Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-06 / 105. szám

Vétettek Tatamit?

— Nem ért az semmihez. Egyszerűen használhatatlan, esetleg járdát tud építeni. Az a „híres” szakmai tapasztalata pedig még abból a korból származik, amikor sárból építették a házakat — mondja Juhász Károly, a paksi községi tanács elnöke. — Ezért kellett elbocsájtani Takács Jánost.

Takácséknál a szobában Clünk le. Lassan indul a beszélgetés. A házaspár elkeseredett. Tanácstalanul néznek ránk.

— Nem tudom ezután még mi jöhet? — szól csöndesen az asszony.

— Én meg tudom, hogy értem a munkámat. Húsz esztendőt töltöttem le az építőiparban. Munkámmal soha nem volt probléma — így a férj. — Sőt. — Kihúz egy fiókot, s egy paksamétát tesz elém. Kitüntetések, oklevelek még a „vályogházak*' korából is... Annak idején, az ötvenes években Dunaújvárosban dolgozott Takács János. Sztahanovista oklevél 1954-ből. A „Szakma legjobb dolgozója”

1953-ból, Kiváló dolgozó 1955- ből és 1961-ből. Két oklevél „Sztálinváros” építéséért, s mindegyik mellett jelvény.

— Erre vagyok a legbüszkébb — mutat egyikre: „Állami gazdaság kiváló dolgozója” 1967. — Losonczi Pál elvtárs írta alá — aztán még «léhány oklevél, köztük elismerés szakszervezeti mujjJtá- tjáért.

1959-től a Kanacsi Állami ^Gazdaságban dolgozott építés- vezetőként. Tavaly januárban n tanács költségvetési- üzeme ^Takács Jánost kikérte az állami gazdaságtól. Szakmai tudása, szervezőkészsége, pontos és jó munkája a költségvetési Szemben is sorra „követelte ’ az elismeréseket: művezetőnek vették fel, áprilisban meg már főművezetőnek nevezték ki, júniusban az üzem vezetésével is megbízták. Az üzem akkoriban sok munkát végzett : lakóépületeket építettek, elkészült az áruház, azAKÖV- szerviz, a posta új telefon- központja, s jó néhány kislakás. Emellett természetesen a folyamatos karbantartási

munkákat is végezték, Kifogás sehol nem volt. .

Szeptemberben új . üzemvezetői nevezték ks. . s akkortájt vettek fel' főművezetőnek is egy új dolgozok Tehát egyszerre két azonos állást létesítettek. (Az új^ főművezető kinevezése előtt' 17 esztendeig maszek kőműves volt. Különben építésztechnikus.)

Takács Jánosnak novémber- ben felmondtak. Indpk: „Főművezetői beosztás megszűnt.” A kisemmizett ember természetesen fellebbezett. A járási munkaügyi döntőbizottság munkaviszonyát visszaállította, mert „a megszüntetett és áz új munkakör (főművezetői állás) lényegében ügyapaz.’Idép, január 10-én állt ismét munkába Takács.'János. Sajnos, a. következő nap. ismét keserű meglepetés érté. Megint fe’lmöhdtak. Most már megfontoltabb indokkal: „a megnövekedett feladatok magasabb képzettségű szakembereket . kívánnak. így minőségi cserét hajtottunk végre.” Az ismét, munkanélküli embernek közgazdasági érettségije, kétéves építési művezetői iskolája van, amit 1960-ban végzett Pécsett. Húszéves szakmai gyakorlatáról nem is szólva.

S hiába van a törvény szelleme Takács János mellett, a törvény szavai nem őt védik. A megyei- munkaügyi döntő- bizottság nem tudott tenni semmit. Március 8-tól Takács Jánosnak nincs munkája.

Fritz János, a költségvetési üzem volt vezetője így szól:

Nem mai gyerek az épí-. tészetben. Annak idején azért is kértük ki. Szerintem csak személyi jellegű dolog miatt tették ki. A minőségi csere csak blöff. Ha legközelebb munkatárs kellene, csak őt’ választanám. Különben az élet fogja bebizonyítani, hogy nekünk volt igazunk.

*

Hihetetlen. De ezután Takács Jánosné következett. Ö a Il-es számú bölcsődében volt gondozónő. Tavaly egy komoly műtéttel, idén pedig gerincsérvvel került kórházba. Gyógyfűzőt és nyakmerevítőt kell' viselnie. Állandó orvosi felügyelet alatt áll.

Amikor április elején munkára jelentkezett, vezetője közölte, hogy egy hónapig takarítani kell.

— Nem bírom azt a munkát. Még a zárójelentésben is benne van. Nem tudok szenet hordani.

— Majd hordja negyedkannánként — ígv Sárközi

Vilmosné, a bölcsődevezető.

— Nincs takarítónőjük? — kérdezzük.

— Van, de őt varrni osztottam be. Különben nem tudom mi a baja Takácsnénak, de műtétje másnak is volt már. Meg állandóan problémák voltak vele.

— Például?

— Mindig beteg. Hát nem fognak mások dolgozni helyette. Azért is műtétté meg magát, hogy ne kelljen dolgoznia.

— Eddig a szakképzetlen gondozónőket (miután a takarítónőt „átcsoportosították”) egy-egy heti takarításra osztották be, Takácsnét miért egy hónapra?

— Ezután majd úgy lesz a többi is.

Amikor a beteg asszony látta, hogy nem iud mit tenni, levelet írt a községi tanács elnökének, s kérte segítsen rajta.’ Legalább csak egy hétig kelljen takarítania, mert azt még valahogy kibírja. H-a nem, akkor kénytelen lesz felmondani.

A községi tanácsra írt levél után a bölcsődevezető közölte Takácsnéval, hogy be se jöjjön többet. Levelét felmondásnak veszik, munkakönyvét meg postán utána küldik. A tanácselnök levélben közölte, hogy ha munkára kiírták, akkor tud is dolgozni. (Úgy tudom, ha valakit kiírnak, az annyit jelent, hogy eddigi beosztását tudja ellátEgyebek köxött

selkedett. Édességboltban voltunk, állami üzletben, ő a pult egyik, én a másik oldalán. Kávét venni mentem be az üzletbe, elhadartam a szokásos gyermeteg szöveget, hogy kérek tíz deka őrültet, az 'eladónő ezúttal is azt hitte, hogy őröltét mondtam, csak ő értette őrültnek. szóval minden úgy történt, mint eddig bármikor. Am a hölgy, miután átadta a darált kávét. mélyen a szemembe nézett, és váratlanul azt mondta, hogy volna még valamije a számomra.

Meglepődtem. Mi lehet az. amit ebben a kellemes illatú boltban ez az erősen középkorú, tiszteletreméltó asszony számomra tartogat, a kávén kívül? Lehet, hogy műanyagból készült gumibotot, benne rágógumigömbökkel; tervezője valami kifürkészhetetlen okból szellemesnek tarthatja ezt a csomagolást. Esetleg nyugati nyalókák érkeztek. Ne tessék találgatni, én sem tettem, mert idő sem volt rá. Az eladónő a tenyerén elém- kínált egy apró műanyag tégelyt, a megtévesztésig olyan volt, mint a patikabeliek, s amelyekről mindig gyermekkori büdös kenőcsök jutnak eszembe, nem tehetek róla.

Mi lehet a tégelyben? Az fladónő áthajolt a pulton és titkot sejtetve azt mondta hogy varázsszer. Hogy ettől jobb lesz a közérzetem, visz- szanyerem szellemi és főleg testi frisseségemet. Utóbbinál még kacsintott is, hogy ugye, értem? Nem egészen értettem, ráadásul a kacsintás kissé zavarba is hozott. Miért,

Az üveg készítése és az üvegművészet sokévezredes múltra tekint vissza. Az ókori Egyiptomban már 1. e.'1500-bán üvegből vésett skarabeusokat készítettek. Egyes, ókpri görög üvegmaradványok Is fejlett és művészi technikáról tanúskodnak. A középkorban Németországban és Franciaországban fellendült az üvegművészet. A 17. században Európában a cseh üvegipar ért el magas színvonalat és szerzett világhírnevet magának. Ebben az Időben a csehek már teljesen színtelen, tiszta üveget állítottak elő és azt megfelelő technikával díszítették.

A krislályüvcg vagy ólomüveg átlátszóbb a rendes üvegnél, nehezebb, de nem olyan kemény. Ólommal keverik. Már a középkori irodalmi források is megemlékeznek az ólomoxid hozzáadásával készült üvegről. Angliában a 17. században készítettek ’először ólomüveget. A cári Oroszországban 1790-ben létesítették a gyatko- vói kristály- és üveggyárat; e patinás gyár moszkvai kiállításán \ készült ez a felvétel.

*.ni. Nem véletlen, hogy az orvosok a kiírás előtt minden alkalommal tájékozódnak a beteg foglalkozásáról, s aszerint döntik el, hogy az illető mehet, vagy nem mehet dolgozni.) Takácsné zárójelentésében különben világosan benne van, hogy nehéz munkát nem végezhet, hidegtől, nedves környezettől feltétlen tartózkodjon stb.

— Igazságosnak tartja ezt az eljárást? — kérdeztük Sárközi Vilmosáétól.

— Miért ne. Különben is, elbocsájtására amúgy is sor került volna.

Kristóf Sándorné szintén gondozónő. Párttag. Ö így vélekedik:

— Másként kellett volna megoldani. Takácsné mindig jól dolgozott. Régen meg helyettesített a mosókonyhán, meg takarított is. Műtétje előtt tanfolyamra akart menni, de art mondták „Úgy sem bírja”. Különben rossz itt a légkör. Hiába ajánljuk fel segítségünket, a vezetőnő nem támaszkodik a párttagokra.

Április 27-ével a tanács megszüntette Takácsné munkaviszonyát, mégpedig az I. számú bölcsőde takarítónője- ként!

«

Ismét a tanácselnök szobája.

— Sokan vannak. Tavaly novemberben a község két bölcsődéjében öt létszámfeles- leg volt, most három. Takácsné ügye csak egy í észe az egésznek, ha tovább bogoznánk, sok hasonlót találnánk.

— Vettek-e fel a közelmúltban valamelyik bölcsődébe új, szakképzetlen gondozónőt.

— Igen. Egy fiatal lányt. Neki is szüksége var a pénzre.

(Takácsné fizetése 1050 forint volt.)

— Mit kíván lenni elnök elvtárs?

Csend.

— Mint magánembernek, mi a véleménye minderről?

— Úgy nem nyilatkozom. Arra nincs szükség.

HORVÁTH MÁRIA

Milyen Tolt az időjárás

Sxeksxárdon áprilisban ?

Elsősorban — csapadékban szegény, njert mindössze 26,4 mm. esőt mértek: ez a szokásos átlagnak a felét sem tette ki. Április 3-án kisebb (2,8 mm-es) esőt kaptunk, utána 3 héten keresztül semmit, s csak a hó utolsó hetében hullott hozzá további 23,6 mm.

Az elmúlt hónap rossz megosztásban : 25 száraz és csak 5 csapadékos napot hozott. Az év első 4 hónapja alatt sajnos, mindössze 134,5 mm csapadék esett, — ez a tavalyi hasonidőszakénak csupán felét tette ki.

Napsütésben ellenben bővelkedtünk. A napsütéses órák száma ugyanis meghaladta a szokásos mértéket A hónap legszelesebb napja április elseje volt, különben a szelek mértéke nagyjából azonos volt az átlagéval.

A hőmérsékletben ismét nagy eltolódások, szertelenségek mutatkoztak. A tél utáni tavaszbafordulás eléggé későn, s lassú, fokozatos felmelegedéssel történt. Április 15 -16-án reggel még dér is volt a laposabb részeken, — a harmadik héten aztán az éjszakai hidegek lassan ugyan, de enyhültek, míg a nappali felmelegedés főleg a déli órákban olyannyira erősödött, hogy nagy, 15 Celsius fok körüli hő- mérsékleti különbségek keletkeztek.

Ám a száraz április után — a szép május máris kitett magáért., amennyiben ugyanis 2- án fő mm, 3-án pedig 14,4 mm-es, enyhébb zivatarokkal érkezett kiadós csapadékokat produkált s a jelek szerint gyors fordulat nem is várható. Csak így tovább! — mert májusban ez kétszeresen érezteti nevelő hatását és mim mondják: „aranyat ér”.

A közérzetemről

mondja a hölgy, hogy visszanyerhetem testi frisseségemet. ki fecseghetett, azaz mit is beszélek?

Nem szaporítom a szót, a varázsszer méhpempő volt, amelyről eddig úgy tudtam, hogy inlcább nők kenegetik magukra, hogy bőrük visszanyerje szellemi és testi frisseségét. Nem, ez nem pontosan méhpempő, magyarázta az eladónő, helyesebb pem- pős méznek mondani. Valamint nem kenni, hanem enni kell, naponta egy mokkáskanállal, célszerű időpontja a vacsora és a lefekvés közötti idő, ügyé, értem. Idegesített, hogn már megint értenem kellene valamit, különösen nyugtalan lettem, amikor megtudtam az árát. Egy dobozka huszonöt forint, de mint a hölgy a nyomtatott tájékoztatóból felolvasta: csupán egyetlen készítmény ötletszerű elfogyasztása nem célravezető, mert a hatáshoz a tápanyagoknak bizonyos mennyiségi szintét el kell érniük a szervezetben, ezért legalább négy komplett adagot kell megenni négy héten keresztül, négyszer huszonöt az annyi, mint egyszáz forint. Ennyit csak megér a jó közérzet. Nem?

Nem vitatkoztam, meri csakugyan megér ennyit, még többet is, de pempőt mégsem vettem. Pedig az eladónő, ugyancsak a nyomtatott tájékoztatóból, búcsúképpen még utánamszólt, hogy jól gondoljam meg a dolgot, mert a méhpempőt hivatalosan elismerték és fogyasztják kútfői dön is. Bevallom, erre megtorpantam, de hiába, ha egyszer nem volt nálam száz forint. Ennek ellenére enyhe lelkiismer etfurdalást éreztem. Lám, nem vettem meg a pempőt, máris rosszabb a közérzetem.

Hazafelé menet, eléggé gyötrelmes volt az utam. Vívódtam magamban, nem kellene mégis valakitől szerezni egy százast, akkor megvehet- ném a pempőt. Hátha tényleg használna. Elgondolkoztam azon, hogy milyen következetlen az ember, például jómagam is mennyi mindent bevettem, amire azt mondják, hogy jó nekem, bizony bevettem, pedig többnyire nem is mézben adták. Aztán történt egy s más, azóta már nagyon megnézem, hogy mit veszek be, s alighanem mások is így vannak vele.

Persze, azért a közérzetem lehetne jobb is, töprengtem, miközben hazafelé ballagtam, s arra gondoltam: milyen érdekes, újabban attól jó a közérzetem, hogy nem kell bevennem semmit. Attól, hony a jóra rendszerint azt mondják, hogy jó, a rosszra azt, hogy rossz. Ami van, arra r.em. mondják, hogy nincs és a nincsre, hogy van. Hegy őszintén beszélnek velem, nőtt embernek tekintenek. Voltaképpen milyen egyszerű is a recept, igazán kár, hogy nem korábban jöttünk rá erre.

Aztán bementem egy élelmiszerboltba, de már nem volt friss kenyér. Nyomás a pékséghez. Ott meg olyan hosszú sor áll, mint ide Lackóra.

Lehet, hogy mégis megveszem azt a pempőt?

(laikus)