Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-28 / 176. szám
Ás építőipar hiánya s , Acs szakmunkások A z ácsszakma: az építőipar legjobban fizetett szakmája. A szomorú valóság: évről évre csökken az érdeklődés a szakma iránt. Az építőiparra nehezedő terhek az állami és magánépítkezések egyré növekedő meny- nyisége mind nagyobb és nagyobb feladat elé állítják az építőiparban dolgozókat. De nem csupán a fizikaiakat, hanem a szellemi dolgozókat is, hiszen növekedő munkájuk mellett egyre több fejtörést okoz az a tény, hogy képtelenek biztosítani az építkezésekhez a megfelelő számú ács szakmunkásokat. Az utánpótlás? Idén ismét meghirdették a ;,Ki minek mestere?” szakmai vetélkedőt a fiatalok számára. Összesen hat (!) jelentkező akadt — három fő a TOTÉV-től, ketten a dombóvári Univerzál Szövetkezettől, egy fiú pedig Bátaszék- ről — hogy részt vegyen a versenyen. Természetesen ez nem csupán azt jelenti, hogy kevés az ifjú szakmunkás, ha- nerfi azt, hogy a vezetőik sem tettek a verseny sikere érdekében semmit. (Mert jó propaganda esetén akadt volna fiatal, pédául az állami építőipari vállalatnál is.) Az újságok állandóan hirdetik a szakmába való munkásfel- I vételt. Felvetődik a kérdés, rosszul fizető, esetleg nagy munkabírást igénylő, vagy unalmas szakma ez? Ha a kérdésre a válaszokat sorban adjuk meg, akkor elsőként a TOTÉV-nél dolgozó brigádok fizetéseit nézzük meg. A vizsgálódásainkat a ,későbbiekben is náluk folytattuk, mert az ácsok ennél a vállalatnál végzik a szakma legsokrétűbb munkafázisait. Megállapítottuk, hogy még az ácsok mellett dolgozó segédmunkások is kétezer forinton felül keresnek, a szakmunkások tiszta fizetése pedig kétezer-ötszáztól háromezer-ötszáz forintig terjed, ehhez kapnak 15 százalék idénypótlékot — melyet a közeljövőben sorra kerülő bérrendezésnél már alapbéresíte- nek —, fizetett étkezést biztosítanak, és az úti időt is elszámolják. Mindezt megkapják a 190 óra körüli munkaidejük után. Az ácsok szinte kivétel nélkül saját házzal, szőlővel, nagyon sokan motorkerékpárral, sőt még személygépkocsival is rendelkeznek. A szakmát úgyszólván teljesen gépesítik. Felelőtlenség lenne azt állítani, hogy köny- nyű munka, de nem nehezebb A Szekszárdi Szabó Szövetkezet Nagydorog községben létesítendő női részlegéhez SZAKKÉPZETT VEZETŐT ÉS DOLGOZÓKAT vesz fel. Jelentkezni lehet a szövetkezet központi irodájában. (Szekszárd, Arany J. u. 23). (406) semmilyen más építőipari munkánál. Egyre több helyen alkalmazzák a gépeket, már a kisebb erőt kívánó fűrésze- lést ■ is helyszínre szállított elektromos fűrészgép végzi. És nem unalmas szakma. Magyar István, aki tavaly a szakma kiváló tanulója versenyen a megyei első helyet, az országoson pedig a hetven induló közül a 90. helyet szerezte meg, nemrég végezte kitűnő eredménnyel a szakmunkásképző iskolát. Ő mondta, hogy aki belekóstol ebbe a szakmába, az nem' unja meg soha, megszereti és boldogan csinálja a mesterséget. Pedig ő sem ácsnak készült! Társával, Kelemen Józseffel együtt mindketten autószerelők, majd festők akartak lenni. Ott azonban óriási volt a túljelentkezés, és a véletlen segítette őket az ácsszakmá-1 hoz. Nem tudták, mire vállalkoznak. de ma már mindketten rajonganak a szakmáért. Ősi van teháf a felvilá- gosítással! Ezt kifogá- solta Tamás István oktatási előadó is. Néhány évvel ezelőtt a következő levelet kapta a tamási járás egyik iskolájából. Jellemzés X. tanulóról: rossz tanulmányi előmenetelő, közepes szorgalmú, gyenge képességű tanuló, de az építőipari szakmák valamelyikének elsajátítására kiválóan alkalmasnak találom. Ebből a levélből is kitűnik, mennyire nem ismerik a pályaválasztást irányító pedagógusok sem a szakma jellemzőit. Mert ha tudnák és ismernék, akkor tisztában lennének azzal, hogy az ácsoknak ismerniük kell a szakrajzot, és jártasnak kell lenniük . a matematikai . számításokban is. A TOTÉV-nél eddig minden évben be tudtak iskolázni egy vagy két brigádra való fiatal jelentkezőt, az idén csupán öt fő az eddigi elsőéves, tanulólétszámuk. Tamás elvtársék azonban" januártól felvilágosító Körútra indulnak a megye iskoláiba, ahol" a magnetofon és a diavetítők segítségével ismertetik meg az ácsszakma lényegét. Mivel foglalkoznak az ácsok? m llványoznak, zsaluznak, elkészítik a tetőszerkezetet és foglalkoznak a meleg- burkolással (parkettázással). , Ezeket mind ismerniük ' kell; hiszen sok esetben ők végzik. az olyan feladatokat is, amelyek nem" kimondottan . és szorosan, a szakmához tartoznak. Az iparitanuló-iskolák- ban külön szakmaként tanítják a • melegburkolást, mégis Népújság ♦ 5 1971. július 28. MEZŐGÉP Központi Gyáregysége Szekszárd, Keselyűsi út felvesz: GÉPKOCSIVEZETŐKET óra- és darabbéres SEGÉDMUNKÁSOKAT, csőtoló- és présgépre 3 műszakos, 18—40 éves korig NŐI DOLGOZÓKAT. Jelentkezés a vállalat munkaügyi csoportjánál. (387) — különösen a téli hónapokban — az ácsok is ilyen munkát kapnak, és nekik is teljesítménybérezés szerint kell dolgozniuk. Horn Ádám kiváló dolgozó, az egyik legjobb ácsbrigád vezetője is erről beszélt, amikor az ácsszakmáról érdeklődtünk tőle. Ö a TOTÉV jogelődjénél szabadult 20 évvel ezelőtt, azóta is egyfolytában ennél a vállalatnál dolgozik. Szerinte jobb helyzetben vannak a vállalatnál tanult fiatalok, akik már a három tanulóév alatt belekóstolnak • az összes munkafolyamatba, és nem éri majd váratlanul, ha a szükség más munkához irányítja őket. Ez persze Koszár Győző négyszeres kiváló dolgozó, a tanműhely vezetőjének az érdeme nagyrészben, hiszen 24 éven keresztül gyűjtötte a tapasztalatokat mint ács és mint brigádvezető, hogy a tanműhelyben aztán átadhassa a fiataloknak. A kisebb helyeken, ktsz-ekben persze jóval nehezebb a képzés, hiszen egy-két elsőéves tanuló- • ról van ázó minden évben. Segítette, de sajnos nem oldotta meg az ácsképzést az az engedmény sem, hogy az eddigiektől eltérően a fiatalok már 14 éves koruktól jelentkezhetnek a szakmára. Ö sszefoglalva tehát kiderül. hogy elsősorban a felvilágosítás elégtelensége okozza az ács szakmunkások hiányát. Nem oldják meg a problémát az átképzős tanfolyamok .sem, csupán némileg enyhítik a gondot. A pályaválasztási tanácsadóknak kellene többet törőclni '— mindenekelőtt azonban nekik is megismerkedni — az ácys- szakmával, hiszen- az- ácsok mind anyagilag, mind pedig erkölcsileg megkapják azokat a juttatásokat, amelyeket munkájuk után valóban megérdemelnek. RÓZSA GYÖRGY Csinálom, magam Csinálom, de egyáltalán nem azért, mert olyan odaadóart lelkes híve és apostola vagyok annak az országos mozgaloménak, ami falun, városon egyaránt kibontott zászlajára buzdításul ezt a felszólító mondatot írtat „Csináld magadV* ' A buzgalomA ami napi munkám elvégzése után otthon tör ki rajtam, csupa kényszeredettség, s alapjában véve nagyon, de nagyon hálás lennék, ha megszolgált szabad időmet fölszabadíthatnám. Ha megmenekülhetnék mindazon barkácsmun- káktól, amelyek sikeres elvégzése nemcsak jószándékot, £n- , kább szakértelmet követel. Mert... előfordulhat, hogy a vak tyúk is talál szemet alapon és némi szerencsével sikerül meg- reperálnom a csöpögő vízcsapot; jobb belátásra térítenem az engedetlenkedő villanykapcsolót; megjavítani a bőröndön a zippzárat. Vagy ... néhány sikertelen próbálkozás tanulópénzének a lefizetését követően akár segédjelölt-oklevelet is szerezhetnék — szigorúan házi használatra — tv-szerélőként, netán cipész, órás, lakatos, asztalos és mit; tudom én még miként. De... tartósan nem vagyok hajlandó a mégoly kényszerű házi kontárkodásra sem, mivel van nekünk egy olyan munkahadseregünk, amit így nevezünk, SZOLGÁLTATÓ KISIPAR, ami állítólag azért van, azért melengetjük a keblünkön olyan gyöngéd gondoskodással, mert az a hivatása, hogy szolgáltasson, tevékenységével szolgálja a lakosságot. Es mi a helyzet? A kialakult helyzetből adódóan igencsak rákényszerülünk arra, hogy hosszas próbálkozásokra, instálá- sokra elhangzó, de be nem váltott ígérgetések után magunk szolgáljuk ki magunkat. Hovatovább ki-ki megtanulhat cipőt talpalni, sarkalni és varrni, hiszen nem egyszer előfordul, hogy egy pár javításra szoruló cipővel a boldogtalan tulajdonos — aki nem akarja még eldobni azt a fránya cipőt — végigházal alázatosan három, négy mestert is. Az egyiknek az a véleménye, hogy igen bonyolult dolog levenni a gumitalpat... A másik azt fejtegeti, hogy utál varrni. A harmadik, negyedik is talál elhárító kifogást, . A mester dolgozik, a munkáját, szakértelmét igénybevevő fizet. Ez utóbbi ténykedés úgy látszik manapság már nem bír valami különös jelentőséggel, vonzerővel. A tisztes iparok művelői válogathatnak. Ami munká nincs ínyükre, nem vállalják. — Micsoda?. Sokallja a megbízó az építés költségeit? AláA szolgája, lásson hozzá maga, az okos tervezővel, van nekem munkám elég, örülök, ha be tudom fejezni őket! Volt szerencsém! Es máris megy a fecnire írott üzenet: >,Tisztelt uram! Megállapodásunk ellenére.'! stb.’‘ Es a szenvedő alany? Tovább keresi, kutatja azt a vállalkozót, aki küzdelmesen beszerzett építési anyagait családi házzá alakíthatja. S mi van akkor, ha qz építőipari kapacitás hiányát oly ügyesen hasznosítók között nem akad a munkára vállalkozó? Egy lakóház fölépítése nem hasonlítható a csöpögő vízcsap meg javításának föladatához. Az építés — és mellette még számos terület — soha nem válhat a „Csináld magad!” mozgalom érvényesülési területévé. Bár, ha nem vigyázunk jobban, veszélyes méreteket ölthet a kontárkodás, s kiirtanunk igen nehéz lesz, mivel — szerény véleményem szerint — máris lenne mit kiirtanunk. — óa — A termelőszövetkezetek A tudomány ■ ■ a tudományért a termelőszövetkezetekért Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy a ‘ keszthelyi Georgikon 1797-es megalapítása óta mennyi mindent tett a tudomány hazánkban a mezőgazdaságért. Az sem, hogy az ilyen ténykedés aránya milyen, sosem várt méreteket öltött a felszabadulás után, amikor a mezőgazdaság — kisebb-na- gyobb zökkenők és átmenetek után — már szocialista kereteket kapott és irányítói, mások mellett, a termelőszövetkezeti szakemberek is lettek’. Mint minden szakma és tudomány, a mezőgazdaság szintén bővében van a legkülönbözőbb szakmai folyóiratoknak. Ezek között olyanoknak, melyek elterjedtebbek és olyanoknak, melyek kevésbé azok. Előbbiek közé joggal sorolhatjuk a Magyar Mezőgazdaságot, utóbbiakhoz — például — az Agrokémia és. Talajtant. Elterjedtségük . ellenére is előfordul azonban, hogy egyik-másikban olyan szakcikk lát napvilágot, mely közérdekből megköveteli a még szélesebb körű nyilvánosságot. A Magyar Mezőgazdaság ez évi, 22. számában (június 2.) lévő ..Információk” mellékletre gondolunk, melyben egy cikk alatt egyszerre három megyénkben szerző neve szerepel. Nevük mellett természetesen elsősorban a téma érdemli még a napilap által biztosítható, még szélesebb körű nyilvánosságot, hiszen fontos közérdekről van szó. Péti József, a regölyi Népakarat Termelő- szövetkezet elnöke, Molnár Miklós, ottani főálíattenyész- tő és dr. Magyari Jenő, á szekszárdi állatkórház vezető szakállatorvosa adták közre együttes munkájuk tapasztalatait. A cím a nem szakember számára egy pillanatra akár riasztó is lehet. így hangzik? „A sti- mulátor bikák alkalmazásának tapasztalatai a regölyi Népakarat Tsz-ben”. Nem a témát akarjuk ismételni itt, hanem csak a summáját. Miről van szó? Röviden arról. hogy a szarvasmarháknál a mesterséges termékenyítésnek vannak nehézségei is'. A jobb termé- kenyülési százalék érdekében szükséges, hogy a nőivarú egye- dek között bikák is mozogjanak, ezek azonban ne legyenek képesek termékenyíteni. A szekszárdi állatkórház vehetője által kidolgozott műtéti eljárást a hazai szakirodalom idáig még nem ismerte. Eredményességéről a termelőszövetkezet főállattenyésztője így nyilatkozott: — Gazdaságunk korábban nem tudott vemhes üszőt értékesíteni, mert valamennyire szükségünk volt, a saját állományunk utánpótlásánál. A cikkben leírt módszer bevezetése óta már tavaly is sikerüli ötvenhetet eladnunk, ami vitathatatlan bizonyíték az üzemi eredményesség mellett. Dr. Pajor Zoltán, az ozorai Egyetértés Termelőszövetkezet elnöke: — A módszer elterjesztése fontos. Mi momentán a tehenek termékenyítésénél alkalmazzuk, de bevezetjük majd a szabadt állásos üszőknél is. Különös jelentőséget tulajdonítok annak, hogy mint hírlik, megfelelő módszert dolgoztak ki Szekszárdon, a sertéstenyésztésben való alkalmazásra. A Magyar Mezőgazdaságban megjelent cikk a jelek szerint jóval a megyehatárokon túl is feltűnést keltett. A múlt héten járt Regölyben a Hosszú- háti Állami Gazdaság két állatorvosa, hogy a helyszínen, ismerkedjen meg az eredményekkel és tapasztalatokkal. A három szakember összefogásával végzett munka a termelő- szövetkezetek és a tudomány eredményes gyakorlati összekapcsolódásának, egymás segít tésének is bizonyítéka, ORDAS IV,AH
