Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-14 / 191. szám

Majdnem balul sikerült vállalkozás Nyáron is sokat olvasnak Bonyhádon Hónapokon keresztül tartó pangás után, az utóbbi napok­ban végre, ismét megkezdő­dött a munka a szekszárdi pi­acon, a tsz-csarnok építkezé­sén. Frei Lászlónak, a szek­szárdi TÖVÁLL igazgatója szerint a jövő héten elvégzik a betonozást, beépítik a nyí­lászáró szerkezeteket és meg­kezdik a belső munkákat. Az épületet november végén át­adják rendeltetésének. Úgy tűnik, most már vég­képp elhárultak azok az aka­dályok, amelyek miatt ilyen keservesen készül ez a nem is túl nagy épület. Fura dolog, de már majdnem úgy tűnt; mire elkészül, addigra — nem lesz gazdája, vagy, ha marad is, drágán fizeti meg a vállal­kozó kedvet. Mi a tanulság ? Most ismét okulni lehet egy újabb tanulságból (de med­dig kell még okulni ilyen, és hasonló tanulságokból?), és­pedig abból; a termelőszövet­kezetek csak alapos, megfon­tolt döntés alapján hozzanak létre társulásokat, közös vál­T sz-gyógy üdülő Harkányban Harkányban, a „reumások mekkájában” épül fel az or­szág első termelőszövetkezeti gyógyüdülője. A modern, 200 ágyas üdülőépület előrelátha­tóan húszmillió forintba ke­rül. Mivel egyetlen termelő- szövetkezet, sőt termelőszövet­kezeti szövetség sem volna képes saját erejéből létre­hozni egy ilyen — a mai igé­nyeknek megfelelő — üdülőt, a Baranya és Fejér megyei közös gazdaságok társulást alakítanak e célból. A gyógy- és pihenőüdülőt „részvénytársasági'’ alapon valósítják meg a termelőszö­vetkezetek. A részjegyek ára százezer forint lesz — egy közös gazdaság természetesen többet is válthat — és min­den részjegy után 330 üdülő- nap jár az illető mezőgazda­sági üzemnek. A közös termelőszövetkeze­ti üdülő építését a jövő év tavaszán kezdik meg a sikló­si Magyar—Bolgár Testvéri­ség Tsz által felajánlott te­rületen: Harkány szaliodai- üdülő negyedében. lalkozásokat, és főleg akkor, ha megvan hozzá az anyagi erejük. Szólni lehet könnyel­műen ígérő vezetőkről is, va­lamint azokról, akik egy szer­ződést aláírnak, az anyagi kö­telezettséget viszont nem tel­jesítik. A városi tanács felkérésére, a város zöldség-, gyümölcs­ös húsellátásának javítása ér­dekében öt termelőszövetkezet — a bátaszéki, az őcsényi, a , tolnai, a bogyiszlói, a medi­nai — egyszerűbb gazdasági együttműködés keretében vállalkozott arra, hogy a pia­con újabb csarnokot építtet és fenntartja. (Minden rosszalló szándék nélkül megjegyezhe­tő, hogy a város termelőszö­vetkezetei' nem vállalkoztak az együttműködésre.) Az öt szövetkezet vállalkozói ked­vét az is inspirálta, hogy a bank megfelelő hiteleket he­lyezett kilátásba. A múlt év végén szerződésben rögzítették — a jogszabályoknak megfe­lelően — az egyszerűbb gaz­dasági együttműködést, mint társulási formát, és kötelezett­séget vállaltak a hárommillió forintos építési költség rész­arányos fedezésére, a képvise­lettel, illetve a majd megnyíló üzlet ügyvitelének vezetésével az őcsényi termelőszövetkeze­tet bízták meg. A városi ta­nács 360 000 forint összeggel járult a költségekhez, ponto­sabban a központi fűtés sze­reléséhez, egyben a jelenlegi vásárcsarnok fűtőrendszeré­nek olajtüzelésre való átállí­tásához. Hiányzott az anyagi fedezet A szekszárdi TÖVÁLL az év elején megkezdte a munkákat, de rövidesen abban is hagyta — mert arra nem volt anyagi fedezet. A társulás tagsizövet- kezetei — az őcsényi kivételé­vel — nem fizették be a vál­lalt összeget, hitelhiányra való hivatkozással. A bátaszé­ki termelőszövetkezet időköz- rben levélben közölte kilépési szándékát, de olyan formá­ban, amely nem felel meg az együttműködésről kötött szer­ződésben foglaltaknak. A bo­gyiszlói szövetkezet pedig, egyszerűen távolmaradt. Hónapokig tartó huzavona következett ezután, a piacon pedig állt az építkezés. Úgy látszott, hogy a vállalkozás végképp csődbe jut, és a kö­vetkezmények az őcsényi tsz- re hárulnak. Nem kell külö­nösebben részletezni, milyen anyagi terhet jelentett volna a szövetkezet tagságára a cserbenhagyok helyett is ki­fizetendő építési összeg. Végül is, hogy ez a keser­ves építkezés túljutott a holt­ponton, az elsősorban a váro­si tanács érdeme. Meghatáro­zott időre, 1974. december 31- ig tagként belépett a társulás­ba, és a költségekhez újabb egymillió forinttal járult hoz­zá. Szerdán délelőtt a szek­szárdi tsz-szövetségben forró légkörben zajlott le a társu­lás igazgató-tanácsának ülése. Volt tsz-elnök, aki kereken ki­jelentette: eleve, nem is lépett volna be a társulásba, ha a bank nem ígér kedvező hi­telt. A tanács segített A városi tanács nagymérvű anyagi hozzájárulása révén a három aktív szövetkezetre 400 —400 ezer forintos költségrész jut. A tolnai és a medinai szövetkezet vállalta, hogy 200—200 ezer forintot rövid időn belül átutal, a másik két­százezret szeptember végén. Az ülésen olyan állásfogla­lás is sízületett, hogy a szer­ződést nem teljesítő két szö­vetkezet ellen jogi, bírói úton kell eljárni. A szekszárdi piacon az épít­kezés így most tovább folyik, és remélhetőleg be is fejező­dik a határidőre, úgy, hogy a tsz-ek valamit még az idén is tudnak belőle profitálni, köz­ben a szekszárdi háziasszo­nyok is nagvobb választékból vásárolhatnak. — Ha egy üzlet elindul... — mondogatta ismert mono­lógjában Salamon Béla bácsi. De ha egy üzlet el sem akar indulni? Akkor főhet a feje valakinek, mint most törtéi netesen hónapokon keresztül főtt Széki Jánosnak, az őcsé­nyi szövetkezet elnökének, meg a városi tanács vezetői­nek, miként találjanak meg­oldást, hogy ne jusson csődbe ez a vállalkozás. BI. A paksihoz hasonlóan, a bonyhádi járási könyvtár lá­togatottsága sem csökkent az idei nyáron. Bertalan Sándor- né, az intézmény vezetője kér­désünkre elmondotta, hogy jú­liusban az előző hónaphoz vi­szonyítva több százzal emelke­dett a kölcsönzött művek szá­ma. Különösen az ismeretter­jesztéssel foglalkozó könyve­ket keresik az olvasók. A könyvtár szabadpolcos rendsze­rű, és a 23 ezer kötet között mindenki könnyen megtalál­hatja a neki megfelelőt. A kellemesen hűvös olvasó­teremben közel 70 folyóirat, napilap és kényelmes fotelek várják az érdeklődőket. A fel­nőttek mellett a fiatalabb kor­osztály képviselői is gyakran felkeresik az olvasótermet és a kölcsönzőt, ahol az 5000 kö­tetnyi ifjúsági művön kívül „A Tolna megyei Népújság 1971. július 27-i számában meg­jelent .Gyorsvonat vagy viciná­lis?’ című cikk írójának Méry Évának a késést illetően teljesen igaza Van. A forgalom-szabályo­zásban részt vett Irányítók nem álltak feladatuk magaslatán. A helytelen forgalomszabályozásért ellenük büntetőleg eljártam. Ami a menetrend bírálatát il­leti, az kevésbé helytálló. A pa- naszttevő által annyira lebecsült gyorsvonat nem is olyan .viciná­1 ’. .Nem Is otV-n rr.-sz a telle- sitménye a 170 kilométeres utat 2 óra 58 perc alatt befutó .vi­cinális gyorsnak’. Igaz, a techni­ka mai állása mellett ez a se­besség nem nagy, azonban fi­gyelemmel a pálya állapotára, a vonat sebessége nem növelhető’. ,A vonatok menetrendszerű közlekedésére egyébként az ér­dekelt dolgozókat megfelelően utasítottam’. ,A cikk befejező mondatához azonban egy szerény megjegyzé­sem lenne: Számokkal bizonyít­ható, hogy a vonatkésés a MÁV- nak nagyon ráfizetéses, gazdasá­gi vonatkozása miatt erőnkhöz mérten is küzdünk ellene. A .tisz­tességtelen üzlet’ kifejezés felté­telez, — egy a MÁV számára — hasznot biztosító előre megíon­számos diafilm is megtalálha­tó. Azok számára, akik az ál­talános iskolai napközi otthon­ban töltik a vakációt, minden hónap első péntekén külön foglalkozást tartanak. Ezeken az összejöveteleken Kiss Sán- dorné, a könyvtár munkatár­sa vezetésével a kis olvasók játékos formában, szórakozva ismerik meg a magyar és t>i- lágirodalom alkotásait. Az előcsarnokban ebben az évben is többször rendeztek tárlatot, kiállítást. Nyáron sincs pangás a bony­hádi járási könyvtárban. Akik azzal a céllal keresik fel a szép parkban található épületet, hogy néhány érdekes könyvét kölcsönözzenek, vagy a folyó­iratok olvasása közben kicsit megpihenjenek, felüdüljenek, nem fáradnak hiába. toltságot, mely az utazóközönség becsapását, kifosztását tűzi ki célul. Úgy gondolom, ezt még a panaszos sem tételezi iel rólunk. Hangsúlyozom, hogy egyes em­berek mulasztását nem lehet és nem is szabad egy intézmény tisztességtelen üzletpolitikájaként értékelni. Elvtársi üdvözlettel: Földes! Gyula a Magyar Államvasutak Pécsi Igazgatósága vezetőjének helyettese”. * Földesi Gyula elvtárs korrekt .válaszát köszönjük. Egy szerény megjegyzése a cikk Írójának is lenne végezetül: Tisztességtelen­né egy üzlet nemcsak eidre meg­fontolt szándék alapján válhat. Ezt valóban magam sem tétele­zem fel a vasútról. De az előre megfontolt szándék nélkül is be­csapódtam és becsapódott néhány százra tehető útitársam is, ami­kor nem azt kaptuk amiért fi­zettünk. Ha tudtam volna, hogy kik az „egyes emberek”, akik­nek mulasztásaként mi becsapva érezhettük magunkat, nevükön neveztem volna őket. Ennek hi­ányában neveztem meg magát az intézményt. Méry Éva VISSZHANG Válaszolt a MÄV Pécsi Igazgatósága — A mi foglal­kozásunkról sem­mi szépet nem le­het mondani. Na­pi nyolc órát sze­métben, bűzben élni. .. Mi jó van abban? Mégis csi­náljuk. Ki hosz- szabb, ki rövidebb ideig. Én 1967- ben kerültem a vállalathoz. Akkor két hónapig az építő brigádban dolgoztam, aztán átjöttem kukás­nak. — Miért? — Mert a pénz beszél... Máté József a Szekszárdi Város­gazdálkodási Vál­lalat egyik rako­dási brigádveze­tője. A tégla szí­nű Skoda Bohr­ral jár. Naponta kettőt fordulnak, ami azt jelenti, hogy húsz köb­méter szemetet szállítanak el nyolc óna alatt. Foglalkozása; kukás — Helyesebben húsz köb­méterben van megállapítva a normánk Voltam Pécsett, ott a két fordulóra 34 köbmétert számolnak el. Bobi (így becézik a dolgo­zók az új típusú kukáskoesit), a vállalat epreskerti telepén áll. „Beteg szegény” mondják rész­véttel gazdái, s mind a négy rakodó serényen segít a szere­lőnek és a sofőrnek az „ápo­lásban”, hogy mielőbb lábra, illetve kerékre álljon a monst­rum. — Tudja, hogy mit kell még betenni az újságba? — szólal meg ismét Máté József. — Azt. >.cgy ne csak szidjanak minket az emberek, hogy itt, meg ott már megint nem hordtuk el a szemetet, meg, hogy ritkán szedjük össze. Mert ahogy nö­vekszik a város, úgy gyarap­szik a vállalat szerződése. Mi meg maradunk, amennyien vol­tunk. A szidás helyett inkább könnyíthetnének munkánkon a lakók. Nem azt mondom, hogy helyettünk dolgozzanak, csak \ azt, hogy tartsák be a játék- szabályokat. Nézze meg, bár­mikor a Garay-étterem szemét­tartályát, állandóan folyik be­lőle a büdös lé. Hiába tilos, mindent beleöntenek. A lakók télen a vizet, meg a mosogató­iét is a kukákba löttyentik. Az megfagy, aztán még tíz percig is verhetjük, míg feltörik. Máté József kollégái egy-két, vagy három esztendeje végzik ezt a nehéz munkát, s izmos, robosztus brigádvezetőjük azt mondja, hogy ők azok közül valók, akik jól bírják. — A legtöbb egy-két hónap után fogja a kalapját. Sőt! Olyan is van, aki reggel 6-tól mindössze 9-ig marad nálunk. Persze itt a legfontosabb az erős gyomor, meg a muszkli. Szó kerül a guberálókról is, akik még a télnél is nagyobb ellenségük a kukásoknak. — Hiába mondjuk nekik szép szóval, hogy ne túrják ki a szemetet, meg ne borítsák fel a kukát, az annyi, mint a falra hányt borsó. A rakodók jelenleg egy újí­táson dolgoznak. Egy olyan szerkezetet akarnak készíteni, ami megtartja az edényt, amíg kiöntik. — Mikor kapott utoljára ju­talmat? — Áprilisban kiváló dolgo­zó lettem. Oklevelet, jelvényt, meg hétszázötven forintot kap­tam. — Még huszonnégy éve van a nyugdíjig. — Ha jól meggondolom, le­het, hogy innen megyek a nagy pihenésre. Mert nem szép munka, azt már mondtam és az úgy igaz. De az is, hogy kukás mindig kell. — hm —

Next

/
Oldalképek
Tartalom