Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-01 / 180. szám
> H arminc éve halt meg, 1941. augusztus 4-én. „Felpillantottam az órára, negyed egy múlt. Tehát öt vagy hat perc- j éjfél előtt halhatott meg, hétfőn, augusztus 4-én” — írja Illyés Gyula, aki a halálos beteg mellett töltötte az utolsó órákat. A szekszárdi újság, amely abban az időben hetenként kétszer, szerdán és szombaton jelent meg, csak augusztus 9-i számában közölte a gyászhírt, méltatva „az egyetemes Európának egyik legfényesebb irodalmi géniuszát”. Illyés Gyula a sírnál így jellemezte Babitsot: „A két világháború közt föleszmélő emberiség legnagyobb Szelleme élt közöttünk.” De mit tudtak róla Szekszárdon? • Honnan jöttem? — kérdez! 1909-es Utinaplójában s így felel rá: „Onnan, ahol a jó bor és búza terem, kerek dombok és bársonyos mezők hazájából, a gyönyörű Völgységből, a Sár mellékéről, ahol Vörösmarty bolyongott hajdan, Etelkáról álmodozva.” S Goethét idézi: aki a költőt érteni akarja, a költő honába kell mennie. De Babits számára nemcsak a „költő honát” jelentette Szekszárd, sőt még csak azt sem mondhatnánk, hogy a gyerekkor és fiatal éveinek sűrűn visszatérő élménye lett volna fontos számára. Babits és a város kapcsolata sokkal bonyolultabb. Ennek a kapcsolatnak fénytörés nélküli tükre legnagyobb vállalkozása, az önéletrajzi ihletésű Halálfiai, mely nemcsak hagyomány és kultúra, műveltség és eszmény jelképe, hanem társadalmi összeütközések színtere, ahol hasonmása, Sátordy Imre leikéért kél harcra múlt év jövő, a kisvárosi szürkeség kötöttsége és a szellem szabadsága. Babits — s erre bizonyság a Halálfiai minden sora — ismerte világát s ha szíve vonzódott is hozzá, ez soha nem jelentette a közösségvállalást is. Mert ennél a regénynél keserűbb és kiábrándultabb vallomást kevesen írtak a magyar irodalomban, melyben — bár rokonszenvét sem tagadja — az erkölcs, a lélek nemessége járja végig a kisváros egyre szűkülő dantei köreit. Babitsot Szekszárd nélkül nem lehet megérteni. Szekszárd — mint felesége Török Sophie nevezte, a „nehezen hevülő” város — nemcsak az életmű keretét és helyszínét jelenti, hanem Babits mélyebb valóságát, a mindenütt jelenlevő, a mindent meghatározó élményt is. Illyés Gyulától tudjuk, hogy milyen aggódva várta mindig a szekszárdi híreket, hogy kap-e jó szót a szeretett városból, s elhiszik-e az otthoniak, hogy „vitte valamire”? Gál István beszélte el, hogy Babits, miBabits Mihály Szekszárdon 1920 után haláláig pontosan megállapítható, mikor időzött Babits Szekszárdon. Lá togatásai — sajnos — egyre gyérültek, amihez az is hozzájárult, hogy mind jobban kiábrándult a városból, ahol nem értették meg, sőt a Tanács- köztársaság alatt vállalt egyetemi tanársága miatt nagyon sokan ellenségesen nézték. Szekszárdi utazásainak ritkulásához természetesen hozzájárult az is, hogy közben az esztergomi hegyen, kis telket vett, amelyre házat épített, s nyarait ettől kezdve ott töltötte. Szekszárdi időzéseinek időpontja: 1921. január végén feleségével, közvetlenül házasságkötése után járt Szekszárdon majd ugyanezen év nyarán itt, a szekszárdi szőlőhegyen kezdte írni a Halálfiait. 1925. január végén ismét feleségével utazott Szekszárd- ra. 1927. január elején TJjtátrafüredről érkezett, ugyancsak feleségével Szekszárdra. Előzőleg a Tátrában fejezte be a Halálfiait. 1930. március 1G. Irodalmi este Móricz Zsigmonddal, Nagy Endrével és Simonyi Máriával, Móricz feleségével a Szekszárd Szállóban. Utána szűkebb körű vacsorán vettek részt ugyancsak a Szekszárd Szállóban. 1937. március végén felesége és fogadott lánya, Ildikó társaságában volt Szekszárdon. Velük volt Illyés Gyula is, aki ekkor készítette azt a fényképet, amely hazafelé menet ábrázolja Babitsot Ildikóval. 1939. április elején a nagy beteg Babits valószínűleg egyedül volt Szekszárdon. Ez volt utolsó látogatása szülővárosában. Harminc éve halt Babits Mihály Leg dón meglátogatta és a szekszárdi újság részére interjút készített vele, milyen keserűen beszélt arról, hogy szülővárosa újságjában le sem írták a nevét, mert Szekszárd tanácsköztársasági szereplése után valósággal kiközösítette Babitsot. Ez a vonzódás hűséget jelentett, a lélek elkötelezettségét, de soha nem az azonosulást. Pedig Szekszárd épp azt várta tőle, hogy - vállaljon hivatalt, legyen megyei úr, miként apái. S itt válnak szét az utak: Babits soha nem vállalta a kisvárosi dzsentrieszményt, a hatalmon lévők bűnös önzését, ám saját erkölcséhez és kultúrájához se tudta fölemelni a várost. Az ellentmondás egész életét végig kísérte, s ahogy Daniéhoz Firenze, Goethéhez Weimar, Babitshoz elválaszthatatlanul hozzátartozik Szekszárd. Ez számunkra nemcsak a genius loci megillető- döttségét jelenti, sokkal inkább azt a topográfiailag pontosan körülírható környezetet, amelyből ez az életmű kiemelkedik, s amely nélkül Kis Kovács Gyula szobra Szekszárdon megérteni nem lehet. Ha ettől a természetes háttértől megfosztjuk, légiessé válik, időtlenné, pedig Babits alapvetően realista művész, ahogy ezt feleségének szép tanulmánya is bizonyítja. * Szekszárdnak — erre is vannak adataink — tulajdonképpen alig jelentett valamit. Könyveit fanyalogva, nem egyszer nyílt'ellenségeskedés- szárdon erről se tudtak sem-sei fogadták, f őt pedig, főleg mit. A gyász óráiban a vá- miután megfosztották tanári ros. lantverő je, Bodnár István! állásától, afféle lecsúszott eg- Babits haláláról verset írt,' z’isztenciának tekintették, akit melyben nem csekély önérzet- a régi Szekszárd hatalmasai tel Babits mellé emeli ön- előtt külön is gyanússá tett magát, megtoldva ezzel: Az — magam is meggyőződhet- életben más utakon jártunk: tem róla — „kommunista” Én mentem — erre, ő pedig volta. Pedig nem volt az, de arra. a régi Szekszárd soha, egy > Csak kevesen - tudták, hogy1 pillanatra se tudta megérteni Babits már életében egyre emberi és művészi tisztessé- : nagyobb magasle... ír n i irt, a gét, azt a határozott kiállást, ” szellem és erkölcs orrain, amit a Tanácsköztársaság Az első elégtételt c a idején tanúsított, s ami élete felszabadulás után, k.; , utolsó szakában, a fasiz- '' amikor 1945 nyarán a fiat; mus előretörése éveiben a lók szervezete, a MADIS Jónás könyve vallomására javaslatára a város " épviselt" késztette. testületé elhatározta, hogy i „Volt egy pillanat Európa Szent László utcát, melybe i történetében, midőn nyugat szülőháza áll, Bebitr, Mihá1 szelleme elbillent a földrajzi utcának nevezik el. Az új nyugatról s Magyarország fő- nemzedék mór magáénak Valié szállt, Babits feje fölé” — lotta Babitsot. írta Illyés Gyula. De Szék- C\7 *NY1 r. BABITS MIHÁLY: D A NTE (Szekszárd, 1921.) 1. Egeit az Ember, e vándor állat, az évek nyári nappalára s téli éjére fülledt üngökként cseréli s nyugalmat nyugalomban nem találhat. S nem boldog, ha nem pályázhatja pállott életét friss legek selymébe; déli édeneit, mint otthonát, kiéli; de visszatér megint, s a régi tájat]' mint régi kedvest, új szépségben éri. Így én is, amint visszatérek egyre anyaföldemre —• ama drága Hídra, melyen át percem az örölcot éri] amelyből jöttem —: az otthoni hegyre: úgy térek vissza. Dante^tájaidra! ... ,*V * 2:’ V - l S-, * 1 ' Mert énnekem, jaj,'a Pokol is otthon s jó ismerem a Tisztulás hegyének fájó lépcsőit, és az Ég kegyének csillagos távlatait; sírva botlom lelkem rongyára minden árkon-bokron (mint paprikákra, miket útjegyének szórt el a vándor), merre a Nagy Ének. visszavezet, vad erdőn s annyi poklon tikkadtan e különös nyaralásra; bár minden túlvilágból hazavásva fűz Firenzémhez egy mostoha köldök, hol mint poklát cipelő utas-ördög vagy rab fa, mely hiába nőtt egekbe, tengek, lekötve, s mégis számkivetve. Csorba Géza szobra a szekszárdi Babits-iskolábaa
