Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-14 / 112. szám
Nem csak pénzről van szó Ösztöndíj, mely csak a nevében ösztönöz A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság nemrég a társadalmi ösztöndíjról tanácskozott. Emlékszünk az ötvenes évek végére, árra a várakozásra, melyre a társadalmi ösztöndíj- rendszer adott alapot, hiszen mind céljait, mind eszközeit tekintve újszerű volt. Felidézhetjük a hatvanas évek közepét, amikor a diákélet „egzisztenciális problémáit” a hallgatók majdnem egynegyede ennek révén oldotta meg. Igazságtalanok lennénk a múlthoz, ha nem idéznénk, hogy a vállalatok ösztöndíj-alapításában nemcsak a szakember-utánpótlás biztosításának tervszerűségét, hanem a fizikai dolgozók gyermekeinek segítését is láttuk. Aztán észre kellett vennünk, hogy a mérnök olyképpen is számol, hogy megéri-e, ha leköti magát az alig tisztázott munkakörre? Az orvos összevetette helyzetét volt állami ösztöndíjas társaiéval, s rájött, hogy az utóbbiak vannak előnyben. A közgazdásznak az elemi matematika elegendő volt a felismerésre, hogy a felkínált állások sokaságában övé az előnytelen pozíció, mert nem válogathat. És így tovább. .. Tulajdonképpen a bírósági perek dossziéjait is kinyithatnánk, a vissza nem fizetett ösztöndíjak tekintélyes összege ma is azt igazolná, hogy a tét komoly. De aki egy kicsit átgondolja a dolgokat, az tudja, hogy már régen nem ez a tét, hanem maga az ösztöndíjrendszer. Amely csak nevében ösztönöz, amely túlhaladott és amely ma már azokat nyomja, akikért létrenoz- ták. A KNEB-vizsgálat adatokkal is alátámasztja, hogy a társadalmi ösztöndíjrendszer mai formájában elavult és egyoldalú. Hogy elavult, arra akár ítéletként is elfogadható a tény, hogy a mostani tanévben a hallgatóknak mindössze 10,1 százaléka kötött szerződést. Hogy egyoldalú és végső sorban igazságtalan is, azt ugyancsak tényekkel lehetne bizonyítani. (A szerződések tartalmát azzal jellemezhetjük, hogy az csupán az adományozót védi, az ösztöndíjasnak Röviden ••• Bicsak Margit írja Cikóról; 1971. május 9-én, a győzelem napja alkalmából, szervezett, Igen jól sikerült harci túrát, a cikói KlSZ-szervezet. A túrán a grá- bóci, mőcsényi fiatalok is részt vettek a rendezőkön kívül. Az esemény közel száz ifjúkommunistát mozgósított, ami pedig a küzdelmet illeti, sokáig emlékezetes marad, hiszen a túra résztvevőinek nem csupán edzettségükről, ügyességükről kellett tanúbizonyságot adniok, hanem bi- zonyítaniok kellett politikai, irodalmi, történelmi és egyéb felkészültségüket is. A legtöbb pontszámot elért csapatoknak a Völgység Népe Tsz sportfelszerelést ajándékozott. Felsőnánán klubot avattak a közelmúltban. — jelenti Nagy Zoltán, a művelődési otthon igazgatója. A József Attila nevét viselő ifjúsági klub a fiatalok javaslatára jött létre, így mi sem természetesebb, mint az, hogy az avatóünnepség műsorát a névadó életművének ismertetése töltötte ki. A klubavatáson a község állami és társadalmi életének számos vezetője volt jelen. Valahányan annak a reményüknek adtak hangot, hogy az ifjúsági klub. működésében méltó lesz a névadóhoz viszont a kötelességeit hangsúlyozza. Az egyetem elvégzésekor a vállalat joga eldönteni, hol foglalkoztatja ösztöndíjasát). Figyelemre méltó, hogy a megkérdezettek 30 százaléka nem kötne ismét olyan szerződést és főbb mint 40 százaléka munkahely-, illetve rnun- ka'körváltozást tervez. Ez a megállapodás többféle tanulságot is rejteget, de csupán egyet emelünk ki: a pályakezdés mobilitását a jog’segítségével fékezi, s éppen azoknál, akik körülményeik folytán kénytelenek szerződést kötni, a fizikai dolgozók gyermekeinél. Nyilvánvalónak látszik tehát, hogy a társadalmi ösztöndíj- rendszer ma már az egykori célja ellen hat. A korszerűsítésre tett javaslatok tehát mindenekelőtt időszerűek, egyben szükségszerűek is. Eszerint az új támogatási rendszert a vállalatok és A KISZ Tolna megyei Bizottság a Forradalmi Ifjúsági Napok keretében kulturális vetélkedőt rendezett, melyben különböző kategóriában megyénk 17 középfokú intézményének 840 tanulója mérte össze tudását. Közülük 250 tanulót jutalmaztak aranyokle- véllel, s ők képviselik megyénket a keszthelyi Helikonon. Hétfőn este Szekszárdon, a megyei művelődési központ színháztermében a Helikonra indulók gálaesten mutatták be műsorukat. A műsoron három diákszínpad, két kórus, négy énekszóló, három zongora és két táncszám szerepelt. Hogy milyen volt a műsor? Egyenetlen. Voltak jó, sőt kimagaslóan jó produkciók, s voltak gyenge, sőt nagyon gyenge számok is. Röviddel a Helikon előtt senki kedvét nem szegem, lelkesedését nem töröm meg. Mert, amikor a nézőtéren ültem mérhetetlen nagy örömmel töltött el az, hogy ezek a tizenéves fiatalok milyen lelkesedéssel, szeretettel mondják el Szergej Jeszenyin, Radnóti Miklós, József Attila, vagy Garay Gábor szavait, milyen közel állnak a költőkhöz, vagy miként játsszák Mendelsshon és Debussy számait, éneklik Kodályt és szívvel lélekkel járják a néptáncot. Szeretik és igénylik a szép verseket, tisztelik a népi hagyományokat. De hiba mégis van. Hozzáteszem, nem a diákok hibái ezek. Egy sem. Kellő tapasztalat nélkül, egyéniséghez, korhoz, életfelfogáshoz illő művet nehéz kiválasztani. Ebben kell a legnagyobb segítséget nyújtani a fiataloknak. S hogy néhány mű kiválasztásában a szereplők nem kaptak megfelelő instrukciót az bizonyos. Egy vetélkedőn, versenyen nem lehet mindenki első, nem lehet mindenki a legjobb. A vetélkedő egy nemes, izgalmas játék, ahol a tudás, a szerencse, a forma és más lémás szervek ellenszolgáltatás nélküli részvétele jellemezné, olyképpen, hogy az állami ösztöndíjat egészítenék, pótolnák ki, két feltétel szerint. Az egyik: a dolgozó szülő munka- viszonya a szóban forgó vállalattal, a másik: a hallgatók átlagos, vagy egyes tárgyakban elért szintje. Vagyis a vállalat ösztöndíj-kiegészítést adna saját dolgozói gyerekeinek. Szerepel a javaslatban az is, hogy az új típusú szerződést csak az egyetemi, főiskolai szakosodás után, illetve a tanulmányi idő utolsó harmadában kössék meg, de úgy, hogy a szerződés következményeit közösen állapítsák meg — és nem az adományozó diktáljon. A végső megoldást illetően további vitákra van kilátás, ez nyilvánvaló. De ne ezért vitatkozzunk, mert pénzről van szó. Azaz, hogy egészen pontosan: ne úgy vitatkozzunk, mintha csupán pénzről lenne szó! nyeges dolgok összessége dönti el: az adott versenykategóriában ki a győztes. A Helikonra minden megye legjobbjait küldi, illetve, ha valamelyik kategóriában nincs legjobb, akkor nem feltétlenül szükséges „valakit” versenyeztetni. Sajnos a gálaesten olyan műsorszámokat is láthattunk, melyek — a Helikon színvonalát ismerve — nem ütik meg a mércét. Ezeknek a szerepeltetése sem előadójuknak, sem megyénknek nem jelenthet rangot. Nem akarok ünneprontó lenni, de idekívánkozik még néhány szervezési és technikai hiányosság is. A hétfő esti bemutató pontosan három és fél óráig tartott. Ha a közönségnek csak a valóban igazi gyöngyszemeket mutatták volna be, akkor is maximum másfél, kétórásra szabhatták volna a műsort. Elfáradt a közönség, elfáradtak a szereplők. Szomorú percek voltak, amikor a Dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium diákszínpada ez est egyik kiemelkedő műsorát nyújtotta át a közönségnek, — úgy 9 óra körül — s közben elkezdtek kiürülni a sorok... Aztán fél tízkor — a szünetben — egyik édesapa „hazatoloncolta” másnap érettségiző fiát. Hogy ezen a szomorú hétfő estén minden összejátszott a lelkes szereplők ellen, az biztos. Mikrofon nélkül szerepeltek, mert „hátha nem tudják jól használni” tudtuk meg az előadás végén. A számok közben — mintha rádiót kapcsoltak volna be — hangzottak a nézőtér hátsó részéből a rendező utasításai a világosítónak. S még valami. A vetélkedőt és a gálaestet a megyei KISZ- bizottság rendezte. Vajon őket — a rendezőn és négy apparátustagon kívül — nem érdekelte Tolna megye fiataljainak, KISZ-tagjainak helikoni műsora? Sajnos, úgy látszik nem. — hm — V Helikonra utazó Tolna megyei fiatalok bemutatkozása a megyei művelődési központban 84 személyes diákotthon épül Dombóváron a Bajcsy- Zsilinszky utcában. A háromemeletes épületre most szerelik a nyílászáró szerkezeteket, az átadás előreláthatólag 1972. augusztusban lesz. Foto: Gottvald. A hékehónap programjából A májusi békehónap keretében a Hazafias Népfront városi elnöksége békebeszélgetéseket, baráti találkozókat rendez Szekszárdon. Csütörtökön délelőtt a városi tanács nagytermében, az óvónők továbbképzésén részt vevők előtt a győzelem napja, valamint a Béke-világta- nács tegnap kezdődő közgyűlésének jelentőségét méltatta Scherer Sándor, az MSZMP városi Végrehajtó Bizottságának tagja. Ugyancsak ezen a napon adott fogadást a népfront városi elnöksége a hazánk felszabadításáért hősi halált halt és városunkban nyugvó Alexandr Ribalko özvegye és két fia tiszteletére, akik a város vendégeként egy hétig tartózkodnak Szekszárdon. A szekszárdiak szeretettel fogadták az elhalt szovjet katona hozzátartozóit, akiket Czank József, a Hazafias Népfront megyei elnökségének tagja köszöntött. Közvetlen és meleg hangú beszélgetés alakult ki az üzemek képviselői és a vendégek között, majd Telek István, a Szekszárdi Szabó Szövetkezet, Laki Sándor, a Tolna megyei Népbolt, Eördögh Árpád, a MEZŐGÉP Vállalat, Baka István, a Vasipari Vállalat és Morvái Ferenc, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat dolgozói nevében ajándékokkal kedveskedett a vendégeknek, akik meghatottan mondtak köszönetét. A Hazafias Népfront a békehónap keretében az üzemek, vállalatok, intézmények szakszervezeti bizottságaival együttműködve, több helyen külpolitikai tájékoztatóval egybekötött békebeszélgetéseket tart. POZSONYI IGNÁCNÉ Megnyílt az újvárosi önkiszolgáló bolt előtti újságáruspavilon (Rákóczi utca). Napilapok és folyóiratok nagy választékával áll a vásárlók rendelkezésére.
