Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-08 / 107. szám
Ozora közművelődése Szakköri élet a szakmunkásképzőben „Tudjuk mi hangszóró nélkül is erőnket.. — A kórus következik. Tessék vigyázni! Alulról jön a hang... még csak most érlelődik: „Rengj, csak rengj..— hömpölyögnek Soós Zoltán Goromba — kovácsokban írt szavai. Végtelenül nagy a harmónia a vasesztergályosból lett költő és az irodalmi szakkör tagjai között. — A gyerekekkel közösen állítjuk össze a műsort. — mondja Dittert Jenő, az 505. számú Ady Endre Ipari Szakmunkásképző Intézet fizikaszakos tanára, az irodalmi szakkör vezetője. — A legfontosabb az, hogy a műsor mondanivalója, hangulata egyez zen a diákok életkori sajátosságaival és valahol mindig találkozzon életfelfogásukkal, jellemezze munkájukat. Próbál az irodalmi szakkör. Esztergályos, szabó, autószerelő, bőrdíszműves, szobafestő, központifűtés-szerelő... Mindannyian feszülten figyelnek a szóra, a hangra, a zenére, a magnetofon zajaira, a ritmusra, a váltásra. A jól összekovácsolódott gárda évek óta szép eredményeket ér el. 1966-tól — az ideit kivéve — minden esztendőben részt vettek a Helikonon, öregbítették iskolájuk és Tolna megye hírnevét Kedvelőiknek, nézőközönségüknek sikereik már-már természetesek. De mibe kerül ezeknek a fiataloknak, hogy szépet adjanak közönségüknek, hogy egy-egy órára ösz- szekössék az írót, vagy költőt a hallgatósággal? A tanulás és a munka mellett elég kevés idejük marad a diákoknak. A szakköri foglalkozásokat csak az „iskolanapokon” lehet tartani. Aztán a körülményeik sem a legjobhak. A próbákat egy- egy szabad osztályteremben tartják. Leggyakrabban iskolai ünnepségeken szerepelnek. De nagyterem híján osztályról osztályra járnak — ápriiis 4-én, vagy november 7-én •—. hogy irodalomszeretetükből társaiknak is adjanak. No és a legnagyobb probléma az, hogy a szakköri tagok tanítási idejét a legnagyobb jóakarattal sem lehet egyeztetni munkaidejükkel. Az üzemek és Vállalatok pedig sajnos csak a maguk javára engedékenyek. — Én órabérben dolgozom. — szól egy fekete hajú fiú. —- Most a saját zsebemre vagyok itt. Ezt az órát levonják a fizetésemből. — A vállalati ünnepségeken is szokott szerepelni ? —' Természetesen. S mindig a szakkörön tanultakkal. A szakkör vezetője halkan fűzi hozzá: — Nagyon nehéz átmenteni a törzsgárdát. Hiába járnak szívesen diákjaink a szakkörre, a vállalatok gyakran még egy órát sem engedélyeznek a munkaidőből. Hiába iratkoznak be az első félév elején, pár hónap elteltével már a tagok fele sem jár. Idén például tíz bőrdíszműves leány morzsolódott le. Maradtak tizenöten, ök miért vállalják? — Mert rajongva szeretem az irodalmat. — Nekem a szereplés izgalma is sokat jelent. — Itt megtanulom mindazt, amire otthon egyedül képtelen lennék. De egyben mindannyian megegyeznek: — A szakkörön azt tanuljuk, ami nagyon közel áll hozzánk. Ez már több. mint hobby, több mint szórakozás. Esztergályos, szabó, autószerelő, bőrdíszműves, szobafestő, központifűtés-szerelő ... Tanulnak, dolgoznak, művelődnek. Hogy nem szürkülnek el, az bizonyos. * Az emeleti teremben néma csend. Egy fiú a táblára írt számhalmazt „rendezgeti”. A többiek a számok nyomán ellenőrzik, sikerült-e az elektrotechnikai kísérlet? Jelenlegi témájuk az induktív és a kapacitív ellenállás a váltakozó áramkörben. Tegzes Józsefet, az iskola tanárát, az elektrotechnikai szakkör vezetőjét arról kérdezzük, hogy mi pluszt ad a szakkör a diákoknak, akik az iskolában is igen komoly, magas szintű oktatást kapnak. — A szakkörön elsősorban kutatóbb jellegű feladatokat oldunk meg. Ezeken az órákon túllépjük a tananyag adta szűkebb lehetőségeket, hogy a diákok olyan ismeretekre tehessenek szert, amikre az órákon nincs lehetőség. Varga Lajos harmadéves: — A szakkörön tanultam meg a transzformátor készítését. Otthon készítettem is egyet. Szóval az a jó a szakkörön, hogy amit itt tanulunk, azt nagyon jól hasznosíthatjuk a gyakorlatban. A szakkörös fiúk szívesen mesélnek „fusi munkáikról”. Egyikük elmondja, hogy elromlott édesanyja mosógépe. Csupán a segédfázis tekercselését kellett „megújítani”. Ezzel háromszáz forintot takarított meg a családi kasszának. A többiek is gyakran megjavítják otthon a porszívót, vagy a hajszárítót. Az iskola a Bezerédj utcai óvodát patronálja, s így a szakkör is gyakran ellátogat oda. Az apróbb szerelési munkákat — padlókefélő-, porszívójavítás — mindig ők végzik. — Sajnos szakkörünknek nincs állandó terme. A foglalkozások egy-egy üres tanteremben folynak. Műhely híján manuális készítésre nem kerülhet sor. — mondja a szakkörvezető. — Úgy hallottam, hamarosan elkészül az iskola műhelye. — Sajnos, talán csak két év múlva. Egy érdekes „bemutatóra” megyünk a földszintre. Az elektromos órarend egyelőre á folyosón árválkodik, de Szeptemberben már a tanári szoba dísze lesz. A körülbelül 2x1,5 méter nagyságú elektromos órarend mechanikus részét az iskola diákjai készítették a gyakorlati foglalkozáson, az lektromos szereléseket pedig ;; szakkörösök csinálták. Egy kapcsolás, s kigyulladnak a színes lámpák. Az órarend egy mozdulatra pontosan megmutatja, hogy egy-egy tanárnak melyik teremben, milyen napon és milyen órája van. — Elég sok munkába került, le megérte. — mondja egy 'íirtelenszőke fiú. — Nem is adom, minek örültünk jobban, a tanárok dicséretének-e. vagy a munkadarab elkészültének ? TV eirh egészen újdonság az, ’ hogy az embernek általában jobb a véleménye önmagáról, semmint másoknak róla. Ez egy személy esetében is érdekes lehet, ha azonban egy nagyobb közösséget ítélnek meg kívülálló^ (és hozzáértők), akkor sokszorta inkább az. A Népművelési Intézet az egész országra kiterjedő, reprezentatív vizsgálatot végez a művelődési otthon jellegű intézményekkel kapcsolatban. Fontosságát felesleges külön ecsetelni. Ha a műveltségnek nincs minden falusi házban természetes otthona (már pedig nincs), akkor fontos, hogy legalább a faluban legyen, minimálisan egy. Lehetőleg ne is akármilyen. A vizsgálat színhelye megyénkben Ozora volt, lebonyolítója a megyei művelődési központ. Az alábbi megállapítások az április 1—2—3 és 14- én végzett munka összegezéséből, Dobrovolní Éva tanulmányából származnak. A tények: Ozora közművelődési intézményei : a négy kis teremből álló művelődési otthon, a mozi, a könyvtár és a várban elhelyezett múzeumi gyűjtemény. Ezek közül a vizsgálat legnagyobb súlyt az otthon munkájának megismerésére helyezett. Az otthon berendezése esztétikus, tárgyi, technikai felszereltsége nagyon gyenge. Egy 3130 lakosú község művelődési otthonában egy magnetofon, egy lemezjátszó, egy televízió és egy kis méretű biliárdasztal kevés. Ez azonban csak az „anyagi felszereltség”. Igen gyatra körülmények között is működhet jól egy művelődési otthon. Hogyan vélekedtek az ozorairól a hozzáértők? A rokonszenves ismeretterjesztési formát képviselő, úgynevezett „tanyázó” előadások „nem voltak túlságosan jól sikerültek. Egyrészt nemigen tudott a község lakossága ezekről az előadásoktól, másrészt nem voltak megfelelő színvonalúak”. Félbeszakadt egy „Nagy előadások” című sorozat is, pedig érdekelte volna a falu lakóit, de nem sikerült az előadókkal egyeztetni az előadások időpontját. A két szakkör közül az ifjúsági résztvevők részére szervezett orosz nyelvű működött, a felnőtteknek szánt német abbamaradt Nem született meg se a tervezett kézimunka-, se a fotoszakkör. A klubfoglalkozásokról hosz- szú évekkel ezelőtt divatos volt fanyalogva beszélni. Azóta bebizonyosodott, hogy rendkívül életképes keretet nyújthat akár a szórakozásra, akár a művelődésre. Ozorán a klubra igény van, csak éppen klub nincs. Nagyon jól működik viszont egy magyarszakos pedagógushő vezette irodalmi szakkör és viszonylag jól a művelődési otthon színjátszó csoportja, melyet szintén egy magyarszakos pedagógus vezet. Utóbbiak azonban, úgy tűnik, tovább nyújtózkodnak, sem mint ameddig takarójuk ér. Felesleges háromfelvonásos darabokat betanulni egy községben, ahol a színjátszás lehetőségei alig valamivel jobbak, mint Petőfi ittjárta korában. Még akkor is az, ha az évi egy bemutatóval más községeket is — sikerrel — felkeresnek. A falu érdeklődéssel figyeli a színjátszók munkáját, de joggal feltehető, hogy sűrűbb bemutatók (kevés szereplőt igénylő kamaradarabok) még nagyobb érdeklődést váltanának ki. TPerv volt és maradt a leány tánccsoport és a hábszalkkör beindítása is. Tervekben tehát a művelődési otthon nem szűkölködött, "ami kétségtelen pozitívum, de sokkalta inkább az lenne, ha a beszámoló a tervek megvalósultáról is számot adhatna. Idézzük Dobrovolní Évát: „A termelőszövetkezet évi tízezer forint támogatást biztosít a művelődési otthon ré- része. Itt azonban egy olyan probléma mutatkozik, hogy ők ezért semmiféle juttatást nem kapnak a művelődési otthontól. (Az ismeretterjesztő előadásokban a szakelőadásokat hiányolják). Meglepő dolgot tapasztaltunk a köténvké3zítő üzemnél. Itt is nők dolgpznak, átlagéletkor 22—24 év. Meglepetésünkre közölték, hogy a művelődési otthon rendezvényei közül kimondottan csak a bálokon vesznék részt, s ha férjhez mennek, erre sem jut idejük. Náluk, úgy érzem, elsősorban az igényfelkeltéssei kellene próbálkozni, hiszen megdöbbentő, hogy 16—13 éves lányoknak a férjhez menésen, bálokon való részvételen kívül más igényük nincs”. Az utolsó mondat megszívlelendő. A felmérés azt is megállapította. hogy a községi könyvtár munkája megállt a könyv- kölcsönzés szintjén. Ez természetesen fő feladata, de lehetne ennél sokkal több, például irodalmi estek, író—• olvasó találkozók rendezése, melyhez a helyi adottságok le-: hetőséget nyújtanak. Az öszegezésből: „... a lehetőségeket figyelembe véve, van még teendő Ozora kulturális munkájának javításában. Ma már, amikor egyre inkább differenciálódik az emberék érdeklődési köre, nem lehet mindent egy színházterem hiányával magyarázni. Azok a klubtermek, amelyekkel rendelkezik a művelődési otthon, ki tudnák elégíteni a kiscsoportos foglalkozások támasztotta igényeket. Csak csoportokat kellene létrehozni, hogy valóban otthonává válhasson az intézmény a község lakóinak”. Csak. IV agyon kellemes lett vol- 1 na az újságírónak, ha a kivonatosan idézett fontos munka alapján kizárólag dicshimnuszokat zengedezhetett volna Ozora közművelődéséről. Ez nem sikerült. Aligha a távol, hanem sokkal inkább a közel élő]j jóvoltából. Ugyanezeken múlik, hogy egy esztendő múlva egészen más jellegű beszámolót lehessen írni ugyanerről a kérdésről. ORDAS IVÁN Közúti Építő Vállalat felvételre keres forgórakodó gép kezelőket. Jelentkezés: Kaposvár, Császárréti telep, Gépészeti Osztály. (32) Sikerült-e a kísérlet? hm —
