Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-08 / 159. szám
7 Lakások — alagiízsalozássai Korszerű építési technológiával, az új francia licensz alapján alagútzsaluzással építenek lakásokat a Vas megyei Építőipari Vállalat kivitelezésében. Ez a módszer komoly anyagi megtakarítási eredményez — mert az előregyártott fémzsaluk használata kiküszöböli a drága faanyagigényes ácsmunkát. 10. Este a többiek kocsmába készültek, Csapó meg öltözködött. Bíró mogorván feküdt az ágyon, csizmás lábát a vaságy támlájára rakta. — Na, nem jössz? — kérdezte tőle Pálinkás. — Nem, nincs kedvem. — Mi bajod? — kérdezte Huszár csodálkozó arccal. — Semmi, Fáradt vagyok. Sötéten nézte Csapót, szeme résnyire szűkült Csapó az ablakkilincsre lógatott tükör előtt kötötte a nyakkendőjét — kicsit meg kellett roggyan- tania a térdét, hogy jól lássa a bogot — és dudorászott. — Mi az, apa, kiborultál? — kérdezte vidáman Bírót de a másik nem is válaszolt Csapó csodálkozva feléje fordult. — Dühös vagy valamiért? — Ha valaki szabálytalanul bokszol, a harmadik mélyütés után leléptetik. Mehet a francba. Csak ebben a rohadt életben nem. rasztasszony is, ő takarította az iskolát Tíz perc alatt a tűzbe ment volna Csapóért. A lány tartózkodóbb volt. látszott rajta, hogy örül Csapó látogatásának, de azért volt benne valami megközelíthetetlen. — Van magában valami kemény vonás — mondta Csapó — olyasmi, mintha valamit rejtegetne. Valami rosszat. Krisztina tiszta szívből nevetett. — Lehet, hogy néha nehézkes vagyok. De az nem rossz. Csapó hozott egy üveg konyakot is, Krisztina alig ivott belőle, ő sem sokat, de azért már kicsit meglátszott rajta. Persze, az is lehet, hogy csak a lánytól támadt jókedve. Csodálta Krisztinát, mint valami különös ritkaságot. Uj világot ismert meg benne. Hiszen ez a lány annyira különbözött Csapó eddigi társaságától! Még a reflexei is mások voltak. Vidám, csapongó beszélgetés folyt köztük. Ismerkedési Két — Az életben, fiacskám, mélyütésekkel kell dolgozni. Itt a szabályos bokszotokat agyonverik. Biró hallgatott. — A feleségeddel van valami zűr? Erre sem felelt a másik, dühösen felállt és fel-le járkált a szobában. Csapó már menni készült, mikor Biró gyors, szinte durvának tetsző mozdulattal megfogta mellén a kabátot, maga felé fordította. — És mégis azok győznek, akik betartják a szabályokat! Érted!? A többi mind a szemétdombon fog megdögleni. — Mit ordítozol velem? Megbolondultál ? Levette Biró kezét a melléről és elment A többiek jó későn jöttek meg, Biró akkor már feküdt Csendben levetkőztek, lekapcsolták a villanyt A levegő megtelt az alvók szuszogásá- val. Biró forgolódott, vad tekintettel nézett Csapó üres ágya felé. Uvölteni szeretett volna. A tornácos iskolához tartozó keskeny kis szobában — itt lakott Krisztina — kellemesen telt az idő. Csapó értett a nők nyelvén, ezt meg kell hagyni, volt a modorában valami elbájoló, egyszerre gyerekes meg férfias, amit imádtak a nők. Csapó boldog volt, hogy a lánnyal beszélgethet. Este .tízig ott ült velük az öregpaember között mindig ez tűnik a legizgalmasabbnak. — Szeret repülni? — kérdezte a lány. — Persze. — Miért mondta ez ilyen szomorúan? — Szomorúan mondtam? — Igen. — Néha nagyon nem találom a helyem. Minden hiábavalónak látszik. — Ezt nem értem. — Most én sem — nevetett Csapó —, de előfordul, hogy legszívesebben lehánynám az egész világot. Még talán a repülés az, ami tartja bennem olyankor a lelket. Persze, ezt úgy sem tudnám megmagyarázni. Csak az érti, aki maga is repülő. — Na látja, akkor szerencséje van, hiszen mindennap repülhet. — Igen — bólintott Csapó lemondóan —, mindennap*. Van olyan, hogy már az ötödik felszállás után pokolba kívánom az egészet. Ma láthatta. milyen süket munka ez. — Semmi örömet sem talál benne? — Örömöt?! Ha nagyon gazdag volnék, vennék egy repülőgépet és nagyokat repülnék. Arra, amerre a szemem lát, és úgy, ahogy akarok. — A lányra sandított — Magát szívesen elvinném. A lány nevetett, mintha valami nagy gyerekséget hallott volna. Szerelik. Szerelik. ,• ^ fi ^ : ; .. .ja« Helyére emelik a lakáselemeket. (MTI foto — Kovács Sándor felvétele — KS). Nlai magyar fofoművész&f — Mit nevet? Azt, hogy elvinném? — Dehogy — mondta Krisztina és engesztelőén megsimogatta Csapó karját. — Képzelje, ha én a gyerekeimet csak akkor tanítanám, amikor kedvem kerekedne rá, és fity- tyet hányva a tantervnek, éppen arról beszélnék, ami eszembe jut. — Ez más. Az iskola nélkül talán nem tudna élni? — Azt hiszem, nem nagyon. — Mese! Ha hirtelen kiderülne, hogy egy milliomos lánya azonnal itthagyná ezt a kócerájt, és ki se szállna őszig a luxusjachtjából. — A milliomoslányoknak is megvan a maguk iskolája meg műtrágyaszóró repülőgépe. Csapó elgondolkozott. — Az lehet. Hosszú ideig nem szólt, a lány kutatva nézte: — Mi az, elszomorítottam? Csapó szomorúan mosolygott: — Magában van erő — mondta —, bizonyos mértékig olyan, mint Biró. Az a medveszerű, emlékszik rá? — Igen. És nagyon jólesett, hogy ez mondta, hogy hasonlítok rá. És őbenne is van valami rejtegetett. valami rossz ? — Nem, nincsen — mondta Csapó —, és lehet, hogy magában sincs. Most már nem is érzem úgy. Éjfél felé búcsúzott el. Időhúzásként megivott még egy féldeci konyakot, aztán elment. Nagyot került, jólesett járnia a csillagos, világos éjszakában. Reggel három felé ért haza, szeretettel végignézett az alvókon és észre sem vette, halkan fütyörészett. Biró nem aludt. Mikor Csapó megjött, görcsbe rándult a teste, beleharapott a pokrócba. De nem szólt, hogy ne fütyüljön. Kocsis szólt rá: — Az istenit annak a sárgarigó pofádnak, nem hagynád aludni az embert? Akkor szólalt meg Biró. Szárazán csengett a hangja. — Hány óra? — Három — mondta Kocsis. Aztán csend lett. (Folytatjuk) A Bonyhádi Vasipari Ktsz SÜRGŐSEN FELVESZ NŐI BETANÍTOTT MUNKASOKAT. Jelentkezés: Bonyhád, Rákóczi út 20. (124) A Baranya—Tolna megyei MÉH Vállalat szekszárdi telepe GÉPKEZELŐT FELVESZ. Jelentkezés: Szekszárd, Bogyiszlói út c. (121) Photographia Hungarica címen magyar fotóművészeti albumot jelentetett meg az Európa Kiadó. Több mint száz képet — különösebb tematikai válogatás nélkül, de színesen, gazdagon illusztrálva mai életünket. Objektív-szubjek.tív vallomások. Lírai, vagy tárgyilagos képek, szenvedélyes, vagy hideg kiszámított hatásúak. Magába roskadt öregasszony, éneklő iskolások, tájak, alkotások, emberek. Az egyik művészt az anyaság ihleti meg, a másikat az erő, a szépség —- sportteljesítmények, zenélő, muzsikáló, szobrász-alkotók. Széljárta sziklák, felszántott mezők, hullámzó vizek, füstölgő gyárkémények, utcai forgatagok. Arcok — feszültek, várakozók', örömteliek, szomorúak. Beszédes, sokatmondó képek, Fények és árnyékok, fehérek, feketék, szürkék játéka. Nevek. Fotoművészetünk nagyjai: Gink Károly, Vajda Ernő, Koffán Károly, Vadas Ernő, Kálmán Kata, Esher Károly. És az ifjabbak: Szalag Zoltán, Korniss Péter, Féner Tamás, Molnár Edit. Reprezentatív, szép album. Illik rá, amit Lengyel Lajos ír a fotóművészeiről, hogy „kulturált látásra nevel, gyönyörködtet, vagy megdöbbent, sűrítő képi jelrendszerével, a tartalom és a forma összegző erejével hangsúlyosan dokumentál’’. (KS)
