Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-16 / 114. szám
Fél évvel a X. kongresszus alán Eszmecsere Doszpod Zoltán dombóvári ipari tanulóval Csaknem csodagyerek hírébe került tavaly őszön az akkor 15 esztendős Zoli, a Dombóváron épületszerelő szalonét tanuló Doszpod Zoltán. A munkásmozgalom dombóvári mártírjáról, Udvari Vincéről elnevezett szakmunkásképző másodéves ipari tanulója ugyanis akkor vált átmenetileg „hírneves emberré”, amikor a tévé és a Nép- szabadság jóvoltából országvilág előtt fejthette ki politikai nézeteit a X. kongresz- szus irányelvei kapcsán. Ki büszkeséggel, ki örömmel vegyes aggodalommal figyelte a fiú hirtelen megnőtt népszerűségét. Nem ragadja-e el a kamaszkorban lévő ifjú embert a „nagyság átka”? A felemelést követően nem következik-e be nála az ejtett- ség káros érzete ? Vajh, mi történt a híres ifjúval? * Váratlanul, bejelentés nélkül érkeztünk Dombóvárra. Az intézetben Doszpod Zoltánt keresve arra voltunk kíváncsiak, ma hogy látja, mi változott a múlt év őszén tollat ragadott ifjú ember szemében az elmúlt fél esztendő folyamán ? A látványra nem hiszünk a szemünknek, ,s ez nem túlzás. Az előzetes értesítés nélkül létrejött találkozásnak az adott ugyanis különös színezetet, hogy a keresett ifjú a folyosón éppen a X. kcngresz- szus anyagával a kezében konzultált odaadóan — később megtudtuk, kivel — a szakoktatójával. Azt hinné bárki, hogy megrendeztük, holott mindez csupán a véletlenek találkozása. Zoli odaadó figyelmének az adott aktualitást, hogy megbízatásához híven, éppen a kongresz- szusi politikai foglalkozás levezetésére készült, s érkezésünk idején a szünetet felhasználva merültek bele ők ketten a sebtében lebonyolított eszmecserébe. * Vége a szünetnek, s amíg a tanulók a soros órán a szakra jzdolgoza tokát készítik, Bedővári Ferenc szakoktatóval váltunk szót. Bobén a népes tantestületben az igazgatón kívül talán ő Zoltán legjobb ismerője. Hetente négy napot töltött vele esztendőn át az iskolában, a szakoktatónak volt leginkább alkalma véleményt formálni a közismerten politikus alkatú fiú egyéniségéről. — Politikailag érett, önálló gyerek a Zoli. Tavaly KISZ- titkár volt, idén tagja a KISZ-vezetöségnek, propagandista. Okos srác, joeszű és tisztelettudó. Van tekintélye a társai körében, adnak a szavára. Ami pedig a kongresz- szusi anyag alapos feldolgozását illeti... Hihetetlenül nagy energiát fektet be egy-egy előadásba, hozzáolvas, alaposan felkészül, pedig ötöt kell belőle tartania. Az értéke? Őszintén mondom, nem hiszem, hogy én jobban meg tudnám nála oldani a gyerekekkel ezeket a foglalkozásokat — mondja elismeréssel Bedővári Ferenc. Éppen mert a teljességhez tartozik, mindehhez még számításba kell venni, hogy Doszpod Zoltánnak otthon Döbröközön, a családban az ő korában szokatlanul nagy a leterhelése. Küszködik az időhiánnyal, a nehézségekkel, sok hárul reá. Szülei különváltan élnek, így amikor a vasutas apa huszonnégyórázik, napi munkája után esténként a 16 éves fiú főz, takarít, mos és rendezi a négytagú család soron lévő dolgait. * Alig palástolt, kutató tekintettel fürkészem a nyurga, gyors felfogású ember hírében álló fiút Legelső benyomásként van valami szokatlan, magyarázatot a fél- szegséggel vegyes kiállásban és határozottságban lelek. Egyáltalán nem hivalkodó típus. Jó szellemű, egészséges lelkivilágé ember Doszpod Zoltán, aki korához mérten feltűnően tájékozott és önálló. Kertelés nélkül, higgadtan kimondja meglátásait, s ahhoz nyomatékül adja az érveket. önvallomással kezdi az eszmecserét, mert nem akar zsákbamacskát árulni, tév- hiedeimet kelteni. — Megmondom, az elmúlt időszakban volt egy kis botlásom itt a suliban, amiért jogosan kaptam fegyelmi büntetést Hangja nyugodt, kerek arcán csak egy pillanatra tűnik fel az enyhe zavart jelző felhőcske. Nem igényli a magázást, arra kér, tegezzem nyugodtan. Mégsem fogadom meg ajánlatát, magam sem értem okát, talán az előbbiek ellenére, vagy éppen amiatt. Tetszett a kezdés. Tanulása felől érdeklődöm. Rengeteg elfoglaltsága ellenére tartja a négyes átlagot, unszolásomra kivallja, hogy bizony este későn készül, ha jól meggondolja, naponta egy órahosszánál nem többet. — Az a bajom, hogy most nemigen érek rá. Több időm lesz majd, ha a nagymama egészsége javul és besegít a családnak. Van erre rövidesen remény. Ahogy ezt mondja, tekintetéből, hangjából kimondatlan érződik. amit már tudok: legerősebben talán a nagymamához vonzódik. Tavaly októberben Zoli tollat ragadott és a kongresz- szusi tézisekkel kapcsolatban terjedelmes levelet írt a párt Központi Bizottságának. E levélben többek között hiányolta, hogy a KÍSZ-vezetők nem kapnak önálló megbízatásokat. — Ma mi a helyzet? Vál- tozott-e? De mennyire. Elégedett, mert nőtt a bizalom, azóta az iskolában is sor került a KISZ-esek által önállóan vezetett politikai oktatásra, erőmmel, szívesen készül, azt vallja, neki is hasznára válik. — Építenek a KtSZ-re. Szerintem jobb, hogy velünk vezettetik ezeket a foglalkozásokat, így nagyobb az érdeklődés, bátrabban és saját szavaikkal mondják el a fiúk a véleményüket. Vitatkozunk egymással, ezáltal is többre megyünk a tanultakkal. Én úgy érzem, hogy bíznak bennem a fiúk, s ez látszik a politikai órákon is. — élénkül meg. — Szeretnék úgy is viselkedni, hogy ne csalódjanak bennem. Utóbbi mondatában bár van logikai összefüggés, kissé fogadkozás- szérűén hangzik. Mindössze tizenhat esztendős. Azt ne higyjem, hogy mindennel elégedett. Van reklamációja, sőt, javaslatai is. Halljuk. Emelték ugyan párszáz forinttal a vasutasok fizetését, azonban szerinte a MÁV-nál még mindig nem arányos a viselt felelősséggel az anyagi-erkölcsi elismerés. „Az igazgatóságon megoszlik az egyéni felelősség, de a sorompónál álló munkás tévedése emberéletbe, tetemes anyagi veszteségbe kerülhet”. Igaz, elismeri, lehetséges, hogy ő nem tájékozott ke'lően arról mi a vezetők feladatköre, de kitart. így érvel: „Év végén az igazgatóságon némelyik vezető annyit kapott, amennyi az apám többéves keresete”. Sokallja, kifogásolja. Üzemi gyakorlatra az ÉVM vállalat dombóvári üzemébe jár, tisztelettel szól Crdögh Albert üzemvezetőről. Tanult ember, igaz ember, érti a szakmáját, megtalálja a hangot a tanulókkal, de azt is megmutatja, hogyan kell csi- nálniok. Zoli helyteleníti, luxusnak tartja, ha bárhol szakmunkásokkal végeztetik el a segédmunkát, ha azok rakják a máglyát, drága béren velük rendeztetik a terepet az üzemben. Amennyiben rajta múlna, mindenütt erőteljesebben bevezetné a teljesítménybérezést, mert ..senkinek nem cikk órabérben lopni a napot.” Tudja, hogy a nyugdíjak emelésének fedezetét valahonnan elő is kell teremteni. Honnan, miből gondolná? — Forrása lehetne az anyagok célszerű felhasználása és az, hogy ne menjenek veszendőbe a nagy értékek, mint jelenleg sok esetben. Fokozni kellene a gépesítést, ahol lehet, át kell térni a jól megszervezett szalagszerű termelésre. Akkor nem lehetne lazsálni, gép és ember ütemesen kell hogy dolgozzék — fejti ki nem elvetendő javaslatait. Jó propagáto-a az ötéves tervnek, ismeri célkitűzéseit, sokat vár megvalósításuktól. Doszpod Zoli nevelőitől tudtam meg, hogy legutóbb, amikor az ő mandátuma lejárt, mást javasoltak a gyűlésen a KISZ-titkári posztra, és a titkos szavazás során, a huszon- egynéhány KISZ-es közül mégis nyolcán voksoltak az ő személyére. Bacsó Miklós, az intézet igazgatója ezzel egészítette ki a tehetséges fiatalról alkotottkapott képet: — Kíváncsiak voltunk, tanulóink kiket tartanak példaképüknek, felmérést végeztünk. Voltak néhányan, akik többek között Zolit is ember- eszményüknek jelölték meg. A jóban-rosszban együttélő ifjú társak ily nagymérvű elismerése nem csekélység. Egyáltalán nem hibamentes, nem csodagyerek Doszpod Zoli, csalhatatlannak sem tartja magát, viszont az átlagnál tájékozottabb és fejlettebb politikai értékítélettel bíró fiatalember. Meglátásai tartalmasak, . magvasak, érdemes rájuk odafigyelni. Miközben szívósan, kitartóan bővíti ismereteit, készül a holnapokra, s a 16 esztendős Doszpod Zoltán képessé teszi magát arra is, hogy áthágjon az elébe guruló göröngyökön. SOMI BENJAMIN NÉ Foto: Gottvald. Felhívjuk ügyfeleink szíves figyelmét, hogy a MŰSZAKI ANYAG- ÉS GÉPKERESKEDELMI vállalat pécsi KIRENDELTSÉGE új helyiségbe költözött, amelynek címe: Pécs, Bajcsy-Zsilinszky út 35. Telefon: 29—04. HASZNÁLT GÉPEKBEN, MŰSZEREKBEN NAGY VÁLASZTÉK (204) Szigorú an, rugalmasan S zéles körű vita nyomán hamarosan öt esztendőre szóló terve és kollektív szerződése lesz a vállalatoknak. Ezek a dokumentumok, amelyek alapul szolgálnak az éves és operatív jellegű döntésekhez, a vállalati önállóság jegyében készülnek. A realitások, a gazdasági lehetőségek persze hosszabb és rövidebb távon egyaránt korlátozzák a döntési szabadságot. annál is inkább, mivel a nagyobb önállósággal párhuzamosan nem növekedtek egycsa- pásra a felhasználható anyagi eszközök. Ennek az ellentmondásnak a fokozatos megoldása a hatékonyság emelésétől, a vállalatok gazdálkodásának eredményességétől függ. A vállalatok anyagi lehetőségeinek határt szab ugyan a közgazdasági szabályozás rendszere, illetve a gazdálkodás színvonala, de a saját alapok felhasználásáoan szinte alig van megkötöttségük. NincsenCit például keretszámok és részletekbe menő rendelkezések, hogy mire fordíthatják, milyen módon hasznosíthatják a vállalati nyereségből és egyéb' forrásokból képzett fejlesztési és részesedési alapokat, s újabban 197í-töl már kedvező adófeltételek mellett csoportosíthatnak át eszközöket a részesedési alapból a fejlesztési alapba. Nincs tehát gyakorlati akadálya annak, hogy a vállalatok bátran, kockázatot is vállalva megfelelő anyagi és pénzügyi eszközöket fordítsanak az ésszerű, a hatékonyságot és a nyereséget növelő feladatokra, miközben szigorúan takarékoskodnak minden egyéb elkerülhető, vagy nehezen megtérülő költséggel, kiadással. Nem szabad például a részesedési alappal, a bérköltségekkel spórolni az érdemi anyagi ösztönzés, az ésszerű munkaerő-gazdálkodás rovására. Az üzemek, a gyáregységek béralapjainak, átlagkereseteinek megmerevítése kétségtelenül bizonyos biztonságot teremt, de egyben fékezi a munkaerő hatékonyabb felhasználását, a bérfejlesztési mutató javítását. Minden kockázat ellenére célravezetőbb a vállalatok belső anyagi érdekeltségi rendszerét az új szabályozással összhangban korszerűsíteni. A reform kibontakozásával szükségszerűen differenciálódik a különböző vállalati kollektívák személyi jövedelme. Az a ve-* zető cselekszik tehát helyesen, aki e folyamatot felismerve a gyáregységek, az üzemek, osztályok és egyes dolgozók személyi jövedelmeinek tudatos differenciáltságát segíti, attól függően, hogy az adott részleg vagy dolgozó milyen mértékben járul hozzá az egész kollektíva boldogulásához. IV emcsak az ösztönzés mérté- ^ két, a jövedelmi arányokat, hanem a legcélravezetőbb formákat is a vállalatok saját hatáskörükben alakíthatják ki. Az új bérbesorolási rendszer különösén tágra nyitotta a kereteket. Esetenként a felső határok megközelítése, máskor a kiemelkedő teljesítményekre, alkotásokra ösztönző célprémiumrendszer és nyereség- előleg széles körben teremthet új, kedvező irányú ösztönzést. Átmeneti hangulati elemek nem befolyásolhatják a céltudatos és világosan körvonalazott jövedelem- politika kialakítását. Az elburjánzott és esetenként joggal támadható másodállások mellékfoglalkozások ellen például nem lehet hatásosan küzdeni sem központilag, sem helyileg kizárólag atlml le .- rativ eszközökkel. Ezzel ugyanis nemcsak a hibák, hanem a rugalmas, hatékony gazdálkodás lehetőségeit is korlátoznák. A fejlesztési eszközök és pénzügyi források rugalmas, ésszerű felhasználásában ugyancsak szeles körű a döntési szabadság. A feladatok és a lehetőségek sokoldalú mérlegelésével helyes, ha a vállalatok — a népgazdaság IV. ötéves tervéhez hasonlóan — néhány kiemelt, a hatékonyságot leginkább fokozó, a gvártmányösszetételt korszerűsítő feladatra összpontosítják erőiket. A fejlesztési eszközök és erők kpncentrációja azonban nem lehet olyan mértékű, hogy az az ésszerű operatív döntések, a viszonylag kis költséggel járó, de elkerülhetetlen kiadások lehetőségét korlátozza. A z ésszerűség és a hatékony- ság egymást feltételező fogalmak, s gyakran nehezen számszerűsíthetők. Uj beruházásokkal hiába korszerűsítik például a termelést, ha anyagi eszközök hijján nem gondoskodhatnak megfelelő szociális és munkakörülményekről. így megtörténhet, hogy létszámhiány miatt a tervezett hatékonyság-javulás helyett annak romlása következik be. Népújság 5 1971. május 16
