Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-23 / 120. szám
Besze Imrei Nem búcsúzom tőled ■— Nem búcsúzás ez, hiszen hamarosan visszatérek, tudod, milyen az utazás háromszor huszonnégy órán keresztül ? Én még soha nem ültem ennyit vonaton egyhuzamban, a napi bejárás Pestre, az más, általában ismerős arcok között ülünk, de képzeld csak el magad most az én helyemben, amikor soha nem látott arcok és tájak között ülök és robogok a vonaton. Felbukkan a határon a vámőr, szinte semmit sem viszek ki, csak néhány üveg kisüstit. amikor az öregem értesült a létezésemről, azt mondta: most három napig vodkát iszom! A pálinka jobb, ebiből elég három deci és kétszer látja a fiát, még ez a két- szerlátás sem pótolja a huszonöt évig nemlátás keserű valóját, fáj, hogy nem jöhetsz velem, ritka élményben lenne részed, bizony: ritka élmény, ha két férfi zokogni kezd, neked a gyermekkönny nem ismeretlen fogalom, láttál te már sírni és bőgni is engem, ha nevelőapám megvert a tehénlánccal, akkor is bőgtem, amikor a ballagásra karórát hozott. aztán mindketten leittuk magunkat. Azóta a szemét sem úgy fordítja rám. hogy fájjon, meséltem neked azt is, amikor négyéves koromban feleségül ment anyám hozzá, a térdére ültetett, egy hét múlva már „kezével” hívott, s a nevem nem is mondta ki, csak nyolPÁKOL1TZ ISTVÁN; NYOLCAS A zománca-vesztett lyukas bögre öreganyánktól maradt örökbe. „Még az a jó, hogy nem kér kenyeret” — házi szótárunk így jelölte meg a kacatot, ami a ház körül láb alatt volt, s szemétre nem került; nem ám: a szegénység költészete ilyen megoldással nem érte be; az ócska bögrét eztán várta csak a sorsszépítő újabb 1 öladat; mellőzött és csak épp-hogy-valami- voltából fölös, esztétikai eszközzé vált: — akár a toll, ecset — nyomában alkotás keletkezett; én töltöttem meg vízzel, mialatt kisujjammal befogtam a lyukat; s mire Terus ripsz-r opszra fölsöpört, kezébe adhattam az öntözőt; a földes padlón — sújtás a subáé —• szép íveket rajzolt a vízsugár; és csupa nyolcast, csöppös-sugarast, mindig ugyanúgy, mégse ugyanazt; Terus nővérem rendszerint dalolt valami búsat — ha jókedve volt; így a nyolcas is szebbre sikerült, s a vízszag virágillattal vegyült; pár percig mászkálni se volt szabad, ne mázolódjék il a rajzolat. A zománca-vesztett lyukas bögre nyolcast rajzol időtlen időkbe. «II« OI*f f I * «ÓIN* Különféle ötletek. Dürer tollrajza a Szépművészeti Múzeumban rendezett emlékkiállításon. cadikos koromban, pedig az iskola tanári közössége gratulált neki, ha kitűnő voltam, ilyenkor a foga között mor- gott valamit, s a bizonyítványosztás után, villámló időben kergetett legeltetni, sokszor csodálkozom a tanulmányi eredményeimen, a szomszédék Marcijának külön könyvtára volt, mégis lemaradt tőlem két osztállyal, pedig az apja mindenféle háziállatot vitt a tanítónak. Féltem a Marci ökleitől, erősebb volt nálam és az irigységét mindig ököllel fejezte ki, kora hajnalban megírtam a leckéjét és este helyette gondolkodtam az orosz szavak jelentésén, furcsa betűk vannak az orosz nyelvben, nekem valahogy jobban ment az értésük, ötödikes voltam, akkor kezdtük tanulni. Aztán jött az október, elégettük a nyelvtábiákat. a tűz alá én vittem a petróleumot a lámpánkból, ezért a lopásért nem kaptam egy vacsorát, novemberben új táblát és új tanítót küldött a tanács, felköthettük ismét a vörös nyakkendőt Hidd el, aki nem érti a külföld nyelvét, legyen bármilyen nagy ember hazájában, olyan szánalmasan kicsi odakint hogy sírni tudna a tehetetlenségtől. Megfogadtam hát. hogy ezután perfekt megtanulom az oroszt. Apám szájából csodálatos dolog lenne hallani a szavakat, itt, mellettünk is búcsúznák, közeleg már a palacsintasütős „induktor”, nem búcsúzom tőled, azt hiszem, velem leszel végig, neked jobb a memóriád, hasznos lenne, ha eljönnél, előbb felismernéd az ezerarcú moszkvai állomáson az apámat. Siess haza, meg ne ázz, nézd, olyan esőbe lógó az idő, mint azon a húsvéton, amikor elmondtam neked származásom és mongolos szemem titkát. Te tudtad már nővéremtől régebben, úgy tettél, mint aki meglepődött, de kellemes meglepetést színleltél, hogy nekem ne fájjon a zabd- ság. Sokszor én is átkoztam anyámat, minden mostoha ütést miatta éreztem, már tudom, hogy a háború nem kitöréstől—békekötésig tart. Huszonöt évvel a véres füst után is érzem a nyomát és érzed te is, ha megölellek, engem érzel, ilyenkor eszedbe jut a bújkáiás, a félelem, az eszte- lenség, pedig ma is ölnek, bujkálnak és ömlik a vér. Ma is születnek zabik, nyugodj meg, tegnap óvatos voltam, mint máskor is, mindig félsz, hogy nem jön meg. egyszer késett is, de az idegességed miatt. Lám, te is ideges vagy néha. akkor születtél, amikor először vágott rám kapanyéllel az apám. No, siess, mert fennmaradsz a vonaton te is, leugrani pedig veszélyes, így ment el két lába tegnap egy öregembernek... Ha időd van. menj ki nagyapámhoz, már virágot is lehet kapni és tedd rendbe a sírt, tavaly nyolcvan forintot adtam az őrnek, de a gyom azóta is hever a hanton. Anyádnak üzenem a legjobbakat, ne aggódjon ő sem. visszajövök, hiszen nem disszidálni indulok, s ha éppen akarnék, 3écs felé indulna a vonat, de huszonöt év után az ember nem vágyik idegen simogatásra. Jól élünk majd, hidd el, te nem ütöd a fiamat és én sem engedem, hogy káromkodjon. Látod, már esik az eső, menj, zöld a lámpa, engedd el a kezem. Jó lenne, ha egy éjjel mellettem fejőidnél, de jövök hamar vissza... Esernyőt hoztál? Jól van. vigyázz a lépcsőnél, el ne sodorjon a vonat. Szervusz. PANTOMIM Káldi Judit rajza VESZEKEDNI JÓ Délután csúnyán összezördült a feleségével. Még arra sem jutott idő, hogy alaposan kiveszekedjék magukat, mert az asszony sírva elrohant dolgozni. Aznap ugyanis délutáni műszakja volt Érthető, ha a férfi meglehetősen feldúlt idegállapotban lépett be az üzletbe, hogy húsz deka préselt marhanyelvet vásároljon vacsorára. Rosszkedvében szeretett volna odaszólni a fehér köpenyes eladónak, hogy miért másokat szolgál ki, amikor ő sokkal később jött, mint a többiek. Az eladó azonban megelőzte őt és kedves mosollyal érdeklődött: — Mit parancsol? — Húsz deka préselt marhanyelvet — morogta a fogai között. Alig várta, hogy dühtől céklapirosan odaszólhasson: — Most mi a ménkűnek ad, a végéből? Hülyének néz engem, aki mindent elfogad?! Nem lopom én a pénzt! Tessék érte rendes, normális marhanyelvet adni, a közepéből! Az eladó azonban a legszeb- bik marhanyelvből szeletelt és hajszálnyira a közepéből. S mindezt a férfi legnagyobb megdöbbenésére. — Nekem ne legyen több az áru egy dekával sem — készült felordítani. — Megértette? Húsz deka marhanyelvre van beállítva a gyom. rom, egydekás túlterhelés már komplikációt okozna. Mi a fészkes fenének mér nekem többet?! Maga unszimpatikus alak! Nem vagyok hajlandó ennyit elvinni, vegye tudomásul! — ordította volna boldogan, dühtől táj tókozva. De a marhanyelv pontosan húsz dekára sikerült és az eladó kedves mosollyal szólt: — Parancsol még valamit? A pénztár előtt még mindig reménykedett, hogy talán bele tud kötni a középkorú pénztárosnőbe, és levezetheti a felesége részéről ért bosszúságot A pénztárosnőnek aznap talán már ő volt a tízezredik ügyfele, de kedvesen, barátságos mosollyal vette át a pénzt és kétszer meg is köszönte. Keserű szájízzel, tomboló haraggal lépett ki az utcára. Elhatározta, hogy ebbe az üzletbe sem jön többé családi botrány után, GALAMBOS SZILVESZTER GALAMBOSI LÁSZLÓ; SZIQET Mellek hófehér szigete világít az éjszakában. • Ágtól friss ágig előz a hajnal; látom a Virágok Anyját méhekkel csipkézett ravatalonJ Mellek szigete sártól fekete; fájdalom vastüze lángol. Mellek szigete kövektől fekete; fekete csillaggal gyászol. Csillagos kendőddel beborítsz anyám; röpköd a selyem. Rozmaring fekete füstjében ágtól friss ágig előz a hajnal; virrasztasz velem. i
