Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-03 / 181. szám
*■ Forint és szövetség Az MSZMP politikájában mindig jelentőségének megfelelő helyet kapott a munkásparaszt szövetség fejlesztése, erősítése. Ma már évtizedek tapasztalatai igazolják, hogy akkor szilárd a munkásosztály hatalma, akkor sikeres a szocialista társadalom építése, amikor a párt olyan politikát folytat, amely erősíti a munkás-paraszt szövetséget, s amely egyaránt kedvező a munkásosztálynak és a parasztságnak. A munkás-paraszt szövetség fejlesztése azonban nem csupán deklarációk kérdése, hanem „Tudnunk kell, ...hogy a munkás-paraszt szövetség erősítése nemcsak szándékon és politikai kijelentésen múlik, hanem mindenekelőtt népgazdaságunk arányos fejlesztésének megfelelő gazdaságpolitikát is kíván és a két alapvető dolgozó osztály érdekeinek helyes összehangolását követeli meg...” olvashatjuk a IX. kongresszus anyagában. A termelőszövetkezetek fellendítésére tett intézkedések egyfelől a munkások, a városi lakosság ellátásának megjavítását eredményezi, másfelől a parasztság életszínvonalát növeli, ily módon döntő beltételei a munkás-paraszt szövetség további erősítésének. A szocialista útra lépett mezőgazdaság tízéves fejlődése bizonyítja, hogy a termelés fejlesztésére fordított milliárdok jól gyümölcsöztek. A mezőgazdasági termelés növekedési üteme meggyorsult, a munka termelékenysége jelentősen emelkedett. A mezőgazdaság évről évre egyre több élelmiszert, nyersanyagot bocsát a népgazdaság rendelkezésére. Ugyanakkor a termelőszövetkezetek megerősödése, a nagyüzemi termelés, a közös munka színvonalának az emelkedése növelte a parasztság jövedelmét, javította életkörülményeit. A valóság tényei arról győzik meg a munkások többségét, hogy az MSZMP agrárpolitikája helyes, eredményes politika. Egyaránt jól szolgálja a parasztság, a munkások, az egész társadalom érdekét. Helyenként azonban találkozhatunk még ma is meg nem értéssel, azzal, hogy a munkásparaszt szövetség erősítését célzó politikát helytelenül értelmezve, annak csak egyik oldalát figyelembe véve „parasztpolitikának” minősítik. A kivételeket általánosítva néha azt állítják, hogy a parasztok életszínvonala már jóval meghaladta a munkások életszínvonalát, hogy a parasztság életkörülményeinek a javítása a munkásosztály rovására történik. Mi hát az igazság? A párt és a kormány célkitűzéseinek megfelelően: a parasztság és ezen belül a tsz-tagság jövedelmei az utóbbi tíz évben valamivel gyorsabban emelkedtek, mint a munkás és alkalmazotti jövedelmek. Míg a munkások és alkalmazottak reáljövedelmei 1960 és 1970 között 55 százalékkal emelkedtek, a paraszti reáljövedelmek 65 százalékkal nőttek. A paraszti jövedelmek növekedése főképp a harmadik ötéves terv időszakában gyorsult fel, amikor is a munkás és alkalmazotti jövedelmek 33 százalékkal, a paraszti jövedelmek pedig 43 százalékkal haladták meg az 1965. évi színvonalat. Tekintve, hogy 1965-ben a paraszti reáljövedelem mintegy 18 százalékkal maradt el a munkásokétól, ezzel jelentős részben megvalósult a IX. kongresszusnak az a célkitűzése, hogy „A következő években jelentékeny lépéseket teszünk azért, hogy a parasztság élet- színvonalát és ellátottságát tovább közelítsük a munkásosztályéhoz.” A paraszti jövedelmek vizsgálatánál azt is számításba kell venni, hogy jelenleg 1,7—1,8 millió ember olyan kettős jövedelmű családban él, amelyekben a jövedelmek egyaránt származnak az iparban, illetve a mezőgazdaságban végzett munkából. Ez rendkívül megnehezíti a tisztán mező- gazdaságból származó paraszti jövedelmek megállapítását. A közvélemény pedig általában az ilyen kettős, általában az átlagosnál magasabb jövedelemmel rendelkező családok helyzetéből ítél. A jövedelmek növekedése egyébként is csak egyik — igaz, legfontosabb — összetevője az életszínvonalnak. Számításba kell vennünk azt is, hogy a kiegyenlítődés elsősorban a reáljövedelem szintjéÚj bútort a dombóvári bútoráruházból! Augusztus 2-án nyílik az áruház új mintaterme augusztus 2-től 14-ig kedvezményes vásár. 10-30 °/0-os árengedmény ben következett be. Közismert, hogy az életszínvonalnak még számos olyan tényezője van, ami a faluban, a mezőgazdaságban még ma is lényegesen kedvezőtlenebb, mint a városban vagy a népgazdaság más területein. A termelőszövetkezeti parasztság jövedelmének gyorsabb ütemnövekedését, természetesen segítették a termelő- szövetkezetek megszilárdítására, önálló vállalatszerű gazdálkodásának megteremtésére hozott intézkedések. De az is tagadhatatlan tény, hogy a gyorsabb növekedés anyagi forrását, éppen ezeknek az intézkedéseknek a nyomán javuló gazdasági eredmények alapozták meg. Tehát a parasztság jövedelemnövekedése nem a munkásosztály rovására végrehajtott jövedelem-átcsoportosításból fakadt, hanem a mezőgazdaság, gabonában, húsban, gyümölcsben, zöldségben is lemérhető teljesítményének, s ami ezzel együtt járt, a közös és háztáji gazdaságban ledolgozott munkaidő növekedéséből. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek bruttó termelési értéke folyó áron számolva 1968-ban 50, 1969-ben pedig 73 százalékkal emelkedett, s volt magasabb, mint 1965-ben. Ebben az időszakban a termelőszövetkezetek bruttó jövedelme évi átlagban 15 százalékkal, részesedési alapjuk mintegy 11 százalékkal, fejlesztési alapjuk pedig 2Z százalékkal emelkedett. Az egy dolgozó tag által teljesített 10 órás munkanapok száma 1965-ben átlagosan 188, 1968-ban 221, 1969-ben 214 nap Volt. Mezőgazdaságunk szocialista átszervezése óta hatalmas mennyiségi és minőségi átalakuláson ment keresztül. A kisparaszti termelőeszközöket fokozatosan és gyorsuló ütemben váltják fel a korszerű nagyüzemi termelőeszközök. Mindez azzal a következménnyel jár, hogy a mezőgazdaság termelési költségeiben évről évre növekvő részt képvisel, az ipari eredetű eszközökre, gépekre, vegyszerekre és más termékekre fordított összeg. Jellemzően szemlélteti ezt, hogy 1960-ban még a mezőgazdaság anyagi ráfordításainak csak 34 százaléka volt ipari eredetű, 1970- ben már elérte az 55 százalékot. Ezzel együtt egyre jobban térj ed a mezőgazdaságban is az iparszerű termelés. Mindezekből következik, hogy a mezőgazdasági termelés növekedésének, az önköltség, s az árak kedvező alakulásának alapvető feltétele, hogy a mezőgazdaság korszerű, jó minőségű és olcsó termelő- eszközöket kapjon. Ez pedig elsősorban az iparon múlik, az ipari munkások teljesítményétől, munkájuk minőségétől függ. A korszerű, gazdaságosan alkalmazható olcsó ipari termékek megalapozzák a mezőgazdasági termelés növelését, amely nem kizárólag paraszti, hanem elsőrendű munkásérdek is, hiszen a munkások kiadásainak csaknem a felét teszik ki az élelmiszervásárlásra fordított összegek. A mezőgazdaság a IV. ötéves tervben ismét jelentősét lép előre. Közelebb kerül egymáshoz a falu és a város. Tovább folytatódik a kiegyenlítődés a paraszti és az ipari munka és az életkörülmények között. Ez a kiegyenlítődés mindkét dolgozó osztály érdekeit és életszínvonalának emelését egyaránt szolgálja. Dankovits László Milyen volt az időjárás júliusban — Szehszárdon? Általánosságban: csapadékszegény, de száraz, meleg, különös panaszunk ennek ellenére mégsem lehet, ha összehasonlítást teszünk más vidékekkel szemben, főképpen azért, mert az elemi károk július hónapban is elkerülték városunkat határunkat. Csapadékunk kerek húsz százalékkal maradt el az utóbbi tízéves havi átlagtól. Júliusban mindössze 45,3 mm esőt kaptunk, nem kedvező megosztásban, mert volt 8, illetőleg 10 napi kihagyás is. A 18-i volt az egyetlen kiadós (és hasznos!), egész éjszakán át tartott csapadék, másik 6 napon hullott eső egyike sem haladta felül a 6 mm-t, egybevetve mégis nagy hasznára volt — legfőképpen és elsősorban a kapás növényeknek. A 24 száraz nap bővelkedett napsütéses órákban. A hőmérsékletben nagy szertelenségek, kilengések mutatkoztak. A hó első napjaiban fokozatos felmelegedés állott be, a negyedikéi 3 mm-es eső ellenére 30 C fokot is meghaladó kánikula alakult ki, de a száraz napok alatti nagy meleget az éjszakai erős lehűlések, hűvös légtömegek enyhítették. Szélben sem volt hiány. A bevezető napok alatt kaptuk a legerősebb szelet, ám károsodás nélkül. A hó végén újból meleg nappalokban volt részünk, de ugyancsak hűvös éjszakákkal párosultan. A 24 száraz és többnyire meleg napok) alatt enyhe szelek is jártak. Az 1971. esztendő — eddig — csapadékban igen szegény volt. összehasonlításul megemlítjük, hogy az 1970. év első hét hónapja alatt 56 csapadékosnapon összesen 367 mm volt az eredmény, ezzel szemben a folyó év ugyanazon időszakában ugyancsak 56 napon, összesen csak 277 mm-t tett ki, lemaradásunk tehát igen tekintélyes: 91 mm, ami kereken 25 százaléknak felel meg. Befejezésül annyit, hogy a júliusi időjárásunk a mezőr gazdasági munkákra kedvezően hatott. Korszerűsített Barlang Szálló Aggteleken Megnyílt a 300 ezer forint költséggel korszerűsített Barlang Szálló a Baradla aggteleki bejárata mellett. „Cseppkő- ország" csodáiéi ezentúl központi fűtést, hideg-meleg vízszolgáltatást, kényelmes elhelyezést kaphatnak ebben a szállóban is. (MTI foto: Kunkovács László felv.—KS) Szövőgép — szövőnők nélkül A szovjet textilipar egyik központjában, Ivanovóban érdekes kísérleteket végeznek a tudósok. Az utóbbi években az ivanovói textilgyárakban és kombinátokban jelentősen felújították a gépparkot, a mechanikus szövőgépeket automaták váltották fel. Az új gépek mellett azonban továbbra is csak úgy tarthattak ebédszünetet, ha minden gépet leállítottak. A megfigyelések szerint ezzel minden szövőnő elvesztette ebédidejének 12—43 százalékát. A tudósok kísérletekkel próbálták ki, mi történik, ha a szövőnő elmegy, de a gépek tovább dolgoznak. A kockázat nem túl nagy. A csónak automatikusan cseréli az orsót. Ha elszakad az alapszál, a műszer maga leállítja a gépet. 30 vállalatnál végeztek kísérleteket és ezek igazolták a várakozást. Az egyik szövőgyárban például, ahol egy-egy munkásnő 14 automatagépet szolgál ki, a korábban holt ebédidő alatt minden gép 40— 70 méter kelmét készített. Ha az egész gyárra kiterjesztik ezt a munkarendet, akkor egy év alatt csaknem egymillió méter anyagot kapnak az eddigieken felül.
