Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-11 / 109. szám

Táncosokkal Indiában 2. Művészet és élet ősi ritmusra Hyderabad, a Dekkán fennsík fővárosa úgy maradt meg ben­nem, mint az óriási gránit­kavicsokkal teleszórt domb­oldalak, tűzvörös virágú bok­rok, festői- tavak városa. A földtörténet legrégibb korsza­kát őrző, felszínre került, idő­koptatta gránitsziklák egészen szokatlan varázst adnak ennek a vidéknek. És ebben a fehér napfényben fürdő városban is­merkedtünk először hazájában — keletkezési és művelési he­lyén — az indiai zenével és tánccal. Nem képzelhető szebb ajándék a vendéglátók részé­ről egy magyar táncegyüttes­nek, mint. hogy saját népi és klasszikus művészetük legszebb csokrait nyújtják át, szerényen, de ugyanakkor jogos büszke­séggel. Egyszerű, emeletes épületben van a hyderabadi tánc-, drá­mai és zenei akadémia. Az épületet itt is vörös virágú bokrok veszik körül. A folyo­sóról nyíló, nyitott ajtajú szo­bákban serény munka folyt: egyik teremben szitáron — az ősi, pengetős indiai hangszeren — gyakoroltak tarka száris lá­nyok, a másikban hegedűóra volt, a fiúk a földön ülve, lábujjukkal tartották a hege­dűt. Egyáltalán: mindenki a föl­dön ült — a tanárok pár cen­tis dobogón — törökülésben, az arcok átszellemültek, a ke­zek pedig, ha hangszert nem kezeltek, nyugalmasan ütötték a ritmust a térdeken. India- szerte így van ez, ilyen akadé­miákon tanítják a zenét és táncot. A tanárok és a növendékek óra után összegyűltek egy na­gyobb teremben, szőnyeget te­rítettek a színpadot jelentő do­bogóra és elkezdték a műsort. Szólt a hegedű, a szitár, a vi- na (a szitár testvére), a tabla és a mrdangam, e két jelleg­zetes indiai dob. Végül pedig Miss Gayathri lépett elő, az intézet egyik reménysége, a tizenhat éves, karcsú táncosnő, bokáján, karjain fémkarikák­kal, csengettyűkkel, a száriját összefogó, széles fémövvel, mályvaszínű és arany selyem­ben, mezítláb. Tánca, a bhara- tanatyam, egyik a legrégibb és legbonyolultabb indiai mitikus táncoknak, hajdan templomi táncosnője táncolták, bonyolult kéz- és szemjelei fölérnek egy idegen nyelv ismeretével... Bangalore-ban, a szantálfa és selyemszövők városában to­vább ismerkedtünk az indiai muzsikával. A tengerparti Tri­vandrum hangulatos kis szín­házában előbb a Pécsi Balett bűvölte el az indiai nézőket, aztán az indiai táncosok a ma­gyarokat. leginkább a keralai népi tánccal, a kathakalival, amelyben bőven van jelbeszéd, humor, fellelhetők benne a ré­gi legendák elemei, s a bonyo­lult öltözéknek, fejdísznek, zöld és fehér arcfestéknek, szó­val mindennek megvan a ma­ga jelentősége. Tél volt már jócskán Indiá­ban, amikor ott jártunk. Delhi­ben — északon — esténként elkelt a kiskabát, de a délebb­re eső többi városban, teljes pompájában virult körülöt­tünk a mi fogalmaink szerinti, kellemes nyár. Bangalore és Trivandrum között egy 800 kilométernyi utat autóbuszo­kon kellett megtennünk. Itt kaptuk az első valódi ízelítőt az indiai szubkontinens mére­teiről, népsűrűségéről. .. Hu­szonnégy órán át szinte egyvég- tében haladt velünk a busz az egy, maximum két nyomsávos, igen rossz országúton, s végeste­ien végig laktak az utak mentén. A lagunás tengerparton a fal­vak füzérként kapcsolódnak egymáshoz, hatalmas pálma­fák, banánfák alatt bújnak meg a kunyhók kis kupacai, az em­berek az országút mentén, vagy egyenesen azon élik hét­köznapjaikat, folyik a minden­re kiterjedő keleti kereskede­lem, árulnak érett banánt, zöld kókuszt, fonott kosárféléket, tengeri halat és — coca colát. Fölszállt fölén-k delelni a nap, azután lenyugodott és az útmenti apró üzletek — egy­ben a társadalmi élet vala­milyen kisközpontjai — nyüzs­gése mitsem változott. Sárga mécsesek pislákoltak, egy fa­Tengerpart luban vad dobszót hagytunk magunk mögött, s láttuk, amint fehér vásznaikban tán­colnak a sötét bőrű emberek. Éjszaka szelíd langyosság te­lepszik erre a már trópusi tájra, az országút egész hosszá­ban sétáló, beszélgető . embe­rekkel találkoztunk, s olykor egy-egy, ráérősen baktató ele­fánttal. .. Utolsó indiai állomásunk nyújtott bepillantást a hatal­mas indiai tengerpart egyszerű lakóinak életébe. Ágyékkötős, fekete férfiak serénykedtek a fakéreg-csónakok körül, úgy lovagolták a hulámokat, hogy hátborzongató volt a látvány is. Meztelen kisfiúk bukfen­ceztek a sós vízben. Az asszo­nyok, mihelyt feltűnnek a tu­risták, — az idegenek — nyomban megjelennek hosszú kagylóláncaikkal, hűsítő gyü­mölcseikkel. így fogadtak ben­nünket js. Medúzát, rákot, ha­lat nyújt a tenger. A város ut­cáin síkos volt a járda sok­helyütt a tenger ajándékaitól. A város és a tengerpart között afféle külváros —. ugyan­olyan falusi körülményeket ta­láltunk, mint az ide vezető úton. Sokan élnek a kókusz­ból; hegyek emelkedtek a na­pon száradó gyümölcsből. Lát­tunk egy kis kőbányát is. kö­téllel a derekukon dolgoztak az emberek a meredek kő­falon, s a tűző napsütésben egykedvű asszonyok válogat­ták a követ. De a munka itt, akármi legyen az, olyan kincs, amire sokan áhítoznak. Az éle­tet jelenti. HALLAMA ERZSÉBET Következik: 3. Kincses sziget. A páciens nem beteg Néhány évvel ezelőtt súlyos szívbeteg asszonyt szállítottak a mentők az egyik klinikára. Kilencedik hónapban volt. Terhességét eltitkolta, mert az orvosok előre figyelmeztették, hogy nem szülhet. Három pro­fesszor tartott gyors konzíliu­mot: csak a gyermek ment­hető meg. De hátha... Csá­szármetszés, 2800 grammos, egészséges fiúcska. A harma­dik napon az anya, mintha felismerte volna a környeze­tét. Újabb remény, az orvosok egy pillanatra sem mozdultak el az ágya méllől. Aztán a második embólia és az asszony meghalt. Egy új életért a saját­ját adta. Nem hiába állapította meg egy ismert német nőgyógyász: az asszonyok két dologért ké­pesek még életüket is kockára tenni: azért, hogy gyermekük legyen és azért, hogy ne legyen. Szerencsére, ez a kettős tö­rekvés ma már egyre kevés­bé követel emberéleteket. De ez korántsem jelenti azt, hogy nem okoz egyik is, másik is tartós lelki zavarokat, kisebb, vagy nagyobb családi tragé­diákat. Idestova tíz éve, hogy fel­kerestem egy tudós asszonyt, akinek a munkássága több külföldi szaklap elismerését is kiváltotta. Beszélgetésünk vé­gén, búcsúzóul feltettem neki a kérdést, hogyan lett tudós? — Nem lehetett gyermekem. Ezzel fizettem azért, hogy most tudósnak neveznek. Nyolc éven át mindent megpróbáltam. Végigjártam az összes hazai klinikát. Még Svédországban is kezeltek. Éveken át éltünk a férjemmel kétségek és re­al nyék között. Ha gyermeket '.ttunk, összeszorult a torkunk. .Ízért menekültem a munká­ba.., MINDEN TIZEDIK HÁZASSÁG Az önfenntartáson túl a leg­alapvetőbb emberi cél, vágy a fajfenntartás, az utódok vi- lágrahozatala. De meglepően sok házasságból mégsem szü­lethet gyermek. Magyarorszá­gon a házasságok 15 százaléka gyermektelen. Tapasztalati adatok szerint ezek egyhar- mada saját elhatározásából maradt meddő, minden tizedik házasságban — mintegy 250 ezer házaspár — viszont sze­rették volna, vagy szeretnék a gyermeket. A családtervezés — különö­sen a gyengén fejlett országok­ban — hosszú időn át le­szűkült arra a kérdésre: mit kell tenni, hogy ne szülessen gyermek. Ahogy a szakembe­rek mondják: negatív család- tervezés folyt és folyik. A má­sodik világháború ember­pusztításai után, az egészség- ügyi kulturáltság növekedésé­vel együtt mind többen keres­ték fel a szakorvosokat: „Gyer­meket szeretnénk, doktor úr!”. Az évszázad első felében ilyen kéréssel alig-aldg fordultak or­voshoz, az utóbbi évtizedekben viszont az igények megterem­tették egy új tudományág alapjait és kialakították a meddőség vizsgálati módszerei­nek és gyógyításának gyakor­latát. Régen a meddőség okai kö­zött sok esetben szerepelt a tbc és a gonorrhea. Szerepü­ket mostanában a többi kö­zött az abortusz veszi át, me­lyet sokan — az esetleges kö­vetkezmények mérlegelése hí­ján — olyan könnyen vesznek, ínat egy. mandulám ü tétet. A FÉRFIAKNÁL NEHEZEBBEN... A meddőség okozója egy­aránt lehet a férfi és a nő. A tapasztalatok szerint a meddő házasságok fele vezethető vissza a nőre, körülbelül 40 százaléka a férfira és mintegy 10 százalékban mindkettőre. Sok férfi már annak a gon­dolatától is irtózik, tiltakozik, hogy benne is lehet a hiba. Né­ha egyszerű gyógyszeres keze­léssel eredményt lehet elérni. Az igazsághoz tartozik, hogy a nő termékenysége könnyebben károsodik, de könnyebben is gyógyítható, míg a férfiaknál a meddőség nehezebben szün­tethető meg, a többi között ta­lán azért is, mert ezt keve­sebben igénylik, ezen a terü­leten még több a tudományos tisztázásra váró kérdés. A férfiak idegenkedése bi­zonyos mértékig érthető. Med­dőségvizsgáló intézet csupán a fővárosban van — létezésének negyedszázada alatt mintegy 27 ezren keresték fel —. vidé­ken a férfiak könnyen elkal­lódnak a nőgyógyász, az uroló­gus és a nemibéteg-gondozó orvosai között. BIZONYOS KOCKÁZAT A kockázatot is vállalni kell, de kevés területe van az or­vosi gyakorlatnak, ahol oly ne­héz meghatározni, mennyi kockázatot lehet, vállalni, mint a meddőség kezelésében. A páciens itt ugyanis nem be­teg. Ha ,a gyermektelenségbe beletörődik, boldogan élhet száz. évig is. ha műtétre je­lentkezik, az már bizonyos kockázattal jár és tegyük hoz­zá, nem is mindig biztos ered­mény. Mindezt azért említet­tük meg, hogy hangsúlyozzuk, milyen nagy szerepe van itt az orvos és a páciens őszinte és nagyon szoros együttmű­ködésének. Bár feltehetően csak néhány száz házaspárt érintene, mégis szólni kell a mesterséges meg­termékenyítésről is, amelynek legalább annyi a pártolója, mint az ellenzője, az előnye, mint a veszélye. Több ország­ban rendezte már ezt a kér­dés a törvény. Ismertek kül­földi „spermabankok”, ahol a legszigorúbb titoktartás mel­lett gyűjtik és tárolják a fér­fisejteket. Még itt is ott le­beg a vétlen orvos feje felett a veszély; ha fogyatékos gyer­mek születik, „biztosan ő ron­tott el valamit”. Talán ezzel is magyaráz­ható, hogy itthon több alka­lommal is élesen támadták a mesterséges megtermékenyí­tést, pedig sokak szerint, ha csak néhány száz család bol­dogságát sikerülne ilyen mó­don megteremteni, akkor is megérné, hogy lehetőséget te­remtsünk rá. Egyébként a na­gyon bonyolult jogi kérdéseket A Szekszárdi Szabó Szö­vetkezet tolnai tclephely- lycl, kétműszakos munka­idővel, KÉZI VASALÓKAT FELVESZ. Fizetés: egy hónapig fix összeg, ezután teljesít­ménybér. Jelentkezni le­het Tolna, Marx Károly u. 136. sz. alatt a telep­vezetőnél. (174) is felvető orvosi beavatkozás szabályozásával, úgy hírlik, már foglalkoznak a jogászok. EGY TIZED RENDELLENESSÉG Ha ennek az írásnak a nyo­mán csak egy kicsit is oldódik az a rengeteg előítélet, ami a meddőséghez tapad, ha csak néhány házaspár határozza el magát, hogy elmegy a vizsgá­latra, orvos, szerkesztő, nyom­dász nem fáradt hiába. Leg­alább ennyire fontos, hogy ne rontsunk a természeten, ne növeljük szándékosan a ter­méketlen, a meddő házasságok számát. Az ismert már, hogy a művi vetélés nem egy eset­ben lehetetlenné teszi a későb­bi terhességet. Bár az engedélyezett abortu­szokat nálunk kórházakban és klinikákon végzik, mégis a művi vetélések egytizedét kí­séri rendellenesség. És ha csak további tíz százalékuknál lép fel meddőség, akkor is évente több mint kétezer nő kárhoz­tatja magát gyermektelenség- re. ‘ P. Á. „Szakály Testvérek” Épí­tőipari Ktsz FELVESZ KUBIKOSOKAT ÉS KŐMŰVES MELLÉ SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jelentkezés: a szövetke­zet központjában Szek- szárd, Rákóczi u. 15. t 040)

Next

/
Oldalképek
Tartalom