Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-19 / 195. szám

4 Négy napon át semmi ér­demleges nem történt. Kloss össze-összeszaladt von Vor- mann-nal napközben. Főleg az irodában, ahol semminek jelét nem adva, önmagát el nem árulva, hűvös tartózkodással számolt be Kossnak az Angliá­ba átdobandó ügynökök felké­szítésének napi helyzetéről. Délutánonként rendszerint re- xeztek, de Vormann egyetlen egyszer sem tért vissza ominó­zus beszélgetésükre, ha nem számítjuk a mellékesen, egy alkalommal, krétázás közben elhangzott mondatot: — Tíz nap, Hans. Ez a ma­ximális határidő. Ha ezt a mondatot nem szá­mítjuk, akkor Leutnant von Vormann és Oberleutnant Kloss között a legszokványo­sabban alakultak az ügyek. A mondatból fakadó fenyegetés­re szüntelenül figyelmeztetett az üvegfiola, amelytől Kloss most már egy percre sem vált meg. A tudat, hogy elegendő egy erélyesebb mozdulat a nyelvével, hogy leszakítsa ínjáé­ról, hihetetlenül fontos volt Klossnak. Bár paradoxonnak hangzik, de csak a fiola segí­tette őt abban, hogy ne ve­szítse el hidegvérét, hogy nyu­godtan elemezgesse ellenfele minden lépését. Estéit termé­szetesen a „Le Trou” panzió­ban töltötte. Semmiféle gya­nút sem ébresztett ez, mert Jeanne Mole szalonjában ti­zenöt-húsz tiszt is megfordult napjában, s a tény, hogy két alkalommal éjszakára is ott­maradt, csak a többi ivótárs irigységét keltette fel, semmi egyéb következménnyel nem járt. Az ötödik napon — a meg­beszéléshez híven — kisurrant az irodából és elment a meg­jelölt, közeli bisztróba. Henri, akit Kloss a beszélgetés óta sem látott, a sarokban ült egy pohárka aperitif mellett, úgy tett, mintha elmerülten olvas­ná a párizsi kormánylapot. — Amit kértél, Jeanne-nál van — mondotta fel sem néz­ve. — És mi a helyzet a Le Havre-ral? — kérdezte. — Én máris távozom — vá­laszolt Henri. — Az asztalkán hagyom szalvétába csavarva Fi'üulein Benita von Vormann lakásának kulcsát a címmel együtt. Este kilenctől tizen­egyig fellépése van minden es­te a német kaszinóban. Ennél többet nem is szólt, a német tisztet még tekinteté­re sem méltatva felállt, a pult­hoz ment, amely mögött egy negyven-egynéhány éves szép­ség pompázott. Kloss kihasz­nálta a pillmatot, amíg amaz fizetett és takarta a tulajdo­nosnőt, s elvette a szalvétába csavart kuhsot. Véget ért a tétlenkedés, az akta tologatás az Abwehr-iro- dán, ahol a nap egyetlen ese­ménye a jelentéstétel volt Elértnek. Hozzá lehetett látni a terv első pontjának megva­lósításához, amelyet Kloss Jeanne-nal és Henrivel folyta­tott beszélj etésében őrült öt­letnek nevezett. Zakatoló, csörömpölő autó­busz vitte Le Havre-ba. Pont kilenc előtt érkezett. Előbb be­nézett a ki szinóba, hogy leg­alább tudja, ki az, akinek a lakásában í gy kissé körül akar nézni. Bei ita von Vormann erős, testes, vörös hajú lány, aránytalani 1 gyenge hangocs­kával. Vég .ghallgatta a szen­timentális iáit a német kato­náról, aki lúzst Franciaország­ból, bűne át Oroszországból, selymet Görögországból hozott kedvesének. A meghatott tisz­tek sokáig tapsoltak, ünnepel­ték az énekesnőt, ráadást kö­veteltek, mintha a tapssal és a bravózással el akarták vol­na nyomni a gondosan titkolt felismerést hogy az utolsó strófa elmaradt. Az utolsó versszakba í a lány lapot kap a hírrel, hogy kedvese elesett a hazáért, és a Führerért. Benita i on Vormann nagy, modern házban lakott, közel a parkhoz, /. házat valószínűleg csak németek lakták, mert a portán a hagyományos ház­mesternő lelyett holdvilágké­pű katom. szundikált. Kloss elment me llette és a felvonót sem vette igénybe, gyalog ka­paszkodott fel a harmadik emeletre. Gusztusosán beren­dezett, igí zi női ízlésre valló kis lakásban találta magát. Nem kapkodott, a néhány év alatt tan ült szakértelemmel kutatta át a szekrényeket és a bőröndöket. Igyekezett úgy dolgozni, hogy nyomot ne hagyjon és a ház asszonya ne vegye majd észre, hogy be­tolakodó ;árt a lakásban. No­ha megvizsgálta az összes fió­kokat, sznkrényeket, benézett még az éléskamrába és a für­dőszobába is, noha tüzetesen végigtapogatta Vormann had­nagy vörös húgának ruháit és fehérneműit, a falról leakasz­totta még a Matisse-reproduk- ciót is, amely arról tanúsko­dott, hogy ízlés dolgában von Vormann kisasszony nem túl­zottan ortodox, de ott sem ta­lálta, ami: keresett. Az íróasz­talban mug valamiféle levele­zés hevert, azt is átnézte, eredménytelenül kutatott rej­tekhely i tán. Semmit, egyál­talán semmit sem talált. Ä terv első pontja — gon­dolta Kloss — csütörtököt mondott. Ha ez előremutató jel, és jóslat az egész vállal­kozás kimenetelére, akkor ne­kem régen rossz. Már éppen indulni készült, amikor kintről lépteket hal­lott, majd kulcs csikordult a zárban. Lehetetlen, hogy már megjött volna, még csak tíz óra tizenöt perc. Még jó, hogy időben be tudott surranni a kárpit mögé, amikor hirtelen nyílt az ajtó. Egyenruhás tiszt lépett be. Ezredes. Körülnézett, mintha csodálkoznék, hogy ég a vil­lany. Persze, Klossnak már nem volt ideje eloltani. Azonnal felismerte: ugyanaz a Tiede ezredes volt, akivel az emlékezetes légitámadás nap­ján egy szakaszban utazott. Tiede teljesen otthonosan moz­gott a lakásban. Indokolta ezt a tény is, hogy saját kulcsa van. Visszament az előszobába, majd újra belépett a szobába, de mór köpeny és sapka nél­kül. Klossnak eszébe jutott, hogy a vonaton mennyire di­csérte a vörös hajú nőket. — Most mór legalább értem, hogy miért — gondolta. Az ezredes a bárszekrényhez lépett, kiemelt egy vermutos üveget, töltött magának, a fény felé tartotta a poharat, néze­gette, majd az ajkához emelte. Erre a pillanatra várt Kloss. A tenyere élével mért egyet­len ütés, amelyet a jereváni táborban tanult a japán inst­ruktortól, ezúttal is hatásos­nak bizonyult. Tiede elnyúlt a szőnyegen, arccal a kiömlött vermutba. Most már nincs mit tenni. Nem lehet eltitkolni, hogy valaki behatolt a lakásba. A rendőrségnek azonban azt kell hinnie, hogy közönséges rabló járt a házban. Kloss sze­me megakadt a toalett-aszta­lon elhelyezett fakazettán, amelyet az imént ellenőrzött; Benita gyűrűket, karkötőket, brosstűket és egyéb ékszere­ket tartott benne. Kiborította és a doboz alján egy levelet látott. Fehér boríték, gótbetűs írás: „Halálom után Elért ez­redes saját kezébe.” Természe­tesen pecsétviasszal lezárva, rajta címerlenyomat. Az első sötét kapualjban el­dobta az ékszereket. Később bement egy kávézóba, hogy el­olvassa a levelet, amelynek a tartalmát úgy is tudta. Von Vormann igazat mondott. Hűen és nagy precizitással írta le a vele folytatott beszélgetést. A befejező mondatokban elma­gyarázta, hogy miért nem tett azonnal jelentést felfedezésé­ről. A magyarázó szövegből ki­tűnt, hogy von Vormann tel­jesen fel akarta göngyölíteni az ellenséges hírszerző hálózatot, mindent pontosan akart tud­ni és csak azután kívánt je­lentést tenni. Nem rossz — gondolta Kloss. Von Vormann magyarázó mondatai végleg meggyőzték arról, hogy az érzékeny lelkű arisztokrata-hadnagyot kizáró­lag a piszkos pénz érdekli. Gondosan elégette a levelet és a borítékot, de úgy, hogy még egy áruló pernye se ma­radjon, amiből következtetni lehetne. Leállított egy motor- kerékpárost és miután meggyő­ződött róla, hogy Saint Gilles- be tart, beült az oldalkocsiba. Az első pont tehát kipipál­ható. Holnap folytatódik a já­ték. (Folytatjuk.) A Szegedi Konzervgyár bátaszéki üzemébe FELVÉTELRE KERES GÉPÉSZTECHNIKUST, GÉPLAKATOST és VILLANYSZERELŐ szakmunkásokat, szállítási dolgozókat, férfi és női SEGÉDMUN KASOKAT (260) A termelőszövetkezetek tag_ jainak nyugdíjfolyósításával kapcsolatos joggyakorlat most alakul ki. Ezért igen jelentős a Legfelsőbb Bíróságnak az a döntése, amely egy ilyen ügy­ben hangzott eL Egy tsz-tag részére a Társa­dalombiztosítási .Igazgatóság, a múlt év augusztus elsejei ha­tállyal, termelőszövetkezeti öregségi járadékot állapított meg. A nyugdíjas azonban arra hivatkozott, hogy igé­nyét a szövetkezetnél már 1970. június 1-én bejelentette, ezért a járadék ettől az idő­ponttól kezdve illeti meg. Fel­szólalását mind a Társada­lombiztosítási Bizottság, mind az Igazgatóság elutasította, ezért az utóbbi ellen pert in­dított. A járás- és megyei bí­róság ellentétes ítéletei után törvényességi óvásra a Leg­felsőbb Bíróság kimondta: — Mindkét fokú bíróság té­vedett, amikor olyan igény tárgyalásában hozott érdemi határozatot, amelynek elbírá­lása nem tartozik bírósági ha­táskörbe. Ugyanis a tsz-tagok öregségi, munkaképtelenségi, valamint özvegyi járadék-igé­nyével kapcsolatos másodfokú társadalombiztosítási határo­zatok ellen nem lehet a bíró­sághoz fordulni. Ebből követ­kezik, hogy a járásbíróságnak a keresetet — idézés kibocsá. tása nélkül — el kellett volna utasítania. Ezt pótolta a Leg­felsőbb Bíróság, amikor 'hatá­rozatában az alsófokú bírósá­gok ítéletét hatályon kívül he­lyezte és a pert megszüntet­te. * Egy háromgyermekes vidéki házaspár 10 éves kislányát születése óta nagyanyja nevel­te és a szülők hozzájárultak, hogy a gyerek az általános is- kola_ elvégzéséig nála legyen. Később azonban vissza akar­ták vinni kislányukat, de a nagymama ezt nem engedte, mire a szülők a gyermek ki­adásáért pert indítottak elle­ne. Ebben többek között arra is hivatkoztak, hogy az idős asszony a gyereket ellenük ne_ véli. A nagyanya viszontke- resetet támasztott, amelyben kérte a bíróságot: a kislányt nála helyezze el. Az alsófokú bíróságok ezúttal is ellentétes álláspontra helyezkedtek és az ügyet a Legfelsőbb Bíróság a következők kimondásával dön­tötte el: — Ha a gyermek elhelyezé­se felől a szülők nem tudnak megegyezni, a bíróság dönt és a gyermeket harmadik sze­mélynél is elhelyezhetik. Eb­ben az esetben a nagyanyá­val történt megállapodással a szülők a gyermek gondozásá­val, felügyeletével kapcsolatos jogkörüket nem ruházták át. Nem mondtak le szülői fel­ügyeleti jogukról, tehát intéz­kedésüket bármikor vissza­vonhatják, különösen, ha azt tapasztalják, hogy a gyerme­ket nem megfelelően nevelik, vagy éppen ellenük hangol­ják. A nagyanya szülői fel­ügyeletre nem jogosult sze­mély, nála a gyermeket a bí­róság nem helyezte el. ezért nem hivatkozhat arra, hogy a kislányt jogosan tartja magá­nál. A szülők a gyerek neve­lésére alkalmasak. Másik két gyermeküket megfelelően gon­dozzák. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság kötelezte a nagyanyát, hogy a kislányt — személyes ingóságaival együtt — meghatározott időn belül a szülőknek adja át. * Egy autótulajdonos a kocsi­ját személyesen vezetve a fő­város egyik forgalmas útvona­lán a jeges úttesten megcsú- szott, s előbb a támfalnak, majd egy autónak ütközött. A karambol következtében az illető súlyosan megsérült, hosszú ideig munkaképtelen volt, de felgyógyulása után is csökkent munkaképességűvé vált. Ezek után a Fővárosi Ta­nács V3 Közmű- és Mélyépí­tési Főigazgatósága ellen kár­térítési pert indított. Arra hi­vatkozott, hogy a Főigazgató­ság az útkarbantartást elmu­lasztotta és ez okozta a sú­lyos balesetet. A Főigazgató­ság azzal védekezett, hogy az útfelület síkosságmentesítése a Fővárosi Köztisztasági Hivatal feladata, tehát a balesetért nem felelős. A Legfelsőbb Bíróság meg­állapította, hogy a baleset oka a támfalból folyó vízszivárgás, illetve annak az úttesten tör­tént eljegesedése volt. A jég­réteg színe megegyezett az út­testével, ezért a vezető nem vehette észre, tehát vétkesség nem terheli. A vízszivárgás még régóta fennállott, a bal­eset helyén korábban több kcu. esi megcsúszott, de a Főigaz-1 gatóság, mint az út fenntartó-í % ja, sem a hiba megszünteté-x S séről. sem ez úttest részének: veszélyességére figyelmeztető táblák elhelyezéséről nem gondoskodott, holott igen for­galmas útról van szó. Ezért a balesetből eredő kárt teljes egészében viselni köteles. * Egy vidéki családi ház tulaj-J donosa — cserelakás fele ián-} lása mellett — felmondott bér-i léiének. A perben kiderült,' hogy másfél évvel korábban már volt közöttük ilyen oen és akkor a háztulajdonost jog­erősen elutasították. Ezek utáni vita keletkezett, hogy a ház­tulajdonos ugyanilyen címen m;kor indíthat újabb Dert bér-i lője ellen. Törvényességi óvás­ra — az iCTen gyakori kérdést — a Legfelsőbb Bíróság a kö-> vetkezőképpen döntötte el: — Olyan esetben, ha szemed lyi tulajdonban álló lakás tu„ lajdonosának a felmondás ér­vényesség megállapítására irá­nyuló keresetét elutasították; az ítélet jogerőre emelkedésé­nek napját követő két éven belül — ugyanazzal a bérlővel szemben — azon a címen, hogy a lakásra a maga vagy egye- neságbeli rokona részére igényt tart, újabb felmondás­sal nem lehet élni. A kétéves határidőt az ítélet jogerőre emelkedését követő naptól kell számítani. HAJDÚ ENDRE Az 505. sz. Ipari Szakmun­kásképző Intézet Szekszár- don pótfelvételt Hirdet emelt szinten képzett, Vili. általá­nos iskolát végzettek számára VILLANYSZERELŐ­TANULÓNAK a DÉDÁSZ-hoz és „A" tagozatra ÁCS-ÁLLVÁNYOZÓ, VASBETONKÉSZITŐ szakmákban. Jelentkezés írásban és sze­mélyesen, bizonyítvánnyal az az intézetben augusztus 29- ig. (290) A PAMUTFONÓIPARI VÁLLALAT KAP0SVÁF 1971. augusztus 24—25-én 2 éves fonóipari szakmunkásiskolára i GYÁRA pcstffeliffételEf Hirdet 14-15 éves, általános iskolát végzett eányok részére. Díjtalan szállást, korszerű munkásszáll ásunkon biztosítunk. Jelentkezni lehel 1971. augusztus 24-< 5- de. 8-14 h-ig. Általános iskolai bizonyítványát hozza magával í Szóban bővebb felvilágosítást adunk. (159)

Next

/
Oldalképek
Tartalom