Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-19 / 221. szám
/fl CPVC fei A termelőközösségből lakóközösség A szubjektív érzelmek néha nagyon megtévesztők. Ha az ember megismerkedik egy faluval., a benyomásait semmiképpen sem konzerválhatja egy egész életre, mert különben könnyen póruljárhat. Az élet lüktet, és sok helyen na-, gyobb változásokkal jár, mint ahogyan azt előre ki lehetne számítani. Körülbelül másfél évtizede, hogy utoljára Cíkón jártam. Né sértődjenek1 meg a cikőiak, de abban az, időben yalahpgyan olyan érzés 'alakult ki bennem e telepes , faluról;' hogy' rendkívüli gyorsasággal tönkremegy, rövid időn belül még a faluszélen levő helységnévtábla sem marad meg belőle, mert azt is elherdálják. Talán emiatt is maradt e község az utolsók közé a falusorozatunkban. Valahogyan féltem nekivágni. A ■ másfél évtized távlatából a kellemetlen előítéletekkel terhes emlékeim alapján mindenre számítottam. csak arra nem, hogy h környék • egyik legjobban karbantartott kis faluját találom itt. Az emlékeimben omladozó vakolaté, rogyadozó házakból állt e falu, .most viszont alig találni olyan házat, amelyik a körülményekhez képest ne lenne kellően csinosított. Alig akad ház, amelyiket tie korszerűsítették volna, és szaporodnak az új épületek is. A tanácselnök, Kiszler Albert szerint ebben az évben 15 új lakóház épült, illetve épül. Pedig semmi rendkívüli nem történt a falu életében. Nem épült itt gyár, nagy forgalmú út. bányát sem fedeztek fel, ami kedvezően befolyásolná, alakítaná a falu összképét. Csupán annyi történt, hogy a felnőtt lakosság zöme stabilizálódott, mint itteni lakos. A többség, a keresőképes lakosságnak mintegy 65 százaléka eljár á faluból dolgozni, tehát még csak azt sem lehet mondani, hogy mindenki megfelelő kereseti lehetőséget talál helyben, és ezért törődnek a. lakóépületekkel. Inkább a szomszédos Bonyhád ipari üzemeiben és a környék bányáiban találják meg a cikőiak a számításukat. Ehhez azonban rendszeresen utazgatni kell. De -még ezt is inkább yállal- ják. mint a költözést, más helységekbe való áttelepülést. A felnőtt lakosság stabilizálódásában nagyon ésszerű belátás mutatható ki: rájöttek, hogy a- megélhetés szemoont- jából nőm az az elsődleges, hogy ki hol lakik, hanem az, hogy ki hol és hogyan dolgozik, milyen beosztással él. A telepesek is rájöttek, hogy jobb érzés a mindinkább megszokott környezetben élni, mint az ismeretlen újban. így aztán mindenki mind több láthatatlan szállal fűződik a falujához, amely már egyre kevésbé termelőközösség, s egyre inkább csak lakóközösség. éppen azért, mert a felnőtt lakosság többsége falun kívüli termelőkollektívákhoz tartozik. Ebből sajátos gondok adódnak a falu életében. Cikón például jelenleg az az egyik legfőbb kommunális gond. hogy hogyan tudnák elősegíteni a lakosság kényelmesebb ingázását. A falunak önálló tanácsa van, s az jelenleg — figyelve a lakossági igényekre — rendkívül sokat fáradozik az ide- oda utazgatások érdekében. Két autóbuszváró építése szerepel napirenden. Ez idő szerint ezt tekintik a legjelentősebb közérdekű fejlesztési feladatnak, s ez önmagában is jól mutatja, hogy az ingázás nem valamiféle periférikus jelenség a faluban. És hogy mennyi utánjárással jár e két autóbuszváró megteremtése, az minden elképzelést felülmúl. A községfejlesztési pénz nagyon kevés, abból nem futná ilyen költekezésre. Ezért kénytelenek' voltak faluhatáron kívüli forrásokat keresni. Sorra járták azokat az üzemeket, amelyek cikói lakosokat foglalkoztatnak, és azokat mint az .ingázásban érdekelteket felkérték a hozzájárulásra. Persze, nem mindenütt jártak sikerrel; akadtak, akik azt mondták, hogy nincs rá keret, de több helyen megértették: a munkáltatónak sem mindegy, hogy a dolgozók milyen körülmények közt jutnak el munkahelyükre, áznak-fáznak-e, amíg a busz megérkezik, vagy fedél alatt vannak. Végül is a -pécsi 12-es Volán Vállalat, a Bonyhádi Ruházati Ktsz, a bőripari ktsz és a Budapesti Vegyiművek, amely a hidasi volt brikettgyári épületben' kíván berendezni egy üzemet, segítséget ajánlottak fel, és a közeljövőben meg is épül a két buszváró. FalMÍoríénet németül „Nach der Türkenzeit war Bosnyák Tamás hier Grundherr. 'Nach dessen Tod teilte Kaiser Leopold diesen Besitz in 3 Teile. Er belohnte damit seine treuen Untertanen: Jurassin György Burgkommandanten zu Tihany, weiterhin Giurginich György und'Nagy András.", Ez a rész Rónai József né bonyhádi általános iskolai tanárnő német nyelvű szakdolgozatából való, és Cikóról szók Megtudhatjuk belőle, hogy a török idők után Bosnyák Tamás volt e falu foldesura. akinek a halála után Lipót császár 3 részre osztotta ezt a birtokot, és azokkal hűséges alattvalóit, Jurassin György tihanyi várparancsnokai, továbbá Giurginich Györgyöt és Nagy Andrást — jutalmazta. — Főiskolás koromban — mondja Rónainé — én is szülőfalumról írtam az államvizsga-szakdolgozatomat, mint ahogyan a legtöbb végzős ezt teszi. Magyar-, német- és énekszakon tanultam, és mint német nemzetiségi, .természetesnek tartottam a német nyeL vű kultúra — hagyomány — ápolását azzal is, hogy anyanyelvűnkön írtam meg falunk történetét. Rónainé a szomszédos Bonyhádra kérte magát a főiskola elvégzése után. Abból indult ki, hogy ott majd kellően tudja hasznosítani főiskolai tanulmányait, ugyanakkor közel lesz szülőfalujához is, rendszeresen hazajárhat szüleihez. Vágya teljesült, , Bonyhádon taníthat, s olyan • közel él szülőfalujához, hogy az tulajdonképpen nem is jelent megválást tőle. Eddig csak éneket tanított, de most szervezik' a német nyelv oktatását, és az egyik német- cáoportot ő fogja tanítani. Bonyhád és környéke német nemzetiségi vidék, és érthető, hogy elég sokan jelentkeznek a német nyelv tanulására. De nagyon érdekes, hogy itt sem csak a német családból származó gyermekek kívánnak német nyelvet tanulni, hanem sokan mások is. Utcarészlet. Népvándorláskori sírmező A Kárpát-medence történetének feldolgozásában különös fontosságú minden népvándorláskori tárgyi emlék, egyszerűen azért, mert ilyen viszonylag kevés van, kevesebb, mint némelyik más korból. Éppen ezért nagyon jelentősek azok az ásatások, amelyeket Wo- sinszky Mór, a Tolna megyei múzeum megalapítója Cikón végzett. Wosinszky a következőképpen írja le a cikói ásatásait: „A czikói népvándorlási sir- mező két (a vasútmenti és a mostani község lakta) tágas völgy találkozásánál, egy hegyláncnak északi végén fekszik, honnét remek kilátás tárul az egész környékre, s a völgy legalsó részétől egészen a hegytetőig terjed. E hely emberemlékezet óta még nem volt földművelés alá véve, s jelenleg i$ alig használható kopár legelő. A hegyláncon több igen tágas, öbölszerű természetalkotta kanyarulatot találunk, melyek jól védett helyzete igen kedvező lakóhelyül szolgált az egykoron itt élt nagy népcsoportnak. De itt ismét ugyanazon tapasztalatra jutunk, mi a megye legtöbb lelőhelyein ismétlődik, hogy tudniillik az utódok leginkább az elődeiktől kiválasztott kedvező, s lakályossá tett helyeken telepedtek meg' legszívesebben. Ugyanezt tette az egykoron itt lakott népvándorláskori népcsoport, midőn a majdnem egy évezreddel korábbi, bYonz- kdrszakí nép telepén ütötte fel sátrait. Ugyanis közvetlenül a sír- mező keleti oldalán terjedő nagy öbölben bronzkori telep volt, honnét már igen sok bronzlelet került napfényre. Ugyanitt a temető közvetlen szomszédságában lakott valószínűleg a népvándorláskori nagy népcsoport is, hol védett helyet, vizet, kitűnő legelőt, ősi erdőt, vadat s a környék római telepein elég zsákmányt talált. Nagynak kell az itt lakott népcsoportot tartanunk, mert az igen terjedelmes sírmező, vagy kisebb népcsoportnak hosszú ideig, vagy nagy népcsoportnak rövidebb ideig való tartózkodására enge& következtetni. Az utóbbi eset a nép- vándorláskor legelső betörő s hóditó népénél valószínűbbnek látszik. Nem kevesebb, mint 552 sírt bontottam fel e terjedelmes sír- mezőből'*. Wosinszky részletesen leírja külön-külön mind az 552 sírt. Nagy terjedelme miatt természetesen arra nincs lehetősé«- günk, hogy az egész leírást közöljük, de részletet feltétlenül érdemes belőle idézni: ,.532. és 533. sír. Három méter mélyen, közvetlenül egymás mellett ugyanazon szintvonalban, arccal egymás felé fordult két felnőtt csontváza. A női csontváz jobboldalon feküdt, a férficsontváz pedig baloldalon. A nőnek sírmelléklete a következő: két igen csinos bronz függő, sok üveggyöngy, egy' átlyukasztott római pénz. fával bélelt vastag amulette, bronzból korongos gyűrű, piciny vasláncon két bronz korong, két bronz karperenc. Mindkét függő egészen egyenlő. A tojásdad ala- kúan hajlított bronz karikának egy végén s az azzal ellentett, zárt részén csillag-alakú bütyök, a függő alsó részén pedig lavos gyöngyházból vágott korongokkal díszített kettős (a karikán kívül- és belülnyúló) csüngő van. Az amulettnek felső és alsó lemeze közötti tér 1 centiméter vastag fával volt kitöltve. Szélességi részét a bronz lemez vette körül, s az ebbe erősített bronz fülön lógott az egész. Az amulette felső lapjának közepén bronz rekeszbe foglalt gyöngyházból készült kis korong, azon felül négy ellentett oldalon piciny gyöngy füzér volt erősítve. Az egyik fülben még benne is van a kis gyöngy. A gyűrű korongján már nem lehet kivenni, hogy mit ábrázol a mis-alakú mélyedés. A korong két oldalán még két nyújtvány díszíti a gyűrűt. A piciny vaß lánchoz két ezüst korong rozsdásodott, mely ugyanolyan amulettnek képezhette részét, minőt a nyaknál találtunk. Az alsó korong két centiméter átmérővel bír, egészen sima, a közepén átlyukasztott, s hátsó felén vasrozsda van, A felső korong közepét rézsútos rovátkákból álló, kidomborodó koszorú díszíti, s körülötte itt is megvannak a gyöngysort tartó piciny fülek. Ilyen amulettet eddig a gerjeni népvándorlásköri sírmezőben is találtam. A függők, gyöngyök, római pénz és fával beleit amulett a fej és nyak körül feküdt. A sima, vastag bronz sodronyból készült, nyitott karpere- cek a jobb karon találtattak. A korongos gyűrű, a kis karikából álló vas lánc, s a hozzározsdásö- dott második amulette a jobb kéz ujjainál volt. A férficsontváz bal kezében vas kést. s jobb alsó lábszáránál egy 7 centiméter hosszú, négyszögű és belül üres csonteszközt találtunk." Cikói népviselet a két világháború közti időkből. A rajzot grafikusunk családi fényképekről készítette V t
