Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-18 / 220. szám
Interjú Püspöklila kisestélyt Megyénk iparcikk-ellátottságáról és néhány hiánycikkről Megyénkben járt dr. Gazda Tamás, a Belkereskedelmi Minisztérium iparcikkfőosztályának vezetője, aki részt vett a kommunista kereskedelmi szakemberek szekszárdi tanácskozásán. A tanácskozás után megtekintette megyénk új kereskedelmi létesítményeit, a Gemenc Szállót, a Szarvas Csárdát és a Korzó Áruházat, melyekről elismerően nyilatkozott. Felhasználtuk az alkalmat, hogy az iparcikkellátás egyes kérdéseiről érdeklődjünk. — Milyennek ítéli Tolna megye iparcikk-ellátottságát országos viszonylatban? — Már az elmúlt évhez képest is jelentős fejlődés tapasztalható — nyilatkozott dr. Gazda Tamás. — Mindez nem jelenti még azt, hogy kielégítettek lennének az igények, a megye ellátottsága egyelőre az országos átlag alatt van: Jelentős változás várható Szekszárdon és környékén a Korzó Áruház megnyitásával, melynek természetesen feltétele, hogy a kereskedelmi egység készlettel állandóan feltöltött legyen. Garanciát látok a fejlődés töretBonyhádon, csütörtökön délután rendezték meg a község és a járás egészségügyi szolgálatának dolgozói az 1971-es év új törzsgárdatagjai részére az avatóünnepséget. A bensőséges hangulatú esemény házigazdája az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezetének bonyhádi alapszervezete mellett a járási tanácshivatal egészségügyi csoportja volt, vendégei között pedig az ünnepeiteken, munkatársakon kívül helyet foglaltak a község, a járás, a megye szakvezetői a párt- és állami élet képviselői is. Részt vett a bonyhádiak törzs- gárdaünnepségén — többek között — Kelemen József né, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete megyei bizottságának titkára is. A törzsgárdaavató ünnepséget dr. Kelemen Éva, a szak- szervezet bonyhádi alapszervezeti titkára nyitotta meg, Semmelweis Ignácra emlékezve. Ezt követően dr. Futár Raj- mundné járási főorvos meleg hangú köszöntő és méltatás kíséretében nyújtotta át a törzsgárda 23 új tagjának az arany-, ezüst- és bronzérmeket, okleveleket, valamint az ezekkel járó pénzjutalmakat. lenségére, hogy Tolna megyében a párt, a tanácsi és a vállalati vezetés kézben tartja, figyelemmel kíséri a kereskedelem alakulását és szükség esetén hathatós intézkedésekkel reagálnak a követelményekre, igényekre. — Van-e tudomása arról, hogy a szekszárdi Otthon Aruház bútorosztályának a város 18 pontján van raktárhelyisége, melyek igen elhanyagolt állapotban vannak és következményeképpen sok bútorkár keletkezik, alkalmatlanságuk, célszerűtlensé- gük miatt? — A minisztérium tud ezekről a gondokról, amely nem csupán Tolna megyét, hanem más megyéket is érint. A negyedik ötéves tervben tíz megyeszékhelyen kívánunk modern bútorraktárt, illetve áruházát létesíteni, és ezek között van Szekszárd is. — Mely szakágazatokra lehet számítani, amelyek az átlagosnál nagyobb ütemben fognak fejlődni? — Az értékesítés évi nagysága 108—110 százalékra fog növekedni. Az ágazatokon beHarmincéves egészségügyi szolgálatának rangos elismeréseként vette át a törzsgárda- jelvény arany fokozatát Váradi József né, kakasdi körzeti be- tegápolónő, aki pályafutását szülésznőként kezdte; dr. Gyulai László, Hőgyész körzeti orvosa és. Polgár Lídia védőnő* aki Zombán tevékenykedik. A törzsgárda ezüst fokozatát négyen, a bronz fokozatot — amire azok jogosultak az új szabályzat szerint, akik tíz évet töltöttek egy helyen, illetve egyazon munkakörben — nyolcán nyerték el. További nyolc egészségügyi dolgozó ez alkalommal vehette át — ötéves munkájának elismeréseképpen — a törzsgárda-okle- velet, és az ezzel járó 300 forint pénzjutalmat. Az új törzsgárdatagok túlnyomó többsége az egészség- ügyi szolgálat derékhadában teljesít szolgálatot. Az ünnepség Kelemen Jó- zsefné megyebizottsági titkár köszönő szavaival ért véget, aki további jó munkát kívánt a törzsgárda új tagjainak egy olyan járásban, ahol az egészségügyi szakszolgálat dolgozóinak közel a fele fiatalokból áll. Olyan fiatalokból, akik készek idősebb pályatársaik példájának követésére. lül legnagyobb felfutás a vegyes iparcikkeknél várható, évi 112—114 százalék, élelmiszernél 108—110 százalék, ruházatnál 104—106 százalék, vendéglátásban pedig előreláthatólag 103 százalék. Legjelentősebb az első két említett ágazat, ezek az összértékesítés 52 —53 százalékát képviselik. — Néhány hiánycikk felöl érdeklődünk, kevés a kerékpár, a kerti szerszámok, a permetezőgép, és a legaktuálisabb dolog; az olajkályha. Várható-e valamilyen kedvező változás ezen cikkek ellátásában? — A magyar kerékpár világhírnévre tett szert, képtelenek vagyunk az igények kielégítésére. Szpvjet importtal igyekeztünk enyhíteni a gondot, ennek ellenére a női kerékpároknál fennakadás volt. Jövőre már gondoskodtunk az import emelésén. A napjainkban fellendült kerti kultúra által támasztott igényeket nem volt képes kielégíteni a kereskedelem, annak ellenére, hogy exportból nagy mennyiségű szerszámkészletet tartottunk vissza. Behozatali keretünket jövőre az eddigi ötvenezer dollár helyett százezer dollárra növeljük. Legtöbb hibáját az ellátásnak abban látom, hogy mi vagyunk az egyetlen szocialista ország, akik nem lemezből, hanem öntöttvasból készítjük szerszámainkat. Ilyen irányú kapacitásunk amúgy is igen le van kötve mindamellett, hogy anyagilag is magasabb az előállítási költség. A magyar permetezőgép hiánya nem újkeletű, a külföldről behozott permetezők. alkatrész- hiánya azonban kizárólag az importőrökön múlik, akik a behozatalra biztosított devizát a nagyobb haszon érdekében teljes egészében készárubeszerzésre fordítják. Az olajkályha hiánya valóban égető probléma, az eladott készülékek száma évről évre rohamosan növekedik. Az éremnek két oldala van és meg kell érteni, hogy felelőtlenség lenne a kereskedelem részéről, ha több olajkályhát hozna forgalomba, mint amennyinek üzemanyagellátása biztosított. — Hogyan értékeli a megyei tanácskozást? — Nagyon érdekes, hasznos tanácskozásnak tartom. Ma nagyon nehéz a vezetés, megfontoltan kell mindenkinek dönteni. A hozzászólásoknál a nyílt problémafelvetéseknél azonban bebizonyosodott, hogy a vállalatoknál megvan a szellemi tőke, amely biztosítja a fejlődés helyes irányát. ROZSA GYÖRGY Huszonhárom új törzsgárdatag Negyedszer kaszálják, az idén a lucernát a faddi Lenin Tsz-ben. Foto: Gottvald, és egyebek TVem tagadjuk, miért is tagadnánk, hogy sokak szemében ,a pénz és a vagyon szimbolizálja a rangot, a tekintélyt. Ilyenformán számtalanszor előfordul, hogy a valós emberi értékek devalválódnak, a „pénzespali” környezetében császár, köztiszteletnek örvend, irigyelt személyiség, s rangja, tekintélye jóval nagyobb, mint amennyire rászolgált. Ez a társadalmi ízlésficam nyáron, és főleg az üdülők környékén láttatja magát legjobban; a pénzszagé külföldi vendég előtt hajbókolnak, mellette a belföldi vendégen keresztülnéznek. S egyáltalán: ha azt akarjuk, hogy a valóságosnál többnek, rangosabbnak, tekintélynek nézzenek, akkor ezt a vagyo- nosság látszatával könnyűszerrel elérhetjük. Ebből értelemszerűen következik, hogy a hiúság minden áron a vagyo- nosság látszatát kelti, s pénzszerzésben gátlástalan. Érthető. Néhány üzemben a közelmúltban arról érdeklődtem, nem vezető beosztású emberektől, hogy kik az élenjáró, nagy teljesítményt nyújtó dolgozók. Bizonytalan válaszokat kaptam. Majd arról érdeklődtem, kik az autótulajdonosok. Ezt mindenki számon tartja, ezt mindenki tudja, s ez eleve „presztízs értékű” dolog. Az elvtelenség, a cinizmus furcsa keverékét hallom ki a primitív elszólásokból. „Amíg futok, addig nem kell gyerek” — mondja a jól fizetett állásban levő fiatalasszony, konyakozás közben. Ennek az asz- szonynak tudásán, tehetségén felül fizetett állása van, ami arra való csak, hogy „fusson", olyan jövedelemre tegyen szert, amiből telik a valóságosnál több érőnek, értékesebbnek látszania. Cinizmusa ellenszenves ugyan, mert munkája érdekli legkevésbé, de ne őt marasztaljuk el, hanem azt a felfogást. amelyik a törpét óriásnak nézi. csak azért, mert drága és divatos holmikat aggat magára, és csak azért, mert azzal dicsekszik, hogy püspöklila kis- estélyit csináltatott a jogászbálra. A dolog világos. Amikor a jr*' közvélemény egészséges ítélkezése elmarasztalja a tör- tetést. a harácsolást, az anyagiasságot, hát ugyanaz a közvélemény sokszor éppen ahhoz ad más oldalon ösztönzést, amit elítél, hiszen a törtetés, a harácsolás, az anyagiasság végterméke előtt balga módon hasra esik. Nagykorúságunk jele, hogy egyre ritkábban nézzük szájtátva a nyugati autócsodát, bezzeg kiskorúságunk jele, hogy bókolunk, ka- lapolgatunk a tollasodó embernek, anélkül, hogy tudnánk, mennyit ér emberként. Nemrég végignéztem, hogyan, milyen tartással ad felvilágosítást egy vasutas a jólöltözött. elegáns világfinak és a rendesen öltözött munkásembernek, aki kiváló dolgozó jelvényt hordott kabátja hajtókáján. Talán ne is mondjam. A világfival szemben a vasutas szinte csöpögött az udvariasságtól, a másiknak meg foghegyről vetette oda: „nem látja, hogy ki van írva az indulás?” Eltűnődtem: hol él ez a vasutas? Ha gondolkodik, fordítva csinálta volna. A vasutas egy a sok közül, hiszen a pénz- szagú embereket oktalan és megkülönböztetett tisztelet, előzékenység veszi körül mindenütt. A hivatalokban, a szórakozóhelyeken, az utcán, szóval mindenütt. Hozzáteszem, ismeretlenül, anélkül, hogy tudnók, ki fia-borja. Gyakran olvasom a rendőrújságban, hogy tolvajok, rabolt pénzzel napokig, hetekig nagyobb megbecsülést kapnak a mulatókban, a szállodákban, mint három Kossuth-díjas orvosprofesszor. S nem másért, azért csak, mert két kézzel szórják a pénzt. 4 másik oldalon meg mit látunk? Arcpirító megkülönböztetést. Két hete körül a Gemenc Szálló presszójának teraszáról sokak füle hallatára küldte el a pincér azt a rendesen, tisztán öltözött cigányasz- szonyt. aki asztalhoz ülve Pepsi-Colát kért. Miért? Az asz- szonyra félreérthetetlenül rá volt írva, hogy rendes dolgozó nő. Miért kellett a teraszról szégyenkezve elkotródnia? Azért, ami miatt a „jobb helyekről” kinézve érzi magát a munkás, a tsz-tag, legyen bármennyire rendes ember, azért, ami miatt tárt karokkal fogadják a tömött erszényt, legyen a tulajdonosa bármekkora gazember. Az csak helyeselhető, ha a szórakozóhelyeket nem hagyják lezülleni. de nem árt jobban disztingválni, s jobban tudni, hol a határ. Feltételezhető az erkölcsi prédikációk annyit érnek csak, , mint halottnak a szentelt víz. A magasabb rendű szocialista gondolkodást kell erősítenie ahhoz, hogy a pénz, a vagyon önmagában véve ne adjon rangot s tekintélyt senkinek. Sokszor persze éppen az üzemek, a vállalatok a kórokozók, méghozzá intézményesen, a túlméretezett reprezentálással. így mutatják magukat többnek, tekintélyesebbnek, fontosabbnak a valóságosnál. TVem a ruha teszi az embert, mondtuk régen. Ehhez most már hozzátehetjük még, hogy nem a villa, nem az autó teszi az embert. Jó ha van, egyik is, másik is, de úgy nem érték, hogy eleve felnézzünk arra, aki mondjuk azért csináltat magának püspöklila kisestélyit, hogy egyszer megjelenjen benne a jogászbálon. S tulajdonképpen mindezt jól tudjuk. Úgy látszik, olykor mégsem árt a régi leckét átismételni. SZEKULITY PÉTER Közéletünk Ülést tartott a KISZ Tolna megyei Bizottsága A KíSZ Tolna megyei Bizottsága szeptember 17-én tartotta soron következő ülését, melyen megvitatta a KISZ VII. kongresszusa óta eltelt időszakkal foglalkozó beszámolót. A vita során több kiegészítő, módosító javaslat született, melyeknek figyelembevételével a végrehajtó bizottság a beszámolót végleges megfogalmazásban a megyei küldött- értekezlet elé terjeszti. Második napirendi pontként Szabó Géza megyei első titkár tájékoztatta a résztvevőket az alapszervi vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlések előkészítéséről, illetve a választásokról. Ezt követően a megyei bizottság személyi ügyeket tárgyalt. Érdemei elismerése mellett Hohmann Józsefet, a megyei bizottság szervező titkári tisztsége alól felmentette és Benizs Sándort megválasztotta a megyei bizottság szervező titkárává.
