Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-06 / 105. szám

Vétettek Tatamit? — Nem ért az semmihez. Egyszerűen használhatatlan, esetleg járdát tud építeni. Az a „híres” szakmai tapaszta­lata pedig még abból a kor­ból származik, amikor sárból építették a házakat — mond­ja Juhász Károly, a paksi községi tanács elnöke. — Ezért kellett elbocsájtani Takács Jánost. Takácséknál a szobában Clünk le. Lassan indul a be­szélgetés. A házaspár elkese­redett. Tanácstalanul néznek ránk. — Nem tudom ezután még mi jöhet? — szól csöndesen az asszony. — Én meg tudom, hogy ér­tem a munkámat. Húsz esz­tendőt töltöttem le az építő­iparban. Munkámmal soha nem volt probléma — így a férj. — Sőt. — Kihúz egy fiókot, s egy paksamétát tesz elém. Kitüntetések, oklevelek még a „vályogházak*' korából is... Annak idején, az ötvenes években Dunaújvárosban dol­gozott Takács János. Sztaha­novista oklevél 1954-ből. A „Szakma legjobb dolgozója” 1953-ból, Kiváló dolgozó 1955- ből és 1961-ből. Két oklevél „Sztálinváros” építéséért, s mindegyik mellett jelvény. — Erre vagyok a legbüsz­kébb — mutat egyikre: „Ál­lami gazdaság kiváló dolgo­zója” 1967. — Losonczi Pál elvtárs írta alá — aztán még «léhány oklevél, köztük elis­merés szakszervezeti mujjJtá- tjáért. 1959-től a Kanacsi Állami ^Gazdaságban dolgozott építés- vezetőként. Tavaly januárban n tanács költségvetési- üzeme ^Takács Jánost kikérte az ál­lami gazdaságtól. Szakmai tu­dása, szervezőkészsége, pontos és jó munkája a költségvetési Szemben is sorra „követelte ’ az elismeréseket: művezető­nek vették fel, áprilisban meg már főművezetőnek nevezték ki, júniusban az üzem vezeté­sével is megbízták. Az üzem akkoriban sok munkát vég­zett : lakóépületeket építettek, elkészült az áruház, azAKÖV- szerviz, a posta új telefon- központja, s jó néhány kis­lakás. Emellett természetesen a folyamatos karbantartási munkákat is végezték, Kifo­gás sehol nem volt. . Szeptemberben új . üzem­vezetői nevezték ks. . s akkor­tájt vettek fel' főművezetőnek is egy új dolgozok Tehát egyszerre két azonos állást létesítettek. (Az új^ főműveze­tő kinevezése előtt' 17 eszten­deig maszek kőműves volt. Különben építésztechnikus.) Takács Jánosnak novémber- ben felmondtak. Indpk: „Fő­művezetői beosztás megszűnt.” A kisemmizett ember termé­szetesen fellebbezett. A járá­si munkaügyi döntőbizottság munkaviszonyát visszaállítot­ta, mert „a megszüntetett és áz új munkakör (főművezetői állás) lényegében ügyapaz.’­Idép, január 10-én állt is­mét munkába Takács.'János. Sajnos, a. következő nap. ismét keserű meglepetés érté. Me­gint fe’lmöhdtak. Most már megfontoltabb indokkal: „a megnövekedett feladatok ma­gasabb képzettségű szakembe­reket . kívánnak. így minőségi cserét hajtottunk végre.” Az ismét, munkanélküli ember­nek közgazdasági érettségije, kétéves építési művezetői is­kolája van, amit 1960-ban végzett Pécsett. Húszéves szakmai gyakorlatáról nem is szólva. S hiába van a törvény szel­leme Takács János mellett, a törvény szavai nem őt védik. A megyei- munkaügyi döntő- bizottság nem tudott tenni semmit. Március 8-tól Takács Jánosnak nincs munkája. Fritz János, a költségvetési üzem volt vezetője így szól: Nem mai gyerek az épí-. tészetben. Annak idején azért is kértük ki. Szerintem csak személyi jellegű dolog miatt tették ki. A minőségi csere csak blöff. Ha legközelebb munkatárs kellene, csak őt’ választanám. Különben az élet fogja bebizonyítani, hogy nekünk volt igazunk. * Hihetetlen. De ezután Ta­kács Jánosné következett. Ö a Il-es számú bölcsődében volt gondozónő. Tavaly egy komoly műtéttel, idén pedig gerincsérvvel került kórház­ba. Gyógyfűzőt és nyakmere­vítőt kell' viselnie. Állandó orvosi felügyelet alatt áll. Amikor április elején mun­kára jelentkezett, vezetője kö­zölte, hogy egy hónapig ta­karítani kell. — Nem bírom azt a mun­kát. Még a zárójelentésben is benne van. Nem tudok sze­net hordani. — Majd hordja negyed­kannánként — ígv Sárközi Vilmosné, a bölcsődevezető. — Nincs takarítónőjük? — kérdezzük. — Van, de őt varrni osztot­tam be. Különben nem tudom mi a baja Takácsnénak, de műtétje másnak is volt már. Meg állandóan problémák voltak vele. — Például? — Mindig beteg. Hát nem fognak mások dolgozni helyet­te. Azért is műtétté meg magát, hogy ne kelljen dol­goznia. — Eddig a szakképzetlen gondozónőket (miután a ta­karítónőt „átcsoportosították”) egy-egy heti takarításra osz­tották be, Takácsnét miért egy hónapra? — Ezután majd úgy lesz a többi is. Amikor a beteg asszony látta, hogy nem iud mit ten­ni, levelet írt a községi ta­nács elnökének, s kérte segít­sen rajta.’ Legalább csak egy hétig kelljen takarítania, mert azt még valahogy kibírja. H-a nem, akkor kénytelen lesz felmondani. A községi tanácsra írt le­vél után a bölcsődevezető közölte Takácsnéval, hogy be se jöjjön többet. Levelét fel­mondásnak veszik, munka­könyvét meg postán utána küldik. A tanácselnök levél­ben közölte, hogy ha munká­ra kiírták, akkor tud is dol­gozni. (Úgy tudom, ha valakit kiírnak, az annyit jelent, hogy eddigi beosztását tudja ellát­Egyebek köxött selkedett. Édességboltban vol­tunk, állami üzletben, ő a pult egyik, én a másik olda­lán. Kávét venni mentem be az üzletbe, elhadartam a szo­kásos gyermeteg szöveget, hogy kérek tíz deka őrültet, az 'eladónő ezúttal is azt hit­te, hogy őröltét mondtam, csak ő értette őrültnek. szó­val minden úgy történt, mint eddig bármikor. Am a hölgy, miután átadta a darált ká­vét. mélyen a szemembe né­zett, és váratlanul azt mond­ta, hogy volna még valamije a számomra. Meglepődtem. Mi lehet az. amit ebben a kellemes illatú boltban ez az erősen közép­korú, tiszteletreméltó asszony számomra tartogat, a kávén kívül? Lehet, hogy műanyag­ból készült gumibotot, benne rágógumigömbökkel; tervező­je valami kifürkészhetetlen okból szellemesnek tarthatja ezt a csomagolást. Esetleg nyugati nyalókák érkeztek. Ne tessék találgatni, én sem tet­tem, mert idő sem volt rá. Az eladónő a tenyerén elém- kínált egy apró műanyag té­gelyt, a megtévesztésig olyan volt, mint a patikabeliek, s amelyekről mindig gyermek­kori büdös kenőcsök jutnak eszembe, nem tehetek róla. Mi lehet a tégelyben? Az fladónő áthajolt a pulton és titkot sejtetve azt mondta hogy varázsszer. Hogy ettől jobb lesz a közérzetem, visz- szanyerem szellemi és főleg testi frisseségemet. Utóbbinál még kacsintott is, hogy ugye, értem? Nem egészen értet­tem, ráadásul a kacsintás kis­sé zavarba is hozott. Miért, Az üveg készítése és az üvegművészet sokévezredes múltra te­kint vissza. Az ókori Egyiptomban már 1. e.'1500-bán üvegből vé­sett skarabeusokat készítettek. Egyes, ókpri görög üvegmaradványok Is fejlett és művészi technikáról tanúskodnak. A középkorban Né­metországban és Franciaországban fellendült az üvegművészet. A 17. században Európában a cseh üvegipar ért el magas színvonalat és szerzett világhírnevet magának. Ebben az Időben a csehek már tel­jesen színtelen, tiszta üveget állítottak elő és azt megfelelő tech­nikával díszítették. A krislályüvcg vagy ólomüveg átlátszóbb a rendes üvegnél, ne­hezebb, de nem olyan kemény. Ólommal keverik. Már a közép­kori irodalmi források is megemlékeznek az ólomoxid hozzáadásá­val készült üvegről. Angliában a 17. században készítettek ’először ólomüveget. A cári Oroszországban 1790-ben létesítették a gyatko- vói kristály- és üveggyárat; e patinás gyár moszkvai kiállításán \ készült ez a felvétel. *.ni. Nem véletlen, hogy az or­vosok a kiírás előtt minden alkalommal tájékozódnak a beteg foglalkozásáról, s asze­rint döntik el, hogy az illető mehet, vagy nem mehet dol­gozni.) Takácsné zárójelenté­sében különben világosan benne van, hogy nehéz mun­kát nem végezhet, hidegtől, nedves környezettől feltétlen tartózkodjon stb. — Igazságosnak tartja ezt az eljárást? — kérdeztük Sár­közi Vilmosáétól. — Miért ne. Különben is, elbocsájtására amúgy is sor került volna. Kristóf Sándorné szintén gondozónő. Párttag. Ö így vélekedik: — Másként kellett volna megoldani. Takácsné mindig jól dolgozott. Régen meg he­lyettesített a mosókonyhán, meg takarított is. Műtétje előtt tanfolyamra akart men­ni, de art mondták „Úgy sem bírja”. Különben rossz itt a légkör. Hiába ajánljuk fel segítségünket, a vezetőnő nem támaszkodik a párttagokra. Április 27-ével a tanács megszüntette Takácsné mun­kaviszonyát, mégpedig az I. számú bölcsőde takarítónője- ként! « Ismét a tanácselnök szobája. — Sokan vannak. Tavaly novemberben a község két bölcsődéjében öt létszámfeles- leg volt, most három. Takács­né ügye csak egy í észe az egésznek, ha tovább bogoz­nánk, sok hasonlót találnánk. — Vettek-e fel a közelmúlt­ban valamelyik bölcsődébe új, szakképzetlen gondozónőt. — Igen. Egy fiatal lányt. Neki is szüksége var a pénz­re. (Takácsné fizetése 1050 fo­rint volt.) — Mit kíván lenni elnök elvtárs? Csend. — Mint magánembernek, mi a véleménye minderről? — Úgy nem nyilatkozom. Arra nincs szükség. HORVÁTH MÁRIA Milyen Tolt az időjárás Sxeksxárdon áprilisban ? Elsősorban — csapadékban szegény, njert mindössze 26,4 mm. esőt mértek: ez a szoká­sos átlagnak a felét sem tet­te ki. Április 3-án kisebb (2,8 mm-es) esőt kaptunk, utána 3 héten keresztül semmit, s csak a hó utolsó hetében hullott hozzá további 23,6 mm. Az elmúlt hónap rossz meg­osztásban : 25 száraz és csak 5 csapadékos napot hozott. Az év első 4 hónapja alatt saj­nos, mindössze 134,5 mm csa­padék esett, — ez a tavalyi hasonidőszakénak csupán felét tette ki. Napsütésben ellenben bő­velkedtünk. A napsütéses órák száma ugyanis meghaladta a szokásos mértéket A hónap legszelesebb napja április el­seje volt, különben a szelek mértéke nagyjából azonos volt az átlagéval. A hőmérsékletben ismét nagy eltolódások, szertelensé­gek mutatkoztak. A tél utáni tavaszbafordulás eléggé ké­sőn, s lassú, fokozatos felme­legedéssel történt. Április 15 -16-án reggel még dér is volt a laposabb részeken, — a har­madik héten aztán az éjszakai hidegek lassan ugyan, de eny­hültek, míg a nappali felme­legedés főleg a déli órákban olyannyira erősödött, hogy nagy, 15 Celsius fok körüli hő- mérsékleti különbségek kelet­keztek. Ám a száraz április után — a szép május máris kitett ma­gáért., amennyiben ugyanis 2- án fő mm, 3-án pedig 14,4 mm-es, enyhébb zivatarokkal érkezett kiadós csapadékokat produkált s a jelek szerint gyors fordulat nem is várha­tó. Csak így tovább! — mert májusban ez kétszeresen érez­teti nevelő hatását és mim mondják: „aranyat ér”. A közérzetemről mondja a hölgy, hogy vissza­nyerhetem testi frisseségemet. ki fecseghetett, azaz mit is beszélek? Nem szaporítom a szót, a varázsszer méhpempő volt, amelyről eddig úgy tudtam, hogy inlcább nők kenegetik magukra, hogy bőrük vissza­nyerje szellemi és testi fris­seségét. Nem, ez nem pon­tosan méhpempő, magyarázta az eladónő, helyesebb pem- pős méznek mondani. Vala­mint nem kenni, hanem enni kell, naponta egy mokkáska­nállal, célszerű időpontja a vacsora és a lefekvés közötti idő, ügyé, értem. Idegesített, hogn már megint értenem kellene valamit, különösen nyugtalan lettem, amikor megtudtam az árát. Egy do­bozka huszonöt forint, de mint a hölgy a nyomtatott tájékoztatóból felolvasta: csu­pán egyetlen készítmény öt­letszerű elfogyasztása nem célravezető, mert a hatáshoz a tápanyagoknak bizonyos mennyiségi szintét el kell ér­niük a szervezetben, ezért legalább négy komplett ada­got kell megenni négy héten keresztül, négyszer huszonöt az annyi, mint egyszáz fo­rint. Ennyit csak megér a jó közérzet. Nem? Nem vitatkoztam, meri csakugyan megér ennyit, még többet is, de pempőt mégsem vettem. Pedig az eladónő, ugyancsak a nyomtatott tájé­koztatóból, búcsúképpen még utánamszólt, hogy jól gondol­jam meg a dolgot, mert a méhpempőt hivatalosan elis­merték és fogyasztják kútfői dön is. Bevallom, erre meg­torpantam, de hiába, ha egy­szer nem volt nálam száz fo­rint. Ennek ellenére enyhe lelkiismer etfurdalást éreztem. Lám, nem vettem meg a pem­pőt, máris rosszabb a közér­zetem. Hazafelé menet, eléggé gyötrelmes volt az utam. Ví­vódtam magamban, nem kel­lene mégis valakitől szerezni egy százast, akkor megvehet- ném a pempőt. Hátha tényleg használna. Elgondolkoztam azon, hogy milyen követke­zetlen az ember, például jó­magam is mennyi mindent bevettem, amire azt mond­ják, hogy jó nekem, bizony bevettem, pedig többnyire nem is mézben adták. Az­tán történt egy s más, azóta már nagyon megnézem, hogy mit veszek be, s alighanem mások is így vannak vele. Persze, azért a közérzetem lehetne jobb is, töprengtem, miközben hazafelé ballagtam, s arra gondoltam: milyen ér­dekes, újabban attól jó a köz­érzetem, hogy nem kell be­vennem semmit. Attól, hony a jóra rendszerint azt mondják, hogy jó, a rosszra azt, hogy rossz. Ami van, arra r.em. mondják, hogy nincs és a nincsre, hogy van. Hegy őszintén beszélnek velem, nőtt embernek tekintenek. Voltaképpen milyen egyszerű is a recept, igazán kár, hogy nem korábban jöttünk rá erre. Aztán bementem egy élel­miszerboltba, de már nem volt friss kenyér. Nyomás a pékséghez. Ott meg olyan hosszú sor áll, mint ide Lac­kóra. Lehet, hogy mégis megve­szem azt a pempőt? (laikus)

Next

/
Oldalképek
Tartalom