Tolna Megyei Népújság, 1971. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-15 / 139. szám

Magasabb szinten A körülmények kényszerítő ereje is növeli az érdeklődést A Kapos-Koppány Völgye Területi Tsz-Szövetség szövet­kezetpolitikai előadójával, Schiszler Istvánnal a közös gazdaságok vezetőinek tovább­képzéséről, a mezőgazdasági szakmunkásképzésről beszélge­tünk. • — A művelt vezető áldás, a tudatlan átok a közösség számára. Egyetért ezzel? — Ilyet felesleges kérdezni. — A termelőszövetkezetek immár több éves múlttal bí­ró önállósága, továbbá a re­form gyakorlata még inkább megköveteli a vezetőtő1 és a tagoktól a tudatos cselekvést. S ehhez a tegnapi tudás ke­vés. — A termelőszövetkezet ve­zetőinek és tagjainak döntő többsége tisztában van ezzel. Az új módszerek, eljárások ha­tékony alkalmazása el sím képzelhető egyfajta optimális politikai, szakmai tudásszint nélkül. Azt mondtam, alkal­mazása. Kiegészíteném azzal, hogy alkalmaztatása. Ha ugyanis egy termelőszövetke­zeti elnökről van szó, akkor nemcsak azt kell tudnia, hogy mit érdemes bevezetni, de ren­delkeznie kell azzal a vezetői képességgel is, amelynek bir­tokában azt, amit be kell ve­zetni, azt be is tudja vezettet­ni. — Schiszler elvtárs. úgy védik-e a közös gazdaságok érdekeit, hogy ösztönzik, se­gítik a tagok, a vezetők kép­zését? — Nyilvánvaló, hogy ez is belefér, illetőleg bele kell, hogy férjen a területi tsz-szövetség azon tevékenységébe, amit gyűjtőszóval érdekvédelemnek nevezünk. De talán szerényte­lenség lenne, ha azt monda­nám, hogy itt kizárólag mi munkálkodunk. Nemcsak mi. Kialakult a hatékony együtt­működés a palánki technikum­mal, a lengyeli szakiskolával, nem utolsó sorban a meg' ei tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályával, továbbá a Székszárd és Vidéke Területi Tsz-Szövetséggel. Közös mun­ka, közös érdek segíteni azt a folyamatot, amely növeli a mezőgazdasági üzemek szelle­mi bázisát. _ Milyen módon bizonyít­ható a termelőszövetkezetek­re vonatkoztatva, hogy a ve­zetés tudomány? Ezt most elsősorban azért kérdezem, hogy beszéljünk talán a szel­lemi bázis növekedéséről konkrétan. — Szervezett vezetőképzés folyik a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium irá­nyításával, közreműködésével. A mi szövetségünket alkotó termelőszövetkezetek elnökei körében a vezetőképzés iránt van érdeklődés. A szakcsl és a kocsolai tsz-elnök éppen most, ezekben a napokban fejezi be a 8 hónapos vezetőképző tan­folyamot. Ennek az az érde­kessége, hogy nem végzettség­hez kötik a felvételt, hanem beosztáshoz. Vizsgaköteles. — Két elnök? Ez nem mu­tat valami túl nagy érdeklő­dést- «fitt**» — Ne siessük ét a következ­tetéseket. sdgíg a aaéteia fstt gó vezetőképző tanfolyamra korlátozott számban jelentkez­hettek a tsz-vezetők. Ilyen for­mán az előbb említett k^t el­nök most végez és még két el­nök tavasszal kezdte a tanu­lást. Szeptembertől kezdve azonban nincs felvételi korlá­tozás. A teljesség kedvéért mondanám el, hogy a szerve­zett továbbképzési rendszer keretei között folyik a szak­vezetők továbbképzése is. Az előbb említett 8 hónapos ve­zetőképző tanfolyam mellett van egy 4 hónapos bentlakásos is, de a tsz-elnökök szíveseb­ben választják az előbbit, azt amit munka mellett végezhet­nek el. — Gondolom, a továbbkép­zésnek más változatával is találkozik. — Hogyne. Annál is inkább, mert akad olyan tsz-vezető, aki koránál fogva, vagy hiá­nyos előképzettsége miatt az egyetemi szintű vezetőképző tanfolyamot már nehezen, vagy egyáltalán nem tudja el­végezni. Itt elsősorban az ön­képzés az, ami nélkülözhetet­len. Mások a Marxizmus—Le- ninizmus Esti Egyetemét vég­zik, néhányan Palánkra járnak és vannak, akik a felsőfokú tanintézetek valamelyikében levelező hallgatók. — Ha mondjuk egy terme­lőszövetkezeti tag levelező úton magasabb képzettséget szerez, tudásának megfelelő beosztást kap, ha más szem­pontból is rátermett ember? — Tudomásom szerint igen. — Van véleménye a me­zőgazdasági szakmunkáskép­zésről? — Ez már egy rázósabb té­ma. — Miért? — A fiatalok körében az ér­deklődés változatlanul az ipari szakmák felé irányul. A bog­nár, a lakatos, különösen a szerelő szakmában nincs hi­ány. Az állattenyésztés iránt viszont kifejezetten mérsékelt a fiatalok érdeklődése. — Miért? — A dolog több oldalú. Első­sorban a szülői ház negatív be­folyását említeném. Továbbá azt, hogy a paraszti munka változatlanul nehéz munka. Azután a munkakörülmények, a trágyaszag, szóval sok min­dent felsorolhatnák. — Minden munka fárasztó, nemcsak a mezőgazdasági munka. — Igen, de vannak azért je­lentős eltérések és különbsé­gek. Mindenesetre amit az imént az érdeklődésről mond­tam, illetőleg az érdektelenség­ről, az úgy van, hogy termelő- szövetkezetenként változik. A komplex állattenyésztési tele­peken nincs probléma. Oda szívesen mennek dolgozni a fiatalok is. — Egyáltalán és általában a mezőgazdasági üzemekben szakmunkát végez a szak­munkás? — Mindinkább. Valamikor, amikor még én az ifjúsági mozgalomban dolgoztam, fel­vetődött, hogy a szakmunkás kapjon 10 százalékkal több fi­zetést, legyen ily módon is ösz­tönözve a tsz-tag a siaktna Szerintünk ez a 10 százalék ma már nem ak­tuális téma. Az a helyzet ugyanis, hogy a termelőszövet­kezetekben a korszerűsödés ve­lejárójaként mindinkább szak­munkát kénytelen végezni a betanított munkás is, a szak­mával nem rendelkező tiz-Vag is. Ezzel viszont azt akarom mondani, hogy bizonyos mun­kafolyamatok végzéséhez bizo­nyos ismereteket eleve meg kell szereznie, még annak a tsz-tag­nak is, aki szervezett szakmun­kásképzésben soha nem vett részt, vagy soha nem vesz részt. — Ezek szerint felesleges szakmunkás-bizonyítvány t „szerezni”? Ilyenformán ér­demes tanulni? — A körülmények kénysze­rítő ereje is arra sarkallja a tagokat, hogy tanuljanak. Ve­gyük például a növényvédelmi munkát, de még inkább a komplex állattenyésztési tele­pet. A korszerű állattenyészté­si telepeken követelmény a szakmunkás-bizonyitvánv, anélkül oda nem mehet be sen­ki dolgozni. — Hát, hát. — Nincs hát, hát. Koosolán a tsz a saját költségén helyben teszi lehetővé a szakmunkás­bizonyítvány megszerzését azoknak az embereknek, akik a szarvasmarhatelepen dolgoz­nak. Arról van szó ugyanis, hogy üzemeltetheti a t.:z az állattenyésztési telepet, de ha nem oldja meg záros határ­időn belül az ott dolgozó em­berek kívánatos szintű szakmai képzését, akkor megvonják az állami támogatást. Lehet, hogy rossz a kifejezés, de végered­ményben csak arról van szó, hogy kényszerítve vannak a szellemi bázis növelésére, ösz- szegezve: bizonyos munkaterü­leteken csak betanított mun­kások és szakmunkások dolgoz­hatnak. — A közös gazdaságokban ezekben a napokban készí­tik az üzemek negyedik öt­éves tervét. — Úgy van. És úgy készítik, hogy megcsinálják, összeállít­ják azt a tervezetet is, amely a szakmai továbbképzést konk- rétizálja. Elmondanák még egy nagyon érdekes dolgot. Tegnap Felsőnyéken járva éppen terv­készítés közben találkoztam az ottani vezetőkkel. Ebben a kö­zös gazdaságban tavaly, tavaly­előtt összesen mintegy száz ember ment nyugdíjba. Ebből sok minden következik, de most maradjunk annál, ami­ről beszélgetünk. Minthogy 100 tsz-tag részben, vagy tel­jes egészében kiesett a terme­lésből, még inkább törekednie kell a tsz-nek a gépesítésre, a kemizálásra, összességében a korszerű termelési eljárások bevezetésére, alkalmazására. De ezt csak úgy tehetik meg, ha a korszerűsítéssel egyide­jűleg gondoskodnak a tagok „kiképzéséről”, más szóval to­vábbképzéséről — másként nem megy. Ez is kényszerítő körülmény. De nemcsak erről van szó, hanem arról is, hogy a szövetkezeti gazdák körében egyre nő az érdeklődés a to­vábbképzés iránt. — Köszönjük a beszélge­tést. SZEKULITY PÉTER Ne haragudj, kérlek, messzemenően elismerem, hogy rászolgáltál a vakáció nyu­galmára, pihenni, szórakozni akarsz, cserében a négy egész három tizedes tanulmányi eredményért, amiért igen erősen megküzdöttél a 70/71-es tanévben. Szórakozz, pihenj, töltsd az időt okosan. Nincs beleszólásom abba, hogy miként gaz­dálkodsz a vakációddal. Nem is a beleszólás igényével te­szem én szóvá — miután már negyedszerre látlak azoknak a hosszú hajú fiúknak a társaságában —, hogy aggódom való­ságos nyugalmadért, őszintén tartok attól, hogy a most még lubickolva élvezett szabadság esetleg szabadossággá ala­csonyul. Számos esetben megbeszéltük már, hogy eszem ágában sincs az embereket külsőségek alapján megítélni, így nem fújom azt a nótát, hogy aki farmert hord és hosszú hajat visel, az csak gyanús elem lehet. Természetesnek tartom, hogy fiatalok, idősek egyaránt a divathoz igazodva öltözköd­nek. A fiatalok divatja a farmer, körükben hódít a hosszú haj viselete is. Ez engem nem aggaszt, nem zavar, hiszen elég régóta tudom, hogy nem a ruha teszi az embert, hanem az ember magatartásával teszi elfogadhatóvá, vagy tűrhetet­lenné a valamilyen ruha viseletét. Szóval, nem újabb bará­taid „szerelése” miatt vagyok — szavaiddal élve — „úgy oda”, hanem, mert három friss példa bizonyítja, mennyire hatása alá kerültél új barátaidnak. Ott volt ugyebár az a gyümöl­csösdézsmáló „ártatlan” kirándulás! Következett, hogy éle­tedben először elmentél a fiúkkal sörözni és roppant dics­telen állapotba kerülvén, nem mertél szüleid szeme elé já­rulni. Míg ők előbb ingerülten, később már növekvő féle­lemmel vártak haza, te az egyik újsütetű barát albérletében „csöveztél”, s másnap reggel nagyon fel voltál háborodva, amikor „az öreglány”, mármint a háziasszony, azzal fenye­gette meg szállásadó pajtásodat, hogy felmond neki. Nem te voltál az első éjszakai vendég. És most?! Mi ez a nyolc centiméteres, fekete kereszt a nyakadban? Azt mondod, sem­mi, csak a „hecc kedviért” hordod, meg aztán a fiúknak is van. Szóval, azért ékesíted magadat vele, mert nem akarsz mögöttük maradni. Ez aztán — mondod — nem érdemel egy árva szót sem. Nézd, kérlek, igazat adnék neked, ha nem az lenne a helyzet, hogy ezt a fekete keresztet odahaza mé­lyen a zsebbe rejtve hordod. Szóval; él benned az az alapos gyanú, hogy van valami titkolnivalóan demonstratív jellege is ennek a vastag láncra fűzött keresztnek. Képtelen vagy tisztázni, hogy mi az? Súgjak egy kicsit? Emlékezz csak, kér­lek! Láttad azt a kiállítást, ami nem is olyan régen a fiatal­kori bűnözés alakulásáról segített képet alkotnunk? Na lá­tod, nem is olyan rossz a memóriád! Csakugyan, a kiállítás képanyagában láthattál tetovált kereszttel megjelölt fiúkat és lányokat, egytől egyig olyanokat, akik — sajnos — régi ismerősei mind a rendőrségnek, mind pedig az igazságszol­gáltatásnak. Világos, hogy nincs hozzájuk semmi közöd, nem tartozol közibük, ezt még kissé hangos viselkedésű pajtásaid­ról sem tételezem föl. Éppen ezért, barátom, azt tanácso­lom, szabadulj meg attól a jelképtől és minden más olyan jelképtől, amit az otthoniak elől rejtegetni kell! Aztán pró­báld meggyőzni a fiúkat is, hogy a legénykedés nem jelent valódi legénységet, a megjátszott felnőttség pedig érett em­berséget. — U - .] A dombori tejbolt mindennap nyitva: reggel 6,30 órától 10,30 óráig délután 14 órától 17,30 óráig TOLNA MEGYEI TEJIPARI V Naponta friss tej, tejtermék valamint kenyér, péksütemény, és üdítő ital kapható (X)

Next

/
Oldalképek
Tartalom