Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-22 / 171. szám
Folyamatban a jégkárok becslése Diónyi jégdarabok — Nem kell abbahagyni az aratást Sikeres szereplés a Szegedi Ipari Vásáron meghódította a közönséget és a zsűrit A világítóablakos Gemenc kályhák hangulatossá, meghitté teszik a szobát, és jól érvényesülnek a vásári kirakatban is. (Fotó: Zelmann Ferenc) A múlt hét végén Tolna megyében is heves vihar és jégeső pusztított. Az Állami Biztosító dolgozóinak kellemetlen kötelessége az okozott károk felbecsülése. Nem végleges adatok szerint mintegy hatezer holdat vert el a jég. Pillanatnyilag a pontos becslést az is nehezíti, hogy a kárjelentésék sem pontosak. Nem lehet tudni, hogy a viharkár-jelentések között mennyi a jégkár. Húsz termelőszövetkezet jelentett be jégverést... A legnagyobb pusztítást — mint arról már beszámoltunk — Györköny határában okozott a jég. A kárbecslők itt kezdték meg a munkát először. A faluban mintegy harminc ház palate- tőjét törték össze a jégdarabok. Akadt olyan is, ahol nem maradt egyetlen ép darab sem. Leggyakoribb a két-há- romszáz összetört palalap egy- egy há'ztetőn. A határban körülbelül kétszáz holdon kalászosokat vert el a jég. Az Állami Biztosító a becslések meggyorsítására leállított minden más mezőgazda- sági kárértékelést, a kukorica-, szőlőkárok megállapítása később is ráér, most mindenki a kalászosok pusztulását veszi számba. Több községben az idén már másodszor volt jégverés. Másodszor sújtotta az időjárás például Kisszékely, Nagyszékely. Tamási, Mucsi, Pálfa, Felsőnyék, Misz- la határát. A sajnálatos rekordot Pincehely tartja, ott már negyedszer verte el az idén a termést a jég. A kárértékelők munkáját megnehezíti az újabb kár, mert természetesen nem lehet megállapítani, mi származik az előző, mi a mostani jégesőből. Van olyan hely, ahol most fejezték be a munkát a biztosító emberei, kezdhetik elölről. A régi jegyzőkönyveket kézben tartva kell értékelni, és a mostani helyzetből kivonni a régi kárértéket. Nem kell abbahagyni az aratást azokon a helyeken sem, ahol jégkár van, csupán mintaparcellákat hagyni, ezek alapján is meg tudja állapítani a kárértékelő a pusztítás mértékét. Levelet kaptunk Kesizőhi- degkútról, amelyben egy olvasónk, a helybeli postahivatal vezetője, a következőket írja. „Még a legidősebbek sem emlékeznek hasonló viharos esőre, mint amilyen a vasárnapi volt. Galarobtojás és dió nagyságú jég esett tizenöthúsz percig. A felhőszakadás majdnem egy óráig tartott, a leesett eső nem fért el a falut keresztülszelő Kanosban, a járdán és az úton néhol egy méter magasan folyt a víz. Megteltek a pincék, méhek pusztultak, kacsákat, csirkéket vitt el a víz. Egy ház lakhatatlanná vált. egy téglahíd teljesen összedőlt, több megrongálódott, a kis átjáró fa- hidakat elvitte az ár.” — ii — Vadászpezsgő A Mecsekvidéki Pincegazdaság Pécsi Pezsgőgyára, amely a híres Pannónia-nezsgőket készíti, a Vadászati Világkiállítás alkalmával különlegességgel kedveskedik a hazai és a külföldi vendégeknek. ízléses műanyag hasakban egy-egy kétdccis palackot helyeznek cl, s az egyikben félszáraz, a másikban pedig félédes pezsgő lesz. A vadászpezsgő kereskedelmi forgalomba nem kerül, kizárólag Szekszárdon — a világkiállítás géménél programjának idején — juthatnak hozzá a fogyasztók. A „Gemenc” Szeged hagyományos ünnepi heteinek egyik legrangosabb eseménye az immár huszonhatodik alkalommal megrendezett ipari vásár. Ennek mottóját a rendezők — a megyei város tanácsa és a vásárigazgatóság — így fogalmazták meg: az ipar, a kereskedelem és a fogyasztók találkozója. A vásár célja tehát az, hogy kétévenként lehetőséget teremtsen e hármas randevúra, amelyen a nagyközönség meggyőződhet a termelő vállalatok fejlődéséről, a kereskedelem képviselői nedig üzleteket köthetnek, vállalataik árualapját újdonságokkal tölthetik fel. Az elmúlt héten megnyílt, és július 26-ig megtekinthető Szegedi Ipari Vásárra 115 magyar vállalat mellett ötven jugoszláv termelő és kereskedelmi cég is eljött. Ez számokkal is kifejezi, hogy tavaly óta tovább terebélyesedett a Tisza- oarti ipari seregszemle, hiszen közel húsz új kiállítót üdvözölhetünk Szegeden. Növekedésről valló adat az is, hogy a i-égi, belvárosi területet immár kinőtte a Szegedi Inari Vásár. Ezért is került új helvé_ re. a város legnaevobb terére, a Marx térre, ahol a kiállítók a tavalyi területnek mintegy kétszeresét, kereken 15 ezer négyzetmétert töltöttek meg áruikkal. A megnyitást kövefő napokban Szegeden járt párt- és állami vezetők —- közöttük Anró Antal és Nyers Rezső elvtársak — egybehangzó elismeréssel beszéltek P. látottakról. Kijelezték többek között azt a véleménvüket. hoev az egyre sokasodó vidéki vásárok sorában a szegedi a legrangosabb. K ezt elsősorban azzal érdemli ki, hogy minden vonatkozásban a belkeres Vedel °m. tehát a Hpyai fenve-sztók érdekeit szol- nália. Külön érd°me a rendezőknek, bogv a jugoszláv vállalatok közül is csak azoknak biztosít kiállítási laV-ofősénpt. amelvek. részesei a határ menti áru.esoreforgalomnak. vagyis termékei k megvásárlásával szűkíthető a htánveikkek köre. Mint minden ipari vásáron, a szegedin is sor került a legkorszerűbb termékek és kiállítási installációk kitüntetésére. Ez megtörtént július 17-én, szombaton. A szakértőkből álló zsűri összesen hatvanhárom, a termékversenybe benevezett gyártmányt bírált el, s ezek közül tüntette ki az arra legérdemesebbeket. A Szekszárdi Vasipari _ Vállalat „Gemenc” nevet viselő olajkályhája igazán méltán került ezek közé. Nemcsak azért, mert a közismerten hiánycikknek számító termékből kívánnak nagyobb választékot biztosítani, de elsősorban azért, mert a „Gemenc” külalakja tetszetős, és a legkényesebb igényeket is kielégíti. Természetesen nemcsak esztétikai, de műszaki szempontból is, hiszen a látszólag kis méretű kályha 100 légköbméteres helyiséget képes befűteni a legkeményebb télben is. A kitüntetés átvétele után a vállalat képviselői elmondották, a „Gemenc '' gyártásával elsőszámú céljuk az olajtüzelésű kályhák hiánycikk-jellegének lehetőségek szerinti enyhítése. Ennek érdekében már az idén is jelentős mennyiséget adnak a kereskedelemnek, jövőre pedig a termelő kapacitás további bővítése révén minden keresletet szeretnének kielégíteni. Bedő Nándor Villanásokban, egy lelj es életről Orvos úr! Doktor úr ! Laci bácsi Alig van ember Tamásiban, aki ne ismerné, vagy aki ne gratulált volna neki, amikor híre terjedt, hogy Érdemes orvosi címmel tüntették ki dr. Gyeney Lászlót, a 3000 lelkes, 1. számú körzet orvosát. Harminchét évvel ezelőtt, 1934-ben jött haza a szülőfalujába hatósági orvosnak. Akkor nyolcezer lélek egészségügyi ellátásának feladata nyomta a vállát. Tamásiban dr. Gyeney az utolsó, választott orvos. — Mit akar írni rólam? Nincs az életemben semmi különös -— bizonygatja egyszer, többször, amíg csak idézzük orvosi pályafutásának 44 évét. Különös? Az csakugyan nincs. De a beszélgetés közben fölelevenített epizódokból egy teljessége miatt példás, nagyszerű élet bontakozik ki. A törökök kitakarodása óta Tamásiban őshonos és bő gyermekáldású parasztcsal ód hetedik gyerekét 1927. december 23-án avatták orvossá Budapesten. Ezután hét évet töltött a János kórházban, igen nagy reményekre jogosító tüdősebészként. — Akkor kezdődtek nálunk a tüdőműtétek. Csak akkor? — kérdezi az olvasó is, akárcsak én. Nos, akkor bizony, mivel a mai operatív sebészet a múlt század hatvanas éveiben indult fejlődésének ma ismert útjára. A mellkassebészet problémája volt talán a itgfogó- sabb. A mellkas megnyitásaikor megszűnik ugyanis a mellhártyazsák negatív nyomása. E probléma áthidalására, a túlnyomás alkalmazására csak századunk huszas éveiben került sor. Lényegében ekkor kapott lendületet a szakosodás, alakult ki az agysebészet, a tüdő-, szív- és érsebészet, a plasztikai és traumatológiai sebészet. Nemrég itthon járt dr. Gyeney legidősebb fia, aki maga is orvos. — Apa, megtaláltalak a lexikonban, mint a tüdősebészet reménységét! Miért jött haza és hagyta ott azt a nagy lehetőséget? Marasztalták egyfelől, denu- tációk adták egymás kezébe a kilincset másfelől. A falu olyan orvost akart, aki egy vele. Mondhatni, ráadásként, negyedi knek jelölték. Akkor, Gyeney doktor fölkereste Perczel alispánt, akinek nem kis meghökkenésére előadta. mivel nincs protekciója, azt kéri, a hivatalnokok ne kapjanak utasítást a leszavazására. — Orvos úr! Alispáni, úri becsület szavamat adom, hogy nem kapnak ilyen utasítást! Az „orvos úr", merev titulusát „doktor úr”-rá, „Laci bácsi”-vá oldották, mosták az évek, a munka, amiből tengersok akadt. Tamási lakosságának 43 százaléka élt akkor kint a környező pusztákon, vagy a hegyekben, ahova az orvosi segítség sokszor érkezett lélekszakító gyaiogszer- rel, kerékpáron, vagy alig letakarított trágyás szekéren. Közvetlenség, szókimondó nyíltság és egészségesen harsány humor a jellemzői a 71 éves dr Gyeneynek. Valamelyik éjjel, fél kettő tájékán zörgették föl. Ment. Nem fordult még elő, hogy várták valahol és valami okból nem érkezett meg. — Tudja, mi volt a baj? Egy asszony lábaszárát összecsipkedte a csalán, csigagyűjtés közben. Judit, az asszony-lány itthon nyaral. Ö az állandó közbeszóló. — Apa ilyenkor nem haragszik. Megjön, a nadrágszáron nyolc bolhával, és békésen lefekszik aludni, ha hagyják. — Százszor inkább fölöslegesen, mint egyszer elkésni! — vallja Laci bácsi, aki afölött meditál csöndes derűvel, hogy nem emlékszik, mikor aludta ki magából a fáradtságot amúgy istenigazából. Később: — Mit csinálok, ha nyugdíjba megyek? Nem tudom elképzelni! A kert, ami szigorúan az ő fönnhatósága alá tartozik, így is megkapja a magáét. A szőlő úgyszintén. Itt a dokkor - asszony, a feleség a fővincellér. Mi lenne még? Ami lehetne. nem csekély dolog! Csak az csinálhatja meg, aki fél emberéletnyj időt töltött egyazon helyen. orvosként, egyúttal közéleti emberként is. , Rendkívül izgalmas olvasmány kerekedhetne például abból, ha feldolgozná valaki Tamási egészségügyének alakulását a harmincas évek közepétől napjainkig. — Édesapám mesélte, hogy / valamikor a d if téria járvány úgy megtizedelte a gyermek- lakosságot, hogy míg a járvány előtt öten is szorongtak az iskolapadban, jó, ha egy- egy gyerek megmaradt a járvány elvonultával. Ma, van olyan fiatal kolléga, aki csak tanult erről a betegségről, de nem látott diftériás gyereket — emlékezik dr. Gyeney. A tetanusszal, a gyermek- bénulással és még megannyi más betegséggel kapcsolatban ugyanez a helyzet. — Nézze, az én életemet nem rengették meg a kataliz- mák. Dolgoztam, szerettem dolgozni. Szeretett? Szeret! 71 évesen is. Naponta 40—50—70 ember fordul meg a rendelőjében a járóképesek közül; az ágyhoz kötöttek elvárják; a gyors segítséget remélők pedig jönnek este, éjjel és hajnalban. — Doktor úr. gyorsan! — Laci bácsi, baj van, tessék jönni! Úgy tudjuk, nincs őrség, amibe bele ne fáradna az ember, nincs szolgálat, amitől egyszer csak ne akarna megválni az ember, hogy elnyújtózva élvezze a csöndet, a pihenés frissítő nyugalmát, vagy elbóklásszon üdítő birodalmában a kertben, saját nevelésű virágok között. Úgy tudjuk? Csodát! Ron- doljunk a kényelmes és megszokott átlagban gondolkodva. Csakhogy vannak kivételek. Az orvos, aki az ember s7olf?áiatára esküdött föl és maid egy fél évszázadon át eszerint az eskü szerint élt, föltétlenül kivétel. LÁSZLÓ IBOLYA
