Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-09 / 108. szám
\ PÁLOS ROZ1TA: ELLENÁRAM Ha tested örülni kezd, mindig elindul a szél valahol feléd sodorni a fény ellenáramait. Messze mennél e törékeny egektől, de megállít anyánk ültette violák fehér szándéka és egy láthatatlan madár ne sze a szilfa félmagasában. Lennél olyan, mint a fénytelen Hold a délután egén, mit senki se észlel, Ó ez a szorongás a szerelemben, ó ez az idegbeteg vizirózsa rohanás parttól az örvényig és örvénytől a partig, miközben szabad akaratodra gondolsz és a választás kínja fojtogat. Hova lesz kiskacsa pelyhessége a szónak, mit végül a lemondás üveggé kopaszt és belé tükrözi megtagadását a föld nek. KÁLD1 JÁNOS: IKREK HAVA Május, május ibolyák, orgonák tűztengere, a világ kérdéseit e adott bátor felelet, álmok-hitek legszebbike; múlhatatlan üzenet arról, hogy a régi módon nem lehet élni se, halni se. ERSEKUJVÁRY LAJOS: BECKÓ VÁRA Vág völgye, ahol szélesre tárul, s dombbá szelídülnek a hegyek várrom áll magányos hegytetőn és alatta a szikla meredek. Hegy lábánál gulya legel csendben, kolomp szava hallik ide csak, szellő futkos a fák koronáján, s levelek közt átbújik a nap. Olyan jó ilyenkor, nyári reggel nézni, mikor oszlik már a pára, nagyot ásít és a napsütésben hogyan fürdik Stibor vajda vára. Napóleon évfordulója „Nem esemény, még csak nem is hír” — mondta Talleyrand, amikor közölték vele, hogy Napóleon 1821. május 5-én meghalt Szent Ilona szigetén. Igaz, a napóleoni birodalom már hat éve elbukott, de a császárt mindvégig úgy őrizték Szent Ilonán az angolok, mintha visz- szatérésétől kellett volna tartani. Pedig Elba után, a Wa- terloo-i vereség végleg megpecsételte Napóleon sorsát. Abban bízott, hogy átadhatja a hatalmat fiának, amint ezt proklamációjában is kinyilvánította. „Politikai pályafutásomnak vége, s fiamat II. Napóleon néven kikiáltom a franciák császárjának” — hangzott az utolsó császári parancs, az idők azonban megváltoztak, s már senki sen törődött Napóleon akaratával. Előbb Angliába vitték, majd augusztus 6-án a Northumberland nevű hajó, amelyen 74 ágyú vigyázott a bukott császárra, Szent Ilona szigetére szállította. A sziget 122 négyzetkilométer területű, s abban az időben alig volt ötezernél több lakója. De a bukott császár a kis szigeten sem mozoghatott tetszése szerint’ Hudson Lowe, akit őrizetével megbíztak, minden lépését ellenőriztette. A ház, amelyet lakóhelyéül kijelöltek, fából készült, s mint a szemtanúk följegyezték, tele volt patkány- nyaL Egészsége hamarosan megromlott, s honfitársa, a korzikai orvos, Antomarchi, nem tudott segíteni rajta. Napóleont egyre súlyosabb fájdalmak kínozták, de legnagyobb baja a tétlenség volt, s mint orvosának mondta: „Nem az erőtlenség pusztít el, hanem az erő.” Április 2-án üstököst láttak az égen, s Napóleonnak Julius Caesar jutott eszébe: a hagyomány szerint annak halála előtt is üstökös jelent meg. Április 15-én végrendelkezett, s közben célzásokat tett arra, hogy Hudson Lowe mérgezte meg. Később valóságos legendakor alakult ki arról, hogy angolok ölték meg Napóleont. Tavasz a Duna mentén Napoleon halotti maszkja. Május 5-én halt meg, haj-J nalban. 1831-ben megjelent magyar életrajza („Magyarázók Illés és Szekrényesy"), így ír róla: „Sz. Ilonán temették el a császárt. Ott nyugszik ő négyrét alakú koporsóban, azon forrás mellett, melynek vize egykor ajakait enyhítette; sírja két gyászfűznek árnyékában áll egy nagy kővel, melyet semmi emlék-írás nem ékesít... De mit teszen az? — Elenyészhet-e Napóleon valaha az emberek emlékéből?” Teste 1840-ig nyugodott á sziklaszigeten. Ekkor a „Belle Poule” nevű hajó szállította vissza Franciaországba, valóságos diadalmenetben. Mindössze 51 éves volt, amikor meghalt. (i) (MTI foto— Fényes Tamás felv. — KS) G. Podkupnyak: Félfogadás pontban... Nincs s 7. i mp a tikus abb és egyben sajnálatra méltóbb hölgy cégünknél MásenykátóL Másenyka. Boldunov osztály- vezető kartárs titkárnője, s szája, ahogy mondani szokták, állandóan sírásra áll. Ha csak eszembe jut, hogyan gyötrik nap-nap után Másenykát a főnököt váró kitartó ügyfelek, meg a fülsiketítő telefoncsengetések, már borsódzik a hátam. Valamennyien pontosan tudni akarják, hol van főnökünk. mikor jön vissza, mikor fogad a szobájában. — Honnan tudhatnám? — hajtogatja majdnem sírva Másenyka. — Nékem nem köteles jelenteni, hogy hova távozik és meddig tartózkodik szobán kívül. A várakozástól feldühített emberek figyelembe se véve Másenykát, hol óvatosan, hol durván kopognak a főnök ajtaján. — Ej, ej — fakadtam ki, látva Másenyka kellemetlen helyzetét. — Hát meddig mehet ez így? — Mi? — mondta szinte sértődötten Másenyka. — Hát ez az egész komédia. A kapitalistáknál nincs ilyen. Erről már a mi sajtónk is írt! Ott a titkárnő mindig tud mindenről: „Smith úr tanácskozásán . van. Tizenegy óra, nulla nulla perctől fogad. Ha nem alkalmas az időpont, akkor ezzel a problémával forduljon Johnson úrhoz, har- minckettedik emelet, első ajtó balra”. így megy ez ott. Marja Pavlovna! Ez módfelett megtetszett Má- senykának és a következő reggel megállította a szobájából távozó Boldunovot. — Pjotr Szergejevics! — mondta. — Kérem egy percre a türelmét. — Miben állhatok rendelkezésére? — kérdezte látható elégedetlenséggel Boldunov. — Nem tudná velem közölni, hogy mikor jön vissza? Annyian keresik és nem tüdeje nekik mit mondani. Ez nekem nagyon kellemetlen. Ez sehogy sem esik egybe a nemzetközileg ismert játékszabályokkal. Boldunov gondolkodóba esett, ö sem akart elmaradni a nemzetközi színvonaltól. — Nagyszerű ötlet — mondta. — Tíz óra harminckor itt leszek. Másenykát heves öröm fogta el. — A főnök tíz harminckor fogadja önt — mondta a telefonba. — El ne késsen! —• Önt pedig — mutatott az előtte állóra —, tíz óra ötvenkor! Az időpontokat a naplójában is rögzítette. Ez a pontosság az eszelősségig lázba hozta az embereket, és percenként nézték órájukat. A félfogadás idejére a várószoba úgy megtelt emberekkel, hogy a csillár együtt táncolt lélegzetükkel. Másenyka a naptárt nézte és hatalmas cseppekben hulltak a könnyei. Boidunov nem volt sehol! Na várj csak. kutyaházi —í gondoltam magamban és’ elindultam keresésére. Nagy hévvel tártam ki a főnök párnázott ajtaját, ám szolgája üres volt. Az előszobában tolongott a nép, Boldunovnak meg se híre, se hamva. Nekivágtam hát hétemeletes felhőkarcolónk lépcsőfoka inaki Egyenest intézetünk fő-fő főnökének fogadószobájához igyekeztem. Az ajtón kívüli tükörnél megigazítottam a nyakkendőmet, hatalmasat csaptam a kilincsre és beléptem. A csillár itt nagyobb volt a mienknél, az égők va-j kítóbban ragyogtak, és úgy itn-i bolyogtak. mint valami világítótorony. A várószobában egy gombostűt sem lehetett volna elejteni, annyian voltak. — Boldunov elvtárs! — kiál-, tottam el magam. — Mi szél hozott ide? — hallom valahonnan a tömegből főnököm basszushangját. — Várják önt az emberek — kiabáltam át a tömeg morajlásán. — ön rendelte őket oda meghatározott időre. — Tökéletesen tisztában vagyok vele — mondta Boldunov. — De engem is időre rendeltek ide. Mégpedig kilenc óra negyven percre. Várok és kész. Ebbe még nem lehet belehalni. .. Fordította: Sigér Imre Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza! Csak olyan irodalmi munkákra válaszolunk, amelyekben a tehetség jelét látjuk.
