Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-04 / 156. szám

Kina a „kulturális forradalom” után 2. Az iskola a jelenlegi szakaszban A mmm »iwuni mm lÍHTEPATyPHAH írja t A kínai tanulók és főisko­lások még a „kulturális for­radalom” viharos évei után is sokáig a „forradalom irányí­tását” tekintették fő foglalko­zásuknak. Változatlanul nép- telenek voltak például a fő­ként Peking külvárosaiban levő egyetemi lakótelepek. A „kulturális forradalom” előtt ezeken a lakótelepeken zajos diákélet pezsgett, fiatal hangok csengtek. Manapság itt minden kihalt és csendes. Csak a dühös pekingi szél zi­zegted a fákról leszakadt jel­szavak és faliújságok foszlá­nyai, meg az elárvult előadó­termek rég nem mosott abla­kai sötétlenek. Helytelen volna azonban azt állítani, mintha a „kulturális foradalom” után itt semmiféle változás nem történt volna. Az iskolai tanítás újra megkez­dése után, az elmúlt eszten­dőben, egyes főiskolák udva­raiban feltünedeztek a diákok. Tömegükben a katonai egyen­ruhák voltak túlsúlyban. Eze­ket az új diákokat a felettes szervek küldték tanulni a műszaki főiskolára. Ami pedig a humánszakos felsőfokú tanintézeteket ille­ti, itt tanítás helyett továbbra is a „széles körű forradalmi kritika” gyűlései folynak, amelyek rendszerint nyílt ösz- szecsapásokká fajulnak el. A „kulturális forradalom” során a diákok által elsajá­tított szokások éreztetik hatá­sukat, Azt állítják, hogy a pe­kingi egyetemen újra meg­kezdték az előadásokat, de azután — ugyanilyen viszály­kodások miatt — hamarosan megszüntették. A pekingi lapok hasábjain pedig ugyanakkor hosszú és kevéssé érthető cikkek jelen­nek meg arról, milyen jelle­gű tanintézeteket kell létesí­teni kikre kell bízni az. okta­tást, kiknek kell a tanintéze­teket irányítaniuk stb. Ezek­ben a kérdésekben valószínű­leg nemcsak a helyszínen, ha­nem a kínai vezetés kebelén belül is bizonytalanság ural­kodik. Egy valami azonban most is világos: a felsőfokú tanintéze­tekben a tanulási idő nyilván 2—3 évre csökken, a közép­iskolákban pedig 9-re (a ta­nuló 5 évet tölt az elemi ta­gozatban. kettőt nem teljes középiskolában, és kettőt a középiskolában.) Az is érthető, hogy ez miért szükséges: a tanítás időtar­tamának csökkentése a költ­ségek csökkenésével jár, és anyagi eszközöket szabadít fel a hadiipar feilődésével köz­vetlenül összefüggő ágazatok számára. Vidéken azonban szemláto­mást nem értik meg, hogy mit kívánnak tőlük. A Hung- csi folyóirat például az elmúlt évben élesen bírálta azokat, akik kijelentik: „A vezetés szándékai nem világosak előt­tünk, a feladatok sem világo­sak.” A legtöbb cikkben szembe­tűnik az az irányzat, hogy szűk látókörű szakembereket akarnak képezni, a minimum­ra csökkenteni a tantervek elméleti részét, és a hallga­tóknak csupán annyit nyújta­ni, amennyi az első időben a műhelyben való munkához szükséges. Azokra, akik meg­próbálnak síkraszállni a töb- bé-kevésbé széles látókörű szakemberek képzéséért, a kritika valóságos áradata zú­dul. Az „alapvető irányvonal” az oktatásban: az iskolát átszer­vezni a maoizmus szellemében, bármiféle tanterv, vagy tan­könyv alapjául — mint ez a tiencsini Nankaj Egyetemen történt — „Mao elnök ragyo­gó műveinek seregét”, „Lin Piao elnökhelyettesnek a IX, kongresszuson tartott politikai beszámolóját” és Mao „leg­újabb útmutatásait” választa­ni. Minden olyan kísérlet, amely arra irányul, hogy a tanter­vekbe és a tankönyvekbe konkrét kérdéseket iktassanak be, lehurrogást eredményez: „Nekünk, a munkásosztálynak mindezek a burzsoá elméletek egyáltalán nem szükségesek. Nekünk Mao Ce-tung legyőz­hetetlen eszméire van szüksé­günk.” A pekingi sajtó, Mao Ce- tung-ra hivatkozva, napról napra hangsúlyozza, hogy „az oktatási reform kérdése — el­sősorban a tanárok kérdése”, az hogy „Mao eszméinek” szel­lemében kell ideológiailag át­nevelni őket. Feltehető, hogy a tanárok kérdésének ilyen hangsúlyozása nem alaptala­nul történik. Elsősorban — és ez a leg­fontosabb — a jelenlegi rend­szernek a tanulók körében él­vezett tekintélye (ennek pe­dig nagy figyelmet szentelnek) mégis a tanároktól, az elveik­től és nézeteiktől, a pekingi vezetés iránti hűségüktől függ. Másodszor hiány van taná­rokban. A „kulturális forra­dalom” előtt sem voltak ele­gen. A „kulturális forradalom” alatt és után pedig sokukat elmozdították és falura, a „má­jus 7-i iskolákba” küldték, fi­zikai munkával történő „átne- velésre”. Harmadszor, a régi tanárok félnek munkához látni, pasz- szivitást tanúsítanak, sőt nem hajlandók dolgozni. A Hung- csi című folyóirat 1970. évi negyedik száma azt írta, hogy a tanárok egy része kijelenti: a jelenlegi körülmények között „lehetetlen újat alkotni,” „A nehézségektől való féle­lem, a hibák elkövetésének fé­lelme, a sültgalamb-várás be­állítottsága — jelenti ki a fo­lyóirat — annak eredménye, hogy egyes tanárok, akik hi­bákat követtek el és ezért bí­rálatot kaptak, még az apró- cseprő dolgok tekintetében is rendkívül óvatosak lettek.” A tanárok félnek bármiféle kezdeményezést tanúsítani az oktatási folyamat megszerve­zésében és a tankönyvek ösz- szeállításában, mivel attól tar­tanak, hogy „hibát követnek el” és a „széles körű forradal­mi kritika” tüzébe kerülnek. A Zsenmin Zsipao megírta, hogy a dél-kínai tanárképző főiskolán egyes pedagógusok nem hajlandók tankönyvet ír­ni. Valóban nehéz szakma: ta­nárnak lenni a mai Kínában! Sok pedagógus, aki alaposan elsajátította a „kulturális for­radalom” „tapasztalatát”, ami­kor a főiskolai és iskolai ok­tatókat bohócsipkában vezet­ték végig az utcádon, s meg­szégyenítették és ütlegelték azért, mert állítólag a „poli­tikát nem helyezték előtérbe” — sok pedagógus előadásaiban csupán a politikáról beszél. E jelenséget elemezve, a Kuongming Zsipao azzal a pedagógusok körében elterjedt véleménnyel magyarázza, hogy „a politikáról beszélni veszély­telen, a kultúráról beszélni azonban azzal jár, hogy az em­ber veszélynek teszi ki ma­gát”. Az iskolákban és más tan­intézetekben, a sajtó és a hi­vatalos személyek tanúsága szerint, „új típusú viszonyok” alakulnak ki a pedagógusok és a tanulók között. Ezzel kap­csolatban az iskolákban az úgynevezett „tanári szigor” széles körű bírálata folyik, s ennek során — mint a Koung- ming Zsipao 1971. január 22-i száma írta — elsősorban a ta­nítókat érik támadások. „A széles körű forradalmi kritika kezdetén — írja az újság — egyes pedagógusok a ,félelmet’ helyezték előtérbe a szerencsétlen tanári sors miatti töprengéstől gyötrőd­tek. Egy részük úgy vélte, hogy a tanári szigor bírálata szertefoszlatja a pedagógusok­ba vetett bizalmat, hogy ezek elvesztik tanári arculatukat, s ezt a kérdést teszik fel önma­guknak: vajon ezek után le­het-e a tanulókat irányítani? Ezért ezek passzív álláspon­tot foglaltak el, a tanulóit ne­velését „szabadjára engedték, nem irányították és nem kér­tek semmit számon”. Ez pe­dig, az újság szavai szerint meggyengítette a fegyelmet a tanulók körében, akik így vé­lekednek: „bármit is tesz a ta­nár, tévesen cselekszik”. Az „új” oktatási rendszer megteremtése terén — akár­csak az élet más területein — jelentkező nehézségeket a kí­nai propaganda az , osztály­ellenség cselszövényeivel” igyekszik magyarázni. A Hung- csi folyóirat 1970. évi 4. száma ezt írta: „Egy maréknyi osz- tályellenség, aki a proletár közoktatás területén a forra­dalom meghiúsítására törek­szik, különféle káros tételeket kohol.” „Ezek azt állítják — folytatja a folyóirat — hogy .minél inkább megvalósul az oktatási reform, annál keser­vesebb lesz a pedagógusok sorsa’, hogy .semmi jó sincs abban, ha valaki pedagógus’, közöttük pedig olyan tanárok is akadnak, akik saját egyéni érdekeikből kiindulva, helyes­lik ezt.” A kínai sajtóból Idézett pél­dák azt mutatják, hogy az is­kolákban és a főiskolákon elé­gedetlen, bizonytalan, zűrza­varos helyzet alakult ki. Az országnak természetesen jól képzett szakemberekre van szüksége. Várja a mérnököket, technikusokat, tudósokat, or­vosokat, bár a jelenlegi kínai vezetők egyike, Jao Ven-jean, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, tavaly nyáron, egy oktatási kérdés­ről folyó beszélgetés során (talán gúnyosan) kijelentette, hogy Kínában több a műszaki káder, mint kellene. És még egy sajátság, a Kí­nában jelenleg megvalósuló „közoktatási reform” talán leg­lényegesebb sajátossága: a vá­rosi és falusi iskolák irányí­tását a vállalatok, kommunák és brigádok hatáskörébe utal­ják. Ezek, akárcsak az állam, nyilván nem rendelkeznek megfelelő anyagi eszközökkel. Ezért sok iskola, oktatási­termelési bázisának megterem­tése során a termelést állítja első helyre, mint anyagi esz­közök szerzésének forrását, és szembeállítja az oktatással. A kínai vezetők tehát, mi­után szétrombolták a népok­tatás rendszerét, nem tudnak kilábalni a zárt körből. Ezért a helyzetért a felelősséget Liu Sao-csi-re és „irányvonalára”, az „osztályellenségre” hárítják, „amely aláássa a forradalmat az oktatás terén”, az „átneve- lésnek” nemigen engedő pe­dagógusokra stb. A maoista propaganda szo­kásos fogása: a bűnösöket bárhol másutt keresni, csak nem ott, ahol azok valóban vannak. Népújság 12 O§zporontó — rejtvény Heves Ferenc, kiváló hazánkfia oszporonto levelet írt egyik la­punkba. Első mondata így hangzik: (folytatólagosan a vízsz. 1., 83.f függ. 15, és 14. szám alatt). VÍZSZINTES: 1. Az idézet első része. 15. Kiszáradt magas növé­nyek hosszanti csoportja. 16. Arany franciául. 17. Fémipari munkás. 18. Szóösszetételek előtagjaként a vele összetett fogalomnak az idővel való kapcsolatát jelöli. 19. Szökőkút te­szi. 21. Tőkés vállalati forma. 23. Szovjet folyó betűi keverve. 25. Van sütnivalója. 26. Volt dél-vietnami államfő. 27. Arany spanyolul (Rio de . . . ). 29. Nagy mennyiségben árasztom. 32. Tallium vegyjele. 33 Széptevés. 34. Észak több idegen nyelven. 36. Neheztelő. 38. Olasz táncdalénekes (Bobby ...). 39. Se­bes. 41. Északi főváros. 42. Balga, dőre. 43. Magyar vármegye volt. 45. Bolgár kisváros a Fekete-tenger partján, Várnától délre. 47. SD. 48 Egyik főiskolánk betűjele. 50. A szájüregből a garatba vezető nyí­lás. 52. Amerikai filmszínész, film­rendező személyneve (. . . Welles). 54. Véradó. 56. . . . Island, New York szigete. 58. Előkelősködő. 60. Elő­idéz. 61. Táncdalénekesnő (Ildikó) 63. Nagy mennyiségben árasztó. 64. Nemes ital. 65. Kiütés ökölvívás­ban. 66. Község Komárom megyé­ben. 68. Nitrogén és tallium. 69. Csont latinul. 70. Tönkretesz. 72. Táncot jár. 74. Azonos hangzók. 75. Város Angliában Manchester köze­lében. 77. Az ilyen sütemény fi­nom. 79. Híres olasz filmszínésznő népszerű neve. 80. Kifogástalan. 81. A szabó munkájánál nélkülözhetet­len (két szó). 83. A vízsz. 1 folyta­tása. FÜGGŐLEGES: 2. Állóvíz. 3. Hangtalanul törik! 4. Visel. 5. Lo­pakodó. 6. Nyomatékos, de enyhe figyelmeztetés. 7. Ugyanaz, mint vízsz. 27. 8. Csepű. 9. Rokka ré­sze. 10. Ütőhangszeren játszik. 11. Esőfajta. 12. Krivoj ... , város az Ukrán SZSZK-ban. 13. Mesefilm cí­me volt. 14. A függ. 15. folytatása. 15. A vízszintes 83. folytatása. 20. Szóösszetételek előtagjaként a vele összetett fogalom nyolcszoros vol­tát jelöli. 22. Mérték nemesfémek mérésére, 12 unciával egyenlő (TROY). 24. Fűszer. 26. Ritka férfi­név. 28. Hegycsúcs. 30. Átvitt érte­lemben pöffeszkedő. 31. Kikötőgát. 33. Pálca, vessző. 35. Ideiglenesen összeerősít. 37. Zászlók. 38. Katonai alkalmasságot megállapító bizott­ság. 40. A Csendes-óceán antarkti­szi melléktengere: ...........tenger ( ford.). 42. Főnök, yezető (angol eredetű szóval). 44. Tb be, ... not to be. (Lenni, vagy nem lenni.) 46. Cirkónium. 49. Csőszök, betyárok fegyvere volt. 51. A „kemény vi­téz”. 53. Azonos mássalhangzók. 55. Lop . . . (lefolyástalan tó Kínában). 57. Présel. 59. Férfinév. 61. ... Blanc. 62. Kályhát tisztít. 65. Kettős­pont. 67. Munka, tennivaló. 70. Ab­lakredőny. 71. Tyúk. 73. Labdajáték. 75. Kémiai elem, rendszáma 5. 76. Idegen tagadás. 77. OJO. 78. Silóz egynemű betűi. 79. Háziállat. 82. Gól nélküli döntetlen. Az idézetet kérjük legkésőbb 1971. június 12-én déli 12 óráig beküldeni levelezőlapon a Megyei Művelődési Központ, Szekszárd címre. A leve­lezőlapra kérjük ráírni: REJTVÉNY. A helyes megfejtők között 5 db könyvet sorsolunk ki. SZEREK 1971. július 4,

Next

/
Oldalképek
Tartalom