minapi díszmadár és más egyéb ha­szonállatok kiállításáról megérkezett. Az ötéves fiú kö- ■ vetkezetes érdeklődése és negyven forint jóvoltából. ‘Utóbbit Tiborért kellett fizetni. Azóta Tibor már nincs befőttesüvegben, mert féld volt, hogy üvegfalak közt idegösszeroppanást kap, már­pedig a szekszárdi állatkórház nincs berendezve elme­beteg szíriai aranyhörcsögök pszichoterápiás kezelésére. Kapott egy szájával lefelé fordított műanyag szemét­kosarat (28,50 Ft), egy létrát, egy nyújtót, egy karton­dobozt külön bejárattal, lepedő és paplan helyett papír- szalvétákat és kosztat. Utóbbira Tibor igényes. Tarját fogyaszt, lágytojást, diót, őszibarackot és almát. A családhoz e pillanatban tartozik egy Tibor, egy feleség, egy fiúgyermek és egy férj. Utóbbi érdeklődés­sel várja az időpontot, amikor ő költözik be a ketrecbe és Tibor végleg átveszi a szoba felett a hatalmat. O. I Tanácskozás a téli fűtésről Hatvanezer oiajkályha a megyében A BM. Tolna megyei Tűz- rendészeti Parancsnokságán szerdán tanácskozást tartottak a téli fűtésről, a fűtéssel járó tűzkárok megelőzéséről. Amint a tanácskozás anyagából ki­tűnt, a Tolna megyei tűzrendé­szet! tapasztalatok a fűtési szezonnal kapcsolatban mind kedvezőbbek. Korábban gyak­ran kelétkézett tűz a kémény­be épített gerenda miatt. Az ilyen jellegű tűzesetek száma mintegy felére csökkent. Ez részben az olajkályhák elter­jedésével magyarázható, rész­ben pedig az épületek műsza­ki állapotának javulásával. A kéményseprők és a tűzrendé­szet! szakemberek, ha kémény­be épített gerendát tapasztal­nak, felhívják veszélyességére a tulajdonos figyelmét. Behatóan elemezték az olaj­kályhák elterjedésével kapcso­latos tűzrendészeti tapasztala­tokat. Tolna megyében ez idő szerint hozzávetőlegesen 60 ezér ol&jkályha ütemei. Szá­muk rohamosan növekszik. És ami nagyon örvendetes, ezzel arányosan nem növekszik az olajkályhás tűzesetek- száma. Mindössze 21 olajkályhás tűz­eset volt 1967 óta, amikor el­ső ízben keletkezett ilyen tűz. Viszont az ilyen jellegű tüzek nagyobb része is megelőzhető lett volna kellő előrelátással, gondossággal. Az olajkályhás tüzek ugyanis túlnyomó több­ségükben nem műszaki meg­hibásodásból keletkeznek, ha­nem a szabálytalan üzemelés miatt. Az olajfűtésnél különösen a sugárzó hő veszélyes. A pör- bölyi áfész-boltban például 300 000 forintos kár keletkezett amiatt, hogy a könyökcső su­gárzó hőjétől kigyulladt a kö­zelben levő deszkapult. A ket­tő közti távolság mindössze 22 centi volt. Az olajfűtésnél külön prob­léma mindenütt az olaj tárolás. Mindenki arra törekszik, hogy egy esetleges szállítási zavar esetén se kelljen dideregni a szobában, ezért igyekszik több- kevesebb olajat tárolni. Egyéb­ként költségmegtakarítási szempontból is érdekelt min­denki az olaj házilágos tároy, lásában. Ezzel kapcsolatban most új rendelet jelent meg. Ez sokkal rugalmasabb, mint a régi: a gyakorlati tapasztala­tok, vizsgálatok figyelembe vé­telével lehetővé teszi ott is az olaj tárolását, ahol eddig nem volt lehetséges. Ezentúl pél­dául szuterén-helyiségekben is tárolható fűtési olaj. Az épü­letek alagsori helyiségeiben eddig csak 40 literes tételben lehetett fűtőolajat tárolni, most 250 liter a felső határ. ^Mosolypirulák“ Az anya felnőtt lányával el­megy az orvoshoz. — Kérem, vetkőzzék le, — mondja az orvos a lánynak. — Doktor úr, nem a lányom beteg, hanem én! — szól köz­be az anya. — A!, Szóval -ön! Akkor. nyújtsa ki a nyelvét! * — Halló Novak úr? A szülő­otthonból hívjiík. 'ön' néhány-' perccel ezelőtt egy szép kisfiú apja lett! — Köszönöm a hírt, de nem árulnák el azt is, hogy ki a boldog kismama? * — Ezt a port, amit felírtam önnek, pontosan egy órával a fejfájás kezdete előtt vegye be! * — Mit jelentenek ezek a betegségrövidítések? — kérdi, a medikus. — Elhatároztuk, hogy kí­méljük a páciensek idegeit. ezért siffrírozva jelöljük a be­tegségüket. Az „i” azt jelenti, hogy infarktus, „vbgy” annyi, mint vastagbélgyulladás... — De mit jelent az, hogy „ötme”? — Azt, hogy: ördög tudja, mi ez! — Nein hiszem, — mondja a beteg —, hogy önöknek van orvosságuk. az--én betegségem­re. —- Ne aggódjék, — válaszolt az orvos, — a mi kórházunk­ban annyi gyógyszer van. hogy némelyikhez még beteg sincs! * — ön nagyon sokat dohány­zik. — Már ez is baj? — A dohányzás megrövidíti az életet. — Ostobaság, a régi görögök egyáltalán nem dohányoztak, mégis egytől-egyig kihaltak! Az inotai November 7. Erőmű szomszédságában épül hazánk legnagyobb üvegházi kertészete. Á Sárszentrnihályi Állami Gazdaság hozza létre 80 millió forint befektetéssel. A holland licenc alapján Bulgáriában gyártott vasszerkezeteket a gazdaság szakemberei állítják össze. A 6 hektáros üvégház-komplexumot és a hozzá kapcsolódó 10 hektáros fóliakertészetet az erőmű látja majd el hőenergiával. A kéiien: szerelik a vasszerkezeteket. (MTI foto: Jászai Csaba, felvétele — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom