Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-30 / 126. szám

New York City hanyatlása tisztviselők száma csak kb. 20 százalékkal. A New York-í rendőrség költségvetése . kb. ugyanebben az időszakban, mintegy 65 százalékkal emel­kedett, míg a rendőrök szá­ma ugyanéi idő alatt mind­össze 25 százalékkal. Ennek a helytelen aránynak a megváltozása épp olyan Jó lenne, mint amennyire ki­zárt: a város így is alig tud­ja kifizetni a növekvő sztrájk­nyomás miatt elkerülhetet­lenül emelkedő béreket, nem hogy még több alkalmazottat tudna foglalkoztatni.. Emellett New York City­nek már így is igen jelentős hadsereg áll rendelkezésére polgárai szolgálatára, még­pedig 350 000 ember. Csak­hogy ezt a New York-i had­sereget nem irányítják kor­szerű vezetési módszerekkel, hanem egy éppen olyan gi­gantikus; mint amennyire tervszerűtlen és reménytelen bürokrácia nyomása alatt áll­nak. „Tizennégy napra volna Szükségem” mondja a polgár- mester egyik segítőtársa „pusztán ahhoz, hogy meg­találjam azt az embert, aki azért felelős, hogy az utcá­ban, ahol lakom, nem hord­ták el a szemetet.” ÉS akkor a számét még mindig egy jó darabig nem .volna elhordva. New York sohasem volt tiszta város. Most azonban mocskos. A mocsok úgy nö­vekszik, mint ■ a felhőkarco­lók. Vannak jómódú környé­kek, itt a szemételhordás rendben megy; ezeken a kör­nyékeken a lakóknak részben van érzékük a tisztasághoz, részben pedig elegendő ha­talmuk van ahhoz, hogy a bürokráciát sakkban tartsák. Más helyeken, ahol a lakók­nak nincs meg ez a lehetősé­gük, az egészségügyi, köztisz­tasági alkalmazottak ritkáb­ban jelennek meg. i , Míg az utóbbi tíz évben New York lakosainak száma nyolcmillióval nagyjából azo­nos maradt, a háztartási hul­ladék kb. 40 százalékkal meg­növekedett, elsősorban a cso­magolástechnika fejlődése miatt. Papírok, műanyagtasa- kok, üvegek özönlik el a vá­rost — az autókról nem is beszélve. Körülbelül 2000—3000 autó­roncs hever állandóan a New York-i utcák szélén, ott­hagyva, kirámolva, a rend­számtáblák eltávolítva, tulaj­donosuk ismeretlen: a város hetenként kb. ezret szállíttat ami kocsinkét 2—10 dollárba kerül, levonva már ebből a fémhulladék értékét A piszok vonzza a piszkot Egy olyan utcán, ahol erős szélben a régi újságok papír- sárkányként köröznek a leve­gőben, mindenki nyugodtan eldobja a cigaretta dobozát, vagy bármi egyebet, amitől meg akar szabadulni. Minden­ki ezt csinálja, tehát senki sem izgatja magát miatta. Miért is izgatná magát? Hadd legyen a köz- tisztasági alkalmazottaknak is munkájuk. A szemét kb. 70 000 tonná­nyi mennyiségének azonban kb. egyharmadát a nyomor­telepek lakói ellopják, meg­könnyítve ezzel a hatóságok munkáját. Ezek az emberek innen szerzik berendezési és használati tárgyaikat. (Folytatjuk.) álomváros. New York nem ez a város. New York olyan város, ami akkor jön létre, ha a szélső­séges gazdaság és szegénység gátlástalanul egymásnak üt­közik. New York olyan vá­ros, ami úgy alakult ki, hogy a reformok elmaradtak, mert az emberek nem tudtak meg­egyezni abban, hogy mi volna az a közös jó, ami mindenkit kielégítene, és amire szükség lenne. „Do your thing” (Törődj a magad dolgával) mondják a New York-iak. Ez az első tör­vényük és az utolsó menekü­lésük. Végezd ügyes-bajos dol­gaidat és kész. Nézd meg, hogy tudsz megélni. „Do your thing”. Mindenki azt mondja: elvégzem a magam dolgát — és felőlem minden egyebet akár el is lophatnak.. És sajnos el is lopnak. És néha még a tulajdonost is megölik. A „Do your thing” egy permanens polgárháború jelszavává vált, mindenki mindenki ellen. És ma? Egy nap Nem York­ban, egy tipikus nap. amit egy ma ott élő mond el: „Kora reggel a felfedezés, hogy éjszaka valaki kapará­szott a lakásajtó zárián. A járdán a ház előtt szanaszét szórt szemét, de senki sem érhető el a közelben, aki magát ezért a disznóságért felelősnek érezné. A föld­alattin szörnyűséges bűz, eh­hez a szomszédok forró le­heleté. A vonat elakad, egy darabig áll az alagútban. Ké­séssel érkezem a munka­helyre. Az irodában kísérletet te­szek a telefonálásra, nem megy ki a csengetés Sem foglalt jelzés, sem csengetés, egyszerűen semmi. Később telefonálok az egész­ségügyi minisztériumba pa­naszt teszek a járdán talált szemét miatt. A minisztérium­ban azt mondják: „egy pil­lanat kérem.” A pillanat 17 percig tart és a vonal meg­szakad. Elhatározom, hogy táviratot küldök telefonon. A telefon 147-szer kicseng, fel­adom. Hazafelé menet a szemét mellett szélesvállú hippi áll­ja el az utat: „Van 7 centje uram”? Görcsösen igyekszem elnézni mellette és akkor va­lami disznóságot kiabál utá­nam az anyámról. Felmegyek a lépcsőn, kinyitom az ajtót és nincs televíziós készülék, elvitték az írógépet és a magnetofont. Felhívom a rend­őrséget és közlöm, hogy ki­raboltak. Az egyenruhások felírják a nevemet. Két nappal később elő- , kerül egy detektív, jegyző­könyvbe veszi a betörést, ta­nácsokat ad egy nyomtatvány kitöltéséhez és ezzel az ügy el van intézve. Bekapcsolom az új televíziós készüléket, és a kép elmosódott, mintha elmozdult volna, mivel a World Trade Center épülő ikertornyai, amelyek a város legmagasabb épületei. 110 emeletesek, 412 méter maga­sak, időnként zavarják a vé­telt.” Még nem is olyan régen a New York-iaknak három ked­venc témájuk volt: az üzlet, a lakás és a szerelem. Ma már csak egy téma van: el­menekülni innen. „A város egy sereg ember számára, akik jobban szeret­ték, mint bármely más helyet a világon, ma már meghalt.” — mondja Pete Hamill a „New York Post” liberális rovatvezetője. „Tessék csak elmenni egy estélyre — a legtöbben állandóan egy da­rab földet emlegetnek Ver- mont-ban, vagy valami más helyet Pennsylvániában, amelyről valahol hallottak. Egyik ismerősöm, aki 1908- ban igen fontos politikai po­zíciót töltött be, Coloi^ádóba költözött, és legalább még egy tucat ismerősöm van, akik költözésről beszélnek”. A legtöbben így véleked­nek: „Az ember egyszerűen nem tudja a napját se meg­tervezni. A posta nem jön pontosan. Az üzletelj vállala­tok már nem küldenek aján­latokat. Akármit . akar az ember beszerezni — csaknem minden rendelésnél telefonon reklamálni kell. A , Városban nem lehet taxit kapni. Egy­szerűen nem éri meg többé a fáradságot, hogy valamit el akarjunk intézni.”. Ennek .a fejlődésnek a je­lei már évek óta észlelhetők a költségvetésen, amelynek növekedése lassan egy túlfej­lődő Contergan-gyerekre em­lékeztet. 1964-től J9"8-ig pl. a város költségvetési összege 80 százalékkal növekedett, ugyanakkor viszont a köz­Vízszlntes: 12. Mit kaphat a CSÉB 40 tagja hosszabb kórházi ápolás esetén? Zárt betűk: O, T: É, G. 13. A jugoszláviai Zadar régi neve. 14. Az egyik elektromos sarok. 15. A labdarúgás koronázatlan brazil királya. IS. Politikai korszak. 17. Ilyen talajok vannak Hortobágy környékén. 18, Bőséges. 19. LT. 20. Ez az Igazi! 21. Megkevert gáz! 22. ST. 23. Nem fölé. 24. Ízesítő. 25. Hálnak mondják, pedig béka. 27. Ismer, ért valamit. 23. Kettőzve édesség. 29. Sok apró földszemcse. 30. Keskeny nyílás. 31. Kisebb a pataknál Is, 32. Ez a rím is a köl­tészetben. 33. RS. 34. Madarak ki­rálya. 35. Állatkert. 36. TN. 37. Sándorral tartotta márciusban névnapját. 38. Szőlőnedű. 39. E napon. 40. Spanyol nemzeti eposz főhőse, színmű eimadója, Corneil­le és Victor Hugó is feldolgozta. 42. Rangot jelző szócska. 43. Rost­jából vászon készül. 44. Vissza: Veszprém folyója, névelővel. 45. B! 46. Hirtelen tol. taszít. 47". Messze van-e? 48. A labdarúgás célja. 49. A paprika és a bors ielzSJe. 50. Angol méret, leggyakrabban a ci­garettásdobozokon olvashatjuk. 51. A mai fehérvári vár névadója. Függőleges: 1. A CSÉB 40 leg­fontosabb szolgáltatásai. Folytat­va a vízsz. 52. alatt. Zárt betűk: E. B. I. I. 2. Kulccsal csukott. 3. Eladási értéke. 4. Postaautók fél­zése. 5. Ritka, nem tömött. 6. Fű­szerfajta. újabban gumicukor is készül vele. 7. Nem kevés. 8. Ez fáj a fogban. 9. Egész, sértetlen. 10. Angol vörös. 11. Becézett Ilona. 14. Ennyit fizet a CSÉB 40 balese­ti biztosításként a 100 százalékos Sérültnek. 15. Amiben az óvatos em­ber nem bízik meg, hanem inkább biztosít, 17. Tova. 18. A biztosí­tások gazdája, rőv. 20. Juttat. 21. Nem lett belőle opera! 22. Betűket vet. 23. Férje. 24. A vajgvártás mellékterméke. 25. Tüzet szüntet. 26. Délbuda alatt fekszik. 29. Vi­tamindús erdei pvümölcs. 52. Seb- szélek! 33. Fordított kötőszó. 35. Állatlak. 36. Adót fizető. 37. Csa- eslhang. 38. Hitvány bor. 39. Ez az éjszaka az esküvő utáni. 40. Ilyen a jól köszörült kés. 41. Tv-sorozat főhőse, névadója. 43. Tűkkel fona­lat feldolgoz. 44. Világtfiűságj ta­lálkozó. 45. Portugál telepillés In­diában ékf. 47. SB. 4«. Biztonsá­gi Tanács. Megfejtésül beküldendők a vízsz. 12.. a függ. 1.. 14, 15 és 18 alattt meghatározások. Beküldési határidő: 1971. június 26. Az Állami Biztosító Tolna me­gyei Igazgatóságához (Szekszárd, Mártírok tere 5.) kérjük a meg­fejtést beküldeni. Életszükséglet A Tolna megyei Népújság és az Állami Biztosító közös rejtvénypályázata. DER SPIEGEL írja s 1. rész. New York City egyelőre még város, nem: a város, a város önmagában, a huszadik század metropolisa, a kapi­talizmus fővárosa, a nyugati civilizáció szimbóluma. Ez azonban hamarosan megvál­tozik. New York íassan, de megállíthatatlanul megy tönk­re. New York önmagától megy tönkre. Ez az írás gyakorlatilag egy rekviem, amit még életében mondunk el fölötte. Nem azj jelenti ez, hogy. a város eltűnne, lebontanák, feladnák. A házak, a tornyok mindaddig állni fognak, amíg valakinek is profitot jelente­nek; és ez minden egyébre is érvényes. Nem, New York nem haldokló város. Inkább pusztuló városközösség — kö­zösségi szellem nélkül. „bib­liái város”, mondja Norman Mailer, „amely kiesett Isten kegyébql”. Tulajdonképpen meglehet, hógjj New York már eredeti­leg égy képtelenség — min­dig is képtelenség volt, egy elérhetetlen álom, ez a nyolc- milliós tömeg, amely egy szi­getcsoporton a legkülönbö­zőbb fajok és osztályok tö­mörüléséből keletkezett; egy város,' amelyben négerek és fehérbőrűek, európaiak és ázsiaiak, zsidók és mohame­dánok kényszer nélkül egy új közösséget alkötnak — egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom