Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-18 / 168. szám

Egyetem, főiskola Akik bejutnak, meg sem próbálják Nem könnyű, de és akik Felteszem, nem azért rossz, nem azért romlik, az egyete­meken, a főiskolákon a mun­kás és a paraszt fiatalok ará­nya, mert nehéz, vagy szinte lehetetlen átjutniok a felvé­teli „tank akadályán” másért Tomiik. Kevesen kérnek be- bocsájtást az egyetemekre, a főiskolára. Részben' szociális természetű okok miatt, rész­ben a követelmények vélt és valóságos nagysága miatt. Nyilvánvalónak látszik, hogy a diplomára érett mun­kás és paraszt fiatal tehetsé­gek java úgy kallódik el a nemzet kárára, hogy a felvé­telivel meg se próbálkozik. A közismert, és a sokat hangoz­tatott műveltséghátrányok mellett úgy tűnik, nem azok vannak kevesen, akik bejut­nak, azok vannak nagyon ke­vesen, akik jelentkeznek, il­letőleg jelentkezhetnek. Több kiterjedt paraszti nemzetsége­ket néztem meg közelebbről, 6 megállapíthattam, hogy oly­kor a 40—60—80 fős nemzet­ségből a fiatalok közül senki nem végez egyetemi, főisko­lai tanulmányokat. De ott van például a bony­hádi járásban Győré- község. Ha azt látjuk, hogy a három- négy egyetemre jelentkező fel­vételije sikerült, akkor nem hiszünk sem a protekcióban, sem abban, hogy az értelmisé­gi családok gyermekei eleve nagyobb eséllyel startolnak. Sőt, ilyenkor még az is kéFdé- . sessé válik az emberben, hogy rossz-e az arány? Hát persze közismert számok bizonyít­ják, hogy az arány valóban rossz. Ezzel itt most felesle­ges fárasztani az olvasót, in­kább abból kell kiindulni, hogy a megye lélekszámúhoz viszonyítva a kapudöngetők száma kevés. Itt a baj. ez a baj. Nyilvánvaló, és egészen természetes, hogy a jobb kivá­lasztáshoz, a tehetségek „fel- színrehozásához” tömegesebb jelentkezés és áramlás lenne indokolt az egyetemek, a fő­iskolák felé a falvakból, a munkás-településekről. Némi­képpen a sporttehetségek fel­kutatásához kellene hasonlíta­nia az itt folyó munkának. 2. Az ötvenes években a mun­kás és a paraszt települések kétszer, háromszor, négyszer annyi fiatallal gazdagították az ország szellemi életét, mint amennyivel, most gazda­gítják. Napjainkban viszont hovatovább ott tartunk, hogy már csak ék. ötvenes évek eresztéseire tudunk hivatkoz­ni, amikor felvetődik a kér­dés: melyik bányász, szövet­kezeti paraszt fiából lelt tu­dós, mérnök, bíró, jogász, or­vos. Tekintettel a „keresletre” és a „kínálatra”, azokkal kell egyet érteni, akik szerint az alkalmasság elbírálásának mai rendje rossz, tökéletlen és igazságtalan. Ha jó és töké­letes volna, akkor ennek az egyetemi, a főiskolai oktatás fogyatékosságai ellenére meg kellene látszani a diplomás emberek mindegyikén. Nem látsgik meg, Ebből is arra kell következ­tetni : nagyon sok esetben egy bizonyos pályára kiválóan al­kalmas fiatalember azért nem jut túl a felvételin, mert fél­szeg, bátortalan, rossz kiállá­sú, s nincs szerencséje. Ugyan­akkor igen sok, arra az adott pályára nen^ túlzottan tehet­séges fiatalember azért nyer felvételt, mert jó a fellépése, magabiztos és van szerencsé­je. Legalább egyéves „előegye- tem” kellene ahhoz, hogy egy lúzottság, . a mindenhatóság _. i'jfe---_________.fc.iiTij-.i-. l átszata nélkül „fogja fel” azon a bizonyos szűrőn az egyetem sízámára a legjobba­kat,, s tanácsolja el az alkal­matlanokat, a gyengéket. Az előkészítők helyett ezt kellene talán: selejtező elő- egyetem. Az előkészítők helyett ez bér, meg nem is érti. EgyáL talán: ha a középiskolai is­meretanyag, a jó osztályzat kevés az induláshoz, akkor Itt valahol megintcsak baj van. De az a legnagyobb baj, hogy a vidéki fiatalok nem része­sülnek olyan színvonalú elő­készítésben, mint a fővárosi­ak, vagy mint a pécsiek; a szegediek, a debreceniek, a miskolciak. A továbbtanulás, a diplo­maszerzés hazánkban társa­dalmi ügy. Az egyenlő esélyek megteremtése még inkább köz­ügy, társadalmi ügy.' 3. E. László, majosi fiatalem­ber most kapta meg harmad­szor az elutasító értesítést az Állatorvostudományi Egyetem rektori hivatalától. „A felvé­telhez előírt minimális pont­szám az egyetemre 14 pont”. E. László ezt a tizennégy pon­tot nem tudta megszerezni. Közük még vele: fellebbezés­nek helye nincs. De miért nincs? Úgy tűnik, nagy a tét, nagy a veszteség és nagy a nye­reség, oly* nagy, .hogy talán még a fellebbezés lehetőségét is érdemes volna_ megteremte­ni. Főleg ott, és akkor, ahol és amikor egy fiatalember lát- -hatóan nagy elhivatottságot érez az állatorvosi szakma iránt. Vagy más szákma iránt. Mindenesetre E. László édesapja most azt mondja, megtudta az egyetemen, hogy létezik a protekciónak egy igen fondorlatos és ravasz vál­Ügy gondolom, a Népújság olvasói felfigyeltek vasárnapi számunk egyik hirdetésére: Ne kontárral! Az nem vállal garanciát! Közli a nagyérde­mű közönséggel, leendő .ügy­feleivel a Tolna megyei Fes­tő és Lakáskarbantartó Ktsz. Figyeljünk csak a hirdetés második mondatára: Az nem vállal garanciát! Tehát ez a szövetkezet igen. Hozzá kell szoknunk — nem lesz nehéz —, hogy a vevőt, fa szolgál­tatást igénylőt nagyobb tisz­telettel fogadják, pénzéért tö­kéletes ellenszolgáltatást ad­nak. Ez pedig annál is in­kább figyelemre méltó, mert eleddig nem voltunk elké­nyeztetve. A dolgozz hibátlanul moz­galom most indúlt csak el. 1 ’az ország nagy vállalatainál már gyökeret vert. Hozzánk még'nem jutott el, de a fes­tők garanciavállalása már új dolog, jelzi, hogy ■ nem egyszer akarnak csak egy ügyfélnél dolgozni. Jelzi, hogy a szolgáltató szakmában állni akarják a versenyt. Kö­vetkeztethetünk arra, hogy a szövetkezet egy-két rosszul festett szobával nem kívánja rontani a piacon kivívott jó hírét.- Ilyen jelenséggel másutt is találkozhatunk. A Tolnai Asztalos Ktsz egy nagyvállalatnak készít nagy sorozatban igen munkaigényes t ekeszes-fiókos szekrényeket, tozata „amelyik jelöltnek van protekciója, attól eleve úgy kérdeznek, hogy sikerüljön a felvételi”. Lehetetlen megbizo­nyosodni arról, hogy mennyi ebben az állításban az igazság. Általában úgy szokott lenni, hogy ha sikerül a felvételi, akkor nem emlegetjük'a pro­tekciót, ha nem sikerül, ak­kor emlegetjük. S talán egye­teme, főiskolája, bizottsága válogatja. Ha nincs protekció, elfo­gultság, ' rokonszenv, ellen­szenv minden bizonnyal léte­zik. Valaki azt mondta: a bi­zottságokba népi ülnököket kellene választani. Isten tud- , ja, az a gyanúm, ezzel a pro- tezsáltak és a protezsálók szá­ma 'csak nőne. Máj oson beszélgettem Szen­tes Jolán édesanyjával. Szen­tes Jolán bivaly a magas pont- száma ellenére sem került a „kiválasztottak” közé. Hely hiányában utasították el. Ta­nár szeretett volna lenifi. Szü­lei termelőszövetkezeti tagok. S egyáltalán nem, értik ezt az egészet. Az a helyzet ugyan­is, hogy a kislányt elutasítot­ták, viszont a majosi. általá­nos iskola igazgatója hívja ké­pesítés nélküli tanárnak, minthogy a községben „foghí­jas” a tantestület. A fentebb tapasztalható el­lentmondás . nem jelez vala­mi túl nagy tervszerűséget, ha a szükségleteket és a lehető­ségeket nézzük. Szentes Jolán az idén is megpróbálta Vagy sikerül, vagy nem. Úgy érzi, pern sike­rült. Ez is baj. Megítélésem szerint mégis azokkal kellene foglalkozni az edclk^nél, sok­kal többet, akik a* egyetemíe. á főiskolára jutást meg sem próbálják. Láttam, amikor a vállalat meósa a szekrényeket átvet­te. Attól lehetett tartani, hogy az ember szétszedi a szekrényt. Minden eresztéket, csapolást, fiókot tüzetesen megvizsgált. Egyedi átvételt végzett. A minőséggel elége­dett volt, az átvételi jegyző­könyvben csak egy mondat­ban utalt erre: A szekrények minősége az előírásnak pon­tosan megfelel. Pontosan megfelel! A Tolna megyei Árutermelő Cipész Ktsz bony­hádi üzeméből a világ legtá­volabbi pontjaira is eljutnak a termékek — kiváló minő­ségben. A Bonyhádi Cipő­gyár egy éves garanciát vál­lal egyfajta lábbelire. Az ex­portra termelő vállalatok szövetkezetek termékeiért szinte versenyeznek. A szek­szárdi Szabó Szövetkezet nyu­gat-németországi exportja ép­pen a garantált minőség mi­att állandósult, és egyre nö­vekvő tendenciát mutat. Oly­annyira, hogy a biztonsági tartalékként termelt árut is el kell külföldre vinni. A ha­zai közönség csak nagy rit­kán jut a híres, exportra ké­szített cipőkhöz, szandálok­hoz, ruhákhoz. A termékek minőségének javítása nem kíván különös intézkedéseket. Csak egy ki­csit kell gondosabban dolgoz­ni. A Paksi Konzervgyáriján ezekben a napokban ezerszám A minap megjelent minisz­teri rendelet lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy ha képesek megteremteni az ala­pot, akkor a kezdő műszaki értelmiségieknek kezdő fizeté­sét a réginél magasabban, akár háromezer forintban is meg­állapíthatják. Okos rendelet. Fejlődésünk egyenes és ter­mészetes következménye, hogy hazánkban mind több és mind jobban kvalifikált szakembert igényel a népgazdaság. A becs­lések szerint 1980-ra ötször annyi mérnökre és technikus­ra lesz szükségünk, mint mondjuk, 1960-ban volt. A perspektíva tehát bíztató, ám a gondok sem ismeretlenek. Nem is olyan régen még sok gyárban hallatszott a pa­nasz: a végzett mérnökök meg­lehetősen rideg mostoha fo­gadtatásban részesülnek. A ve­zető mérnökök . nem találtak alkalmat arra, hogy szóba áll­janak a fiatalokkal. Az új mérnököknek gyakran csupán csak elképzeléseik voltak a gyár fölépítéséről és sokán még azt sem tudták, miért oda, arra a munkaterületre ke­rültek, ahol éopen dolgoznak. Több fiatal mérnök is, nanasz- kodott. hogy nem engedték to­vábbképzésre őket, sokszor a tilalmat a vezetők meg sem indokolták. És ha a felsőbb szervek érdeklődtek és keres­ték a mulasztások okait, a ve- zetőrnér.nökök és más szakem­berek rendszerint a termelés nehézségeire, az e^bő], adódó t é 1 ter^ el Lséé ükre hí va tUn-Uak. A.. ..helyzet az utóbbi , időkben észrm'eWően 'avult. , A nőni t''”nftelési ffordok m^i’ett mind több azoknak az id^s és ta- naszfrit fY\f.rnöt^ökn^v p szá­ma. akUc szeretettel és hozzá­értéssel fo"lálkoznak a Pata- lókkal. Közülük mind többen töltik üvegbe, dobozokba a konzervet. Az éves termelés 70 százalékát küldik export­ra. A gyár külföldi piaca sta­bil,- mert árui évről évre azo­nos, kiváló minőségben ké­szülnek. Az üvegekbe nem kell belekóstolni: szépen meg­figyelhető a tartalom. A selejt különböző okok miatt a termelés velejárója. A csökkentéséért folytatott szívós munka nem eredmény­telen. Számos helyen érde­keltté tették a dolgozókat, minőségi bérezést Vezettek be. Aki jobb minőséget gyárt plusz pénzt kap. Ez a meg­különböztető intézkedés a Tolnai Textilgyárban, a Dom­bóvári UniverZál Szövetkezet gumiműhelyében éppen úgy a dolgozók egyetértésével ta­lálkozott, mint másutt. A megkülönböztetést jogosnak tartják. Ne kontárral! — hívja fel figyelmünket a hirdetés. Szakemberrel végeztessük a munkát, aki garanciát vállal. Tulajdonképpen a' munka ter­mészetes velejárója volna mindenütt, hogy használható, tartós, tehát értékes, mara­dandó legyen a festéS, a ru­ha, a cipő, a gép. Évtizeddel ezelőtt még furcsállottuk volna az ilyen hirdetést, ma még odafievelünk ra, de egy­két év múlva már természe­tesnek vesszük. — Pj ­megéri vallják, hogy a napi gondok miatt nem szabad kockára ten­ni a holnapi sikereket. A bevezetőben említett mi­niszteri rendelet formailag „el­törölte” a kötelező gyári „ta- noncidőt”. Természetesen a fiataloknak is be kell látniuk, hogy a diploma, az elméleti tudás és az ambíció bár mél­tánylandó dolgok, megfelelő gyakorlati évek híján még édeskeveset érnek. Vágyaikat, életük nagy álmait csak ak~ .kor és úgy tudják elérni, ha elvégzik az élet iskoláját is, mindazt melyet az elődeik már megjártak vagy ma is járnak. A végletek természetesen itt is kárt okozhatnak. Helyenként kialakult egy oh#in nézet, hogy a pályán csak 4iz tudja meg­állni a helyét, aki az egyetem elvégzése uían rögtön a gya­korlatba áll, és annak a meg­ismerésével teszi magát képes­sé az új gyakorlat, az új tech­nológia kidolgozására. Ez g nézet elvezethet odáig, hogy a szakember esetleg kitűnően megismeri az (elavult) techno­lógiát, de nem tanulja meg az új kialakításának módszerét; Ma már fejlett országokban a nagyvállalatok a fiatal szak­emberekre 28—29 éves koruk­ban tartanak igényt. Vagyis nem közvetlenül az egyetem elvégzése után. Dolgozzon előbb a kutatások területén néhány évet. Nem többet, mert ha hosszabb ideig foglalkozik például az alapkutatásban, ak­kor már nem lesz elég rugal- . más ahhoz, hogy a gyakorlat követelményeit jól meg tudja érteni. Ehhez hasonló képzést igyekeznek, meghonosítani a szegedi Biológiai Kutató Köz­pontban is. Természetesen egy kis ország, mint amilyen mi is vagyunk, nem képes anyagiak­ban gyorsan megteremteni en­nek a képzésnek kizárólagos feltételeit, különösen műszaki területen nem. Az élet semmit sem ad ol­csón. Legkevésbé a tudást. Persze, g tudás megszerzésé­hez nem mindig bizonyul elég­nek a szándék és az akarat, vagy egyes idősebb szakembe­rek segítőkészsége. Csak a céltudatos, szervezett tovább­képzés biztosíthatja napjaink­ban is a jövő nagy tudású mű­szaki gárdáját. Egy elfogadott újítás, egy műszaki fejlesztési téma ki­dolgozása, idegen nyelvből vizsgát tenni, vagy tudomá­nyos előadást tartani, cikket írni a tudományos folyóirat­ban, részt venni a politikai oktatásban, biztos, hogy nem könnyű, sőt megerőltető mun­ka a fiatal diplomások számá­ra, de megéri. Csak ezen az úton járva válhat igényessé az ember, válhat életelemévé a küzdés, a munka. Suha Andor 1971. július 18. SZEKULITY PÉTER * A . Ne kontárral! Az nem vállal garanciát!

Next

/
Oldalképek
Tartalom