Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-09 / 108. szám
A I Lakodalmi jelenet — A kakasdi székelység ho] tart a gyermekáldással? Köztudott ugyanis, hogy e néprétegben hagyományosan nagy volt a gyermekáldás. Ebben a hitemben itt is mind- -járt megerősítenek: — Én a 14. gyermek voltam a családunkban — mondja Sebestyén Ádám. Felesége a társaságunkban levő tanácselnökhöz, Kozma Szilveszterhez fordul: — S kentek hányadik is volt? ' — Kilencedik. — A mostani fiatalságnál? — Fenyeget az egykeség. Nálunk még hét gyermek született — közli Sebestyén Ádám —, közülük kettő meghalt, de a mi fiainknál már nem hiszem, hogy születik ennyi gyermek. A tanácselnök iskolai adatokkal példálózik, hogy menynyire megcsappant a gyermeklétszám. — Hogyan, milyen körülmények közt nő fel a mai ifjúság Kakasdon? — Én viszem minden évben sorozásra a sorköteleseket — így a tanácselnök. — És nem mondok egyebet, mint hogy alig akad köztük egy- kettő, amelyiknek ne lenne valamilyen szakmája. — Amióta a takarékszövetkezetnél vagyok, látom, hogy kiknek telik még a betétkönyvbe is. Magam is meglepődve tapasztaltam, hogy főként a fiataloknak, — toldja meg Sebestyén Ádám. Megkértem Sebestyén Ádá- mot, a 6 elemit végzett családapát. hogy sorolja el, mire vitték az ő gyermekei: — Egy kohómérnök, egy vasesztergályos, egy varrónő, egy cipészszakmát tanult, de nem fejezte be, pedig neki is Székely nép! Itt hullo Kiket zsarnok önkény Midőn alkotmányos sza Szörnyűképp oltá ki so De bár elvesztek ők á Emlékük nem vész el. Mert hű kegyeletben m így él majd emlékük i A kegyetlen mészárláskor a mádéfalvai nép menekült, amerre látott. A menekülők egy része átjutott a Kárpátokon, és ott külön településeket alapított. Ám az önkény, a zsarnokság előbb-utóbb ott is utólérte őket. * Erre is, egyebekre is sokszor gondolnak a kakasdi megvolt a lehetősége hozzá, éppúgy, mint a többieknek, az ötödik, a legkisebb pedig még most tanul. Ő a szakácsszakmát választotta. (Sebestyén Ádám munkájában a népes Andrásfalvára vonatkoztatva szerepel egy olyan adat, hogy a falu másfél évszázad alatt összesen 3 papot, 2 tanítót és 6—7 egyéb értelmiségit tudott csupán adni.) Tepfli Ferenc tanácstitkárral átnéztük a házépítők listáját. Az idén 15-en kértek eddig építési engedélyt. íme a névsor a származási kiegészítéssel: Györfi János székely, Polonyi Sándor alföldi telepes, Fábián Imre székely, Palkó István székely, Sebestyén Árpád székely, John György őslakos Derék Ferenc székely, Péter Károly székely. Ömböli Ferenc székely, Takács József benősülés útján került a faluba, Csiszer Antal székely, Sebestyén József székely, Kerekes Márton székely, Horváth László az egyik szomszéd faluból származó és Hilcz Ádám őslakos. A bukovinai, Kárpátokon túli magyar népcsoport — amelyből valók a kakasdi székelyek is — kialakulásának többféle magyarázata van. Legtöbben — Sebestyén Ádám is — a mádéfalvai veszedelemmel nagyarázzák. A mádé- falvai emlékművön a következő szöveg olvasható: „A határőrség erőszakos szervezésekor Mádéfalva határában 1764. jan. 7-én hajnalban a császári katonaság által védtelenül lekaszabolt Csik és Háromszéki 200 székely vértanú emlékére, kik az ősi szabadság védelméért vérzettek el, emelte az utókor hálás kegyelete. 1899. tt őseidnek vére, bosszús karja éré, badságod védték, k ártatlan éltét, dáz fegyver alatt, örökre fennmarad, egtartod őseid, dőtlen ideig.” székelyek. Ezt az idősebbek is csak a történelemből tudhatják, de alig több mint negyedszázada maguk is átélték a modern kor zsarnokságát: ették a vándorlás keserű kenyerét. És gyakran mondják: — Hosszú, szenvedéses volt az utunk a mai Kakasdig. BODA FEF.ENC Új iskola Kakasdon Ahdrásfalvy Bertalan orszá-; gos hírű, néprajzkutató • — ré-1 gebben a Tolna. megyei mú- i. zeum' munkatársa — a- követ- ■ kezűket mondotta az, önkéntes ! néprajzi és nyelvjárási' gyűj-•• tők V. országos találkozóján, amelyet tavaly Kaposváron tartottak: „Gyűjtőtalálkozókon és néprajzi pályázatokon többször szerepeltek már bukovinai székelyekkel foglalkozó előadások és írások... Ezeket elsősorban nem a néprajzi érdeklődés, hanem valami szenvedélyes önigazolási igény, számadási kötelezettség hozta létre. Az anyjától elszakadt gyermek fájdalmas igénye ez, hogy beszámoljon arról, mi történt vele, mint élt távolszakadva, s mint próbált a szokottnál is nehezebb körülmények közt magyar maradni. Ezek az írások az anyához szólnak, a magyar nemzethez, a közvéleményhez. Ez a közvélemény pedig sok esetben igazságtalan volt velük szemben: gazdálkodásban elmaradt, műveletlen csángóknak nevezte őket. E különös szándékból -készült írásokban nyilvánvalóan elsősorban a történetírás igénye emelkedik ki.. Sebestyén Ádám is elsősorban szülőfaluja népének, töjjépeté}... igyekszik megírni, és' kötetté' való anyagot gyűjtögetett mgr össze rendkívüli fáradsággal.-,. Nemcsak a történeti munkákban, hanem a néprajzi leírásokban is ez az önigazolásra való törekvés réjlik: mennyire őrizték meg hagyományos szokásaikat az idegen környezetben mennyire maradtak meg magyarnak. Ez az igény nálunk nem egy-két ember sajátja csak. Nemcsak Sebestyén Ádámot fűti. Aligha van más magyar népcsoport, melyben ekkora lenne az önismeretre és önismertetésre való vágy. Pedig ez a bukovinai székelység iskolázottság dolgában igen hátramaradt. Sebestyén Ádám is 6 román nyelvű elemi osztályt járt csak. A magyar írást külön kellett megtanulnia. Munkáit is mint dolgozó termelőszövetkezeti tag írta, egész napi munka után, éjszakákon át, vagy a déli pihenőkben, a kazlak árnyékában. Ha a mezőn jutott eszébe valami fontos, például egy dallam, a vella nyelére firkálta fel hamarjában, s este otthon, másolta- bé füzetébe. Nemcsak neki), hanem J sók 'bukovinai székelynek vanf^kis könyvtára a rólúk,; a székelyekről szóló és a- magyai történélemmél foglal közé munkákból. Még ma is köz- használatban vannak kézírásos könyvek, melyekben történeti adatok, énekek, imádságok és mesék vannak, ezeket halottvirrasztásoknál olvasgatták fennhangon, és kézírással másolgatták le egymástól.” Andrásfa'lvy Bertalan e szavait hozzászólásnak szánta az általa is említett Sebestyén Ádám előadásához. Sebestyén Ádám ugyanis — a székely parasztember, a kakasdi tsz- tag, újabban a takarékszövetkezet helyi kirendeltségének vezetője — az egyik előadója volt e rangos tudományos találkozásnak. Sebestyén Ádám hallatfan szorgalommal, fáradsággal és anyagi áldozatvállalással ösz- szegyűjtötte mindazt a székelység életéről, ami számára elérhető volt, és feldolgozta. Egyes részei már pályázatokon is szerepeltek — kiemelkedő sikerrel." És talán a lehető legjobbkor rögzítette papírra a székely népél'etet: múltját is, változó jelenét is. Akkor,- amikor a megváltozott körülmények közt élő emberek már bizonyos távlatból tudják szemlélni múltjukat — a tegnapra való visszatekintés elfogulatlanságával. Mert mindig el kell telni bizonyos időnek ahhoz, hogy szemüvegünk valamennyire is megtisztuljon. Viszont még elég időben gyűjtött: nem volt nehéz olyan visszaemiékezőket találnia, akik még maguk is részesei voltak a bukovinaiak egykori hányattatott sorsának, és akik kifogyhatatlan forrásként ontották é népcsoport egykori életének részelemeit, kezdve a népszokásoktól a megélhetés mindennapi küzdelméig. Ha holnap kezdi a gyűjtőmunkát, esetleg szegényebb az anyag, mert annak javarésze a sírba száll. Két kötetre Való nagybecsű anyag — valamikor mint nemzeti értéket fogják emlegetni! i— útban van a nyom-' dáija, kiadásra kerül a megyei szervek gondozásában. Csak nagy kár, hogy nálunk még egy ilyen kivételes értékű mű megjelentetése is lassan, nehézkesen megy... A bukovinai székelység zöme a sok hányattatás után Tolna megyében, főként a bonyhádi járásban telepedett le a felszabadulás utáni években. Közülük sok került Ka-. miúf vasót A bukovinai magyar falvak Az öt bukovinai magyar falu: Andrásfalva, Hadikfalva, Istensegíts, Fogadjisten és Jó- zseffalva kasdra is. Azelőtt Kakasdot sváb településként emlegették, ma székely községnek nevezik, mert a lakosságnak csaknem háromnegyed része székely. Amikor Sebestyén Ádámék- nál jártam, kikívánkozott belőlem a kíváncsiság: jp' Égjgp S zékelyek •• M » 0 ‘ Önigazolás, önismerteiés
