Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-28 / 176. szám

M

egkülönböztetett figyelmet érdemel helyéi nemzetiségi politikánk gyakorlata szempontjából az a tény, hogy a svábság előtt az érvényesülés gátjai ismeretlenek. S ez így jó, így helyes így természetes. A Magyar- országon élő nemzetiség arra érdemes tagjai nem kényszerülnek megmaradni földművesnek, mert anyanyelvűk feladása nélkül nyitVa áll előttük az út az értelmiségi pályák mindegyikéhez, a szakmaszerzésről nem is beszélve.

Mégis, mi az, ami nem jellemző senki másra, csak a • svábokra? Sok embernek tettem fel ezt a kérdést, idősnek, fiatalnak egyaránt. Egy hatvanéves parasztasszony így vélekedett:

— Zsugoriak. Nem szégyen megmondani, kapzsik vasvunk Én százszor meggondolom, hogy hová teszem a forintot — mondta.

Hát itt álliunk meg néhány szóra A svábok szinte művészi »fokon érvényesülő beosztástudományáról a történetek sokasága forog közszájon és az ide tartozó tű1 zások ellenszenves túlzások. Olykor törekvésük valóban átcsap a mér szinte önsanyargató zsugoriságba. fösvénységbe, de azért a többségre nem ez a jellemző, hanem az, hogy példaszerűen élnek' az anyagi felemelkedés eszközeivel, lehetőségeivel. Beosztóak, előre- látóak és munkaszeretőek. Ennek ellenére erősen tartja magát velük kapcsolatban az a felfogás, hogy aki sváb, az fösvény.

Ez természetesen így sem igaz. Volt' idő. amikor a telepesek hátrányára erősen hangoztatták a svábság példátlan rendszeretetét, tisztaságát, szorgalmát. így azonban ma már különbséget tenni nem lehet:- rendetlen, lusta, hanyag ember egyformán van a svábok között is. a magyarok között is.

Bátaszéken, Mőcsépvben, Diós- berényben, egyáltalán, a nemzetiségi községekben igen gyakori az ésszerű családszervezet. Egy házban élnek nagyszülők. szülők, unokák, dédunokák, s a családbn belül szervezetten dolgoznak. Megosztják a munkát. A családfő rendszerint eljár valahová, az asszony a termelőszövetkezetben dolgozik, a legfiatalabb, keresőképes nemzedék szintén falun kívül keres munkát. az idősebbek, az ..ószülők” pedig a ház körüli munkákat látják el. Ilyenformán egy-egv családban három-négy kereső is van, s mivel egy háztartást vezetnek, rendszerint a fiatalok az egész keresetüket félrerakják.

A rokoni kapcsolatokat má»- sodik, harmadik unokatestvéri fokon is tartják, az országhatárokon belül és kívül is. A kitelepítettek, vagy azok leszármazottai, különösen a hatvanas évek elején kezdtek jönni, az itteniek pedig mentek szétnézni, megnézni, hogy hogyan élnek az NSZK-ban, NDK-ban. Ausztriában letelepült rokonok. Ez a tömeges

' V

A svábság Tolnában

III.

látogatási láz, meist a hetvenes évek elején, kezd lanyhulni.

— Rendbejöttek ők is, de mi sem panaszkodhatunk — mondják.

A külföldön járt svábok régebben tömött bőröndökkel, ruhaneművel, háztartási gépekkel, lakberendezési dolgokkal megpakolva'jöttek vissza. Sokuk szerint .éppen emiatt irigylik őket legtöbben. Napjainkban a Tolna megyei svábok közül sokan kacatnak tartják az NSZK-rokon ajándékait, s csak azért fogadják el, mert restellik visszautasítani. A Magyarországon élő svábok ilyenkor, nyáron indulnak általában rokonlátogatóba és sonkát, kolbászt, törött paprikát visznek a külföldön élő rokonoknak. összességében nagy átalakuláson ment keresztül a svábság kapcsolata a „kint élő” hozzátartozókkal, de azért még ma is előfordul, hogy az innét oda utazó., kifogástalan anyagi körülmények között élő Tolna megyei sváb család pirulás nélkül végig- tarhálja az egész Német Szövetség: Köztársaságot. Ezek az ügyeskedők itthoni munkahelyeiken is sok mindent igyekeznek dolog nélkül „megkaparintani”.

A Tolna megyei svábok egyik képviselője Steitz János, — tagja a magyarországi németek szövetsége 35. tagú választmányi testületének. Gyünkön a postás elsősorban hozzáigazít; az évenként megrendezett svábbálra nála lehet jelentkezni.

Idén érettségizett lánya fogad. Az ao.ia a műszak lejártával a szőlőbe indult, ő nemigen érti ezeket a nemzetiségi dolgokat, a nagyapa pedig feledékeny és elfogult.

Steitz J^nps kurtán felelget, nem ér ra félórára sem. a krumpli, a szőlő permetezése nem késlekedhet egy napot sem. Annyit azonban sikerül megtudni, hogy aki a sváb kultúra ápolásán, fennmaradásán fáradozik, nehéz fába vágja a fejszéjét. Feledésbe mennek a régi szép sváb táncok, az augusztusban sorra kerülő nemzetiségi vetélkedőre kevés a jelentkező, Gyünkről is mindössze ketten indulnak. egy-egy énékszámmal.

Az öttagú Steitz-család is csak úgy él, mint a többi: „dolgozni, dolgozni, futni, futni”! Steitz János úgy véli, fél nap is kevés lenne elmondani a „svábok küzdelmeit”.

— Nehéz, nehéz. De a legnehezebb a fiatalokkal. A szó se úgy jön ki a szájukon, mint kéne. Nem tudják eltalálni a dialektust.

Hatvanhárom gyerek a Vasiparinál

Jó híre van a Szekszárdi Vasipari Vállalatnak a munkát és pénzt kereső diákok körében. Idén hatvanhárom kisdiákot vettek fel, két-három hetes munkára. Néhányan több mint egy hónapi időre „szegődtek” el. Alig fejeződött be az iskolaév, máris az első fiúk és leányok megjelentek, munkát kértek. Néhány nap múltán a létszám meghaladta az ötvenet, sőt két hét múltán már 39 fiú és 24 leány dolgozott a vállalat különböző munkaterületein.

Elsősorban raktári munkát híztak a kisdiákokra: az olaj- kályha-alkatrészeket rendez- tették, rakatták csomóba a polcokon. A nagyobb fiúk és lányok a gépkocsik lerakásánál is segédkeztek. Néhány erősebb

fiút a kőművesek mellé osztottak be munkára, ők téglát hordtak, maltert kevertek.

A gyerekek a munkához, korukhoz mért fizetést kapiak. A kisebbek öt forintot, a nagyobbak a kőművesek mellett hét forintos órabért kaptak, természetesen csökkentett munkaidőberfi. A vállalat szak- szervezeti bizottsága nagy szeretettel vette körül a gyerekeket — soknak édesapja, vag'á testvére a vállalatnál dolgozik — azzal a céllal, hogy megszerettessék velük az üzemel, a munkát és majdan itt vállaljanak munkát.

A gyerekeik igénybe vehették az üzemi étkeztetést, munkaruhát kaptak, ahol indokolt volt, tisztálkodási lehetőséget adtak számukra.

A magyarok és a svábok tulajdonképpen konfliktusok nélkül élnek együtt, de túlzás lenne azt állítani, hogy mindig a legnagyobb szeretetben élnek együtt. Van irigység, van ellenszenv, s akad olykor civódás is. De csak olyan mértékben, amilyen mértékben mindenütt kimutatható, ahol emberek élnek együtt.

Az anyagi helyrerázódással egy időben az évekkel ezelőtt „szétszóródott” svábság a tájhoz. a szülőfaluhoz való ragaszkodás jeléül kezd visszaszivárogni és újból megtelepedni ott, ahonnét évekkel ezelőtt elköltözött. Sokan visszavásárolták az elkobzott házat, mások a régi családi ház közelében, annak környékén telepedtek le újból.

A nemzetiségi politika érvényesülése szempontjából feltétlenül szót érdemel az a körülmény, hogy azokban a községekben, ahol nagyobb számban élnek és dolgoznak sváb családok, a tanácsházán, a. termelőszövetkezetben mindig van valaki, akivel szót lehet érteni német nyelven is. De talán ennél a helyi kezdeményezés többet is tehetne. Érdemes lenne elgondolkodni azon. hogy Bátaszéken, Gyönkön, Györ- könyben, Németkéren, szóval ott, ahol egy-egy tsz-br!gádban a brigádtagok többsége sváb, ott olykor tartsák meg a brigádgyűlést németül. Esetleg némelyik községben az is szóba jöhetne, hogy zárszámadó közgyűlésen hangozzék el a vezetőség beszámolója magyarul is, németül is.

Azt mondják, a svábok ritkán dalolnak. ■ „Nem volt ez a nép szertelenül vidám soha” — állítja Varsádon a község egyik vezetője. De ez így megint csak túlzás. Inkább az az igazság, hogy ha dalolnak, ha mulatnak, mind gyakrabban magyarul dalolnak, magyarul mulatnak. Kár.

SZEKULITY PÉTER

Együttműködés a gabonaföldeken

A túlérett gabonatáblákon egyre nagyobb a szetn- pergés, a veszteség. Az időjárás változatlanul kedvez ugyan a termés betakarításához, ám ilyenkor, július' végén a veszteségek mindenképpen nőnek, s olykor holdanként már sajnos mázsákban mérhetők. Főleg ilyenkor érzékeljük, hogy még több kombájn kellene az aratás meggyorsítása érdeké bért, bár az igyekezet, a szorgalom példamutató. Ez a helyzet országszerte, és így van ez Tolna megyében is. A terméseredmények megfelelnek a várakozásnak, sőt több termelőszövetkezetben, állami gazdaságban a vártnál is jobban alakulnak.

Viszont a veszteségek napról napra hatványozódnak és az a valóságos helyzet, hogy július utolsó hetétől kezdve annál nagyobb lesz a terméskiesés, minél tovább tart az aratás.

A gabonabetakarítás befejezéséről szóló első hírek a múlt hét közepén, végén érkeztek Szekszárdra, a megyeszékhelyre. Minden jel arra mutat, hogy a mező- gazdasági üzemejc nagy része július legvégén, s augusztus elején befejezi a nyár legnagyobb figyelmet, és változatlanul legnagyobb erőkifejtést igénylő munkáját. Ezzel szemben néhány termelőszövetkezetben meg mindig sok a tennivaló. S itt, ezekben a közös gazdaságokban forinttal szinte mérni sem lehet azt a segítséget, amit a szomszédos mezőgazdasági üzemek nyújtanak.

Az együttműködés nagy értékeket ment meg a termelőszövetkezeteknek ps a népgazdaságnak egyaránt. Régebben járási szinten irányították a segítséget oda, ahol arra legjobban rá voltak szorulva a tsz-ek, a szövetkezeti gazdák. Ez a szervezett segítségnyújtás megszűnt,^minthogy az üzemek egymás között intézik el legtöbbször jól, kifogástalanul a betakarító egységek csoportosítását, a rászoruló üzemekbe.

Ezen a héten sokasodik azon tsz-ek száma, amelyek az aratást elvégezték. A végzést talán hagyománytiszteletből gyakran telefonon, vagy táviratban jelentik a Népújság szerkesztőségének. S azt is közlik, hogy a szomszédos termelőszövetkezetek valamelyikében folytatják az aratást. Ez a példaszerű együttműködés napjainkban sok ezer mázsa búzát ment meg a közösségnek, a népgazdaságnak.

Ilyenkor már nehezebb a kombájnolás, több a törés, s a gépek üzemeltetése nagyobb figyelmet, megsokszo-r rozott odaadást igényel. Az aratómesterek fáradtak, hisz harminc napig, negyven napig aratni még géppel is férfimunka a javából. Mégis szívesen segítenek egymáson, egymásnak, az vezeti a mezőgazdasági üzemek vezetőit és dolgozóit, hogy valójában az aratás, a gabonabetakarítás csak akkor ér véget, amikor már mindenütt befejezik.

Helyünk Európában és a világban

A közelmúltban a Központi Statisztikai Hivatal új kiadványai alapján ismertettük megyénk helyét, rangját az ország • más megyéivel való összevetésben. Az értékes statisztikai kiadványok lehetőséget kínálnak azonban arra is, hogy ugyanezt megtegyük hazánk vonatkozásában és alapul Európa, a világ, vagy a világ legjelentősebb országainak együttese szerepeljen.

Magyarország területe szerint a világ 98., Európa 18. or- Sizága. Népessége a világon a

49., Európában a 12. helyet biztosítja részére. Ha Európában a torz összehasonlítási arányt nyújtó mikroállamokat nem számítjuk, a népsűrűség terén 12. a helyezésünk egy négyzetkilométerre jutó 111 lakosunkkal. Ez a szám legmagasabb Hollandiában (383), legalacsonyabb Izland szigetén (2). Európa legnépesebb fővárosa Párizs, majdnem nyolcmillió-kétszázezer lakossal, legkisebb Vaduz négyezerrel. Budapest a hatodik.

Az ezer lakosra jutó élve- születések számában vezet Románia (23,3), utolsó Svédország (13,5), az NDK (14,0) és hazánk (15,0). Az ezer lakosra jutp halálozások mutatója legjobb a Szovjetunióban és Lengyelországban volt (8,1), legmagasabb az NDK-ban (14,3). Magyarország 11,4-es számmal a rosszabbak közé tártozik. A

természetes szaporodás rátája ugyancsak Romániában volt a legmagasabb (13.2), legalacsonyabb az NDK-ban (—0,3). A mi 2.6 ezrelékes arányunknál rosRabbat ezen kívül csak Svédország, Ausztria, Belgium és az NSZK tudott felmutatni. Ezer újszülöttből Jugoszláviában 56,3 hal meg egyéves kora előtt, Svédországban 12.9, nálunk 35,7, ami a 17. helyet jelenti. Egy orvosra Magyarországon 453 lakos jutott. Ennél csak a Szovjetunióban, Csehszlovákiában és az NSZK-ban jobb a helyzet.

Termelési adatok. 1966 és 1969 között Japánban 16,6 százalékkal növekedett az ipari termelés, ez a világon a legmagasabb arány. Nálunk 6,0 százalékkal, ami azonos helyet jelent az NSZK-val és jobbat, mint amilyennel például az USA, Svédország, vagy az Egyesült Királyság büszkélkedhet. Az 1980—64-es évek átlagához mérten a 1965—69- es esztendők mezőgazdasági termelése Bulgáriában 126 százalékkal gyarapodott, Svédországban 101 százalékkal. A legtöbb cukrot Ausztráliában _ fogyasztották, fejenként és ’ évente 185 kilót. A legkevesebbet Japánban, hat kilót. A mi negyvenkilós átlagunk a világon a 18., Európában a 7., a KGST államok között pedig a 4. helyet jelenti.

Érdekes összevetésre kínál-« nak lehetőséget az 1969-es év egy hektárra vonatkoztatott termésátlagai. A világ legjobb eredményei mellett a hazaiakat zárójelben közöljük. Búza: Hollandia 43,7 mázsa (27,1); rozs: NSZK 33,1 mázsa (12,8); árpa: Hollandia 39,3 mázsa (23,8); kukorica: Ausztria 59,7 mázsa (37,9): cukorrépa: Belgium: 456 mázsa (340); burgonya: Belgium: 344 mázsa (114). Más összehasonlítási alap, ha néhány főbb mezőgazdasági termék 1 meny- nyiségét egy főre vonatkoztatjuk. . Ilyesformán búzatermelésünk a világon 4., Európában és a KGST-országok között 2. hely. A kukoricáé a világon 2., Európában és a KGST-n belül 1. A tojásé a világon 6., Európában 5., a KGST országai közt az 1. A dollárban kifejezett egy főre jutó legmagasabb külkereskedelmi forgalmat Belgium—• Luxemburg kettőse bonyolította le 2009 dollárral. A mi 390 dolláros arányunk jobb mint az USA-é, vagy Japáné és a középmezőnyt jelenti. Végül, 1969-ben ezer lakosra vonatkoztatva a legtöbb lakást Görögországban építették (14,8). Nálunk 6,0-t, ami jobb mint Olaszország, az NDK, vagy Bulgária hasonló mutatója.

\