Tolna Megyei Népújság, 1971. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-25 / 97. szám

Az ország politikai élete legnagyobb eseménye, a vá­lasztások idején — régi lapok segítségével — megpróbál­tunk egy pillantást vetni a múltra. A „választás’’, ez a szó értelméből" következik, olyan ténykedést és — átvitt ér­telemben időpontot — jelöl, amikor az ország népének módja van döntenie arról, hogy kikben bízik meg, az el­következendő évekre kiket választ soraiból, akik ' hivatot­tak lesznek - (használjunk eg.v-régi újságbeli kifejezést) „a haladás irányába kormányozni az ország szekere rúdját.” Hogyan zajlott ez a ténykedés ■ megyénkben, a század első esztendejében, 1901-ben? . Tolna megye hat' járásánakakkor, a megye-" székhelyt ■ is beleértve, száz- ' huszonegy önálló települése volt, 255268 lakossal. Legtöbb- ben a központi járásban .él­tek, (53 494), legkevesebben a dombóváriban (28-229); A,já­rások, akkori beosztása nem voit azonos a maival.' Volt központi .(szekszárdi) ' járás, ezenkívül völgységi, dkpaföld- vári. /símontornyai, tamási -és ' dombóvári.. Arról nem adnak j hírt, Hbgv ennek a több, mint negyéérmilliöállampolgárnak ’ milyen hányada rendelkezett választójoggal. A .választá­sokról' annál többet.' A ' -Tolnavármegye 1901. április 4-i száma így írt: „Az idei választások elé,, á melyek a jog, törvény és igazság jegyében, a szabad­elvű pártba beolvadt nemze­ti párttal együttesen fognak a szabadelvű párt országosan tisztelt és az ellenzék részé­ről is nagyrabecsült új vezé­rének, a Deák tradíciók ki­váló letéteményesének, ■ --t Széli Kálmánnak bölcs vezérletével megejteni...” nagy várakozás­sal tekint az ország. A korra jellemzőek a hi­vatkozások. Hivatkozni 1848- ra, még élő nemzedékek leg­nagyobb emlékére. Hivatkoz­ni; de már kevesebbet, Kos­suth Lajosra, és hivatkozni, mint' fent,, a haza bölcsére, a kiegyezést megteremtő Deák Feréncre is. Némi kajánság- gal ezt úgy is fogalmazhat­nánk.'hogy a kor irányító po­litikusai szerettek nagy ne­vekkel takarózni. Volt természetesen ellenzék is. A-néppárt és az* Ugron­párt,- - amelyeknek: ......... „ ügynökei járták a megyét, hogy a népet a józan gondol­kodástól eltántorítsák: és az ő fekete seregükbe toborozzák. ’ Nem minden eredmény nél­kül, mert Kölesden és Pak­son ők győztek az uralmon lévő szabadelvűekkel szem- ben. , ' , ' ' . | A tiszta választások kifejezést címbén és szöveg­ben egyaránt sokszor használ­ta a korabeli sajtó tollforgató- ja. Ezenkívül igyekezett a tisztelt olvasó könnyzacskói­ra is hatni, aligha számolva azzal a hatással, melyet a hetven évvel későbbiekre gya­korolt. Valóbán szívet facsa­ró volt például a szárazd! eset, ahol Rátkay László kép­viselőjelölt szeptember -22-én jelent meg, hogy elmondja programbeszédét. A beszéd elhangzott... „Majd előlépett egy öreg német földmíves és ezekét mondotta német nyelven: — Isten hozta önt, képvi­selőjelölt úr, aki a szabad­ság, testvériség nevében jött közénk. Mi csak imádkozni tudunk magyarul, de fiaink már beszélni is. Erre a kis unoka folytatta tiszta magyar nyelven, hogy e kis község gyermekei már szívben és nyelvben magya­rok, és a hazaszeretet nevé­ben letérdelve megcsókolta a földet. A jelenet meghatott min­denkit.” • A mai olvasót kevésbé hat­ja meg, inkább elgondolkoz­tatja a „szabadelvű' mezbe öltöztetett akkori nemzetiségi politikáról. Régi választások Vér folyt nem sokkal később. Gyönkön Rátkay László ellenjelöltje­ként fellépett Szűcs József katolikus káplán is, aki a Néppártot képviselte. A gyönki választások zivataros hangulatban kezdődtek, úgy is folytatódtak. Délután fél négyre a választási helyiséget a nép megostromolta, kövek­kel dobálta, úgy hogy a vá­lasztási bizottság csendőri fe­dezettel ment ki az állomásra és: „... felhasználva az első vo­natot, sikerült H ügyészre me­nekülnie.” Közben eldördült a csend­őrök sortüze, melynek ered­ményeként három ’ életveszé­lyesen és több súlyosan se­besült választó marad* a föl­dön. A választásokat felfüg­gesztették és egy későbbi idő­pontra ismét kitűzték, ami­kor is a választások „tiszta­ságán” báró Albach tábornok parancsnoksága alatt a követ­kező katonai erő őrködött: négy század huszár a buda­pesti 16-os ezredből, további három század máshonnan ide vezényelt huszár, négy szá­zadnyi baka és ötven dombó­vári csendőr. Az igencsak fel- ajzott hangulatban lévő nép azonban még e hatalmas kar­hatalom ellenére is többször elvagdosta a tábori telefon- vonalakat, a huszárokra két­szer rálőttek és a végül még­is lezajlott választás után (győztes Rátkay László) hat ozorai legény megbicskázott egy ellenpárti szavazót. Ennyit a század első me­gyénkben választásáról viselők közé tartozott, akik Gömbös Gyula miniszterelnö­köt építő munkájában teljes odaadással támogatták.” Vitéz jákfai Gömbös Gyula miniszterelnök, a murgai ta­nító (nemesi előnevet egyéb­ként teljesen önhatalmúan felvett) fia, „építő’ munkája közé tartozott egyebek közt a második világháborút meg­előző legnagyobb magyar fegyverkezési programjának elindítása. Dr. örffy Imre választási beszédeinek szerkezetén egyébként mit sem változta­tott a lepergett tizenhárom esztendő. Az akkori válasz­tásokkor a gazdaadósságokról, a tejről, a búzáról, a borról, az állatkárokról, a Sió hajóz­hatóvá tételéről, a városi pol­gárokról és az értelmiségről beszélt. Utóbbival kapcsolat­ban megállapította, hogy: Egy másik korszik a Horthy-rendszer kezdetei­nek éveit a Tolnamegyei Új­ság 1922. március 18-i számá­val tudjuk érzékeltetni. Nem akárhogy, hanem nyomban egy lírai „remekművel”. Meg­kíméljük az olvasót attól, hogy Faragó Józsefnek: „SZÓZAT a tolnai választó­kerület polgáraihoz!” című huszonkilenc versszakos po­émájának mind a kétszáz- harminckét sorát elolvasni kényszerüljön. ízelítőül csak az alábbiakat közöljük: „Nyakunkba nő minden gazság Ha időben el nem fojtjuk, Ha az ántánt csapásait Ki nem védjük, fel nem fogjuk!.., — Gyermekeinket taníttatjuk, Hogy nálunk különb legyen, — A -4. 7^v5fsvm rt -in Jg telitől Dr. örffy Imre lett a „kö­vet”, vagyis a képviselő. Vá­lasztási beszéde egy jó fel­készültségű jog'szt mutat, aki szinte az élet egyetlen terü­letét sem hagyta ki, amiről ilyenkor szót illett ejteni. A földmívesnép segítését, a megbocsájtást, a népbolondí­tó jelzőket (mármint azokat,’ amelyeket mások használtak hasonló előadásaikban), a bor­adót, a kényszermunkát és az előfogatok kérdését. Az 1922- es választás „óriási egységes­párti győzelmet hozott.” Ez­után hosszú évekre Örffy Imre szinte örökös képviselő volt megyénkben. Személyéről így ír a Gömbös-korszak Tolna­megyei Ujság-ja 1933. már­cius 9-én: „... mindig azok közé a kép­„... nem szabad elzárkóznia a néppel való érintkezés elől.” A választásokkal kapcsolat­ban, melyek nyílt szavazás­sal zajlottak, kifejezte sajnál­kozását, hogy azok nem tit­kosak. A választások oly­annyira nem voltak titkosak, hogy az államhatalom azon­nal lesújtott a legkisebb el­lenvéleményre is. Ilyenért ko­bozták el például a Tolna­megyei Hírlap március 27-i és 30-i számát. Maga Gömbös is megjelent szülő vármegyéjé­ben, amit a Tolnamegyei Új­ság március 26-án különki­adásban sietett hírül adni. Két apróságot még a sok közül, melyeket a három fel­sorolt választással kapcsolat­ban egybegyűjtöttünk. Dr. örffy Imrét ismét meg­választották. A Reform Párt dombóvári jelöltje volt egy bizonyos dr, Rajniss Ferenc is, aki ekko­riban kezdett el egyre sűrűb­ben szerepelni, mint „politi­kus’ a lapok hasábjain. Egé­szen 1946-ig, amikor fel­akasztották. ’ ORDAS IVÁN Munkások,párásatok és a művelődési központ Számok a Babits Mihály megyei művelődési központ beszámolójából: 15 művészeti* csoport, 11 klub, 12 szakkör. Egy év alatt a rendezvények száma 2041, a résztvevők szá­ma 262 183, 35 színházi elő­adást, 23 040-en néztek meg. Százhatvan ismeretterjesztő előadáson 13 046-an voltak. Szekszárdon az egy főre jutó színházi látogatottság duplája az országos átlagnak. Az egy előadásra jutó nézőlétszám 20á-vel magasabb az országos átlagnál. A bérletesek száma az országos átlag háromszo­rosa. Harminchárom kiállítást 101 820-an néztek meg. Lehengerlő számok! De nézzük meg mi van mö­götte. A beszélgetésen jelen van dr. Vadas Ferenc, a mű­velőd.':-; ház igazgatója. Ge­lencsér János igazgatóhelyet­tes és Szabadi Mihály igazga­tóhelyettes. — A számok sokat sejtet­nek. Mennyire munkásköz­pontú a művelődési húz? Vonzza-e a program a munkás- és parasztfiatalo­kat. illetőleg az idősebb két­kezi dolgozókat? — Foglalkozás szerinti ki­mutatásunk nincs. Ilyen sta­tisztikát nem kérnek a hiva­talos szervek. Mindenesetre azt tudjuk, hogy a rejtvény­kedvelők között van egy ka­zánfűtő, a táncosok között egy marós, hat ig,ari tanuló és diá­kok. A diákok szüleinek 60 százaléka munkásember. — A szülők foglalkozása azt hiszem nem lényeges. Járnak-e ide munkás- és parasztfiatalok? — Keressük a kontaktust. Az ifjúsági klubban ipari ta­nuló fiatalok, szakmunkások és tsz-íiatalok is vannak. Az idősebbek,' főleg nyugdíjasok alkották a rejtvénykedvelők klubjának. a népművészeti szakkörnek, a várostörténeti klubnak és a bélyeggyűjtők^ nek a derékhadát. A színját­szóknál és az irodalmi szín­padnál szintén vannak mun­kásfiatalok. Az egyik fotós­szakkörben kizárólag a mű­szergyár munkásai dolgoznak. Van munkásgyerek a filme­seknél, ' a képzőművészek kö­zött, de legtöbb a munkás származású a technikai klu­bokban. — A klubokba, rendezvé­nyekre, előadásokra járók­ból következtetni lehet a lá­togatók összetételére. Körül­belül milyen munkás—pa­raszt—értelmiségi arán9 ál­lapítható meg? — A látogatók összetételi­nek aránya azonos a város összetételének arányával Köz­tudott: Szelcszárdot főleg ér­telmiségiek lakják. —' Miből gondoljáUSf — A más fnglalkozásúalsíloa viszonyítva több« £3 értelmiségiek, ha az országos átlagot nézzük. — Maguk ebből mérik le, hogy Szekszárd értelmiségi város? — Az irodalmi színpad 12 tagjából ketten fizikai dolgo­zók, a többiek hivatalban dol­goznak, technikusok és diá­kok. Az igazság az, hogy a fizikai dolgozók kisebb arány­ban kereknek meg bennünket, mint az értelmiségiek. Már ami az idősebbeket illeti. Az ifjúsági klubban egészen más a tapasztalatunk: tagjai 70 százalékban ifjúmunkások, il­letőleg fiatal szakmunkások. — Maradjunk az arányok­nál. Nézzük például a bér­leteket. — Az 1200 felnőttbérletből 200 munkásemberé, 600 pedig alkalmazottaké. A 280 opera­bérletes között nem hinném, hogy akadna parasztember. A legutóbbi Carmen-előadásra is úgy kellett „összeszervezni” a közönséget Várdombról, Tol­náról és Nagydorogról. A könnyű műsoroknál más a helyzet, vagy például az ope­rettnél is. Némelyik előadásra az összes jegyet egy vállalat is felvásárolná. Sárszentlőrin- cen például olyan igény me­rült fel, hogy egyszer szeret­nének már egy kimondottan komoly darabot is megnézni. *— Ha az opera egyáltalán fJiVirMn .......... v onzza az idősebb munkás- és parasztembereket, akkor mi az, ami miatt mégis el­jönnek, vagy eljönnének az „összeszervezett" műsorokon kívül? — A felnőttoktatás. 90 óra alatt készülnek fel egy álta­lános iskolai osztályvizsgára. 1970 novemberétől 1971 feb­ruárjáig 118 férfi és 17 nő vett részt felnőttoktatásban. — A művelődési központ és az üzemek között bizo­nyára igen jó kapcsolat alakult ki. — Testületileg kerestük fel a műszergyárat, az építőipari vállalatot, a tervezőirodát, a Mezőgép Vállalatot és a Béri Balogh Ádám Tsz-t. Célunk, hogy közvetlen kapcsolatot alakítsunk ki köztünk és az üzemek között. Néhány üzem­ben aktívánk is működik. Az SZMT és á művelődési köz­pont szellemi vetélkedőt írt ki a szocialista brigádtagok részére. Ezzel igyekszünk hoz­zájárulni ahhoz, hogy a szo­cialista brigádok eleget tud­janak tenni a kulturális kö­vetelményeknek. A mezőgaz­dasági foglalkozású lakosság­gal kapcsolatban pedig folya­matban van egy, a háztáji gazdálkodással foglalkozó elő­adássorozat szervezése. A mű­velődési autó járja a megyét, van úgy, hogy egy nap alatt két rendezvényt is lebonyolí­tanak. Már az maga egy kö­zönségszervezés, ha megjele­nik a piros művelődési autó. Ezeknek az előadásoknak a hallgatói csaknem 100 száza­lékban fizikai dolgozók. — A program készítése­kor tekintettel vannak a megyében élő nemzetisé­— Filmet készítettünk a cigányok életéről, és több faluban levetítettük nekik, ök szinte kizárólag kétkezi mun­kások, és úgy vélik, hogy ez elősegíti az erkölcsi nevelé­süket. De például Medinára Jugoszláviából „hoztunk’ egy szerb nyelvű előadást. Szol­gáltatásainknál igyekszünk ki­emelni a nemzetiségi falva­kat. Néprajzi gyűjtőútjainkon gyűjtjük a nemzetiségiek nép­rajzi kincseit. A dél-dunán­túli népművészeti hetek ke­retében — idén Szekszárdon kerül megrendezésre — külön korreferátum hangzik el a német és a délszláv néptán­cokról a tudományos tanács­kozáson. Végül egy idézet a műve­lődési központ egyéves mun­kájáról készült beszámolóból: „Egész műsorpolitikánkat a tudatformálás, a szocialista ember kialakításának gondo­lata motiválja. A megtartott előadások, akadémiák, szabad- egyetemek és tanfolyamok között vannak olyanok, ame­lyek műveltséget alapoznak, mások a legmagasabb tudo­mányos és művészi igények kielégítését vállalják.” S legvégül az idézett szép gondolatok alá nem árt oda­írni, hogy a cigányság nem nemzetiség, s a megyeszék­hely — eltérően a nyilatko­zók vélekedésétől •— nem te­kinthető értelmiségi városnak, minthogy egyetem, főiskola, kutatóintézetek, tudományos intézetek híján Szekszárd la­kóinak többsége munkás, szö­vetkezeti dolgozó, háztartás­beli, dolgozó paraszt, szóval fizikai dolgozó. Ehhez képest a művelődési központ még keveseké. O. VARGA MARTA

Next

/
Oldalképek
Tartalom