Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-08 / 186. szám

Beszéltél vele? — kérdezte a nő, mikor tűzzel kínálták. — Jean Pierre eltolta a dol­got — felelte Henri. — Most meg emészti magát. — Mi az, hogy eltolta? — rántotta meg a vállát a Todt- szervezetes. — Kiszúrtam egy fiatal pasast, igaz. hogy rang­jelzése szerint csak hadnagyot, mi pedig főhadnagyot vártunk, de rajta kívül senki más nem érkezett Saint Gilles-be. Ellen­őriztem. 5. Jeanne Mole, a Saint Gilles-i lakosok körében hírhedt „Le Trou” panzió tulajdonosnője éppen az utolsó vendégektől búcsúzott. Különösen nehezen szánta rá magát a távozásra egy lányos képű, rózsás arcú, pelyhedző állú, húsz-egynéhány éves repülő. Végre aztán tőle is sikerült megszabadulnia. Kitépte magát öleléséből és fi­nom eréllyel kitessékelte az udvarra. A tükörhöz léoett és a fá­radtságtól elszürkült arcát fi­gyelte. Legfőbb ideje volna már kozmetikushoz menni. Ha sikerül a börtön ellen tervezett akció — gondolta jellegzetesen asszonyi fejjel — elmegyek Le Havre-ba és a legelőkelőbb kozmetikai sza­lonban tönkre szépítkezem. Nagy megkönnyebbüléssel gondolt rá, hogy mindjárt megy a fürdőszobába és forró, a legforróbb vízzel mossa le a sminkkel együtt a gyűlöletes mundért viselő emberekkel folytatott érintkezés szennyét, a testét érintő kezekről rá­tapadt szennyet, a sóvár tekin­tetek ocsmányságát Ám ebben a pillanatban eszébe jutott, hogy a szobában, ahonnan gramofonzene jött, még benn maradt egy vendég. Egy ellen­őrző pillantást vetett a tükör­be, ajkára mosolyt erőltetett és lenyomta a kilincset. Az utász százados felpattant, mi­helyt meglátta. — Végre, Jeanne, egész örökkévalóságnak tűnt fel már a várakozás! Nem volt, bizony nem volt mintapéldánya a nordikus faj­tának ez a százados, akinek a neve is kirepült a fiatal nő emlékezetéből, csak azt tudta róla. de azt biztosan, hogy va­lahol Caen térségében a vé­delmi rendszer második vona­lát építi. Csakis ezért, nem pe- dig biliárdgolyó fejéért, lógó, lötyögő, rosszul borotvált bull­dogarcáért és rövid, görbe lá­báért engedte meg neki, hogy kissé tovább maradjon. Ez az ismeretség még hasznos lehet. A központot minden bizonnyal érdekelni fogja a második vo­nal, s ebből a malacemberből, akinek folyton izzad a tenye­re, sikerül majd kiszednie va­lamit. A nő ügyesen kisiklott kezei közül, erőt vett magán és gyen­géden megsimogatta a tiszt rücskös képét. — Elintézni való ügyünk van, százados úr, azért enged­tem, hogy maradjon még. — Én meg azt hittem, hogy... — nagyot sóhajtott és megnyalta a szája szélét. — A maga helyében én nem mondanék le — nevetett a lány —, de az első az üzlet. — Kinyitotta a hatalmas^ tük­rös szekrényt, a polcról le­emelte az újságpapírba el­várt, virágos ruhaanyagot. — Ezt külön magának hoztam Párizsból. Tetszik? — Maga tetszik — mohón keze után kapott. — Hány éves a felesége? — utasította rendre a férfit. — Negyvenes. — És az alkata? — Magánál jóval erősebb. — No, akkor ez az anyag 1971, augusztus 8. éppen jó lesz neki. Még beszél­tünk parfümről is. Maga mi­lyen illatot kedvel? — Amilyen a magáé. — Ó, ez egy kissé drágább lesz, de természetesen készség­gel hitelezek. Remélem, nem utazik el innen? — Ugyan! Még legalább fél évre van itt munkám. De ha megengedné, örökre itt ma­radnék. — Ismét igyekezett a lányt a karjába kapni. — De, százados úr! — tilta­kozott a lány. — Maga is olyan, mint a többi férfi, szemrebbenés nélkül hazudik. — Jeanne — mondta fátyo­los hangon, s arcával közele­dett az övéhez. A nő észrevétlenül rálépett a szőnyeg alatti, rejtett csengő- gombra. Elnyomva utálatát, hagyta magát csókolni. Mikor jön már ez a Marlene is? Végre kopogás hallik, s máris nyílik az ajtó. Kövér szolgálóleány jelent meg a kü­szöbön. — Meghozták a halat. — Kísérd ki a százados urat — szólt Jeanne, s közben haját igazgatta. — Folyton megzavarnak. A holnapi viszontlátásig, Jeanne. Fáradtan belezuhant az egyik fotelbe és várta az ajtó csapódását. Aztán az ablakhoz lépett s miután látta, hogy az utász százados végre el­távozott, megindult fölfelé a lépcsőn. Henri nyitott ajtót, mielőtt kopogott volna, összerágott szopókájú pipát tartott foga közt. — Mi van? — kérdezte a férfi. — Nem sok — hangzott a felelet. — Legalább még fél évre van munkájuk — mond­ta, s közben a mosdóhoz lé­pett, lemosta arcát. — Adj egy cigarettát — fordult most a Todt-szervezet egyenruháját viselő férfihoz, aki komor áb- rázattal ült az ablaknál. — — Nem felelt a jelszóra?! — találta el egyből Jeanne. — Nem a megfelelő sze­mélynek mondtam a jelszót. Ha van egy kis sütnivalója... — Észrevett valamit? Gon­dolod? — A fene sem tudja..., olyan monoklis piperkcc, mosolyta- lan lópofa, el akartam mon­dani neki, hogv mit csinálnak a lánvov a Place Pigalle-on, de rögtön értésemre adta, hogy nem érdekli. Egyáltalán, nem is akart velem dumálni. — Gondolom. Jean Pierre- nek gyorsan távoznia kellett Saint Gilles-ből, legalábbis egyelőre — aggodalmaskodott Jeanne. — Nem — vágott vissza Henri —. kizárt dolog. Holnao megcsináljuk az akciót, meg­támadjuk a börtönt. Marekot bármely nap elvihetik innen. Ha holnap nem hajtjuk végre az akciót — kopogtatott urná­jával az asztaliamon —, lehet, hogv késő lesz. Jean Pierre-re Dedig szükség van a munká­hoz, egyenruhája, okmányai, német nyelvtudása... Világos? — Igen — mondta Jean Pierre —. maradnom kell. Bár az is lehet, hogy feleslegesen idegeskedünk. Ez a von Vor- mann nem látszott különö­sebben értelmesnek. — Rendben van — össze­gezte a beszélgetést Henri. — Tárgyaljuk mej* a holnapi na­pot. — Gyufásdobozát kiürí­tette és letette az asztalra. — Ez itt az elöljáróság — mond­ta —, a börtön pincéi a Rue de la Renublique felől sora­koznak. Teherautóval mész — fordult Henri Jean Pierre-hez, — egészen eddig — s egy gyufaszálat fektetett a doboz mellé... (Folytatjuk) Gj ermekraj ^-kiállítás Debrecenben nyitották meg a második nemzetközi gyermekrajz-kiállítást, amelyre nyolc szocialista országból 300 pályamű érkezett. Hatszázat kiállítottak. A kiállítással ugyidőben aszfaltrajz-versenyt is rendeztek, amelyen a nemzetközi úttörőtábor lakói vettek részt. Képünkön: az aszfaltrajz-verseny győztese, a hatéves Luczi János. (MTI foto: Balogh László felvétele—KS) CENTENÁRIUMI SOR Az első magyar bélyeg meg­jelenésének 100 éves jubileu­mára négy értékből álló soro­zat jelenik meg. Vertei József grafikusművész tervei alapján a jubileumi bélyegeken a ko­rábban megjelent jellegzetes kiadások rajzával találkozunk újra. Az első értékén az 1871. évi új&ágbélyeget pillantjuk meg, amely a kőnyomatos sor­hoz tartozik. 1922. július 31-ig a hírlapok postai szállítási dí­ját a külön e célra nyomtatott bélyegek felragasztásával kel­lett leróni, azóta a díjat kész­pénzben fizetik és ilyen bélyeg kiadására már nem kerül sor. négy modern sorozat kialaku­lását (1929. és 1949. UPU, 1940. Bélyegcentenárium, 1970. Bé- lyegikiáUítás). A tervezők első vázlata mellett a tablókon so­rakoznak a nyomdának átadott végleges rajz, a próbanyoma­tok, majd a színek kiválasz­tásához szükséges nyomatok és végül a kész bélyegek. VÉGRE Az angol rendőrség meg­szállta a bélyegüzileíeket. A különös eseményről a követke­zőket olvashatjuk a Daily Te­legraph című londoni napilap­ban: „A »Jemen Királyság«-! bélyegek millióit foglalták le a detektívek bélyegkereske­Az első újságbélyeg — mint valamennyi ilyen, kiadvány —, fogazás és értékjelzés feltünte­tése nélkül került forgalomba, egyébként nem túl ritka, hasz­náltan 180 forintra értékeli az árjegyzék. Történelmi évtizedet idéz fel a második címleten szereplő, aratósokat ábrázoló 400 koro­nás bélyeg. Ez a kiadás, illetve felülnyomással ellátott változa­tai 1916—26 között tanúja volt az osztrák—magyar monarchia összeomlásának, a Tanácsköz­társaság dicsőséges napjainak és a Horthy-rendszer uralomra jutásának. A százéves kiadás harmadik tagja a Tanácsköztársasági Arc­képek sorozatból, Petőfi arc­vonásait tárja elénk. E soro­zat másik két értékén kerül­tek a világon első alkalommal bélyegre a tudományos szocia­lizmus megalapítói: Marx és Engels. A befejező érték a művészek támogatására 1940-ben kiadott sorozat 16 filléresét reprodu­kálja. A festészetet jelképező nőalak a nemrég elhunyt kom­munista művész, Konecsni György munkája. A négy értékű sor minden címlete 2 forint névértékű, ezen felül 1 forint felárat kell fizetni a Budapest 71 kiállítás javára. A bélyegkép bal oldalán a magyar táj egy-egy kedves virágát postakürt veszi körül. Felirat utal a 44. bélyegnapra, ezt az ünnepséget szeptember 5-én tartják. HIRDETMÉNY AZ ELSŐRŐL A Budapest 71 kiállítás egyik szenzációja, hogy az an­gol királyi család és a Bri­tish Múzeum gyűjteményének különleges darabjaiban is gyönyörködhetnek a látogatók. Az angol posta sajtótájékoz­tatójából most értesültünk, hogy a szigetországból a tisz­teleti osztálynak még egy har­madik kiállítója is lesz. Az an­gol posta múzeuma hat ki- állítóteremben mutatja be kin­cseit. A nézők eredetiben ol­vashatják majd az 1840-ben készült hirdetményt, amelyben az angol posta vezetője tudtul adja a világ első bélyege, a fekete egypennis forgalomba- hozatalát. Megszemlélhetjük dóknál és a nyomdában. Az Arab Posta Unió (Kairó) elő­zőleg hivatalos nyilatkozatot tett közzé, hogy a szóban for­gó bélyegeket az érdekelt kor­mány engedélye nélkül állítot­ták elő. A rendőrség felvilá­gosítást kért Mohammed al Badr-tól, az elcsapott uralko­dótól és az otthonában talált 26 ezer font eredetéről. A nyomdánál a megrendelő sze­mélyét kutatták a rendőrök, akik a jemeni követséggel is kapcsolatba léptek”. Jemen köztársaság, (elnöke Szalal ezredes), így királysági bélyegek kiadására jogalap nincs. A rendőrségi intézkedé­sekről további részletek még nem érkeztek be, mégis remél­jük. hogy ezen ügy következ­tében a filatelisták pénzére pá­lyázó, más illegális bélyeg­gyártók is felhagynak üzel- meikkel. HÍREK Az Apollo—15 első emlék­bélyegét, . két összefüggően nyomtatott 8 centes címletet az Egyesült Államok adja ki. Az űrkutatás tízéves eredményeit köszöntő bélyegpár bemutatja a Hold felszínéről látható Föld képét és a híres holdautót. A kiadást Cape Kennedyben és Houstonban hozzák forgalom­ba, így ez alkalommal fordul elő először az USÁ-ban, hogy két helyen alkalmaznak első­napi bélyegzőt. — A filatelis­ták szavazatai 1970. legszebb csehszlovák bélyegének az Egyesült Nemzetek 25 éves működését méltató 1 koronás értéket nyilvánították. — A könnyűzene sem akar a bélyeg mögött maradni. Az Eurovisio dublini fesztiválján három szí­nű emlékbélyegzést alkalmaz­tak az ott feladott levelekre. Korábban ilyen színpompás pecsételésekre csak bélyeg­kiállítások (pl. tavaly London­ban, 1950-ben Lipcsében) ad­tak alkalmat. — Erőteljes fi- latelista-propaganda folyik a Szovjetunióban, az elmúlt öt évben 56 szakkönyv és tájé­koztató jelent meg. Sok ifjú­sági kiadvány mellett forga­lomba kerültek a legújabb fi- latéliai kutatásokról beszá­moló értekezések is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom