Tolna Megyei Népújság, 1971. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

Szolgálnunk kell a tagság

A párt határozott, a kormány cselekedett

4.

Sebestyén Zsigmond, a paksi áfész kitüntetett elnöke

(Három évtizede szövetkezeti dolgozó. A felszabadulás előtt szövetkezeti pénzintézetnél volt alkalmazásban. Két évtizede föMmű- vesszövetkezeti, illetve áfészvezető. A szülőfalujában Kö- lesden kezdte könyvelőként, majd ügyvezető lett. 1963 óta a paksi földművesszövetkezet — újabban áfész — igazgatósági elnöke. Felszabadulásunk 26. évfordulója alkalmából megkapta az Elnöki Tanácstól munkája elismeréséül a Munka Érdemrend ezüst fokozatát.)

— Az össztársadalmi demokratizálódásunk talaján minden szerv — így az áfc- szek is — széles körű önállóságot kaptak. A paksi tapasztalatok mit mutatnak ezzel kapcsolatban?

— kérdeztük Sabestény Zsigmonditól.

— Ahogyan én látom... A mi házunk tájának tapasztalatai alapján... A gazdálkodás rendjét népgazdasági szinten a lehető legjobbkor változtatták meg: az új mechanizmus nem jött sem előbb, sem utóbb, mint ahogyan elérkezett az ideje. Annák előbb meg kellett teremteni a személyi és tárgyi feltételeit, mert különben nem, vagy nehezebben értünk volna célhoz. De a régi módszerek mindinkább nyűgösek voltak számunkra: lép- ten-nyomon éreztük, hogy az’ érvényes rendelkezések, gazdaságirányítási módszereink sok tekintetben elavultak, gyakran mechanikusan megkötik a ke-, zünket. nem segítik, akadályozzák a fejlődést. Csip- csup ügyekkel is felsőbb szervekhez kellett fordulnunk, hiába voltunk megválasztott, vagy kinevezett vezetők, a hatáskörünkkel nem sokra mentünk.

— Hogyan sikerült élni a megnővekedett önállósággal?

— Igyekeztünk... Én is, munkatársaim is. Talán először elmondanám, hogy nemcsak én. hanem a főkönyvelő és a kereskedelmi vezető is 1963 óta van e szövetkezetnél ugyanebben a beosztásban. Ezt azért bocsátottam előre, mert fontosnak tartom: a gazdálkodásunk új rendje minden eddiginél jobban -feltételezi a vezető beosztású dolgozók esetében js a kollektív erőfeszítéseket. Egy vezető nem vezető. Nálunk a vezérkar szerencsésen állt össze: a gazdálkodás új koncepcióihoz nem kényszerből alkalmazkodtunk, hanem végeredményben sürgetői voltunk, azáltal, hogy bíráltuk a régi, elavult kötöttségeket, így aztán könnyen tudtunk „átváltani” és mindeddig töretlenül emelkedtek a gazdálkodási eredményeink. A nyereségünk az elmúlt három évA Beruházási Vállalat értesíti a lakosságot, hogy a

vadászati ellátó és szolgáltató épület

TRANSZFORMÁTORÁLLOMÁSÁT (Keselyűsben) a DÉDASZ április 8-án

FESZÜLTSÉG ALÁ HELYEZI.

A berendezés

és tartozékainak érintése

életveszélyes,

megrongálása

büntetést von maga után.

(93)

ben a következőképpen alakult: 1968-ban 4 millió, 1969- ben 4,4 millió. 1970-ben 6,6

millió forint.

— Nézzünk egy kicsit a számok — a milliók — mögé...

— Az a feladatunk, hogy minden lehető módon szolgáljuk a tagsági érdekeket. Ez annyira tág meghatározás, hogy a gazdálkodási ténykedésnek szinte végtelen sorát öleli fel, mert hiszen a tagság mindennapi kereskedelmi és szolgáltatást igénye annyira sokoldalú. Ez a feladatkör- meghatározás már eleve feltételezd az állandó kezdeményezést, merész vállalkozást, mert hiszen a tagság lehetőleg mindent tőlünk vár, kezdve a napi konyhasótól a harisnya- szemfelszedési lehetőségen keresztül a naposbaromfiig. Viszont minden kezdeményezéshez, szolgátatásbővítéshez pénz kell, ami manapság nem a felsőbb szerveknél való kilincseléssel. hanem a jó gazdálkodással teremthető elő. Tehát két oldalról vagyunk kötve: egyrészről jól kell gazdálkodnunk, másrészről pedig szolgálnunk kell a tagsági érdekeket. Sajátos helyzetünknek megfelelően a nagy volumenű dolgokkal éppúgy foglalkozunk, mint a viszonylag jelentéktelenekkel. Felépítettük az évi 40—60 milliós forgalmú áruházat Pakson, de fűrészelő gépet is üzemeltetünk, amelyik házról házra járva felvágja a tagok tűzifáját. A vendéglátó-forgalmunk zömét a dunakömlődi halászcsárdánk adja. de a tagsági igényeknek megfelelően rendszeresítenünk kellett a viszonylag kis volument jelentő — nem ’éttermi — családi rendezvények vendéglátó-kiszolgálását is. A környéken nem volt sírkőfaragó, mi megszerveztünk egy ilyen részleget. Állandó gond a kenyérellátás. Először egy kisebb házikenyér-sütödét létesítettünk, az igénynek megfelelően. most tovább bővítjük a sütőipari kapacitásunkat. Eddig csak házi gépjavító műhelyünk volt, most már lakossági szolgáltatást is végzünk: magánkocsik karbantartását, javítását is elvállaljuk Elhatároztuk, hogy besegítünk a megyeszékhely vendéglátóhelyzetének javításába, s az egyik ellátatlan negyedben, a Zrínyi utca és a Sza- kály testvérek utcája kereszteződésénél halászcsárdát létesítünk, a dunakömlődi fióküzleteként. A kivitelező ajánlata azonban olyan volt, hogy nem tudtuk volna biztosítani a fedezetet, vagyis el kellett volna halasztanunk az építkezést. Ez lett volna a könnyebbik megoldás. De mi inkább megszerveztük a sajáterős kivitelezést és tavaly meg is nyitottuk a csárdát. Mellesleg a csárda várakozáson felül forgalmaz. s igazolta a vállalkozásunk helyességét. Megszerveztük a háztartási kisgépek javítását, mert a tagságnak erre is szüksége van, a házhoz szállítási szolgáltatásunknál pedig bevezettük, hogy az 500 forintnál nagyobb tételű árut ingyen házhoz szállítjuk. Tovább is sorolhatnám a különböző intézkedéseinket, majd pedig a terveinket, akár egész újságoldalt írhatna vele tele.

•

Az elnöki iroda falán elismerő oklevelek. Az elnök kitüntetését számos egyéb elismerés előzte meg.

BODA FERENC

Szándékok

A párt IX. kongresszusa határozatában a többi között megállapította: „Megértek a feltételei annak, hogy bérrendszerünket tovább javítsuk. A bérkategóriákat ügy kell szabályozni, hogy azokban jobban kifejeződjék a nehéz fizikai, a kvalifikált és a nagyobb felelősséggel járó munka megbecsülése. A vállalat dolgozói egyéni és kollektív erőfeszítéssel emeljék a vállalati jövedelmezőséget, s ehhez az eddiginél jobban kapcsolódjék saját személyi jövedelmük; egyszersmind meg kell teremtenünk a növekvő és differenciáltabb igények kielégítésének feltételeit.”

Gondok, ellentmondások, szakmák közötti és szakmán belüli bérfeszültségek ellenére öt esztendő alatt a lakosság bér és bérjellegű pénzbetételei jelentős mértékben emelkedtek. 1965-ben ezek a bevételek 75,7 milliárd forintra, 1967-ben 87,2, 1989-ben

101,1 milliárdra rúgtak, s 1970-ben további 7 százalékkal növekedtek. A bér- és bérjellegű bevételek gyarapodásának — több más tényező mellett — nagy szerepe volt abban, hogy míg 1967-ben a népesség 9,8 százaléka tartozott a havi 600 forint alatti jövedelműek csoportjába, addig 1969-re arányuk 6,3, 1970-ben pedig már 5 százalékra csökkent. Ugyancsak mérséklődött azok aránya, akiknél az egy főre jutó jövedelem 600—1200 forint között mozog, s emelkedett azo- ké, akiké ennél magasabb. Ne feledjük persze, hogy az áremelkedések levonnak valamennyit a pénzbeni gyarapodásból, de ennek ellenére a reálbér emelkedése — azaz a vásárlóértékben kifejezett növekedése — 1969-ben öt, s a múlt esztendőben négy százalék volt

Csakhog" miközben a keresetek emelkedtek, 1966—1970 között hét százalékkal csökkent a szocialista iparban a teljesítménybérben ledolgozott órák száma, s helyükbe az időbér került. A bérszintek továbbra is eléggé kiegyenlíts forintok

tettek, s ezért a bérben re Jé lő húzóerő csak csekély mér-* tékben érvényesül. A differenciálásról sok szó esik, (te kevesebb a cselekedet, S főként kevés olyan értelemben, hogy aki többet ad, az többet kapjon, de aki kevesebbet nyújt a társadalomnak, annak az osztáskor is hátrább legyen a helye. Nem sikerült még megtalálni a közös teljesítményen belül a hatékonyság és aa egyéni érdekeltség megfelelő kapcsolatát,

A keresetek, ha nern is látványosan, de folyamatosan emelkedtek. A szocialista iparban foglalkoztatottak havi átlagkeresete 1833 forint volt

1966-ban, 1919 forint 1968-ban, s 2102 forint 1970-ben. Á munkások havi átlagkeresete az évek hasonló sorrendjében 1773, 1849, 2026 forint Első helyen — érthetően — a bányászokat találjuk, 3008 forint havi átlagkeresettel. A legalacsonyabb fizetéseket (a kézmű- és háziipart figyelmen kívül hagyva) a textilruházati ipar tudta biztosítani; átlagban 1698 forint. A havi átlag- keresetek növekedése 1966 és 1970 között gyors volt a gépiparban, (a közlekedési eszközök gyártásában például ae 1966. évi 1868 forintos havi átlag 1970-ben 2165 forintra emelkedett), közepes az építőanyag-iparban és a vegyiparban, lassú a könnyűipari ágazatok többségében. (A textil- ruházati iparban 1560 forint volt a havi átlagkereset 1986- ban, s 1698 forint 1970-ben.)

Mindenképpen Indokolt; hogy a népgazdasági érdekeknek megfelelően a legdinamikusabban fejlődő ágazatok a bért is az átlagnál erőteljesebben növelhessék. Az már kevésbé, hogy még ezeken as ágazatokon belül is hódít as egyenlősdi, a „mindenkinek egy keveset” elve.

Az utóbbi esztendőkben

végrehajtott bérrendezések —• így a többi között az egészségügyi dolgozók egy részénél végrehajtott emelés —, valamint a tervezettek — így a pedagógusoké — föloldottak, illetve föloldanak majd feszültségeket. Am a párt IX. kongresszusán elhangzott útmutatás, amit bevezetőben idéztünk, semmit sem vesztett aktualitásából, s ezt elsősorban a termelőágazatokban, a vállalatoknak kell felismemi- ök, megérteniök és követniük.

MÉSZÁROS OTTÓ

(Következik: Amit a rövidítés rejt.)

ÉPÍTTETŐK

FIGYELEM!

A Tolna megyei Építőanyag-ipari Vállalat paksi üzemében, valamint a mázai üzemében. Máza vasútállomással szemben 50—200-as minőségű

NYERS, KÉSZ BETON ÁRUSÍTÁSÁT MEGKEZDTE.

Árukíadás és megrendelés felvétele az üzemekben, reggel 7-től 14 óráig,

(137)

Készül a Korzó

Szerencsére a pártszékház fehérsége élénkséget visz majd Szelaszárd belvárosának barna egyhangúságába. Barna lesz a Korzó Áruház is. A barna palából készített áruházhomlokzat már kész. A vastraverzeket kell majd újból festeni. Az áruház körül alig mozog- dolgozik néhány ember. Beépítésre váró lécek, deszkák, kihordott állványozó gerendák veszik körül az építkezést.

Az áruház belső terében mozgalmas kép fogadja a látogatót. Hegesztik az ajtókat tartó acélvázat, sivalkodó köszörűvel simítják a hegesztés varratát. Azon a részen, ahol mc.jd a férfiruhákat árulják, két munkás csiszológéppel dolgozik. Csiszolt, műkőpadozata lesz az áruháznak. Ötven éve nagyon kedvelt burkolóanyag volt ez, most ismét elővették, divattá vált.

A mennyezet alatt hat-hét asztalos kopá- csol. Munkahelyük a magasban, bakokra rakott palló. Gyalult fenyőlécekkel fedik be az egész mennyezetet. A három kosárlabda- pályányi áruház belső tere a sok munkással megkapó látvány.

— Most már naponta látni a haladást. Az építők nagyon igyekeznek, dicséretes módon dolgoznak, — mondja Király Péter, az áruház vezetője. Most látogatóba, szemlére jött Aradi Jánossal, helyettesével.

— Munkásszerző úton vagyunk, s gondoltuk, benézünk ma is — mondja Aradi János. — Mindennap valami új, változás fogad bennünket.

Szép, modern áruház lesz Szekszárd belvárosában a Korzó. Több mint száz személy áll majd a vásárlók rendelkezésére. Mi so- kálijuk a magas létszámot, az áruház vezetői keveslik. Csak egy példa a munkaszervezésből: huszonnyolc pénztáros-eladóra lesz szükség.

A ruházati áruház cipőosztálya is kínál érdekességet: kilencvenkilenc fénycső világítja majd meg. Miért nem száz? A terem mérete miatt.

Az emeleti részen helyezték el a raktárakat. Már most kicsi, kevés az áruház raktártere, — mondják a vezetők. Sok árut kell tárolni, kezelni, eladásra előkészíteni, mert <i számítások szerint nagy lesz a forgalom, — csaknem másfélszerese a most üzemelő ösz- szes szekszárdi ruházati üzlet forgalmának.

Tizennyolcmillió forintos árukészlettel akarják az áruházat megnyitni... Most még nincs annyi pénz, hogy az áruház induló készletét biztosítani tudnák —, de a nyitásig még legalább negyei év hátravan, s addig a Népbolt Vállalat előteremti a pénzt, a hitelt.

Dél-Dunántúl legnagyobb áruháza lesz a Korzó, — építési költsége megközelíti a húszmillió forintot. A nyitásig még sok a tennivaló. A következő hetekben mindennap öt- ven-hatvan építőmunkás dolgozik majd az áruházban. Az építők — a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat munkásai — keze nyomán napról napra szebb lesz, — és-mindinkább kibontakozik az állványzat, építőanyag-halmazból a kissé borongás hangulatot keltő barna színű Korzó Áruház.- Pj -