Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-18 / 168. szám

Most, amikor Mindszenty nem számít többé írja i A magyar katolikus egyház több mint 15 éve prímás nél­kül van, mert azóta tart Mind­szenty bíboros, esztergomi ér­sek önkéntes elzárkózása a budapesti amerikai nagykövet­ségen. Mindszenty tényleges el­menekülése a felelősségválla­lás elől — amely, tekintettel annak a kollektív tragédiának mélységére, amelyet a magyar nép ebben a helyzetben átélt, személyes tragédiává is válha­tott volna — a bíboros máso­dik nagy tévedése, olyan té­vedés, amely mélyen rányom­ta bélyegét a magyar egyház arculatára. Nem ez a megfelelő hely arra, hogy emlékezzünk az 1956-os véres magyarországi eseményekre. Csak annyit mondunk, hogy amikor elhall­gattatták a fegyvereket, min­denkinek szembe keliett' néznie a számvetés komor napjaival. És ez mindenkire érvényes volt: azokra, akik akkor ke­rültek az állam élére, s le kel­lett számolniuk a múlt követ­kezményeivel, amely múlt sú­lyosan ránehezedett lelkiisme­retükre, politikai és kormány­zati útválasztásaikra; és má­sokra is, akik megzavarodtak a válság mélységétől, vagy tudatosan bűnösek voltak ab­ban, hogy megkísérelve vissza­állítani egy elavult társadalmi rendet, a terror elterjedését szították. Valamennyien szem­be kerültek azzal a oroblémá- val, hogy tovább éljenek egy olyan országban, amelynek részben ők képviselték meg­kínzott lelkiismeretét és bi­zonytalan sorsát. Egyszóval, amikor minden egyes magyar számára elérkezett a szám­vetés órája, a bíboros azok közé tartozott; akik elutasítot­ták a kockázatot, és elhagyva nyáját, pedig hányszor ki­jelentette, hogy kész érte min­den veszélyt vállalni — „ke­reket oldott.” Ez a „menekülés” volt a magyar bíboros utolsó súlyos tévedése. Volt egy előző is, ugyanannyira jellemző egyé­niségére és koncepciójára az egyház szerepéről a háború utáni,, magyar társadalomban: szembefordulása a földreform­mal, egy olyan országban, amely jórészt földnélküli pa­rasztokból állt, nincstelenek­ből, akiket egy Európában szinte egyedülállóan igazság­talan rendszer zsákmányolt ki. A reform nagymértékben érintette az egyházat (a va­lamivel több mint kétmülió- nyi hektárnyi kisajátftandó földterületből mintegy 400 000 hektár termőföld az egyházé volt), és Mindszenty olyan hangon fordult szembe a re­formmal, hogy azt a hercegek és mágnások is megirigyelhet­ték volna. Püspöki székhelyé­ről összejövetelre szólította fel a püspököket, hogy „Szent István szent jobbja nevében’ védelmezzék meg az egyház földbirtokát és nagybirtokosi jogait. A földreformtól a budapesti amerikai nagykövetségre törté­nő végső „meneküléséig” ter­jedő években folyt Mindszenty bíborosnak a magvar nén rend­szere elleni, vereséggel v'ég-. ződött csatája. Éveken át fel­magasodott a „belső emig­ráns” alakja, hogy megakadá­lyozzon minden kísérletet, amely az állam és a Szentszék között a megegyezés keresésé­re, vagy legalább a feszültség enyhítésére irányult és a Va­tikán éveken keresztül őt használta fel arra, hogy előbb akadályozza, majd szabotálja a kormány és a püspöki kar közötti megegyezést. De vere- « sége teljes volt. A vatikáni fördulat abban a pillanatban kezdődött, ami­kor a mezőgazdasági kollekti- vizálási politika eredményei nyilvánvalókká váltak az ál­lam és az egyház közti kap­csolatok helyzete pedig meg- fordíthatatlanná. A fordulat 1962—63-ban Roncalli pápasá­ga idején politikai tényekben nyilvánult meg, úgy, hogy 19G4-ben el lehetett jutni az első megegyezéshez egyes egy­házmegyék szervezetére vonat­kozólag, és 1969 őszén egy újabb megegyezéshez. Pontos megegyezésekről van szó, és alkalmazásuk dinamikája is megmutatja, hogy milyen fon­tosságot tulajdonít nekik mind­két fél. A Vatikán megkísérli — ha szabad így mondanunk — az egyezmények kiterjesztett ér­telmezését, hogy részletkérdé­sekben áttörje korlátáit (úgy látszik, a Vatikán még nem mondott le arról, hogy meg­próbálja a papi békemozgalom felszámolását, amely éppen mostanában volt húszéves és amelynek — bármilyenek vol­tak is korlátái és hiányosságai, főként a múltban — el kell ismerni azt az érdemét, hogy véget vetett a mozdulatlan­ságnak és annak az ellensé­gességnek, amellyel számos püspök viseltetett a népi ál­lammal szemben.) Erősen érdekelt továbbá a Vatikán az állam jogának meg­szüntetésében, vagy legalább korlátozásában, a püspöki ki­nevezések jóváhagyását ille­tően. Az állam itt egy olyan jogot védelmez, amelyet szu­verenitásától elválaszthatatlan­nak tart és annál is inkább ragaszkodik hozzá, mert a Szentszék viszont fenntart ma­gának egyes döntéseket, ame­lyek a püspökök jogait érin­tik. (Például az a püspöki jog, hogy megengedjék a papok­nak a politikai jogok teljes gyakorlását.) így azután jogos­nak tűnik, hogy az állam, — ha nem is kéri a püspököktől azt, hogy helyezkedjenek szem­be a Vatikánnal a hit kérdé­seiben — ugyanolyan szigorú­an szándékszik a jövőben is ellenállni minden arra irányu­ló vatikáni kísérletnek, hogy nyomást gyakoroljanak a püs­pöki karra, s olyan cselekvés­re indítsák, amely ellentétes az államérdekkel. A két sík állandó egymásba fonódásában, amelyeken ez a kényes kapcsolat alapul — bel­földi sík a szocialista kormány és a püspöki kar között, nem­zetközi sík az állam és a Va­Háromdimenziós keresztrejtvény E keresztrejtvény betűi a vonalak, mentén (vízszintesen és függ őlegesen) valamint átlósan össze­olvasva értelmes szavakat alkotnak. így tehát minűen betű három irányból közelíthető és határoz­ható meg. , FT 2T □ 23 'b 33 W 27 7*31 =41 Vö a 22 4-2 10 30 3© 5T W W" 11-ti "SS Q —O-H 15-n 2-1 ;! ! . ts 16 .. 43 MEGHATÁROZÁSOK: Vízszintes: 1. Hosszú ideig tartó eszméletlen­ség. 5. RM! 9. A Sajó mellék­folyója. 13. Fafajta. 17. Délszláv népi tánc. 21. .Nem megy simán. 25. Egyes állatok szaruképzödmé- nye. 26. Kikötőváros Algériában. 27. Fekete István állatregénye. 28. Forma. 59. Antik ruhadarab. 33. Sajtjáról ismert holland város. 34. . . .a képéről: az arcára van írva. 35. Császárság Közép-Keleten. 36. Ázsiai vadló. 37. Levelet dik­tál. 41. Apró sós sütemény márka neve. 42. Szándékozik. 43. Ritka férfinév. 44. Kövér, ember állának ,.dísze” (ford.). Átlós: 1. Az ókor egyik leg­nagyobb találmánya. 2. A koordi­nátarendszer kezdőpontja. 3. A Nyeman folyó német neve. 4. Forgácsoló szerszám (névelővel.) 21. öreg bácsika. 22. Szláv férfi­név. 23. Kisfaludy költónő sze­mélyneve. 24. Csehszlovák dobó­atléta (Ludwig) 29. Töménnyé tesz. (pl. oldatot). 30. NDK—len­gyel határfolyó. 31. A Hunyadiak­kal szembenálló főúri család tag­ja. (Erkel: Hunyadi László). 32. Névelővel divatirányzat. 37. Ak­tája. 38. ...a szőlőben: Feucht- Wanger. 39. Csökkenő szintű. 40. Visszatéríti Függőleges: 1. Női becenév. 2. A római birodalom bukásáig tar­tott. 3. Megszólítás. 4. Számszerű tény. 5. Finom kerti gyü­mölcs. 6. Költő és műfordító volt (Antal). 7. Útszakasz, időszak (francia eredetű szóval). 8. Szülő becézve. 9. Vele kapcsolatban. 10. Szigetlakó n£p tagjai. 11. Női bece­név. 12. össze-vissza rian! 13. Dí­szít. 14. Város az NDK-ban (+’). 15. Aruba bocsájt (régiesen). 16. Francia férfinév. 17. A függ. l. egyik változata. 18. Allallakások. 19. Lakásbérlő. 20. Tanít, nevel. Beküldendő az átlós sorold meg­fejtése 1971. július 26-án déli 12 óráig a megyei műv. közp. Szek- szárd ' címre. levelezőlapon. A levelezőlapra kérjük ráírni: REJT­VÉNY. A helyes megfejtést be­küldők között 5 db. könyvet sor­solunk ki. % Az 1971. július 4-i keresztrejtvény helyes megfeitése: Otthonom Kon­doros, porondon dolgozom, koron­got dobok, s olykor dobolok. Könyvjutalmat nyertek: Balogh Károly Tamási. Árpád u. 6., Kis- pál József Szekszárd, megyei ta­nács, Sziplí Magdolna Iregszemcse, Szabadság u. 9., Thuróczy Gyulá- né Decs, Táncsics u. 14., Zerza József Paks, Virág u. 28. A könyveket postán Küldjük el. SZEREK ~ tikán között — véleményünk szerint nem önkényes, ha a kormány a jelen pillanatban előtérbe helyezi a belső kap­csolatokat. Már csak azért sem, mert elmondható/ hogy ezen a sí­kon jelentkeztek a jóba és biz­tatóbb eredmények. A többség véleménye Budapesten az, hogy ma lényeges Közeledés mutatkozik a kormány és a püspöki kar között a magyar társadalom sorsát, fejlődési irányait illetően a közeli jö­vőben, és annak a helyzetnek és szerepnek megítélésében is, amelyet Magyarország a szo­cialista országok közösségén belül betölthet. Egyes nagyon fontos tények megerősíteni látszanak ezt a véleményt; az elkötelezettség, amellyel a klérus és a püspö­ki kar többsége aktív szere­pet tölt be a békéért, Európa biztonságáért és az indokínai konfliktus megoldásáért folyó küzdelemben. (A katolikus egyház Magyarországon ön­állóan gyűjtést szervezett a vietnami harcosok részére, és ez a gyűjtés erőteljes és el­kötelezett politikai akció .volt a klérus és a hívek tömege részéről a legkisebb faluban is.) Ennek az irányvonalnak egy másik erősítő mozzanata Ist­ván király' születése ezredik évfordulójának megünneplése volt, aki az egyház szentje és Magyarország megalapítója. Nemcsak azért, mert az állam vezetői részt vettek a vallási ünnepségeken és fordítva, a püspökök és érsekek részt vet­tek a kormány ünnepségein, hanem azért is, mert a magyar nemzet történelméről, múltjá­ról és jövőjéről való ugyan­azon elkötelezett gondolkodás két aspektusa volt. Az államnak az a hajlan­dósága, hogy elsőbbséget ad a belső kapcsolatoknak — kapcsolatának ‘ a püs­pöki karral —, nyilván­valóan nem jelenti azt, hogy felhagy az erőfeszítések­kel, hogy nemzetközi szinten is megtalálja a megértés és a megegyezés alapját a Vati­kánnal. Ezt megerősíti a magyar kül­ügyminiszter, Péter János lá­togatása a Vatikánban g közel­múltban. Megerősíti, hogy fennáll a találkozás lehetősé­ge, és mindkét fél jelentős erőfeszítést tesz, hogy ezt a lehetőséget megfelelően ki­használja. A zsinat hatása Magyar- országon is pozitívan befolyá­solta az állam és az egyház viszonyát. Az állam már el­ismerte annak sürgősségét, hogy az egyházi politikát is hozzáigazítsák ahhoz az „új­hoz”, amely az 1956-os válság­ból ellenállhatatlanul feltört, hogy ezen a téren is • teljes egészében kibontakozhassanak azok a lehetőségek, amelyeket a társadalmi fejlődés felhal­moz. Ami a magyar egyházat il­leti, a zsinaté az érdem, hogy biztatta azokat, akik már ko­rábban is bátran és súlyos áldozatokkal építették ' az együttműködés és a párbeszéd keresésének új útját. Az ame­rikai nagykövetségre önként bezárkózó száműzött árnvéka, ha bíbort visel is, nem jelent már problémát az állam szá­mára, A magyar vidék vallásos népe is megértette, hogy mi van e bíbor ragyogása mögött. Megértette, hogy — az ember drámáján túl — mindig ugyan­az a cél kapcsolta össze a prí­más cselekedeteit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom