Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-31 / 179. szám

INTERJÚ

Invázió ? Nem, mondja a megyei növényvédelmi főmérnök

A fiatalok politikai „közönyéről”

Szili Mátéval, Tolna megye növényvédelmi főmérnökével beszélgetünk.

A növényvédelmi előrejelzés, a ban mind gyakrabban hangoztatják a védekezés fontosságát a kártevők és a kórokozók ellen. Messzire hallatszik, a tilalmakat, az előírásokat hirdető kiáltás.

— Ez azért talán túlzás.

— A növényvédelmi erőrejelzés, a szigorú előírásokat tartalmazó, újnak nevezhető növényvédelmi kódex szerintem kiáltás. Mit jelent ez, „bogárinváziót”? — kérdezi az állampolgár. Szidja a szagos krumplit, s közben él a gyanúperrel, hogy őt is mérgezik.

— Hát erről valóban komolyan kell beszélni. Szívesen mondom el mindazt, amit tudok. Illetőleg, ami itt most érdeklődésre tarthat számot. Az az érzésem, hogy a Népújság ezúttal nem szakmai oldalról akarja megközelíteni a kérdést, hanem inkább a közérdekűség oldaláról. Kezdeném talán, a biológiai egyensúllyal. A biológiai egyensúly szerepét, jelentőségét sokan, és sokszor eltúlozzák. Mintha olyan vád is érne minket, hogy beavatkozásunk természetellenes. Nos, a biológiai egyensúly megbomlása már akkor megkezdődött, amikor az ember először kezdte termeszteni a kultúrnövényeket. Gyakorlatilag itt arról van szó, hogy a természetes környezetben levő kultúrnövényt mesterséges módon igyekszünk megvédeni az őt körülvevő „ellenségtől”. Próbálnánk csak magára hagyni a növényt. Egyszerűen megszűnne létezni. De ugyanezt a tenyésztett állatokra is el lehet mondani.

— Védekezünk, védekezünk. Rend- ben van. De még szakértelmet sem igényel észrevenni, megállapítani, hogy mióta mindent átfogó, széles körű a védekezés, a kártevők, a kórokozók szaporodnak.

— Itt az a helyzet, hogy a nagyobb termést adó növények ellenállóképessége csökken. Régebben, a hat-nyolc mázsás átlagtermést adó gabonafélékre, a gabonalisztharmat nem volt „érdekes”. A mostani fajták, szinte mindegyike lisztharmattal erősen fertőzött. Nemcsak úgy tűnik, hogy több a kártevő, a kórokozó, hanem valóban több. A táblásítás következtében a terjedés veszélyesebb, gyorsabb és nagyobb kiterjedésű lehet. A kártevők nagy részére azt mondjuk, régebben is megvoltak, de nem jelentettek problémát.

— Aztán jöttek az újak.

— Igen. Ilyen a burgonyabogár, a pajzstetű, az amerikai szövőlepke, a keleti gyümölcsmoly és a fenyércirok nevű gyomnövény, ami előreláthatóan jövőre nagy gondot okoz majd a kukoricatermesztő gazdaságoknak. Ez a fenyércirok hasonlít a cirokhoz, másfél méter magasra is megnő.

Szekszárdi zöldségGyümölcs- és zöldségpavilonok — az újvárosban, a vasútállomás, a kórház környékén, a déli kertvárosban, a Wos- sinszky lakótelepen — egészítik ki a város zöldség- és gyümölcsboltjait, biztosítják a vásárlók egyenletes ellátását. A boltvezetők többsége nem panaszkodik az áruellátásra, az áruk frissek, a megrendeléseket többé-kevésbé teljesítik. Annál inkább panaszkodnak arra, hogy nem kapják idejében az árut, a reggel hatkor nyitó pavilonokba sokszor nyolc, fél kilenckor érkeznek a szállítók.

A TOLNAKER több pavilonjának vezetője ugyanaznap megrendelte ugyanazt az árut, mégis a 12-es, déli kertvárosi pavilonba nem érkezett görögdinnye, viszont az ugyancsak

és intenzív védekezést igényel. Vagy itt a mezei pocok. 1964. előtt alig ismertük. Azóta viszont tömeges a megjelenése. A táblásítás hozta magával, hogy nagy területen egyszerre vannak jelen a kártevők, a kórokozók. Szó sincs arról természetesen, hogy kizárólag ezzel magyarázzam a dolgokat.

— Szili elvtárs, a magyar mező- gazdaságban hatalmas növényvédelmi apparátus működik, szakember- gárdával, kielégítő gépekkel, berendezésekkel. Lehetetlen felszámolni egyszer s mindenkorra a legelterjedtebb kártevőket, kórokozókat?

— Lehetetlen. Elsősorban azért, mert a környező államokból a fertőzés ismét bejönne. Magyarországon a burgonyabogarat egyszer már teljesen kiirtottuk. Ismét van belőle. A karantén kártevők esetében más a helyzet. Teljes és maradéktalan kiirtásuk kötelező. Ha mondjuk japán cserebogarat találunk, akkor tekintet nélkül a hektáronkénti költségekre, cél a teljes kiirtás. Más esetben a védekezésnek az a célja, hogy az egyedsűrűsé- get arra a minimumra szorítsa, amely gazdasági kárt már nem okoz.

— Sikerül?

— Általában igen.

— Milyen áron? A mezőgazdasági üzemek milliókat költenek védekezésre.

— Számítások bizonyítják, hogy a növényvédelemre fordított költségek országosan há- romszorosan-négyszeresen megtérülnek. Tolna megyében 1970-ben hatszoros volt a költségek megtérülése. Nyilvánvaló azonban, hogy még mindig kívánalom, olcsóbban, nagyobb hatásfokkal dolgozni. És amikor ezt mondom, akkor azt is mondom, hogy a növényvédelmi kódex előírásai nem szigorúak. Az előírások mindenben megfelelnek az üzem, sőt azt is mondhatnám, a társadalom érdekeinek. Most ne menjünk bele a részletekbe. Elegendő, ha ezúttal a szakmai hozzáértés nélkülözhetetlenségét hangsúlyozom. Hatszáz-hatszázötven védekezőszer van forgalomban. Ezek megfelelő alkalmazásához szakemberre van szükség a termelő üzemben. A laikus meg se kísérli az állatgyógyászat gyakorlását. Itt se engedhető meg, hogy akárki hozzáértés nélkül foglalkozzon a növényvédelem irányításával, gyakorlati alkalmazásával. A növényvédő szereket gyakran kell változtatni, elsősorban azért, mert egy idő után „nem hozzák” a várt eredményt. Egészségügyi megközelítésből nézve a dolgokat, szintén az a helyzet, hogy komoly elméleti és gyakorlati szakemberekre van szükség ezen a területen.

— Vagonszámra, tonnaszámra zúdítják a növényzetre, a földekre a

és gyümölcspavilonok

TOLNAKER kezelésében lévő Wossinszky lakótelepi bolt kapott. Az üzletek forgalma a szerdai, szombati piaci napokon mérséklődik, más napokon 1200, 1500 forint között ingadozik. A legnagyobb forgalmú üzlet az újvárosi parkban lévő 52-es áfész-bolt, 2500 forint körüli a napi bevétel. Igaz, hogy míg a pár száz méterrel odébb lévő Kadarka utcai TOLNAKER-pavilonban négy forint húsz fillér a görögdinnye kilója, addig itt öt forint kilónkénti áron árusítják. A város zöldséggel, gyümölcscsel legjobban ellátott része a Wossinszky-lakótelep és az újvárosi rész, legkevésbé ellátott része pedig a déli kertváros, annak ellenére, hogy a két zöldséges pavilon mellett az ABC áruházban is árusítanak.

védekezősxereket. Félő, hogy ónnak beláthatatlan következménye lehet?

— Első és legfontosabb a hozzáértés, a szakszerűség. Ha ez van, akkor nem lehet baj.- De mi lezz húzz év múlva?

— Talán Japánra és az

Egyesült Államokra hivatkozhatnék. Ott hosszú idő óta jóval nagyobb mennyiségben használják az egy egységnyi területre a védekezőszereket, és hogy úgy mondjam, az emberre nézve veszély nélkül. A védekezőszerek egy része gyorsan lebomlik, és éppen a legerősebb mérgek azok, amelyek gyorsan lebomlanak. Sokan ismerik a Phosdrint. Ennek mérgező hatása eléri egyes harci gázok mérgező szintjét. Ugyanakkor huszonnégy óra alatt szinte maradék nélkül lebomlik. De éppen a fokozottabb elővigyázatosság miatt öt nap az úgynevezett várakozási idő. És most újból oda kell visszakanyarodnom, hogy

olyan ez képletesen szólva, mint az operáló kés. Csak a hozzáértő ember kezébe adhatjuk. Itt Tolna megyében egyre több a mezőgazdasági üzemekben a hozzáértő ember.

1967-ben még mindössze egy növényvédő szakembert és 4 szaktechnikust akalmaztak a mezőgazdasági üzemek. Jelenleg 126-an működnek felsőfokú vagy egyetemi végzettséggel. Nyolcvan szakember van feljogosítva arra. hogy erős mérgekkel dolgozzon a növényvédelemben.

— Az *gy«b őlő szervezetekben, fő. leg a hasznos vadakban már most is elég számottevő a kár.

— Nem vitatkozom. Tény azonban, hogy a védekezőszerek többsége maximum egykét napig jelent veszélyt, és arra volna szükség, hogy ez idő alatt a tsz-ek és a vadásztársaságok is többet tegyenek a hasznos vadak megőrzése érdekében.

— Ha kivágják az eperfákat, az amerikai szövőlepke „megszűnik"?

— Igen is, meg nem is. Az amerikai szövőlepke nemcsak az eperfán szaporodik. A KPM nem hajlandó elvégezni a kötelező védekezést, állítólag nincs rá berendezkedve, s számukra úgy tűnik, az eperfák kivágásával megoldják a védekezést. Egy időre csakugyan megoldják, de végérvényesen

nem.

— Köszönjük a beszélgetőst. Szili elvtárs.

Sz. P.

H

itihű közhelygyártók vagyunk. A közhely olyan definícióféle, amit sok mindenre alkalmazni lehet, és amire sok minden ráhúzható. Tehát valami kaptafaféle, kényelmes emberek számára, akiket megkímél a gondolkodástól, vagy az esetenkénti önálló véleményalkotástól. Mi sem kellemesebb ennél. Ilyesféle közhely például, hogy ám tegyük ki a lelkünket, a fiatalabb nemzedék, a tizen- és huszonévesek oda se fütyülnek a politikára. Megunták, csömörük van tőle, a könyökükön jön ki a hazai és világpolitika minden fontos, gyakran létfontos eseménye. Az unalomra, sokszor — valljuk be — lehet okuk. Tömegkommunikációs csatornáinkon gyakorta csak az események, a tények közlése ömlik, meglehetősen sablonos kommentárokkal Konkrétabban: a „Magyarország”-színvonalat csak a „Magyarország” tudja tartani (az is változóan), a többi lap általában még megközelíteni sem.

Csütörtökön Szekszárdon egy tanácskozás, mely a Duna menti fiatalok találkozójának jegyében zajlott, és amelyről már hírt adtunk lapunkban, csattanós cáfolatát adta a fiatalok vélt politikai közönyének. A találkozó két brazil vendége, Marcia Leal és Armando Gomes tizenöt perc leforgása alatt tizenhárom személytől huszonhat kérdést kapott. Mint írtuk, a találkozó napirendjét meg kellett változtatni. Hét Duna menti megye és Budapest fiataljainak képviselői olyannyira változatos kérdésekkel ostromolták a latinamerikai vendégeket, hogy a válasz a tervezettnél lényegesen több időt igényelt. A kérdések közt egyetlen naív volt csupán (Pelé tagja-e az illegális kommunista pártnak?), a többi őszinte érdeklődésről és nem csekély tárgyi tudásról árulkodott, a távoli földrész népeinek életével kapcsolatban. Érdemes idézni néhányat:

A

z illegális párt szervezete, tömegbefolyása, hatása a fiatalokra? Vannak-e a párton belül frakciók, nézeteltérések? A pártirányítás módszerei az illegalitásban? A munkásifjúság milyen bázisa a pártnak? A szolidaritás szép szó, de konkrétan mire van szüksége a brazil fiatalságnak? Várható-e chilei jellegű átalakulás Latin-Amerikában ? Hogyan ítélik meg az USA-Kína közti közeledést? Hogyan viselkednek otthon azok a brazil fiatalok, akik a szocialista államokban szereztek egyetemi képesítést? A párt elméleti, módszertani segítsége a fiataloknak? A párt és az egyház haladó szárnyának viszonya?

A válaszok (nagyon alapos válaszok) között az olyanok látható megdöbbenést okoztak, mint amelyikből például kiderült, hogy van Brazíliában földbirtokos. akinek a magánbirtoka felér hazánk egész területével. Vagy az, hogy a brazil földterület fele a lakosság öt százalékának kezében van. Ezek a fiatalok már nem ismerhették a valamikori hasonló magyarországi helyzetet. Az történelem, emez valami felfoghatatlanul idegen, sőt döbbenetes számukra.

A találkozóból, a kérdésekből és érdeklődésből levonható egy tanulság. Fiataljaink abban a pillanatban aktívvá válnak és elárulják politikai érdeklődésüket, mihelyt az ismeretszerzés új, eleven, vonzó formáit biztosítják számukra.

(ordas)

Ülésezett a Tolna megyei NEB

Az újítási mozgalom helyzete a kisipari termelőszövetkezetekben

Termelési tanácskozások a MÁY-nál

Augusztus első felében a megye területén lévő vasúti csomópontokon tizenhat alkalommal kerül sor termelési tanácskozásokra. A tanácskozásokon értékelik az első félév szállítási eredményeit, a szocialista brigádok, a MÁV— VOLÁN komplexbrigádok munkáját. Dombóvár állomáson július 31-én, augusztus 7- én és 14-én tanácskoznak a forgalmi dolgozók, július 31- én, augusztus 7-én és 14-én kereskedelmi dolgozók, augusztus

9-én és 10-én a vontatási főnökségen, augusztus 13-án a pályafenntartási főnökségen, augusztus 9-én az építési főnökségen, augusztus 13-án pedig a szertárfőnökségen dolgozók tanácskoznak. Bátaszé- ken augusztus 9-én és 10-én, Szekszárdon pedig augusztus 11-én kerül sor a termelési tanácskozásokra.

Tegnap délelőtt ülést tartott a megyei Népi Ellenőrző Bizottság, ahol a kisipari szövetkezetek újítási mozgalmával foglalkozó vizsgálat jelentését vitatták meg.

A NEB ez év márciusában és áprilisában tizenegy kisipari termelőszövetkezet újítómozgalmát vizsgálta meg. A vizsgálatot az a helyzet tette szükségessé, hogy az OKlSZ és a KISZÖV felügyeleti jogköre megszűnt, a szövetkezetek önállóbbá váltak, a KISZÖV érdekképviseleti szerv lett, a törvényességi felügyeletet pedig a megyei tanács látja el. A régebbi rendelkezések érvényüket vesztették. Nem tisztázódott például az sem, hogy ki bírálja el a vezetők újításait, és az sem, hogy mi tekinthető újításnak, lévén a vezetők munkaköri kötelessége a termelékenység növelése, a műszaki fejlesztés.

A vizsgálat megállapította, hogy az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta csökken ugyan az újítások száma, de ennek ellenére a bevezetett újítások hatékonyabbak voltak, nagyobb nyereséghez juttatták a szövetkezeteket.

Mivel központi irányító rendelkezések nincsenek, a megoldás mindenképpen a belső újítási szabályzatok megalkotása lenne.

A megye harmincegy kisipari szövetkezete közül tizenhétben folyik rendszeres újítási tevékenység, ezek közül csupán kettő rendelkezik saját újítási szabályzattal. A vizsgálat még több kisebb pontatlanságra, szabálytalanságra derített fényt. Mindezek a problémák megoldhatók lennének egy, — az OKISZ által kiadott — újítási szabályzat- mintával* aminek alapján, a helyi igények és sajátosságok figyelem- bevételével, minden kisipari termelőszövetkezet megszövegezhetné saját belső újítási szabályzatát. A KISZÖV által készített statisztikai jelentés szerint megyénk kisipari szövetkezeteiben a harmadik ötéves terv időszakában a kétszáznyolc elfogadott újítási javaslat népgazdasági eredménye közel tizenötmillió forint vaifc,