Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-06 / 184. szám

„Ha én lennék fönt, eltörölném” Termelőszövetkezeti elnök az ösztönzőkről, az érdekeltségről Önállóan, a település igazi gazdájaként Ettig Lászlóval, a majosi ter­melőszövetkezet elnökével az ösztönzőkről és az érdekeltség­ről beszélgetünk. — Amikor azt mondjuk „ösz­tönző”, akkor valami olyanra gondolunk, ami egyfelől serken­ti, másfelől, mérsékli a termelé­si kedvet. Mi erről a véleménye egy mezőgazdasági termelőszö­vetkezet elnökének? — Az ösztönzőt én sc-ha nem tudom leegyszerűsíteni egyetlen rendelkezésre, Intézkedésre, előnyösnek, kedvezőnek látszó dotációra. Az viszont helytálló, hogy valamilyen irányban rendszerint felkelti az érdeklő­dést, más irányban viszont csökkenti az érdeklődést. Nyil­vánvaló, hogy a termelésre gondolok. És itt szeretném el­mondani, nyomban a legelején azt is, hogy ha véleményt mondok, akkor az most, ebben az esetben a termelőszövetke­zeti elnök véleménye. Azért hangsúlyoznám, hogy a terme­lőszövetkezeti elnök vélemé­nye, mert esetenként a magán- véleményem nem azonos a gazdasági vezető véleményével. — Ettig elvtárs szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy az ösz­tönző soha nem jelenthet csak egy intézkedést, vagy rendelke­zést? — Azért tartom szükséges­nek hangsúlyozni, mert a dol­gokat sokan leegyszerűsítik. Hogyan is mondjam? Leegy­szerűsítik és jóval többet vár­nak egy intézkedéstől, mint amennyit várni lehet attól. El­sősorban azért, mert kiragad­ják az ösztönzők és a szabály­zók nagy egészéből, s így oly­kor jobbnak, rosszabbnak lát­szik, mint amilyen valójában. Na várjon, ez így túlzottan kö­rülményes meghatározás. Men­jünk közelebb a valósághoz, a gyakorlathoz és a mi gyakor­latunkhoz. ami nem valószínű, hogy általános, de most vég­eredményben a majosi terme­lőszövetkezet aspektusából kell beszélni. Itt van a beruházá­sokat ösztönző 50 százalékos állami dotáció. Ha az egyik oldalát nézem, akkor feltétle­nül azt látom, hogy az állat- tenyésztés fejlesztésére ösztö­nöz. De ha a másik oldalát is megnézem, akkor már azt kell látnom, hogy olyan mértékben azért nem ösztönöz, mint ami­lyen mértékben kívülről hinné az ember. Az a helyzet ugyan­is, hogy az 50 százalék bizony némelykor a valóságban, a va­lóságos lehetőségekhez és árak­hoz viszonyítva mindössze 35— 40 százalékra redukálódik. Épül nálunk a kétszáz férő­helyes tehénistálló. Mi az M. H. T. 2/1000 tejhűtő kádat az árjegyzékhez igazodva 42 900 forintba számoltuk. Ezzel szemben most 48 800 forintért kaptuk, úgy, hogy senki nem szólt semmit erről az áremel­kedésről. Kész tények elé va­gyunk állítva, és ezek azok a dolgok, amelyek az ösztönzők­nek betartanak. Erről sokat le­hetne beszélni, mindenesetre én csak annyit mondhatok, hogy az ösztönző nem mindig ösztönöz a kívánatosnak látszó maximális hatásfokkal. — Előfordulhat, hogy tudato­san hat negatív irányba? — Igen, természetesen, csak- hát ebben az esetben minden­képpen pozitív irányba kellene hatnia. Ugye nagyon jól tud­juk, hogy miért. Az állat- tenyésztés fejlesztése, a hoza­mok növelése, az életszínvonal növekedése szempontjából köz­ponti kérdés. De hát most ne merüljünk ebbe bele. — Sokan mondják Ettig elv­társ, hogy a tejtermelésen nincs haszon, ön melyik táborba tar­tozik? — Azok közé tartozom, akik szintén vitatkoznak. Nekem az az álláspontom, hogy nincs iga­zuk azoknak, akik azt állítják, hogy a mezőgazdaságban je­lenleg a tejet csak ráfizetéssel állíthatjuk elő. Nekem az a vé­leményem, hogy 3000 literes évi fejési átlag esetén nem rá­fizetéses a tejtermelés. De még azt is mondom, hogy jelenleg a mezőgazdasági üzemek nagy- nagy többsége rendelkezik azokkal a feltételekkel, ame­lyek lehetővé teszik tehenen­ként a 3000 literen felüli fejés- átlag elérését. — ösztönzi erre valami az üzemeket? — Igen. Van felár, minden mennyiségre van vevő, a zsíro­sabb tejért többet kapunk, a tisztább tejért még többet. Az előbb azt mondtam, háromezer liternél kezdődik a tejtermelés „vonalán” a gazdaságosság. Ezt még kiegészíteném azzal, hogy ismerni kell természetesen a A nagy meleg hatására Tolna megyében is megr,5vsa­déit a sörfogyasztás, a szekszárdi sörpalacliozülfan júüusbáu 2 400 000 üveg sört ’ töltöttek. Képünkön Simon Lórincué a cúnkézőgépet kezeli. foto: GoUvsuá költségek alakulását is és ér­teni kell azok megfelelő sza­bályozásához. Ez a vezetés dol­ga. — Az ösztönzők mire nem ösztönzik a majosi termelőszö­vetkezetet? — Mi az ösztönzők hatására felszámoltuk a juhászatot. És itt az a nagyon érdekes: mi úgy látjuk, nagyon jól eladtuk a birkákat, vevőnk pedig úgy látja, hogy nagyon jó vásárt csinált. Érzi ugye, hogy mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy az ösztönzők differen­ciáltan ösztönöznek. A mi kö­zös gazdaságunkat arra kész­tették, hogy a juhállományt el­adjuk, a másik közös gazdasá­got arra késztették, hogy bir­kát vegyen. Ebből logikusan következik, hogy a helyi le­hetőség, az összes körülmények döntik el, hogy melyik komp­lex ösztönzőrendszer van a mi gazdaságunkra szabva, és me­lyik van egy másik gazdaságra szabva. Mindegyik mindenho­vá aligha jó. Dehát éppen az a cél, hogy mindenki megtalál­ja a magáét, s hozza össze a népgazdasági érdekekkel. Itt beszélnék arról is, hogy mi­közben a juhászatot megszün­tettük, éppen az öszíönzők ha­tására, növeljük a szarvas­marha-állományt, ezen belül a tehénállományt. Itt most vi­szont újból az a hiba, hogy a meddő, az értéktelen tehenek eladása akadályba ütközik, mert megint nincs kivágási ke­ret. Szerintem ez nagyon rossz dolog. Mi természetesen növel­jük a tehénállományt, de ne­kem személy szerint az a vé­leményem, hogy ne a tehénál­lomány növekedjék min len- áron, csak azért, hogy a sta tisztika kielégítő képet mutas­son, hanem növekedjék a tej­termelés, mert ez a döntő. Ér­dekes egyébként, hogy a hét elején Nógrádban jártam, ott van kivágási keret, nálunk nincs. — Ne feledje Étiig elvtárs, hogy a termelőszövetkezetek a tehénlétszám növelésében anya­gilag érdekeltek. — Nem felejtem. De kérde­zem, arányban áll-e az itt ki­fizetett összeg azzal, amit nyerünk? Tapasztalataim sze­rint főleg a gyenge termelő- szövetkezetek élnek ezzel a le­hetőséggel. Nem mondom, a tehénlétszám növelése után já­ró pénz jól jön, de ha én len­nék fönt, ezt az ösztönzőt meg­szüntetném. — Mi a véleménye a legújabb ösztönzőkről, azokról, amelyek az ellátás javítása irányába hat­nak? — Gondolom, a kisvágóhi- dakra gondol. Szerintem ez mindaddig fából vaskarika, amíg tőkehúsra nem kapunk engedélyt. Az a helyzet, hogy nálunk Majoson a székihús ki­lója csak azért drágább, leg­alább négy forinttal, ■ mert be kell érte utazni Bonyhádra. Hát ez a kisvágóhíd ügy most mit oldana meg? Semmit. Nem töltelékáruból és füstölt hús­ból van hiány, hanem friss húsból. — mondotta Ettig László tsz-elnök. SZ. P. I 968-tól, a gazdasági re- -*■ form kezdetétől az ál­lami élet, a tanácsszervezet korszerűsítésében egyre több intézkedés született. Megszűnt a tanácsi testületek tevékeny­ségének egész sor formális vo­nása, ezzel és az önállóság, a hatáskörök növelésével pedig szabadabb útja nyílt a szocia­lista demokrácia érvényesülé­sének. Az intézkedések azonban, bármennyire is fontos lépések­nek tekinthetők az államigaz­gatás korszerűsítése útján mégiscsak részintézkedések vol­tak. mintegy irányjelzők a to­vábbiakat illetően. Az állami élet, a szocialista demokrácia, illetve a tanácsok tevékeny­sége továbbfejlesztésének egy­séges és minden részletre ki­terjedő koncepcióját a párt X. kongresszusa dolgozta ki és fo­gadta el. Az állami élet, — amelynek egyik legfontosabb része a ta­nácsok munkája —, valamint a szocialista demokrácia tovább­fejlesztése a szocializmus teljes felépítésének egyik központi feladata hazánkban. Ezt azon­ban úgy kell megoldani, hogy erősödjön a központi hatalom, fokozódjon a kormányzati szer­vek munkájának hatékonysága és ugyanakkor növekedjen a helyi szervek önállósága, a ta­nácsok önkormányzati tevé­kenysége és mind aktívabb le­gyen a lakosság részvétele is a tanácsok munkájában. Ezért oda kell hatni, hogy a taná­csok hatáskörébe kerüljön a döntés mindazokban a kérdé­sekben, amelyekben a tenni­valók csak adott terület, il­letve település lakosságát érin­tik. Ennek előfeltételeként a tanácsok munkáját oly módon szükséges fejleszteni, hogy erő­södjön mind népképviseleti, önkormányzati, mind állam- igazgatási funkciójuk. 17 ’denies röviden arra is _ kitérni, hogy ez a nagy­arányú elvi, szervezeti, mód­szerbeli felkészülés a tanácsok részéről milyen közvetlen, már a IV. ötéves terv időszakában megoldandó feladatokra irá­nyul. Az egyik legfontosabb adat: a tanácsi fejlesztési alap országos összege, csaknem 80 milliárd forint, amelyből ki- sebb-nagyobb beruházások so­kaságára kerül sor. A követ­kező öt évben mintegy 800 000 köbméter/nap víztermelő ka­pacitást. 4900 km vízvezeték­hálózatot, ,370 000 köbméter/nap szennyvíztisztító kapacitást és 1000 kilométer csatornahálóza­tot építenek. A tanácsi utak, hidak fenntartására, illetve kor­szerűsítésére 8,5 milliárd fo­rintot fordítanak és tovább ja­vítják a tömegközlekedést. A tanácsi ipar termelési értéke — a szolgáltatásokkal együtt — évente 7 százalékkal nő, az ipari javítás-szolgáltatás köz­Űj üzemcsarnok Szekszárdim Csütörtökön megkezdték a Fővárosi Öra- és Ékszeripari Vállalat szekszárdi gyáxegyj- sége új üzemcsarnokának a technológiai szerelését. A néhány évvel ezelőtt lét­rehozott szekszárdi gyárát 33 —35 millió forint költséggel bőviti a vállalat. Ebben 2000 négyzetméternél nagyobb alapterületű üzemcsarnok épí­tése azeiepel a hozzá tartozó kazáitházzal és szociális épüle­tekkel, így például üzemi konyhával, öltözőkkel és für­dővel, az utóbbiakat a régeb­bi épületben alakítják ki. A Tolna megyei Állami Épí­tőipari Vállalat által épített üzemcsarnokban a csurgói Napsugár Ktsz szereli fel a saját gyártmányú félautoma­ta galvánberendezését a hoz­zá tartozó technológiai felsze­reléssel. A szekszárdi fiók­üzemben főleg női táska fém­kereteket, díszeket, zárakat, valamint cipő- és ruhadísze­ket gyártanak. , ponti támogatására pedig 1,5 milliárd forintot irányoztak elő. Az új tanácstörvény alap^ tétele így hangzik: a tanácsok a szocialista államszervezetnek a demokratikus centralizmus alapján működő népképvise­leti-önkormányzati és állam- igazgatási szervei. A három jellemvonás közül kétségtelenül a népképviseleti jelleg hangsúlyozása a legfon-, tosabb, ami nagy léptekkel előrehaladó szocialista társa­dalmunkban egyrészt termé­szetes. másrészt könnyen ki is mutatható. A tanácsokoan a választók valamennyi rétege képviseletet kap. s a népkép­viseleti jelleget erősíti az is, hogy a tanácstagoknak evente legalább egyszer kötelességük beszámolni munkájukról vá­lasztóiknak, akik, ha nincse­nek megelégedve velük, akár vissza is hívhatják funkció­jukból őket. A népképviselet teljes ér­vényesülésének leglé­nyegesebb feltétele a tanácsok önkormányzati jellegének kö­vetkezetes és folyamatos erősí­tése! Mik a törekvések ezen a téren az új tanácstörvény ér­telmében ? Mindenekelőtt a he­lyi önállóság gyorsabb növe­lése, kiváltképp a községi és a városi tanácsoknál a hatás­körök bővítése, saját szerveze­tük saját hatáskörben való létrehozása és irányítása. Az önkormányzatok életképes és eredményes működésének dön­tő előfeltétele azonban az ön­álló helyi gazdálkodás meg­teremtése, hogy elsősorban a községi és városi tanácsok szé­lesebb körű bevételi források­kal rendelkezzenek, s azok célszerű felhasználásáról, va­lamint költségvetésük és fej­lesztési terveik meghatározá­sáról szabadabban dönthesse­nek és területükön érdemi koordinációs és kooperációs jogkörrel rendelkezzenek. Mindezt az új törvény biz­tosítja is a tanácsok számára. A törvény rendelkezésein kí­vül más jogszabályok is igye­keznek előmozdítani a gazdál­kodás jobb lehetőségeit: a töb­bi között e célból fizetnek a vállalatok és a szövetkezetek ezentúl nyereségükből — a vállalatok és szövetkezetek nyereségük 6, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek 1 száza­lékát — városi, illetve községi hozzájárulást a tanácsok pénz­alapjai javára. Az államigazgatási funkció erősítése, további tökéletesítése az igazgatási, hatósági munka lehetőségeinek és minőségének javítását követeli meg, aminek fontossága azért rendkívüli, mert emberek milliói állnak mindennapos kapcsolatban a tanácsapparátussal, a születés­től a halálig. Ki tagadhatná, hogy a törvények és rende­letek pontos végrehajtásának, a lakossági ügyek helyben va­ló, gyorsabb, szakszerűbb és eredményesebb elintézésének hatalmas a politikai, gazdasá­gi és társadalmi jelentősége? Márpedig mindez a hivatalra, az egyre képzettebb köztiszt­viselői karra hárul, de a jó igazgatási munkában nagy sze­repe van a végrehajtó bizott­ságok irányító tevékenységé­nek is, amit az új törvény ugyancsak igyekszik sokolda­lúan elősegíteni. Népújság 3 1971. augusztus 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom