Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-05 / 104. szám

Kürti András: (Kisregény) — 13. — — Fogalmam sincs. Az a nagy előnye azon­ban mindenképpen megvan önnek velünk, aarlesi polgárokkal szemben, akik szinte gye­rekkorunk óta a kibautrendszer automatái kö­zött élünk, hogy a homo novus, az új ember sze­mével, kívülről látja ezt az egész szövevényt. Nem kötik emlékek, beidegződések, észre vehet olyasmit, amire mi nem figyeltünk fel, annyira megszoktuk. Gyakran egészen egyszerű, kézen­fekvő a legbonyolultabbnak tűnő problémák megoldása. A közeli dombról esetleg többet árul el titkaiból az erdő, mintha a fák közé hatol­nánk. T- Már bocsásson meg, '— mondom ingerül­ten —, ezek közhelyek. És ha már a hasonlatok­nál tartunk, a szóban forgó dió túl kemény az én fogamhoz. Nem válaszol. — Tibi — szólal meg Rena és közelebb húzó­dik hozzám, — az én kedvemért, próbáld meg, törd egy kicsit a fejedet... Te olyan okos fiú vagy. Ott Pesten is milyen nagyszerű ötleteid támadtak... Emlékezz csak a talált tárgyak osz­tályára. A nemlétező ezüst cigarettatárcára. Vagy elfelejtetted már? Hogy elfelejtettem-e? És főleg a jutalmat, amit utána kaptam? Hisz más sem jár azóta az eszemben. Most, sajnos, nem lesz prémium... Megfeledkezve Hans jelenlétéről, Renate ke­ze -után nyúlok. — Grrrh :— mordul rám a nagyobbik dog, Gqrm. Nyílván azt hiszi, bántani szándékozom gazdiját. Élkapom a kezem, farkasszemet nézek a ku­tyával. A tekintetében nincs harag, sőt, mintha azt akarná mondani: „Öregem, tökéletesen tisz­tában vagyok vele, hogy nem vezérelt gonosz szándék. De te is értsd meg az én helyzetemet. Időnként valamilyen formában jelét kell ad­nom, hogy - éber 'vagyok 'és harerakész, hogy megvédem minden támadástól a Uns család tagjait. Hadd lássák, hogy nem vagyok holmi Tohonya ingybhélő. Vili Szavamra, most a pillantása teljesen emberi. Emberi?! .Megvan ül • Miként Pallas Athene ugrott ki teljes fegy­verzetben apja fejéből, úgy pattan ki az enyém­ből is az ötlet Aprólékos részletességgel, kristálytisztán. Hiszek az ihletben, az ihletett pillanat csodá­jában. Érzem — mit érzem? — tudom, hogy sikerül­ni fog. TÁRGYALÁS A TÖRPÉVEL Megzörrennek a bokrok, s megérkeznek a tisztásra Nagy Erik, Ilse és a csemetéjük, a Kis Erik. Az apró férfiú csupa maszat, lehorgasztott fejjel slattyog a két őrzője között, görnyedt vál­lán tizenéves élete minden keserű csalódásának, szörnyű nyomorúságának terhe. — A strandon fogtuk el — meséli az anyja. — Beásta magát a homokba, csak az orra meg a szeme volt kint. ítéletnapig sem találjuk meg, ha egy darázs nem száll a nózijára. Elhoztuk magunkkal, hogy szem előtt legyen. Nem baj? — Nemcsak hogy nem baj — mondom egy újabb sugallat hatására —, hanem éppen ő rá van most a leginkább szükség a tervem megva­lósításához. Általános meglepődés. Várakozásteljes izga­lom az arcokon. — Igen, igen — folytatom —, tudniillik még­iscsak támadt valami ötletem. Talán megoldom vele az önök Töroe-ügyét. Minthogy azonban végrehajtása apróbb büntetendő cselekményt is elkerülhetetlenné tesz, kis Eriket szemeltem tem ki bűnsegédemnek. Ha rajta vesztünk, az esetleges büntetést ő úszhatja meg a legolcsób­ban, minthogy kiskorú. — Olvan veszélyes a vállalkozás? — érdeklő­dik ijedten Ilse, és magához szorítja szeplős képű cinkosjelöltemet. — Nagyon — mondom és megnyugtatóan ka­csintok. — De azért van esélye, hogy rendkívüli ügvességgel és bátorsággal kivágia magát a baj­ból. A részleteket sainos nem közölhetem önök­kel. azok csak kettőnkre tartoznak. Kérem, hagyjanak magunkra. Mindnyájan a faházikó mögé húzódnak, ket­ten maradunk kis Erikkel. — Értesz németül, ugve? — kérdem. Boldogan bólint, szeplői csak úgy lángolnak a kalandvágytól. Helyet mutatok neki mellettem a gyepen, le­kuporodik. a füléhez hajolok, elmondom, hogy mi lesz a feladata. Ugrik fel, már rohanna is. Visszanvomom. — Semmi kapkodás! Előbb gondolkozz! Ter­vezd el magadban, hogy mely helyekre mész, le­hetőleg közeliekre. Aztán megfelelő szállító­alkalmatosságot is kell szerezned. Vésd jól az eszedbe, csak kicsikről lehet szó! Nagyon vi­gyázz, nehogy valami bajuk essék. És a jelet se feledd! Megmarkolja az állát, összeráncolja a bőrt a homlokán, a szeplők egymásra ugranak. Pil­lantása a távolba réved. Töpreng. Taktikáról és stratégiáról... Annak idején a nagy dán király, Győzelmes Valdemár is bizonyára hasonló póz-' ban meditált, mielőtt hadra kelt a vendek el­len, hogy kitágítsa országa határait. Aztán kisimul a homloka, helyükre kerülnek a szeplők, a kölyök rám emeli porcelánkék sze­mét Mindent megfontolt, mindent meggondolt, Kész a feladat végrehajtására. Feltápászkodom a fűről én is. Balkezemmel összefogom a plédet, a jobbomat némán feléje nyújtom. Keményen megrázza. Elszánt férfiak búcsúja, akik történelmi jelentőségű tettekre egyesítették erőiket és a sírig bíznak egymás­ban. Egy másodperc, és már be is szaladt a fészer­be. A következő másodpercben már elő is buk­kan, prés zsák a hóna alatt, fedeles kiskosár a karján. A harmadik másodperc: eltűnik a bok­rok között, Renate és barátai előszállingóztak, körém gyűlnek. Senki nem szól, nem kérdez, csak te­kintetükből süt felém az emésztő kíváncsiság. Csend. Élvezem a helyzetet. Itt én lettem a fő­rendező. — Most mi a teendő? — érdeklődik végül is Ilse, és arra néz, ahol a kis Erik felszívódott. — Semmi különös — felelem. — Megvárjuk, amíg a fiú visszatér. Egy órába is betelhet. Mi­vel a ruhám megszáradt, szíves engedelmük- kel én most elvonulok, és átöltözöm. A viszont­látásra, hölgyeim és uraim! Indulnék az ágakon száradó holmim felé, de Renate utánam kap, minek következtében majdnem lecsúszik rólam a takaró. Csepp híja, hogy nem változik önkénytelen sztriptízzé kitű­nően megkomponált drámai jelenetem. — Tibiké — könyörög a lány —, ezt nem te­heted velünk! Hogy semmit sem közölsz az öt­letedből. Engem megöl a kíváncsiság. Megértem, hogy az egész tervedet nem árulod el, kudarc esetén egyedül akarod vállalni a felelősséget... — Vagy siker esetén egyedül a dicsőséget és a... — morogja Hans Aakjaer, de Renate meg­semmisítő pillantása beléfojtja a szót. — Rendben van — mondom nagylelkűen és megigazítom magamon a pokrócot. Remélem, úgy nézek ki benne, mint egy elszegényedett római patrícius, akinek már tisztességes tógára sem futja ugyan, de viselkedése mégis méltó­ságteljes és nyájas. — Az ötletet nem árulhatom el. Nem mártírkodásból, lovagisságból, nem is dicsőségvágyból. Egyszerűen azért, mert újság­írói tapasztalatomból tudom, hogy az az ötlet, amelyről az ember fecseg, mielőtt megírná, ve­szít erejéből, hatékonyságából, Márpedig az írás is a megvalósításnak egy fajtája. Viszont elme­sélhetek egy analóg történetet, amiből követ­keztethetsz tervem jellegére. Megelégszel ezzel? Renate hálásan csippent a szemével. (Folytatjuk.) Győzelem J—25 Szolidaritási Kedves Pajtások! Ti, akik hazánk felszabadulásának ju­bileumi évfordulójára rende­zett harci játékon, a „mórágyi háborúban” részt vettetek, bi­zonyára életetek egyik leg­szebb, legizgalmasabb esemé­nye volt. Ez évben újból évfordulót ünnepelünk, úttörőszövetsé­1 db 350 B. CSEPEL TEHERGÉPKOCSI i tonnás műszaki vizs­gázott üzemképes álla­potban tipizálás miatt SÜRGŐSEN ELADÓ. Dombcalor Vasipari Szö­vetkezet, Dombóvár. Ügyintéző: Gerber. Tele­fon: 13—26. (39) . harci játék günk megalakulásának ne­gyedszázados jubileumát. Az egész országban, minden úttö­rőcsapatban folynak a meg­emlékezések, hasonlóképpen megyénkben is. A községi, körzeti és járási programok mellett nagy megyei rendez­vényeink egyike a május 20— 21-i nagyszabású, kétnapos harci túra — Szekszárd—Ra­kasd—Szálka háromszögben — a Vietnami Demokratikus Köztársasággal való szolidari­tás jegyében. Egy hettel ezelőtt már ol­vashattatok az akcióról, de ismételten figyelmetekbe ajánljuk, olvassátok és gyűjt- sétek a Népújságban megje­lenő anyagot, feladatokat a „Győzelem J—25”-ös szolida­ritási játékról. Paktások! Ti, akik jó úttö­rőmunkátok jutalmaként meg­hívót kaptok a harci játékra, Vietnam szabadságáért, füg­getlenségéért és egységéért harcoló partizánokat, katoná­kat személyesítetek meg, és harcotok a már említett há­romszög „dzsungelében”, az „arperikai imperialisták” el­len folyik. A harci játék sikeréért fel­adatotok megismerni: Vietnam földrajzi viszonyait, a leg­lényegesebb háborús vietnami eseményeket, Ho-Si-Minh te­vékenységét, életét, a magyar szolidaritási akciókat, a viet­nami úttörőszervezetet. Személyi dokumentumok, felszerelés (amit magatokkal kell hoznotok): meghívólevél (Tm. Úttörő Elnökségtől), út­levél (érvényes úttörőigazol­vány), ruházat: tábori úttörő­egyenruha, sötét álcázókendő (pelerin). (A dzsungel 40—45 fokos forrósága ellenére sö­tét színű ruha kell, mert a zöldben a fehér szín áruló lehet.) Vörös nyakkendő, de­rékszíj, tornacipő. Egyéb fel­szerelés: puska, géppisztoly (ha még nincs, sürgősen ké­szítsetek!, tőr, tányér, kulacs, evőeszköz, gyalogsági ásó, tíz­méter zsineg, esetleg távcső és táskarádió. Pajtások! Figyeljétek az új­ságot, készüljetek a harcra. A legközelebbi felhívásban a dzsungeltáborokba, körletekbe való beérkezésről, az ott adó­dó feladatokról tájékoztatunk benneteket. Ne feledjétek! ’Harci takti­kánk: álcázott harcmenet és ebből gyors, rajtaütésszerű tá­madás.’' Előre! A Vietnami—Magyar Barátság Önkéntes Ifjúsági Brigád Parancsnoksága Kisdobosok a színpadon... Április 30-án mutatták be először a Dombóvári Ének- és Zenetagozatú Általános Iskola kisdobosai, nagy sikerrel a Kiskakas gyémánt félkrajcára című mesejátékot. A mesejá­ték a hasonló című meséből íródott, sok dallal fűszerezve, melyet a szereplők igen szép előadásban mutatnak be. A gyerekek lelkesedéssel, leg­jobb tudásukkal játsszák sze­repeiket, ami még szebbé te­szi az előadást. A gyönyörű, színes jelmezek is hatásosak a színpadon, s nagyban hozzájárulnak a mű­sor sikeréhez. Magyarszéki Gabriella úttörőriporter Úttörőtalálkozó Tévéién Április 30-án és május 1- én nagyszabású úttörőtalálko­zót rendeztek Tevelen. Ezen a találkozón Lengyel, Kisdo- rog, Bonyhádvarasd, Závod, Kisvejke és Tevel úttörői és tanárai vettek részt. Az első napot — miután a csapatok felsorakoztak — felvonulással kezdtük. A pályán a csapat- vezetők jelentettek, utána a két vers és az ünnepi meg­nyitó hangzott eL A művelő­dési házban különböző ver­senyszámok, köztük a bar- kochba, lepényevés, bambi- ivás, léggömbfújás, stb. szerei- peltek. Másnap, azaz május 1-én megtartottuk az úttörőt és kisdobosavatást, majd meg­kezdődött a kulturális sereg­szemle. A szemlén különböző szerepek, énekek, szavalatok hangzottak el. Erős Vilmos úttörőriportac

Next

/
Oldalképek
Tartalom