Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-20 / 169. szám
Trilla a Volgán Ne haragudj, kérlek, Nem tudom pontosan, mibe kerül egy ilyen szirénázó autóduda. A vállalatnál amelynek kocsijába X. igazgató rendeletére beszerelték, háromezer forintról beszélnek. Kollégám, az autóalkatrészek szakembere szerint úgy ezer- négyszáz-ezerötszáz forint között lehet az ára: ilyen pasz- sziót tehát egy magánautós megengedhet magának. Az azonban biztos, hogy X. igazgatónak nagyon sokba kerül ez a duda, s hogy ennél költségesebb passziót aligha találhatott volna ki. Arról van szó ugyanis, hogy a vállalat, ahol X. igazgatós- kodik, enyhén szólva gyengécske. Évek óta éppen hogy csak vegetál, például az idén sem fizetett egyetlen fillér nyereségrészesedést sem. A2 igazgató ennek ellenere meglehetősen biztosan érezhette magát a nyeregben. Hiszen mindenkinek az volt a véleménye, már akiké hivatalosan számít, hogy X. rendes, szorgalmas. hozzáértő ember, aki életét áldozza a vállalatért, p igazán nem tehet róia, hogy még ez az áldozat is kevés. Egészen addig, amíg a múl! hónapban az igazgató nem szereltetett trillázó kürtöt ab- jba a Volgába, amely jogilag a vállalaté, gyakorlatilag azonban csak ő jár rajta. A különleges autóduda különleges gondolkodásra készítette nemcsak a vállalat dolgozóit, hanem X. igazgató felügyeletet gyakorió főnökeit is. Elkezdtek töprengeni: váljon miért kell ilyen autótülök? Kik szoktak ilyet használni és miért? A gondolat- menet onnan kezdődött, hogy a vállalati gépkocsi munkaieszköz, nem pedig díszhintó Arra való, hogy a vállalat vezetői a lehető leggyorsabban jussanak el oda, ahol dolguk van. No már most, mit segít ebben a trilla? Semmit az égvilágon. Hát akkor miben segít? Abban, hogy a vállalat igazgatójára felfigyeljenek. És egyáltalán: egy ilyen gyenge vállalatnál nincs más gond, Imint egy különleges aulóduda peszerzése ? Ezek után foglalkozni kezditek a vállalat gondjaival Alaposan, körültekintően. Mái csak azért is, nehogy a felügyeletet gyakorló főnököket az a vád érhesse: irigyek a [trillára, s azért kezdik kritikus szemmel nézegetni X igazgató működését. A trillázó hang szinte harci riadót fújt. És kezdtek nemcsak a trillára figyelni, hanem arra is, amit a vállalat dolgozói mondanak. Kiderült, hogy ez a gyengécske vállalat egyebek mellett azért olyan gyenge, mert gyenge az igazgatója is. Márpedig ez esetben az álláspont világos: egy igazgatónak joga van ugyan a kocsijába trillázó dudát szereltetni, mert ennyi pénzt még a leggyengébb magyar állami vállalat is könnyen nélkülözhet, nincs jo"a viszont rosszul vezetni a vállalatot. Mert X. tulajdonképpen rendes ember, de meglehetősen középszerű. Szorgalmával álcázta ugyan tehetségtelen- ségét, ami abban is megnyilvánult, hogy egész nap, sőt, fél éjszakákat ült az irodájában, de csak azért, mert képtelen a dolgokban dönteni, intézkedni. S innen már nincs messze a végkövetkeztetés: tulajdonképpen nem X. áldozta életét a vállalatért, hanem a vállalat X. áldozata. Persze, most akadnak olyan, minden kákán csomót kereső emberek, akik azt mondják: X-et fel kell cserélni egy A művelődésügyi miniszter utasításban szabályozta azt, hogy milyen módon szerezhetnek szakközépiskolai végzettséget a középiskolát végzett dolgozók. Eszerint az érettségizettek szakközépiskolai tanulmányaikat a dolgozók szakközépiskoláinak esti levelező tagozatán külön tanulócsoportokban folytathatják. A dolgozók szakközépiskolájába azt vehetik fel, aki a gimnáziumban sikeres érettségi vizsgát tett, továbbá a választott szakmára (szakirányra) előírt egészségügyi követelményeknek megfelel. Feltétel továbbá a szakközépiskola szakirányának megfelelő szakmunkásbizonyítvány, illetőleg azzal egyenlő értékű szakmai végzettség vagy munkakönyv alapján igazolt három év — a közgazdasági szakközépiskolába jelentkejobb vezetővel, de vajon ha nem jut eszébe ez a szerencsétlen kürtötlet, megtették volna-e? Ezeknek az embereknek azonban csak félig van igazuk. Mert nem vitas, hogy a trillázó duda meggyorsította X. távozását. Legalább ennyire kétségtelen azonban az is, hogy az alkalmatlan rossz vezetők napja mindenképpen leáldozóban van. Eljött az ideje, hogy a vezetőket ne úgy általában becsüljük. A többséget, a jókat, az eredményesen dolgozókat, a megfelelő tudású és képességű igazgatókat elismerjük, a meg nem felelőknek viszont, ha talán lassan is, de legalább biztosan, búcsút mondunk. Mert X. gépkocsivezetője akármennyire is trilláztatta a főnöki dudát, nem tudta túlharsogni Fock Jenő miniszter- elnök szavait: „A jól dolgozó vezetőket megbecsüljük, a vezetésre alkalmatlanoktól viszont emberségesen, de az eddiginél határozottabban megválunk.” Bizony, X. a lehető legrosszabbkor vásárolt trillázó dudát. Vagy a legjobbkor? PINTÉR ISTVÁN zők esetében két év — szakmai gyakorlat. Az érettségizettek tanulmányi időtartama a dolgozók szakközépiskoláiban két év. A tanév időbeosztása a dolgozók szakközépiskolája III— IV. osztályával azonos Tanulmányaik idején az érettségizettek mentesek azoknak a tárgyaknak a tanulása és vizsgái alól, amelyekből előző középfokú iskolai tanulmányaik során eredményesen vizsgát tettek. A tanulmányok második évfolyamának sikeres elvégzése után a hallgatók a dolgozók szakközépiskolájában kiegészítő érettségi vizsgát tehettek. A miniszteri utasítás hatálya nem terjed ki az építőipari és az épületgépészeti szakközépiskolákra. Ezekben a középiskolát végzett dolgozók szakközépiskolai továbbtanulását külön utasítás szabályozza. én is amondó vagyok, hogy ilyen — szerintem tikkasztó, szerinted banánérlelő — hőségben jobb lenne a békesség és talán okosabb, vitázó kedvünk szögre akasztása, de nem tudom lenyelni a nekem szánt békát. Ezenkívül pedig igencsak bízom abban, hogy legfrissebb „filozófiádnak” legalább a fő tételét sikerül némiképp megingatnom és hátrább vonulsz az agarakkal. Túlzásokra való hajlandóságoddal régóta tisztában vagyok, így az a fejtegetés — amiben azt próbáltad bebizonyítani, hogy „egy mai fiatalasszonynak nem esemény, nem szenzáció két-három hetet tölteni a Balatonon, a Du- na-kanyarban, a Bükkben, vagy bárhol másutt itt a belföldön" — nem lepett meg. A te nemzedékedet már számosán megvédték azok ellenében, akiknek az a véleményük, hogy túl sok dolgot kaptatok kézbe készen, szóval, hogy elkényeztetettek vagytok. Sem az egyik, sem a másik táborhoz nem tartozom, mint ezt már számos alkalommal tapasztalhattad. Nem védetek, de nem is támadlak. Amire részemről számíthatsz, az csupán any- nyi, hogy szemtől szembe mondom meg a véleményemet, akár egyetértünk, akár nem. És mindjárt az elején; nem tudom azonosítani magamat súlyosnak szánt igazaddal! Ne aggódj, azzal folytatom, hogy miért nem. Nézd, kérlek, ami számodra már • nem esemény, az még igen várt és nagyon hálásan fogadott lehetősége ebben az országban sok százezer fiatalnak, lévén, hogy nem minden család engedheti meg magának, hogy évente két- három hetet külföldön töltsön. örülj a szerencsédnek, hogy szüleid olyan anyagi jólétet tudnak teremteni, amibe évenként belefér a saját kocsin tett külföldi utazás, de lehetőség szerint ne fitymáld azt, amit pillanatnyilag biztosítani tudunk kor- tásaid többségének, mert a önnhéjázás utálatos dolog és alapjában véve nem is jeU lemző rád. Te többnyire akkor hajítod túl messzire a kalapácsot, amikor nem gondolsz valam.it végig. Most megint ilyesmiben vagy ludas, valószínű, hogy nem utoljára, mivel nem először „pörögsz be” így, és szegődsz téveszmék prókátorának. Engem személy szerint nem tesz sem boldoggá, sem boldogtalanná, ha kitartasz tévedésed mellett. Ámbátor, talán nem lenne fölösleges legalább egy kicsit eltűnődni azon, amit a következőkben elmondok. „Itthon nem lehet vakációzni igazán’’ — hangoztatod, és büszke vagy arra, hogy jártál a német, a bolgár, a román és a jugoszláv tengerparton. A család útja az idén ismét Dubrovnikba vezet és mert ez az izgalmasabb, visz- szaléptél a magyaregregyi táborozástól, ami csupán addig volt jó lehetőség, amíg bizonytalan volt a jugoszláviai út. Mondok neked valamit, de kapaszkodj meg jól, nehogy azonnal robbanj. Ha aZ én fiam lennél, mindaddig a belföldön vakációznál, amíg meg nem ismered a hazádat, amíg föl nem fedezed a szülőhaza szépségeit. Nem, ez nem túlzás! Tankönyvekből hazát ismerni és hazát szeretni véleményem szerint nem lehet! Ezenkívül igazán nem valami imponáló dolog kiselőadást tartani például az Adriáról, de mit sem tudni a tankönyvekben találhatókon kívül a Mecsekről, a Mátra- vidékről, vagy az Alföldről. Ösmocsarunkat, a Baláta-ta- vat és környékét nem is említem. Van ilyenünk is, és rengeteg az olyan természeti kincsünk, mesés tájegységünk, amit boldogan keresnek föl az idegenek. Neked mindez mit jelent? Lám, nem tudod kimondani, hogy semmit. És már ezért érdemes volt szót váltanunk. — li — Szakközépiskolai végzettséget szerezhetnek a gimnáziumban érettségizettek Siófoktól Szekszárdiig Hét végén különösen nagy a gépjármű-forgalom a balatoni utakon. A legnagyobb forgalmat a 7-es út bonyolítja le. Ebben Tolna megye közvetlenül nem érdekelt, de elég zsúfolt ihét végén a forgalom a megyénket kettészelő Szekszárd p—siófoki útvonalon is. Vasárnap én is végigkocsiztam rajta : délelőtt Siófok felé, délután onnan vissza, Szekszárd felé. A délelőtti forgalom még meglehetősen kiegyensúlyozott volt, [nem tapasztaltam több szabálytalanságot, mint máskor. A délutáni azonban már hajmeresztő volt. Amikor elindultunk Siófokról, zuhogott az eső. Tulajdonképpen az eső siettette az indulásunkat, de úgy látszik, imásnak sem jutott eszébe okosabb, mint hogy irány hazafelé. Eddig ez rendjén is lenne. De azt már nem lehet ép ész- izel felfogni, hogv azok részére, akik még egyébként ráértek volna maradni, most miért vált olyan hirtelen sürgőssé az út. A szakadó esőben csúszóssá vált úton — ráadásul az átlagnál even "óbb 1,;"-"nyok bl"lWt --- a g épjárművek. Végorr-.’ nényben ezen sem lehet csodálkozni. Vi_ szont azt már nem lehet hova tenni, hogy minden negyedikötödik gépjárművezető egyszerűen nem volt képes tudomásul venni, hogy hirtelen megromlottak a közlekedési viszonyok, és veszélyes a rohanás. Előztek ész nélkül. A leglehetetlenebb helyzetekben. És korcsolyáztak... A közelükben lévőkben pedig meghűlt a vér. A karaván elejét sehol sem lehetett látni. Ebből következik, hogy már eleve szabálytalanul kezdték meg az előzést, pedig nagyon egyszerűen fel lehetett mérni, hogy az előzés egyik feltétele — a menetirány szerinti jobboldalra való visz- szatérés lehetősége — nem volt biztosítva. Mégis előztek. Gondolván. hogy majd valahol beengedik őket a sorba, ha ve- szélv lesz. (Ez az erőszakos, esztelen hit egyébként éppen az előző hét végén vezetett tömegszerencsétlenséghez a Balaton—Budapest közti zsúfolt forgalomban. Ott is meg akarta valaki előzni a karavánt... Az árokig jutott el. pontosabban a kórházig.! Amikor megjelent a vég nélküli karaván mellett egy-egy előző, a normálisan közlekedők legszívesebben kiszálltak volna, hogy egy doronggal „felelevenítsék ’ a magukról megfeledkezett vezetőkben a KRESZ-t. Legalább húsz esetet megfigyeltem — vagy közvetlenül előttem, vagy néhány kocsival előrébb, — amikor nem az előzőkön múlott a súlyos baleset. És az a legelgondolkoztatóbb, hogy az ilyen vad előzők a szabálytalanságok sorozata árán is legfeljebb eey-két perces előnyt tudtak nyerni. Miért tetézték hát a szabálytalanságot szabálytalansággal? Tamási környékén nagy vihar, felhőszakadás tombolt. Né. hol alig tudtak átevickélri a kocsik az úttesten hömpölygő vízen és lerakódott iszapon. Ezeket a vad előzőket ez sem zavarta: az iszapos részeken is beelőztek, s alig tudtak visz- szatérni az úttestre. A hegytetőn — Tamási és Szakály között — nagy faá"at tört le a vihar, s az eltorlaszolta az úttestet. Percek alatt száznál több autó torlódott ösz- sze, s rostokolhatott hosszúi időn át. De itt is mi tör+ént? Aki odaért, látta, hogy áll az autókaraván: a kocsik közt alig van egy—két méter. Közepes észjárású ember már könnyen kitalálhatta, hogy a sok autó nem ok nélkül áll a zuhogó esőben. Csak hosszú idő után tudódott ki a valóságos ok, de ez nem is vrflt különösebben érdekes, mért ettől függetlenül is lehetett következtetni : áll a forgalom, és az odaérkezőnek is meg kell állnia. Ez természetes. De csak a normálisan gondolkodók részére volt az. Itt is akadt legalább 20—25 kocsi, amelyik egyszerűen behajtott a zárt karaván mellé, noha semmi kilátása sem volt," hogy visszatérhet a jobboldalra. Azaz arra számítottak, hogy ha. majd azt akarják, hogy a szembejövő forgalomnak is lesyen helve, kénytelenek lesznek elengedni őket. Közönséges közúti erőszakoskodás. Ami miatt bekövetkezik a balesetek zöme. még az sem zavarta őket. hoev a karavánból a fi "vei meztető és nem énpen hí. zol"ő megjegyzések özöne kísérte őket, amikor előre szem- telenkedtek. Ilyen viszontagságok után közeledtünk Szekszárd felé — azzal a tanulsággal, hogy aki teheti, kerülj ej el a magán vezetőknek ezt az őrjöngő időszakát. Valósággal csoda, hogy a sok veszélyes előzésből itt, és ebben az időben nem lett baleset. De ahogy ráfordultunk a 6-os útra, egy asszony szaladt elénk, ijedten integetett, az úttesten pedig különféle holmik szétszórva. Megállunk. — Jaj, belefordult a Trabant az árokba. Mentők... A Trabantot nem is láttuk^ mert az a túlsó oldalon volt, a magas úttöltés tövénél. Rohantunk telefonálni. Percek múlva szirénázva jött a mentő. Mi is visszamentünk. Hárman feküdtek a baleset színhelyén — sérülten. Mindhármukat elvitték a kórházba. Előzés... Itt bekövetkezett az, ami addig a Siófok—szekszárdi úton véletlenül (!) nem következett be: Horváth Ferenc szekszárdi lakos szabálytalanul előzött egy motorost, megcsúszott. felborult, és legurult a töltésről. A Trabant, amely még meglehetősen új volt, s amelyet kölcsönkért erre az útra tehát nem az ő tulajdonát képezte, összetört. Pedig errefelé nem esett, és az út nem is volt síkos. R. V-