Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-04 / 156. szám

MAGAZIN MAGAZIN MAGAZIN MAGAZIN MAGAZIN Új feltevés a honfoglaló magyarság embertani összetételéről Fiú vagy lány ? ■Újszerű következtetésekre ve­zették dr. Tóth Tibor kandidá­tust, a Természettudományi Múzeum embertani, tárának vezetőjét azok az antropoló­giai kutatások, amelyek kö­rülbelül másfél évtizede foly­nak a rhagyar nép származá­sának megállapítására. Ennek a problémakörnek a központ­jában a honfoglaló magyarság eredete, illetve etnikai-ember­tani összetétele áll. Ezek a vizsgálatok igen bő­séges leletanyagra támaszkod­tak. Dr. Tóth Tibor részletesen tanulmányozta és összehasonlí­totta a honfoglaló magyarság vándorlásának zónájában, va­lamint az Ural vidékén, Irán területén, Szibériában és Kö- zép-Ázsiában előkerült csont­vázleleteket, s az így kapott kép merőben ellentétesnek mu­tatkozik az eddigi feltevésekkel szemben. Az új adatok szerint ugyan­is a honfoglaló magyarság csontvázainak „vallomása" egyáltalán nem támasztható alá az Ural vidéki őshaza te­rületén feltárt, valamint a nyugat-szibériai keleti ugor A méhek A méz alapanyagának, az aromás nektárnak kutatása közben a. méhek körberepülik a virágzó növényeket. Külö­nös, hogy a lóhere virága nem tartozik kedvenc csemegéik közé, ezért a lóhere virága gyakran beporzátlan marad. Szovjet méhtenyésztők foglal­kozni kezdtek ennek az érde­kes problémának megoldásá­val. < „Reggelire" minden méh­családnak lóherével áztatott cukorszirupot adtak. A méhek szívesen lakmároztak ebből a csemegéből és amikor a szi­rup elfogyott, kirepültek kap­csontvázakbói kiolvasható kö­vetkeztetésekkel, viszont fel­tűnő a megegyezésük a Volga alsó folyása és az Arai-tó kö­zötti. naigy sztyeppés, szavan- nás, a letelepedésre — legel­tetésre, halászatra, pákászásra, s még bizonyos kertkultúra kifejlődésére is — alkalmas te­rületen talált szarmatakori és szkítakori leletekkel. Ezek szerint tehát körül­belül ezer évvel a honfoglalás előtt az ősi magyarságnak ezen a területen kellett élnie, ahol olyan szarmata népcsoportok­kal — jazigokkal, roxolánok- kal és alánokkal — kellett ke­verednie, amelyek nem finn­ugor, hanem indo-iráni nyel­ven beszéltek. Ezen a terüle­ten és ebben az időszakban alakult ki embertanilag a hon­foglaló magyarság, amelynek tehát jelentős indo-iráni ele­meket is tartalmaznia kellett. Ennek az együttélésnek a nyel­vi következményeit ugyan a kutatók még nem tárták fel részletesen, de az embertanig leletek arra mutatnak, hogy*1 2 egy ilyen kísérletnek minden körülmények között eredmény­re van kilátása. f idomítása táraikból, hogy felkutassák az ízletes nedűt. Útmutatóul ez­úttal már a lóhere számukra jól ismert illata szolgált. A Szovjetunióban a jarosz- lavi területen most már szél­iében alkalmazzák ezt (a mód­szert, Egyes termelőszövetke­zetek és állami gazdaságok például a múlt évben 2—3- szor több lóherét takarítottak be a szokásosnál, annak a munkának eredményeképpen, amelynek központjában az a kérdés állt, ízletes reggelivel lehet-e idomítani a méheket. A kísérletek bebizonyították, hogy lehet. Két évvel ezelőtt T. Cas- perssonnak, a stockholmi Ka- rolinska-intézet munkatársá­nak az az eredeti ötlete tá­madt, hogy ultraibolya suga­rakat kibocsájtó fényforrással felszerelt klasszikus mikrosz­kóp segítségével hamszter- és babsejteket figyeljen meg, me­lyeket előzőleg kinakrinnal megfestettek (a kinakrin a váltóláz ellen használt gyógy­szer). A sejtek éppen osztód­tak, így a kromoszómák jól elkülönültek egymástól. És most jött a meglepetés: a kro­moszómák úgy ragyogtak, mint nyári éjszakán a szent­jánosbogarak; fényüket az ultraibolya sugaraknak és a kinakrinnak köszönhették. Tovább folytatva kutatása­it Caspersson észrevette, hogy a kromoszómák egyes részei nem azonos mértékben flu­oreszkálnak, hanem hosszában különböző fényintenzitású csi­kókra oszlanak. Arra a meg­állapításra jutott, hogy a flu­oreszkálás intenzitásában mu­tatkozó különbségek a kro­moszómák ^ vegyi szerkezeté­ben meglévő különbségekre utalnak. És ugyanezt a meg­állapítást tette az emberi kro­moszómákról is. A madarak, a tyúkok és a pulykák kromoszómái nagyon gyengén ragyognak, míg a gyümölcslégy kromoszómái in­tenzíven vibrálnak. Minden kromoszóma egy hosszú dezoxiribonukleinsav molekulát tartalmaz, melynek formája megcsavarodott létrá­ra emlékeztet. Ez a dezoxiri­bonukleinsav az öröklődő ge­netikai tényezők: a gének hordozója. Az embert sejtek sejtmagja 23 kromoszómapárt tartalmaz; 22 pár ikerkromo­szómát, és egy pár elütő kro- maszómát, melyeket nemi kro­moszómáknak neveznek: a nőknél ezeket a kromoszómá­kat két X-szel, a férfiaknál X-szel és Y-nal jelölik. Ez a 46 kromoszóma alkotja az Strandruhák nyaraié, üdülő fiataloknak ,, ember kromoszóma-garnitúrá­ját: ez a nőknél 44+XX, a férfiaknál 44+XY. CSILLOGÓ Y KROMOSZÓ­MÁK A kromoszómák azonosítása a fluoreszkáltatási eljárás ré­vén lehetővé teszi a kromo­szómák rendellenességeinek el­ső szempillantásra felismeré­sét. így például egy fölösle­ges kromoszóma jelenléte, mely a mongolizmusnak le­het okozója, azonnal felismer­hető. Az eljárás segítségével azt is sikerült megállapítani, hogy nem az a kromoszóma felelős a fehérvérűségért, melyről eddig feltételezték, hanem egy másik. Kevéssel utána a Caspersson kutatócsoportiában dolgozó La­ura Zech felfedezte, hogy az ember 46 kromoszómája közül az egyik fényesebben ragyog, mint a többi. A férfiasságot hordozó Y-kromoszómáról van szó. A vibrálás azonban csak a hosszú rostok végeit érinti, a kromoszóma többi része ár­nyékban marad. A Y-kromo- szóma tehát úgy ragyogott, mint a Hold első negyedében. Az Y-kromoszóma vibrálása olyan seitekben is látható, melyek éppen nem osztódnak. E sejtekben a kromoszómák nem különülnek el egymás­tól, alaktalan halmazt alkot­nak a seitmagban. Nos, a fér­fiaktól vett seitek seitmagjá- ban csillogó pont látható. A nőktől származó sejtekben vi­szont nem látszik semmi. Ez érthető is. hiszen a női seit nem tartalmaz Y-kromoszó- mát, hanem két XX-kromn- szómát. Ezentúl a fluoreszkál- tató eljárást fel lehet hasz­nálni a Rarr-féle részecske­teszt kiegészítőiéként. mellyel az egyének 1 2 genetikai nemét (ni. a soortnlók nemét) ellen­őrzik. Az Y-kromoszómák fel­derítésének lehetősége a nem osztódó seitekben jelentős kö­vetkezményekkel jár a gyó­gyászat területén is. A MAGZAT NEMEVEK MEGALLAPÍTASA A fluoreszkáltatási eljárás és a Barr-féle korpuszkula megvizsgálása még nagyobb biztonsággal teszik lehetővé a magzat nemének megállapítá­sát a terhesség ideje alatt és a nemi kromoszómák rendel­lenességeihez kapcsolódó be­tegségek felderítését, mint például a vérzékenység, a színvakság, s bizonyos izom- zati rendellenességek. Köny- nyen meghatározhatók azok a férfiak is, akik eggyel több Y-kromszőmával rendelkeznek (ezeknek bűnözési hajlamokat tulajdonítanak.) Az Y-kromoszómát a szőr­tüszők sei tjeiben azonosítot­ták. A tüszősejtek vizsgálata már csak azért is rendkívül érdekes, mert a kinakrinos színezés segítségével a női sej­tekben megfigyelhető a Barr- féle korpuszkula, a férfi sej­tekben pedig az Y-kromoszó- ma. Ez az egyetlen emberi szövet, melv ilyen tulajdon­sággal rendelkezik. A legérdekesebb sejtek, me­lyeknél az X-kromoszómát felfedezték, az ondószálak. E hímivarsejtek sejtmagja, mint tudjuk, a normális kromoszó­maszám felét, azaz 23 kromo­szómát tartalmaz, és az eltérő kromoszóma vagv X, vagy Y. tíous: az X és Y tipusú on­dószálak aránya azonos. Az oxfordi Peter Barlow és Ca­nto Vosa kimutatták, hogy a kiürített ondószálak ötven szá­zalékának sejtmagjában fény­lő pont van. Ez nem lehet más, mint az Y-kromoszóma. Az ondószálak Y-kromoszó- májának azonosítása minden­féle spekulációra adott alkal­mat. Úgy vélték, hogv ezen­túl könnvedén szétválasztha­tok a kétféle ondószálak, és! így mesterséges megterméke­nyítés esetében előre megha­tározható a gyermek neme. Kiderült azonban, hogy a ki­nakrin megmérgezi, megöli az ondószálakat. A fluoreszkáltatási eljárást számos főemlős sejtjeire al­kalmazták és kimutatták, hogy egyedül a gorilla Y-kromószó- mája fluoreszkál az emberi kromoszómához hasonlóan.’ Ugyanakkor a csimpánz a go-" rilla és az ember egyes kro­moszómáin ugyanazok a fluo­reszkáló csíkok jelentkeztek. Ebből arra lehet következtet­ni, hogy ez a három élőlény azonos leszármazási vonalon helyezkedik el, mely elválik a többi főemlőstől, például az orángutántól is. Az „előzetes iskola" beteggé teszi a gyermekeket Egyes szülőknek az a becs­vágya, hogy gyermekeikbe már három-négy éves korukban belésúlykolják az olvasást. A Német Szövetségi Köztársa­ságban az ilyen „előtanulás" súlyos túlterhelésre, testi- lelki összeomlásra vezetett. Dr. Franz Wurst docens­főorvos (klagenfurti tartomá­nyi kórház, gyógypedagógiai osztály) megállapításai szerint a nevelés következtében már most is vannak olyan túl ko­rán „besúlykolt” gyermekek, akik az értelmi színvonaluk­nál kevesebb eredményt érnek el. a teljesítményigényekkel szemben közönyösek, és erős lelki koncentrációs zavarokkal kell megküzdeniük. Vízcsere — nyolcezer év alatt 1. Az ujjas, rövid boleró és az elöl végig gombos szoknya, kétrészes fürdőruha felett na­gyon praktikus viselet. 2. Nagymintás vászon, vagy szintetikus szálból készült ru­ha, elöl színes műanyag, vagy fakarikával összefogva, esti szórakozáshoz-is viselhető. 3. Az elől megkötős kis bo­leró, a magasított derekú, fél­oldalas szabott fodros szoknya, ugyancsak fürdőruha felett is hordható. 4. A nagymintás vászon, vágy szintetikus anyagból ké­szült ruha. Deépített melltar- ióy,a]» -szintén ...alkidmi ruhá­nak is használható. Készülhet hozzá harmonizáló színből kis boleró is. 5. A virágos anyagból ké­szült, élői ékalakban szabadon hagyott derékszerű ruha az üdülőhelyen való mozgáshoz alkalmas. A világtengerek vize szaka­datlanul „fiatalodik”, — ezer­évenként teljesen megújul. Ezt állapították meg a világ vízkészletének felmérésével és a vízmérleg kutatásával meg­bízott moszkvai _ és leningrádi ludrológusok. / A bolygónkat övező légkör páratartalma tíznaponként cserélődik, a folyó vize 12 na­ponkint míg a tavak vize min - den tizedik évben. A leghosz- szabb életű vízgyűjtők a glecs- cserek Vízanyaguk csak 8000 év alatt cserélődik ki teljesen;

Next

/
Oldalképek
Tartalom