Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-31 / 204. szám
8. Már egészen világos volt. Amikor az utcára értek, ismét rákezdte a tüzérség. Az egyik lövedék: nem messze, a főtéren csapódott be; tölcsérben szökött fel a föld és homok. Egy másodpercre a falhoz simultak, de amikor újra elindultak és mentek a törzskar felé, elszabadult a pokol. A német tüzérség a főteret lőtte; látták a sarokház leomló falát, egy pillanatra minden elsötétült, a torkukban és a tüdejükben érezték a port, aztán a por elszállt, és a romhalmazon át lengyel harckocsi tört előre. Ment észak felé... — őrmester úr — suttogta az egyik katona —, az őrnagy úr meghagyta, hogy a fritzet nyírjuk ki, ha nem tudunk eljutni vele a törzsre. Golyó a kobakjába és kész. Az ostoba helyzet most már iglazán kezdett veszélyessé válni. Klosst fojtogató düh kerítette hatalmába; könnyen sor kerülhet arra, amitől mindig rettenetesen félt: lengyel golyó oltja ki életét. Eszébe sem volt belenyugodni, eddig harc elöl még nem hátrált meg. A géppisztoly csövét a háta közepén érezte, kezét a tarkóján kellett tartania. Ha szólna is ezeknek a legényeknek, ha leleplezné Is magát, vajon hinnének-e neki? Az őrmester azonban tétovázott. Látszott rajta, hogy ismeri a front íratlan törvényeit és nem cselekszik hűbe- lebalázs módjára. — Talán elérjük a törzset — mondta. Elindultak. A tüzérség elhallgatott. a géppuskák kele- pelni kezdtek, puskaropogás hallatszott, a közelben gránátok robbantak. Az imént még kihalt utca hamarosan harctérré válik. A városon keresztül lengyel csatárlánc vonult hátrafelé. A katonák meg-megálltak a falak hasa- dékaiban, féltérdre ereszkedtek a kőlapokon és újból hátra ugrottak. Két fiút vettek észre, páncélököl volt náluk. — Nincs mit tenni — jelentette ki nyugodtan az őrmester. — A törzskar már egészen bizonyosan elhagyta régi állomáshelyét. Már nem érjük el őket. Bementek a legközelebbi kapu alá. Kloss úgy mérlegelte a helyzetet, hogy az őrmesternek lényegében igaza volt. Mihelyt az automata fegyverek abbahagyták a köpkö- dést, tisztán hallotta a motorok zúgását. Német páncélos egységek nyomultak be a városkába. Cselekedni kellett. Kezét levette tarkójáról és zsebre dugta. — Fiúk — szólalt meg lengyelül —, mégis el kell kísérnetek a törzsre. Ha megváltozott az állomáshely, majd megtaláljuk később, a várostól északra. — Te beszélsz lengyelül? — rikkantotta az őrmester. — No és mi van abban? Kevés fritz beszél lengyelül? — szólt vissza ugyanaz a katona, aki a kis Waltert megtalálta Kloss csizmaszárában. — Menti az irháját, bújik a halál elől. Hova a fenébe hurcolnátok most őt magatokkal? — Butaságot csinálnak — fordult Kloss ezúttal csak az őrmesterhez. — Ezért senki sem fogja megsimogatni a fejecskéjüket. Egészen közeli robbanás. Kloss azonnal felismerte: német páncélelhárító ágyú tüzelt. Az őrmester figyelmesen szemlélte Klosst — Parancsom van — jelentette ki végül. — Ez front, barátom... — Még kereket old útközben... — mondta ugyanaz a közlegény. Géppisztolya zárjával csettentett. — Állj a falhoz, fritz... Kloss kinézett az utcára. Csak a járda szélét láthatta; lengyel katonák szaladgáltak a ház előtt. — Fiúk — kiáltotta — én... Amaz torkára forrasztotta a szót: — Magad mondtad, hogy Hans Kloss kapitány vagy. Már csak néhány másodperc maradt, egy jól irányzott ütés az őrmesterre és kiugomi az utcára. Sikerül? Nincs sok esélye, valószínű, mindkét katona lőni fog, egyikük biztos eltalálja. Abban a pillanatban, amikor már döntött és kész volt cselekedni, Nowakot látta futni az úttesten. — Nowak! — rivallt. Megállt azonnal és beugrott a kapualjba. Alig kapott levegőt. — Ó, Istenem! — suttogta, mint valami civil. — Már minden reményem elveszett. — Szóp>en biztosítasz! Az automata fegyverek zaja erősödött, majd hirtelen csend támadt; az utcán gránát robbant, arcukba fekete port vágott. Már semmire sem volt idő, még Nowakot sem tudta már lehordazii. Az őrmester és a két katona semmit sem értett, de a főhadnagy parancsára visszaadták Kloss fegyvereit és okmányait. Nowak úgy rendelkezett, hogy várjanak a kapu alatt. A tisztek beljebb mentek; a motorzúgás azonban ott is erősen hallatszott. — Futás — mondta Kloss. — Én maradok. Jelented, hogy Ring okmányanyaga az amerikai hírszerzést is érdekli. Az archívum, egészen biztos, a várban van; igyekszem megállapítani a pontos helyet. — Hadd maradjak én is — suttogta Nowak. — Szamárság. Vedd pártfogásodba az őrmestert és két emberét. Küldd őket hátra. Es ne dumáljanak. — Parancs. — Most pedig halljam gyorsan: hogy volt?... Nowak legszívesebben bő lére eresztett beszámolót tartott volna, de most a másodpercek is számítottak. Csak reggel felé sikerült eljutnia az ezredparancsokhoz, a város déli részét védő zászlóalj futárával érkezett együtt. A periférián a híradósok már tekerték a vezetéket, a parancsnok és a törzsfőnök a térkép fölé hajolva tanakodott, észre sem vettek senkit. Végül az őrnagy meglátta őt: — Még most is itt van? — rikkantott rá. — Tizenöt perc múlva meg ne... A markukba akar sétálni? Nowak nyomban jelentette, hogy kapott parancsa értelmében, meg kell magyaráznia az ezred parancs n oknak a feladatot, amelynek végrehajtása végett ideküldték. — Előbb kellett volna — dohogott az őrnagy. — Most már késő. Nem akarok tudni semmiről sem, úgyis elég bajom van. Mintegy szavainak igazolásául éppen a törzs előtt robbant egy lövedék. Az ablaktáblák csörömpöltek, füst és por csapott a szobába; a térképek és a papírok lerepültek a padlóra. Az őrnagy elkáromkodta magát és mindhárman hozzáláttak a papírszedegetéshez. az ezredes irodájában. A törzsfőnök az okmányokat egy ládába gyömöszölte. Nowak egy öisszegyűrt cédulát emelt fel a padlóról. Német írást látott rajta, elolvasta, de értelmét fel nem fogta: Hauptmann Hans Kloss... A Rlng-patiká- ban német hírszerző tiszt bujkál — Hauptmann Hans Kloss. Érezte, hogy kiszalad a vér az arcából. Az asztalnak támaszkodott. — Mi ez? — kérdezte. — Ez? Ah... — az őrnagy csők legyintett. — Fura dolog! Valaki így küldte titkos jelentését. A cédulát egy kődarabhoz kötötte. Az őrszem behozta. Meg is hagytam, hogy állítsák elő ezt a Klosst..., de ha már nem lenne idejük, akkor... Nowak elvesztette önuralmát. — Őrnagy úr —kiáltotta — ez..., ez árulás! — Mit mondott? — az ezredparancsnok előrehúzta övén a pisztolytáskát. — Ez a Kloss őrnagy úr... Az őrnagy mindent azonnal megértett. — Az ördög vinné el magukat! Miért nem szólt? Futás — kiáltotta —, talán még odaér... Odaért. De nem szeretné még egyszer átélni ezeket a perceket. Nem hallotta sem a robbanásokat, sem a lövedékek fütyülését, csak rohant előre. Valaki rárivallt: „Feküdj!” Valaki útját is akarta állni... Amikor meghallotta a motorok zúgását és látta, hogy egy páncéltörő ágyú lövedéke szétfröccsentette a sarokház falát, elvesztette reményét..! Ám épp>en akkor... Klosst nem érdekelték Nowak élményei. Egy-két tömör szóval nyugtázta. — Rendben van — mondta, — És most, lógás. Csak az a titkos jelentés érdekelte. Anna Maria Elken elszántan cselekszik, vallotta meg magának, és a saját szemszögéből nézve, nagyon is értelmesen. Bizonyára rájött, hogy Kloss veszélyes lehet számára, ha a németek visszafoglalják a várost. Kloss, mint Ring embere. Elmosolyogta magát. Tetszett neki az elkerülhetetlen összecsapás gondolata Elken kisasszonnyal. — Lógás — ismételte meg, majd szelidebben hozzátette: — Igyekezzél ép bőrrel kikerülni ebből a pokolból, szeretném, ha visszamennél a törzshöz. — Sután peregtek a szavak Kloss ajkáról, de most nem tudott melegebben szólni. Tisztában volt vele, hogy a rá váró játék legalább olyan veszélyes, mint észak felé hátrálni a lengyel csatárlánccal. Megállt a kapuban és kinézett az utcára. Egy lelket sem látott. Nowak és a három katona eltűnt a sarkon. A por- és füstfelhőből német harckocsi tört elő. Ez is bekövetkezett — gondolta Kloss, és elindult abba az irányba, amerről a Birodalom egyetlen harcban álló marsallja nyomult előre gránátosaival. (Folytatjuk.) Az Elektronikus Mérőműszerek Gyárának egyik nagy sikert aratott gyártmánya a „biokomb” nevű orvosi műszer. Ez a sokoldalú, tranzisztorizált berendezés egyaránt alkalmas szív- és keringésrendszeri vizsgálatokra, emellett a magzati szívhang ellenőrzésére is felhasználható. A műszer kiválóságát exportképessége bizonyítja legjobban. Hasonló sikerekre számíthat az „EMG—1555” új oszcilloszkóp is, amelyet most fejlesztettek ki és a napokban megkezdték a null-szérla előállítását is. Terveik szerint jövőre már ezt is sorozatban állítják elő. Képünkön: Folyik az „EMG—1555” null-szériájá- nak bemérése. (MTI foto: Csikós Gábor felvétele — KS.) Maga nekem úgy kell... A vers pedig szól imigyen: Maga nekem úgy kell, mint a levegő, mint kriptának a temető. S az elme itt megáll, nem tudja, hogy jól hallotta-e s mi az, amit hallott. Szerencsére a színészek még jó néhányszor eléneklik, hogy a gyengébb felfogásúnk is eszükbe véshessék az elmésnek nem, ízléstelennek annál inkább nevezhető hasonlatot. Mindez pedig sok egyéb mellett elhangzik a Charley nénje című felettébb ötletszegény vígjátékban, amit valaki angolul megírt, valaki lefordított, más valaki még át is dolgozott, mire megjelent még egy valaki, aki versszövegeket írt hozzá. Ilyeneket. A Charley nénje nemcsak azoknak a magánügye, akik írták, fordították stb., s azoknak, akik megvették színházjegyüket s megnézték, főleg, miután a televízió jónak látta, hogy az egész ország ügyévé tegye, ami szombaton este meg is történt. így tudta meg az ország vitathatatlanul jobb sorsra érdemes népe, hogy maga úgy kell nekem ... Nemrég jelent meg Herman István kitűnő könyve a giccsről, amelynek gazdag példatárába kívánkoznak a Charley nénikéjének ver- sezeteí is, illetve annak kitűnő illusztrációi. De maradjunk csak ennél a két sc~uU, próbáljuk elemezni. A „költő” azt ai.áttst kifejezni, hogy egy férfi vágyó óik egy nő után. Mondjuk, ahogy Shakespeare szonettjében: Az vagy nekem, mi testnek a kenyér, S tavaszi zápor fűszere a földnek. Lehet, hogy eszébe is jutott, csak éppen nem tudott mit kezdeni vele. Ahogy József Attilával sem, aki ezt írta: Úgy kellesz, mint a parasztnak a föld, a csendes eső és a tiszta nap. Úgy kellesz, mint a növénynek a zöld, hogy levelei kiviruljanak. Még folytatja is a hasonlatokat: mint a dolgos tömegeknek munka, szabadság, kenyér s jó szavak, mint falun a villanyfény, kőház, iskolák, kutak, mint gyermekeknek játék, oltalom, munkásoknak emberi öntudat. Mindez egy kicsit másként hangzik. „Költőnk’” azonban nem talált ilyen hasonlatot. Sokáig törhette a fejét: mi is kell az embernek? S nyilván nagyon megörült, midőn végre eszébe jutott: hát levegő! Már leírta, de rögtön megtorpant: mi rímelhet erre? Kevés hosszú ő-re végződő szavunk van. Lehetett volna így rímelni rá: mint vacsorára a vesevelő, vagy így is: mint Benőnének férje, a Benő, — de ez nem jutott eszébe. Más jutott eszébe, tudjuk már, hogy mi. S mi jut eszünkbe nekünk? Az, hogy ez a sivár tehetségtelr.nség oly messze van a verstől, mint a Charley nénikéje a kultúrától. Leg_ alábbis ami kultúránktól. CSÁNYI LÁSZLÓ Dolgozókat felvesz 16 évet betöltött lányokat szövőnek felvesz a Pamuttextilművek Jacquard Szövőgyára. A betanulási idő 12 hét. Ezen idő alatt havi 1050.— Ft bruttó fizetést és napi 1.— Ftért ebédet biztosítunk. Lakást, minimális térítés mellett, leányotthonszerű elhelyezésben adunk. Jelentkezés írásban, a PTM Jacquard Szövőgyár munkaerő-gazdálkodási osztályán, Budapest, XIII., Szekszárdi u. 19—25. (9) Felsőfokú villamosipari végzettséggel rendelkező, gyakorA Dombóvári Halgazdaság két villanyhegesztő-vizsgával rendelkező GÉPLAKATOST KERES FELVÉTELRE. (441) lőtt szakembert keres felvételre középvezetői beosztásba ipari vállalat, lakásbiztosítással. Pályázatokat 330263 számra, a kaposvári Hirdetőbe kérjük. ________________________(451) M EZŐGÉP Központi Gyáregysége Szekszárd, Keselyűsi út. felvesz: Ascota 071-es típusú könyvelői gépeire gyakorlattal rendelkező gépkezelőket, mérlegképes oklevéllel, vagy szervezői gyakorlattal rendelkező dolgozót gépi ügyvitelszervezői munkakörbe, horganyzó műhelybe darabbéres segédmunkásokat, csőtoló és présgépekre 3 műszakba 18—40 éves korig női dolgozókat. Jelentkezés a vállalat munkaügyi csoportjánál. (309)
