Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-13 / 163. szám
Vív. 14. Részeg zajok, bizonytalan röhögések közepette ültek a szőnyegen, egyik-másik már majdnem ruhátlanul, egy üres palackot pörgettek középen, aki felé a palack szája mutatott, annak le kellett venni magáról egy ruhadarabot. Éppen azon vitatkoztak, hogy a ■karóra ruhadarabnak számít-e? Egy-két pár már régen le- mondot arról, hogy bevárja a „társasjáték” végét, már a szomszédos szobákban henteregtek, valaki az előszobában ■hányt, a háziasszony kombi- néban és melltartóban, kibontott hajjal kiüvöltött: „A klozetba okádjál, hülye!”. Csapó elemében érezte magát — már részeg volt, meleg áramlatok futkároztak a testében, nem érzett semmi undorítót ebben a játékban. Aztán a szőke lány miatt egyszerre elkeseredett. Addig nem figyelte ezt a lányt, föl sem tűnt neki. sápadtan, kombinéban ült a körben. A palack szája rámutatott. Kórusban üvültötték: „Levenni!”. A lány elpirult, fölállt, ijedten nézett rájuk. Először csak nevették, aztán valaki ingerülten rászólt: — Na, ne játszdd meg magad, kicsike, elő a biluxokkal! De a lány akkor már sírt, védekezőén tartotta maga elé a kezét. A kisminkelt torz arcccl nekiesett, trágár szavakkal szidta: — Mi az anyád hétszentesé- gének Jöttél ide, azt hiszed, hogy ettől kisebb kurva leszel? — Kolostorba a szende szűzzel — üvöltötték a részegek. Valaki a lánynak esett, tépni kezdte róla a kombinét és át- cipelte a másik szobába. Most már véget vetettek a „társasjátéknak”, lekapcsolták a villanyokat, a párok eltünedeztek. Csapó akkor már a ruháit kereste, erős hányingerrel küszködött. A sminkelt ott dorombolt körülötte. Először nem látta mit csinál, aztán meglátta, hogy öltözik. Csodálkozott. — Mi az, rosszul vagy? — Rosszul — mondta kurtán Csapó és azonnyomban elindult az előszoba felé. — Itt a vécé — mondta a nő. Megfogta Csapó kezét, vezetni akarta a sötétben. — Hagyjál! — ordított Csapó és kirohant a lakásból. A parkban megállt, átkarolt egy fát és hányt. Hörgött, nagy fájdalom nehezedett rá. Tudta, hogy nem a részegség ,ől hány. Felegyenesedett. Valaki szólt a háta mögött. Egy részeg ült a pádon — rongyos öregember —, merően nézte őt és közben vigyorgott: — Bepiáltál, hapsikám! Rokonszenvesnek tűnt ez a magányos, csavargó külsejp öreg. Mellépottyant a padra. — Szétverem a pofáját — mondta harciasán a részeg. — Érted? Odamegyek és zutíy, behúzok neki egyet! — Helyes — mondta Csapó és köpött. — Zutty, húzzál be neki egyet! — Azt hiszi, hogy nélkülem is valaki — mondta a részeg, Csapó felé nyúlt, belekapaszkodott a nyakába és suttogva folytatta: — Nélkülem! Csapó meg sem próbált elhúzódni, pedig rosszul érezte magát a részeg karmai között. — Én szedtem ki a mocsokból, érted? — morogta a részeg. — Mert mi volt? Egy büdös ká, zabigyerekkel. Hát csak várjon, nem igaz!? Csak üljön abban a rohadt konyhában és várjon! Én szedtem föl a trágyadombról, nem igaz?! Mit mondasz, koma? Nem igaz?! — De igaz — mondta Csapó. — Na látod! Csak bőgjön.' — A részeg felállt a padra, imbblygott. — Mert mindent megtettem érte. Nélkülem csak egy szajha lenne! — ordította. — Mit üvölt, papa? — mondta szelíden Csapó. — Neüvölt- sön, mert elkapják a zsernyá-» kok. — Megint elkapnak? — kér- f dezte ijedten a részeg és hirtelen, átmenet nélkül sírni kezdett, a pad támlájára borult és zokogva mondta: — Kérem, én nem csináltam semmit. Nem csináltam semmit. Csapó felállt, bizonytalanul elindult a fasorban. Taxival ment haza. Az útoii egyre sürgette a sofőrt: — Zavarja ezt a kasznit! Siessen! — Nem lóverseny ez. uram — mondta nyugodtan a sofőr. — Akit keres, azt megtalálja. De Csapó tudta, hogy a lány már visszautazott, meredten bámult maga elé, mikor elment az istállók között, a szállásuk felé. Aztán észrevette az akácfák alatt a lányt, megdobbant a : szíve, mindent elfelejtett fut- % ni kezdett. ,-k (Folytatjuk) iT 1 Életmentő lapok és a betegek figyelmét, hogy az amúgy is esedékes vizsgálatok eredményét jegyezzék, jegyeztessék fel a papírlapokra. Gondolunk itt a sok ezerre tehető terhesnő-vizsgálatra, az állandó kezelésre járó cukorbajosakra, stb. Vannak esetek, amelyekre nem szívesen emlékezik a mentőorvos. Dr. K. F. tarsolyába is bekerült néhány ezek közül, az elmúlt évtized folyamán. — A Kerepesi út és a Mexikói út sarkán egy teherautó alá esett a járdáról özvegy Tóth Istvánná, nyugdíjas. A vezető fékezett, de még így is 6—8 métert tolta maga előtt a kocsi az asszonyt. Amikor a helyszínre érkeztünk, a sérült eszméletlen volt. Elsősegélyben részesítettük, majd kórházba vittük. Ott megkezdődött egy vizsgálatsorozat, de mire a szakemberek megállapították a még mindig eszméletlen asszony pontos diagnózisát, meghalt. —- Miért keserű ez a látszólag hétköznapi eset a sok szörnyű balesetet látott mentőorvosnak? — Mert az asszony halála oktalan, elkerülhető lett volna. Csak azt kellett volna tudni, hogy régóta súlyos keringési zavarokban szenved. Ha lett volna nála recept, vagy valamiféle feljegyzés, amelyből időben értesülünk betegségéről, gyorsabban készül a diagnózis, megkaphatja a létfontosságú gyógyszereket — és életben marad. Ugyanis mint kiderült, a teherautó csak jelentéktelen sérüléseket okozott... Szomorú statisztikát lehetne készíteni azokról, akiknek életben maradása csak néhány feljegyzésen múlott, ám ezek hiányában még a leggyorsabb orvosi beavatkozás sem segített. November 1-től azonban életbe lép egy rendelet, amely módot nyújt, hogy bárki felvértezhesse magát az imént említett tragédiák ellen. Az egészségügyi miniszter utasítására már nyomdába kerültek azok a lapocskák, amelyeket majd filléres áron vásárolhat bárki patikákban, rendelőintézetekben. Méretük akkora lesz, hogy elférnek a személyazonossági igazolványban. így az igazoló okmány egyszersmind egészségügyi adatokat is tartalmazhat. De mi lesz ezeken a lapocskákon, s hogyan állíthatók a közönség szolgálatába? Erről beszélgettünk az Egészségügyi Minisztériumban dr. Kardos Istvánnéval, valamint dr. Bohánszky Ferenccel. — A lapocskák vásárlása, illetve használata önkéntes lesz. A leglényegesebb egészség- ügyi információkat tartalmazzák majd. Szerepel rajtuk például a vércsoport megjelölése, a rendszeresen szedett, életmentés szempontjából fontos gyógyszerek megnevezése és napi adagja, a tetanusz ellen kapott védőoltások időpontja, a felhasznált vérsavó faja, továbbá adatok az esetleges eszméletvesztést is okozó betegségekről, például a cukorbajról. A papírlapokon oroszul, angolul is szerepelnek a felsorolt adatok, sőt az esetleges korábbi betegségek rövid diagnózisát latinul is feltüntetik. — Hogyan történik az adatok rögzítése? — Feljegyzésük lassú, folyamatos munka eredménye lesz. Közismert ugyanis egészség- ügyi szolgálatunk nagy elfoglaltsága, nem tudnánk megoldani, hogy érdeklődők százezreinek megállapítsák a vércsoportját és egyéb adatait. Ezúton is felhívjuk az orvosok — Külföldön is alkalmaznak hasonló adatlapokat? — Tudomásunk szerint intézményesen hazánkban vezetik be először. Néhány külföldi ország vöröskeresztes és más egészség- ügyi szervezete kibocsátott már hasonló adatlapokat, de ezek korántsem olyan egységesek, célszerű, mint a miénk. A tervezéskor, amely során a mentőszolgálat, a véradószolgálat, a Traumatológiai Intézet és egy egész sor egészségügyi intézmény elmondta véleményét, — felmerült, hogy szerepelenek adatok például a tüdőszűrésről és más fontos vizsgálatokról is. Ezek feljegyzését azonban a kezelőorvosokra bízzuk. Természetesen örömmel üdvözöljük, ha az orvosok nemcsak a rendelőintézetekben éreznek felelősséget a betegért, hanem egy parányi adminisztációs pluszmunka révén óvják, „kísérik” őket az utcán is. Feltétlenül jó, ha az illető orvos feljegyzi, hogy páciense például valamilyen ritka betegségben, mondjuk görcsös kómával járó tetániában szenved. Ilyen betegség szerencsére csak néhány száz embert sújt hazánkban, de éppen gyakoriságának hiányában szükséges felhívni rá a figyelmet. Mint említettük, a feljegyzéseket az orvos lelkiismeretére bíznánk. Az egészségügyi lapok bevezetése mindenesetre nagyon fontos szerepet játszik majd életünkben. Érdemes lesz felhasználni a lehetőségeket.- E. L. Lázadó sziget A Földközi-tenger medencéje az utóbbi években fokozódó stratégiai fejfájást okozott az Egyesült Államoknak és az Atlanti Blokknak. Az aggodalmak alapja természetszerűen egy állandó hatalmi tényező: nevezetesen az, hogy a Szovjetunió nagyhatalmi súlyának növekedésével párhuzamosan a szovjet flotta megjelent a mediterrán medencében. Ez véget vetett annak a helyzetnek, amelyben a Pentagon a Földközi-tengert „amerikai beltengerként” kezelte. A másik, ettől függetlenül, de ugyancsak állandó jellegű stratégiai változást az hozta meg, hogy a Földközitenger délnyugati partjának arab államai félreérthetetlenül imperialistaellenes politikai vonalat követtek. Ez — Alexand- riától Tripoliig — megfosztotta az Egyesült Államok és a NATO hadiflottáját a korábban használt fontos támaszpontoktól. Az utóbbi két hétben új válsággóc jelent meg a NATO mediterrán stratégiájában: Málta szigete. Ez a mindössze 330 űOO lakost számláló és összesen 3i3 négyzetkilométeren $lte:üió szigetcsoport a F öldközi-tenger stratégiai középpontja. A Szue- zi-csatornától 1800, Gibraltártól 2300 kilométer választja el. Ugyanakkor mindössze 93 kilométerre fekszik Szicíliától és 288 kilométernyire az afrikai partoktól. A rakéta-korszakban egy általános konfliktus esetén Málta katonai jelentősége természetszerűen elhanyagolható. A helyi konfliktusok, illetve az imperialistaellenes politika felé forduló országokra gyakorolt katonai nyomás szempontjából viszont továbbra is elsőrendű támaszpontnak számít! Ezt magyarázza, hogy — noha a sziget 1964-ben a Brit Nemzetközösségen belül függetlenséget kapott és formálisan sohasem vált a NATO tagjává —. az Atlanti Blokk nagyszabású haditengerészeti támaszpontot rendezett be a szigeten. Itt székelt Birindelli olasz tengernagy vezetésével a NATO-flotta déleurópai körzetének főparancsnoksága. Emellett egy másik, „angol szál” is fűzte Máltát a NATO-hoz: Nagy Britannia egy „védelmi és segélynyújtási megállapodás” alapján csapatokat állomásoztatott a szigeten.. Az utóbbi kilenc esztendőben az angolokhoz szo'osan kötődő „nemzeti párt” Borg Olivier vezetésével zavartalanná tette a sziget és a NATO viszonyát. Úgy tűnt, hogy Málta az új stratégiai körülmények között is el tudja látni fontos katonai feladatait. Június közepén azonban a választásokon váratlan fordulat történt: a csaknem fele-fele részben megoszló lakosság minimális előnnyel (28:27 mandátumarányban) a Dom Mintoff vezetése alatt álló Máltai Munkáspártot juttatta kormányra, Nyomban ezután — törékeny többségével mit sem törődve — az új kormány hozzálátott az egyoldalú katonai és politikai követelések felszámolásához. Első lépésként lemondásra kényszerítette a királynő személyét képviselő angol nemzetiségű főkormányzót és elérte, hogy London máltai születésű főkormányzót volt kénytelen kinevezni. Ezt követően a kormány kiutasította az országból Birpidelli olasz tengernagyot, a 'rWÍSC -v V * NATO-haditengerészet déleurópai parancsnokát, aki a választási hadjárat idején beavatkozott a belpolitikai küzdelembe és élesen bírálta Mintoff semlegességi nézeteit. Ezt követően újabb fontos lépések történtek. Az új kormány kijelentette, hogy érvénytelennek tekinti a Nagy-Britanniá- hoz fűződő védelmi szerződést, miután azt még a nacionalista kormány 1967-ben felmondotta — a London által előterjesztett új szerződést pedig a máltai kormány sohasem írta alá. Az új kormány gyors ütemben módosította a NATO-kap- csolatokat is. Birindelli kiutasítása után Málta közölte Washingtonnal: nem kívánja az amerikai 6. flotta július közepére tervezett látogatását. Emellett a Mintoff-kormány jelezte Washingtonban: teljes egészében felül akarja vizsgálni a szigetország és a NATO katonai szervezetének viszonyát szabályozó egyezményeket. Ezzel a döntéssel párhuzamosan a líbiai hadiflotta.hajói tettek látogatást máltai kikötőkben, amiből azt a Következtetést vonták le, hogy a sziget gazdasági gondjainak megoldására a Mintoff-kampány az olajban és gazdasági erőforrásokban gazdag Líbiához közeledik. Mindez természetesen még nem kiforrott, és nem tekinthető végleges változásnak. Mintoff helyzetét hosszú lejáratra kétségkívül gyengíti szerény parlamenti többsége és a sziget lakosságának egyenlő arányú politikai megosztottsága. Problémát jelent az is, hogy a támaszpontokból eredő jövedelem fontos alkotóeleme volt mindeddig Malta gazdasági életének! A legutóbbi napok eseményei arra engednek következtetni, hogy Mintoff — egyébként rendkívül reálisán — kettős politikát kíván folytatni. Az angol támaszpontok fenntartását elképzelhetőnek tartja, ha Anglia megháromszorozza az eddigi évi ötmillió jontnyi bérleti díjat — s ezzel párhuzamosan a politikai tüzet a NATO-támaszpontok kiszorítására kívánja összpontosít ani. A máltai ügy természetesen távolról sem tekinthető „lefutottnak”. De az, hogy egyáltalában kirobbant, s hogy a NATO legmagasabb szintű katonai köreiben rendkívüli megdöbbenést keltett — mértéke a NATO^pozíció gyengülésének a mediterrán medencében. (-i -e)
