Tolna Megyei Népújság, 1971. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-06 / 81. szám

í Befejeződött a két beszámoló feletti vita 1 (Folytatás az L -oldalról4 Mint Max Reimann rámuta­tott: Nyugat-Németországbanl a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerző­dés ratifikálásáért vívott harc azt tanúsítja, hogy még erő­sek az antikommunizmus és a revansizmus álláspontját kép­viselő reakciós körök. Tevé­kenyen működnek a reakciós és a militarista erők, ame­lyek fokozni akarják a fegy­verkezési versenyt, el akarják húzni vagy meg akarják hiúsí­tani az európai biztonsági ér­tekezlet összehívását. I.eonyid Kulicsenko, a Párt Volgograd! Területi Bizottságának első titká­ra, a terület küldöttsége nevé­ben helyeselte az SZKP Köz­ponti Bizottságának politikai irányvonalát és gyakorlati te­vékenységét. A XXIV. kong­resszus, amely összegezi a kommunista építés elméletét és gyakorlatát, új szakaszt je­lent az állam fejlődésében és a kommunista eszmék győzel­méért vívott harcban —mon­dotta. Vlagyimir Gyegtyarev, az Ukrán Kommunista Párt Do- nyeci Területi Bizottságának első titkára, a terület dicső ha­gyományainak folytatódásáról beszélt. Ezen a területen, amely a Szovjetunió széntermelésének 17 százalékát és fémtermelésé- hek egyötödét adja, az első öt­éves tervek idején nagyszerű hazafias mozgalmak születtek, s ezek később az egész ország­ra kiterjedtek. Gyegtyarev közölte, hogy a donyeci területen öt év alatt az ipari termelés 30 százalék­kal, a mezőgazdasági termelés Pedig 20 százalékkal emelke­dett a területen. Gílberto Vieira, a Kolumbiai Kommunista Párt Központi Bi­zottságának főtitkára felszóla­lásában rámutatott, hogy az új szovjet ötéves terv nemzetközi jelentősége hatalmas, hiszen „a Szovjetunió nemcsak a leg­haladóbb társadalmi rendszer megtestesítője, hanem a béke győzhetetlen bástyája is az imperialista fenyegetéssel és agresszióval szemben, az SZKP pedig a proletár internaciona­lizmus leghívebb és legkipró- bá'ltabb kifejezője”. Alekszandr Csakovszkij író, a Litycraturnaja Gazeta fő- szerkesztője felszólalásában hangsúlyozta, hogy a szovjet kommunista írók, az egész szovjet művészeti társadalom őszintén helyesli a párt ha­tározott lenini irányvonalát a művészi alkotótevékenység te­rületén. Csakovszkij a küldöttek tap­sa közepette kijelentette: „csak egy olyan zászló van, amely alatt a szovjet emberhez mél­tón lehet élni és alkotni, ez a lenini párt zászlaja”. A szónok leleplezte és pellengérre állí­totta azokat a csaló módsze­reket, amelyekhez az úgyne­vezett „intellektuális kommu- nistaellenesség’ dicsőítői fo­lyamodnak. Egyik legelterjed­tebb koncepciójuk annak pro­pagálása. hogy állítólag min­den igazi művész számára el­kerülhetetlen a szembenállás azzal az állammal, amelyben él. Meg tudjuk érteni — mon­datta Alekszandr Csakovszkij — a becsületes művész ellen­zékiségét az erőszakon, az el­nyomáson és a hazugsá­gon alapuló burzsoá társadalommal és állammal szemben, sehogysem tudjuk azonban elfogadni a kommu- histaelleneseknek azokat a kí­sérleteit. amelyekkel ki akar­ják terjeszteni ezt a törvény­szerűséget a társadalmi igazsá­gosságon alapuló szocialista rendszerre is”. Csakovszkij befejezésül a következőket mondotta: a tör­ténelem nagy feladatot tiwM kí a szovjet irodalom elé: a legnemesebb emberi tulajdon­ságokkal rendelkező kommu­nista, a párt és a nép fia hő­sies alakjának megörökítését a kortársak és az utódok szá­mára. Az előttünk álló, sok­rétű művészeti és alkotód fel­adatok között nincs számunk­ra ennél magasztosabb feladat, Viktor Lomakin, Primőrje Határterület Pártbizottságának első titkára az SZKP XXIV. kongresszusának hétfő dél­előtti ülésén kijelentette, hogy a határterület kommunistái, minden dolgozója „egyhangú­lag támogatja az SZKP Köz­ponti Bizottságának sokoldalú, fáradhatatlan külpolitikai te­vékenységét.”* „A proletár in­ternacionalizmus elvének ra­gyogó megvalósítása a hős vietnami néphez fűződő szo­ros kapcsolatunk. A szovjet Primőrje és a VDK kikötői között működik a barátság hídja, amelyen át a távol­keleti tengerhajózási igazga­tóság hajóinak tucatjai szál­lítanak mindent, ami szüksé­ges a vietnami népnek.” — mondotta. John Gollan, Nagy-Eritan- nia Kommunista Pártjának főtitkára, Michael O’Riordan, Írország Kommunista Pártjá­nak főtitkára, William Kash­tan, a Kanadai Kommunista Párt főtitkára felszólalása után Vlagyimir Mackevics, a Szovjetunió mezőgazdasági minisztere rámutatott, hogy az utolsó ötéves terv időszaká­ban a szemes termények ter­melésének átlagos évi növe­kedése elérte a 37 millió ton­nát, szemben az előző ötéves terv évi 9 millió tonnás emel­kedésével. Ilyen termésnöve­kedésre nem volt példa egyet­len ezt megelőző ötéves terv időszakában sem. A délutáni ülésen sorrend­ben a következők szólaltak fel: Nyikolaj Ponomarjov, a fcusz- íanaji terület Komszomol' kerülete pártbizottságának el­ső titkára; Alvaro Cunhal, a Portugál KP főtitkára; Afana- szij Jes toki o, a kemerevoi te­rületi pb első titkára: Khaled Bagdas, a Szír KP főtitkára; Midesat Sakirov, a baskír te­rületi pártbizottság első tit­kára. Ezután az elnöklő Pjotr Se- leszt közölte, hogy 149 delegá­tus jelentkezett felszólalásra, közülük eddig 46-an szólaltak fel. A küldöttek egyhangúlag a vita befejezése mellett sza­vaztak. Brezsnyev zárszava Az SZKP XXIV. kongresz- szusának április 5-i hétfői ülésén Leonyid Brezsnyev, a Központi Bizottság főtitkára vitazáró beszédében kijelen­tette: „Teljes joggal elmond­hatjuk, hogy a Központi Bi­zottság beszámoló jelentésé­nek vitája elvien tárgyszerű, élénk és eredményes volt. A beszámoló jelentés vitájában részt vett valamennyi szovjet köztársaság kommunista párt­jának, valamint a legnagyobb városoknak, az ország ipari és mezőgazdasági központjai­nak — Moszkva, Leningrád, Gorkij, Szverdlovszk, Novoszi- birszk, Kemerovo, Barnaul, Ufa, Donyeck és Orenburg városok pártszervezeteinek es az or­szág más legnagyobb pártszer­vezeteinek küldöttei. Felszó­laltak a dicsőséges munkás- osztály, a kolhozpa.rasztság, az értelmiség, a hadseregben szolgáló kommunisták, 14 mil­liós taglétszámú pártunk va­lamennyi részének képvise­lői.” Brezsnyev kijelentette: „Azt, hogy valamennyi fel­szólaló küldött helyeslőén el­fogadta a beszámoló jelentést, a párt Központi Bizottságá­nak politikai vonalát es gya­korlati tevékenységét, a jövő­re nézve előirányzott bel- és külpolitikáját, joggal tekint­hetjük egész lenini pártunk véleményének.” „A kongresszusi küldöttek szavával egybecsendül az egész szovjet nép hangja. A kongresszus és a Központi Bi­zottság címére már a meg­nyitás pillanatától kezdve több mint 250 000 levél és távirat érkezett a kommunis­táktól és pártonkívüliektől” — jegyezte meg a továbbiakban a Központi Bizottság főtitká­ra. „A szovjet emberek elisme­rő szavai, az az aktív támo­gatás, amelyben a párt poli­tikáját részesítik, eleven ér­deklődésük a párt ügyei iránt, lelkesít bennünket, új erőt és energiát kölcsönöz nekünk, de még inkább erősíti meg­győződésünket, hogy a helyes úton járunk” — mondotta ez­után Brezsnyev. A kongresz- szus nevében mélységes elis­merését fejezte ki „mind­azoknak, akik kifejezésre jut­tatták gondolataikat és érzel­meiket kongresszusunk mun­kájával kapcsolatban, mind­azoknak, akik a párt politiká­ját támogatják.” „A felszólaló elvtársak nagy vívmányunkként beszéltek a tárgyszerűségnek, az elvtársi kölcsönös megértésnek, az em­berek iránti figyelemnek, s egyúttal az emberek iránt támasztott magas fokú köve­telményeknek, elvszerűségnek és igényességnek a légköré­ről, amely szilárdan megho­nosodott a pártban és az or­szágban. Azt hiszem, joggal elmondhatjuk, hogy kong­resszusunk ebben a légkör­ben folyik." Befejezésül Brezsnyev hang­súlyozta a Központi Bizott­ság beszámoló jelentésének megvitatásából fakadó fő kö­vetkeztetést. „Ez a következtetés abban á'l — mondotta, hogy pár­tunkban ma jobban, mint valaha, az egység és az össze- forrottság uralkodik, az a va­lóban elvtársias munkaszel­lem, amelyet Lenin oly áll­hatatosan sürgetett és amely pártunkat erőssé és legyőzhe- tetlenné teszi. Lenin hagya­tékához híven, továbbra is őrizzük mint szemünk fé­nyét és állandóan erősítjük pártunk sorainak ezt az egy­ségét” Leonyid Brezsnyev vitazáró felszólalása után Pjotr Seleszt indítványozta, hogy a kongresszus egészében hagyja jóvá a párt Központi Bizottságának politikai irányvonalát, és gyakor­lati tevékenységét, valamint a beszámolóban foglalt javasla­tokat és következtetéseket. Ezt az indítványt a küldöttek nagy tapssal és egyhangúlag megszavazták. A kongresszus ugyancsak egyhangúlag elfogadta, hogy 150 tagú bizottságot küldjön ki a központi bizottsági beszámoló alapján összeállítandó kongresszusi határozat tervezetének kidolgozására. A delegátusok egyhangúlag fogadták el a Központi Reví­ziós Bizottság beszámolóját is. Gennagyij Szizov, a revíziós bizottság elnöke, eltekintett zárszavának megtartásától. Az SZKP XXIV. kongresszusa kedden folytatja munkáját: a harmadik napirendi pontnak megfelelően Alekszej Koszigin miniszterelnök ionja előterjeszteni a 3. ötéves terv irányelveit. Szovjet űrrepülők kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az emberi haladás ügyét: szolgáló űrrepülésük, e repüléssel szerzett elévülhe­tetlen érdemeik elismeréséül a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének gyémántokkal ékesített első fokozatát ado­mányozta Anatolij Vasziljevics Filipcsenko űrhajós ezredesnek, a Szovjetunió hősének és Bo­risz Boriszovics Jegorov űr­hajós orvosnak, a Szovjetunió hősének, az orvostudományok kandidátusának. A kitüntetést hétfőn dél­után a Parlament Munkácsv- termében Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke adta át. Az ünnepélyes átadáson jelen volt Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, dr. Ajtai Miklós, a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnökhelyettese, Czine- ge Lajos vezérezredes, honvé­delme miniszter, Katona Ist­ván, az MSZMP KB tagja, á Központi Bizottság osztály* vezetője, dr. Mihályfi Ernő, a Magyar Szovjet Baráti Tár­saság elnöke, Csémi Károly altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, Gyenes András külügyminisz­ter-helyettes, Stock János ve­zérőrnagy, országos légvédelmi parancsnok és Nagy Mária, «, Magyar Szovjet Baráti Tár­saság főtitkára. Ott volt A. M. Szorokin követtanácsos, a Szovjetunió budapesti nagy- követségének ideiglenes ügy­vivője, V. K. Gvozd altábor­nagy, szovjet katonai és lég­ügyi attasé, valamint a V. I. Jazdovazkij vezetésével ha­zánkban tartózkodó szovjet űrhajós- és tudósküldöttség. A kitüntetettek nevében A. V. Filipcsenko mondott kö­szönetét, Losonczi Pál ezután foga­dást adott a kitüntettek tisz­telőiére. A nép! erők támadásai Kambodzsában és Dél-Vieínamban A kambodzsai népi felsza­badító erők vasárnap éjfél­tájban összehangolt támadást indítottak a fővárostól mint­egy 120 kilométerrel észak-ke­letre fekvő Kompong Cham térségében:' egyidejűleg tá­madták meg a korma nycsa- patok négy helyőrségét és a Mekong folyó keleti partján fekvő állásokat el is foglal­ták. A népi erők támadását meg­előzően ebben a térségben a saigoni katonaság mintegy 20 000 fős különlegesen kikép­zett egysége hajtott végre „tisztogató hadműveleteket”. A Phnom Penh-i szóvivő sze­rint „lehet, hogy a népi erők támadása megtorlás a tiseto- gatás miatt.” A moszkvai Pravda hétfői száma az indokínai helyzettel foglalkozva rámutat, hogy az északkelet-kambodzsai fel­szabadított területek ellen in­tézett támadások kudarca, a dél-vietnami Khe Sanh tá­maszpont kiürítése, végül pe­dig a vietnami és a laoszi fel­szabadító erőknek a 9. számú országút térségében aratott ra­gyogó győzelmei ismét ékes bizonyítékát szolgáltatták' an­nak, hogy nincs semmi alap­ja aiz amerikai agresszorok és támogatóik reményeinek. A Dél-vietnami Népi Fel­szabadító Fegyveres Erők va­sárnap és hétfő hajnalban több gyalogsági és tüzérségi támadást hajtottak végre az ország egész területén az ame­rikaiak és a saigoni katona­ság állásai ellen. A saigoni amerikai parancsnokság szó­vivőjének közleményéből ki­tűnik, hogy a népi erők tü­zérsége a központi fennsíkon egy amerikai tüzérségi tá­maszpontot és egy amerikai táborhelyet, az ország északi részében, Khe Sanh-tól észak­ra, amerikai páncélosokat tá­madott. A Da Nang-i nagy amerikai támaszpontra hétfőn hajnalban 15 rakéta csapódott be. 15 lövedék robbant az amerikaiak Hué-tól délre el­helyezett egyik táborhelyénél is. A saigoni kormánycsapa­tokkal a felszabadító erők a Mekong deltavidékén ütköztek meg többször. A népi erők változatlanul ostromolták hétfő hajnalban a saigoni kormánycsapatok úgynevezett 6. számú tüzér­ségi támaszpontját, amely Kontum tartományban a la­oszi, a kambodzsai és a dél­vietnami határ találkozásának közelében fekszik. A saigoni alakulatok támogatására B— 52-es amerikai nehézbombá­zókat vetettek be, amelyek vasárnap négy hullámban bombázták a támaszpont kö­rül húzódó őserdőt Az ame­rikai tüzérséget is bevetették az ostromlott bázis védelmé­re.

Next

/
Oldalképek
Tartalom