Tolna Megyei Népújság, 1971. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-24 / 147. szám

Közös lelkiismeretünk Az áfész-kongresszus előkészületei Van ilyen? ' Van! Bar egyesek azt állít­ják, hogy kollektív lelkiisme­retünk többet szunyókál, mint amennyiszer ébren van és fürkész figyelme sem párosul minden esetben azzal a befelé figyeléssel, aminek igénye az egyéni felelősség tudatából fa­kad. Ne vitatkozzunk most ezen. Mint ebben az otszágban annyi ablak, az én ablakom is egy nagy építkezésre néz. Időnként, a kora reggel, a késő délután és a kora este óráiban szabadon vehetem számba mennyi közös tulajdo­nú érték hever ott alant úgy­szólván semmi, vagy alig va­lami őrzés mellett. Mikor a napi munka befejeződik, gye­rekek özönlik el a giédába ál­lított szilárd építkezési anya­gok miatt pompás hadijáték­terepet. Fölszerelésük; nyilak, puskák, csúzlik. Játszanak. Veszélyérzetüket tökéletesen elaltatja a minden játékra jellemző önfeledtség. Pedig, ha meglódulna egy-egy beton­gyűrűgúla, nem szabályosan rakott téglahalom sok kéz és láb bánná. Nagyobb baj be­következtére gondolni is rossz. A veszély nyilvánvaló és nem is csak fizikai természetű! Bőven van itt lehetőség ki- heverhetetlen, vagy csak ne­hezen és a későbbiek folya­mán már csak kényszeresen gyógyítható belső sérülésekre is. Ezek a gyerekek az iskolá­ban hallanak egyet és mást a társadalmi tulajdonról, amit óvni, tiszteletben tartani és másokkal is tiszteletben tar­tatni állampolgári kötelessé­günk. Világos, frappáns válaszok csengenek a fülemben, egy osztályfőnöki óráról. A gyere­kek kitűnőre tudják, hogy a társadalmi együttélés keretei között mit szabad és mit nem, — Mit csinál, ha nem tiszta a vevő tejeskannája? — Kérés nélkül kimosom és csak utána töltök bele tejet. Nem teszek megjegyzést, mert a vevő kényelmetlen helyzetbe kerülhet. — Hogyan veszi át a kannás tejet? — Megnézem, hogy a kanna nem horpadt-e, mert akkor ke­vesebb a tej benne. Meggyőző­döm a zárószalag épségéről és arról, hogy a szavatosság ér­vényben van-e. Felbontás után a tejkeverővei összekeverem a tejet, hogy a zsírtartalom a kannában egyenletes legyen. Ilyen és hasonló kérdésekkel „bombázták” a hét elején a szakmunkásvizsga-bizottság elé kerülő élelmiszeripari tanuló­kat. A szóbeli vizsgát írásbeli előzte meg, majd az ABC Áru­ház adott lehetőséget a gyakor­lati tudás bemutatására. Itt négy típusú feladat várt a szakmunkásjelöltekre. Tisztá­ban kellett lenniök a bolti ad­minisztráció gyakorlati részé­vel (leltár, áruátvétel), az áru előkészítésével az eladásra (belső kirakat rendezése), az áruismeret gyakorlati részével és a legfontosabbal, az eladás­sal. „Tanuló” karszalagos fia­talok szolgálták ki a vásárló­kat, a vizsgabizottság — mely­nek elnöke Horváth Kálmán, a megyei tanács kereskedelmi osztályának munkatársa volt — pedig szakértő szemmel fi­gyelte a mozzanatokat. Néha­?ha becsúszott egy-egy baki. ...Wc azonban nem voltak jé­nai az, amit a közösség érde­kében tiltani kell és mi az, amit a közösség ez idő szerint még tűrni kénytelen. A gyerekek kitűnőre tud­ják — ha felelni kell —, hogy ez, az ablakommal és sokak ablakával szemben lévő épít­kezés közös tulajdonú. Társa­dalmi tulajdon. Mégis, itt ját- szák el a Tenkes kapitányát, a Robin Hoodot és ki tudja még mit. És amíg játszanak, nem fogják föl, hogy nemcsak játszanak, hanem dúlnak, ká­rokat is okoznak, amelyeket a másnapi munkakezdéskor kell helyrehozni. Nem fogják föl, hiszen a szülők sem döbben­nek rá, nem szólítják el gye­rekeiket a sok veszedelmű te­repről, ahol a 10—15 éves lá­nyok és fiúk szemeláttára nem éppen épületes epizódok zaj­lanak időnként. A játszók lát­hatják, amikor N. bácsi és Z. néni a koraest jótékony fél­homályában deszkákat fesze­getnek ki a zsaluzatból. Te­vékenységük nem zajtalan, csak az ágyúszóra is süket nem hallja meg, a „szerze­ményt” sem lehet kötény, vagy melegítő alá rejteni, de minek is? Más nem szól, a gyerekek pedig nem mernek szólni még akkor sem, ha naponta kény­telenek látni a prédára vett társadalmi tulajdon példáit. A gyerekek néznek és hall­gatnak. Raktároznak. Egybe­vetik az iskolában, a gyermek­közösségben tanultakat és a környezetben szerzett isme­retekkel. Közülük nem egy és nem kettő szegi majd le ko­nokul a fejét, amikor a szük­ség szerint elhangzó szülői in­telem a magán- és társadalmi tulajdon köteles tiszteletét ké­ri számon. A szó hitele elvesz­ti súlyát, ha nem esik egybe a szó a cselekvéssel. Csak az elvek, a gyakorlat vizsgája lentősek, a vizsgabizottság jó­indulatúan vizsgaláznak tulaj­donította azokat. A legdöntőbb feladat természetesen az eladás, a leglátványosabb pedig a belső kirakat elkészítése volt. Igen jól sikerültek a konzerv, tejtermék és édesség témát feldolgozó kirakatok, de ízléses volt az el­készített ajándékkosár is. A ne­heze azonban a végére maradt. Nem csupán a gyakorlatban, hanem elméletben is ismerni kell az eladás csínját-bínját. Nem elég az árut a vevő ke­zébe adni, annak jellemzőivel, felhasználási területeivel is tisz­tában kell lenni. A vizsgázók választ adtak a keresletet be­folyásoló tényezőktől a hús romlási jeleinek ismertetésén keresztül a cukorkák felület- védő eljárásairól — a ballíro- zásról, kandírozásról és paníro­zásról — is, de tudniok kellett a Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentőségét és is­mertették a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vívmá­nyait. A vizsga után boldogan és kicsit megilletődötten fogták a frissen kiállított szakmunkás­bizonyítványokat. Legeredmé­nyesebben Bálint László vég­zett, aki az év végi 4,4-es ta­nulmányi átlag után kitűnően vizsgázott. Számára szinte nincs is pihenés, hiszen a vizs­gát követő naptól tanulóhelyén, az 50-es élelmiszerboltban dol­gozik. Most már nem mint ta­nuló, hanem mint szakmunkás! RÓZSA GYÖRGY nélkül nem győznek meg! Vigyázzunk! A mi hazánkban minden ablak építésre néz! — óa — Országos táviratszámlálás Szerdán 0 órakor éietbe lé­pett a posta vezérigazgatójá­nak utasítása, megkezdődött a táviratszámlálás. Az ország valamennyi kézbesítő, szám- szerint mintegy 3200 posta- hivatalában pontosan mérik ezen a napon, hogy mennyi idő telik el a távirat felvéte­létől a kézbesítésig, mennyi időt „tölt” a sürgöny a hiva­talokban, s külön figyelik a kézbesítés időtartamát is. A felméréssel a posta vezetői tapasztalatokat szereznek ar­ról, hogy az adott műszaki és személyi feltételeket hogyan hasznosítják a különböző hi­vatalok. A táviratszámlálás alapján egyébként — az ada­tok összesítése után — szerve­zési és műszaki intézkedésre is sor kerül, hogy minél ha­marabb jusson el a feladótól a címzettig a sürgős üzenet. (MTI) A Kőbányai Egyesült Gyógy­szer- és Tápszergyár kémia IV. üzemében a keddi robbanásos tűz sérültjeinek állapotáról ér­deklődött az MTI munkatársa szerdán, a reggeli órákban, a Kun utcai és a Költői Anna kórház ügyeletes főorvosaitól. A Kun utcai kórházban öt súlyos sérült: Elek Katalin, Kiss Árpád, Pintér Sándor, Szőke József és Nagy József állapota valamelyest javult. Továbbra is súlyos, életveszé­A fogyasztási szövetkezetek soron következő hetedik kong­resszusát ez év decemberében tartják, és most kezdődnek az előkészületei. Az előző hat kongresszus SZÖVOSZ-kongresszus néven szerepelt. Ez a névváltozás egy­ben annak is a jele, hogy idő­közben fontos demokratizáló­dási folyamat zajlott le az áfész-mozgalomban, pontosab­ban szólva még tart is e folya­mat, tehát napjaink erőfeszíté­seinek, törekvéseinek a kifeje­zője az új meghatározás. A SZÖVOSZ korábban a földmű­ves-, most pedig a fogyasztási jellegű szövetkezetek országos szervezete, a kongresszus pedig e szövetkezeti típus legmaga­sabb fóruma. A régebbi cent­ralizált felépítettségnek meg­felelt a SZÖVOSZ-kongresszus meghatározás, most azonban nem föntről lefelé épül fel e mozgalom, hanem az egyes szövetkezetek legszélesebb kö­rű önállóságán alapszik. Kö­vetkezésképpen nem a felsőbb szervnek, a SZÖVOSZ-nak lesz kongresszusa sem, mert az tu­lajdonképpen nem is felsőbb szerv a régi értelemben véve. hanem érdekvédelmi szövetség. Ezúttal az önállóan gazdálkodó egységek — az általános fo­gyasztási, a takarék- és lakás- szövetkezetek — képviselői ül­nek össze kongresszusra. E demokratizálódási folya­mat nagyon sok változással járt már eddig is, és egyebek közt olyan állomásai voltak, mint a fogyasztási szövetkezetek új alapszabályának elkészítése, a takarék- és lakásszövetkezetek ­lyes Szilágyi Ferencné álla­pota, bár az orvosok nála is javulást tapasztaltak. Válto­zatlanul súlyos, életveszélyes Bállá Ferenc állapota, aki bőr­felületének több mint 90 szá­zalékát elvesztette. A Költői Anna kórházban fekvő Botos József né sérülése — bár to­vábbra is súlyos, de — már nem életveszélyes. Juhász Sán­dor állapota azonban még nem javult. ben pedig az alapszabálymódo­sítás — éppen a szövetkezeti demokratizmus előtérbe helye­zéséből kiindulva. Minden in­tézkedés kiindulópontja a tag­sági, a lakossági érdekeltség. E szövetkezetek azért vannak, hogy hangsúlyozottan szolgál­ják tagságuk és körzetük lakos­ságának érdekeit. Ez persze ed­dig is a feladatkör lényegéhez tartozott, de a gyakorlatban nem egyszer elsikkadt, elseké- lyesedett az indokolatlanul centralizált intézkedések mi­att. Most a gazdálkodás új rendjével párhuzamosan az anyagi és szervezeti feltételei is létrejöttek annak, hogy a szö­vetkezetek jobban szolgálhas­sák a tagság, a lakosság érde­keit, vagyis megteremtődtek a demokratizmus kibontakozásá­nak a minden eddiginél kedve­zőbb feltételei. A különböző fórumokon meg­annyi vélemény hangzott el az előző években a szövetkezet­elmélet korszerűsítésével kap­csolatban. A vitákból, vélemé­nyekből kikristályosodott a modern szövetkezeti elmélet. Ez mindenekelőtt feltételezi a szövetkezetek — köztük a fo­gyasztási jellegűek — legszé­lesebb körű önállóságát, rög­zíti a különbözp szövetkezeti formák helyét, szerepét, egy­máshoz való viszonyát. A ré­gebbi értékelések valamiféle fontossági sorrendet próbáltak felállítani a szövetkezetek kö­zött. Ez elavult megoldás: min­den szövetkezeti formának megvan a maga sajátos szere­pe, egyik nem helyettesíti a másikat, és értékelni is csak annak alapján célszerű őket, hogy mennyiben felelnek meg sajátos céljaiknak. Ko­rábban sokan kezdtek úgy tekinteni a szövetkezetekre, mint valami ma még élő. de holnap már felesleges­sé váló szervezetekre. A szövetkezetelméleti vitákban az is kikristályosodott, hogy sem­mi sem indokolná a szövetke­zetek belátható időn belüli el­sorvasztását, az ilyen perspek­tíva kilátásba helyezése helyett inkább minden lehető módon erősíteni kell őket, mert ezek­ben rendkívül nagy társadalmi energia testesül meg. Egyéb­ként éppen ezt a célt szolgálja majd a most készülő szövetke­zeti törvény is. A fogyasztási jellegű szövet­kezetekben e napokban rend­kívüli gyűlésen beszélik meg a kongresszusi előkészületeket, természetesen a mindennapos munkafeladatok tükrében. B. F. Szekszárdi panoráma IJj látószögből kaptuk lencsevégre a megyeszékhely egyik új lakótelepének is leg­újabb részét, a Hermann Ottóról elnevezettet. A kép a százhatvan lakásos bérház tetejé­ről készült, „ Ball ír ozás, kandírozás, panírozás Vizsgáztak az élelmiszeripari tanulók Javult a kőbányai robbanás sebesültjeinek állapota

Next

/
Oldalképek
Tartalom