Tolna Megyei Népújság, 1971. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-24 / 96. szám
I Kürti Antira»i (Kisregény) — 5. — Kiszédelgek a körből. Ilyet még nem pipáltam! Nem emberekkel társalogtam, hanem egy kiberno-automata magnószalagaival ! Az igazat megvallva, csak halványan sejtem, hogy mi az a kibernetika. Ami az automatákat illeti, bennem ez a fogalom lényegében azokkal a pléhszekrényekkei azonosult, amelyek az EMKE- aluljáróban, az Astoriánál és egyebütt kétszer két forint bedobása után vagy adnak valamit, vagy nem. Persze, találkoztam én már magyar gyárakban is automata géppel, automata vezérlésű gépsorral, filmen is láttam, könyvekben Is olvastam ilyenfajta készülékekről, sőt, sakkozó, műfordító automatákról is, de személyes kapcsolatom eddig csak a cigaretta-, csokoládé-, valamint a telefonautomatákra korlátozódott és még egyre, a Nyugati pályaudvaron, amelyik egyszer forró vízbe áztatott téglaport adott, ka/kaó címén. Dehát lehet azokat a primitív és nem is mindig tisztességes automatákat akárcsak össze is hasonlítani ezzel a mindentudó micsodával?! Hisz ez a tudomány és a technika ragyogó vívmánya! Lelkesedésemet csak az lohasztja le hirtelen, hogy agyamba nyilallik az iménti információ utolsó mondata: „A Lins-család kéthetes szabadságra utazott tegnap, Svédországba”. Hát akkor fuccs minden szép reményemnek. Marad a mozi, vagy a csatangolás, a kirakatok és a gyengébb nemhez tartozó járókelők nézegetése. Majd csak kihúzom valahogy tizenegyig. Viszem a táskám is, lent rendezem majd a szállodadíjat, ide már nem is jövök vissza. Persze, ha a riport volna a műfajom, ha igazi riporteri vér buzogna bennem, nem szalasztanám el az alkalmat, hogy közelebbről is megismerkedjem az Omnisap- gyárral, amely ilyen tökéletes berendezéseket állít elő. Dehát nem buzog, mit csináljak?! Félórája keringek már Aaarlesben, s lassan rádöbbenek, hogy a lila körnek ebben a városkában lényegesen nagyobb, sokoldalúbb a szerepe, mint korábban gondoltam. Betérek például egy postahivatalba, hogy néhány képeslapot vegyek és rögtön fel is adjam őket. Hivatal van, tisztviselők nincsenek. Mindent automaták végeznek. Levelezőlapot, bélyeget árusító automatával másutt is találkoztam már, de itt önműködő készülékek végzik a legbonyolultabb postai feladatokat is. Jön egy aktatáskás férfi, besétál egy üvegfalú ketrecbe, amelynek padlóján ott a lila kör. Rááll, előhúz egy cédulát, felmutatja, aztán kivesz a táskájából egy köteg pénzt, becsúsztatja az egészet egy nyílásba, picit vár, egy másik nyílásból kijön a nyugta, megnézi, bólint, távozik. Isten engem úgy se- gél jen, nem töltött ki semmiféle blankettát, azokat következésképpen nem pipálta ki. nem vágta ketté, nem bélyegezte le, nem könyvelte el senki, az egész művelet fél perc nem sok, annyi időt sem igényelt. Furdalja oldalamat a kíváncsiság, benyitok én is egy ilyen kalickába, legalább tíz sorakozik a terem hosszában. Alighogy a talp>am a körön belülre kerül, megszólal egy ismeretlen hang. — Látom és hallom önt. Mit óhajt, Kopra úr? így, ahogy mondom. Németül beszélt, és a nevemen szólított. Azt még elfogadtam, hogy a szállodában is ez történt, hisz azt a szobát a kiberno-automata foglalta le nekem, tudhatta, hogy én lakom benne. De itt, több kilométerre a Folketingtól, egy postahivatalban, ahoi még életemben nem jártam?! Zavaromban feladtam egy névnapi dísztáviratot Bakonysárkányra, a nagvnénémnek, akivel pedig tíz éve haragban vagyunk. És következtek újabb felfedezések. Táv-dajka szisztémával működik itt az üzletek többsége is Üzletek?! A mi fogai,mainknak megfelelő kereskedelmi tevékenység csak néhány ölvan boltban van. ahol azonnali fogyasztásra alkalmas cikkeket, vagy nem egységes gyári készítményeket árusítanak. Eladókat, felszolgálókat, pénztárost a presszókban, italboltokban, csemege- és zöldségüzletekben láttam mindössze. A többi — személyzet nélkül szuperál. Kívül a kirakat, belül a lila karikák. A vevő kinézi magának a portékát, közli, hogy miből kér és mennyit, becsúsztatja a pénzt, egy rekeszben tüneményesen rövid idő múltán már meg is jelenik a becsomagolt áru. Megfigyeltem, hogy a vásárlók egy része nem fizetett, vagy ha fizetett is. nem kapta meg a csomagot, ezeknél nyilván csak a rendelést vette fel, és majd házhoz szállítja a portékát az automata. S ahogyan én eddig megismertem, aligha kell félnapokat várni rá. A kiberno-automata nemcsak gyors és sokoldalú, hanem precíz is. Saját bőrömön tapasztaltam. Golyóstollat néztem ki magamnak egy írószerbolt kirakatában. Bementem, találtam egy üres kört, beléptem, közöltem, hogy mi kell és három darab tíz órést csúsztattam be a nyíláson. Legalábbis így hittem. Szemüveg nélkül nem látok egészen jól kis tárgyakat. Mindenesetre a másik oldalon nem a golyóstoll jelent meg a rekeszben, hanem egy magyar tízíilléres. — Bocsánat — mondja a doboz a falon —, szíveskedjék, Kopra úr e számomra ismeretlen érmét egy tizőrésre kicserélni... Köszönöm. Egy öreg lovaglóülésben ül a pádon, a parkban. Pufók arcú, majdnem teljesen kopasz, lógó. sárgás bajusza van. Bekapott egy kanárit, csak a szárnyal maradtak kint. Dán Tarasz Bulyba. Előtte sakktábla, szemben vele egy fehér-fekete foltos foxikölyök. Sajnálom, hogy Odensében maradt a fényképezőgépem, remek felvételt készíthetnék. A szemlélőnek ugyanis az első pillanatban az a határozott benyomása, hogy ez a négylábú koma az öregúr ellenfele. Olyan elmélyülten bámulja ő is a táblát. Rövid idő alatt aztán kiderül, hogy a kutya nem sakkozik, csak kibicel. a sárga baiuszú bácsi mozgatja a világos bábukat is, a sötéteket is. Minden lénés előtt hosszan töpreng, aztán a tett lépést feljegyzi a noteszébe. Talán valami feladványt igyekszik megoldani, vagy játszmát elemez, fogalmam nincs, gyengén művelem ezt a sportot, nem is érdekel különösebben. Csak, hogy agyonüssem az időt, azért horgonyoztam le ebben a kos parkban, azért figyelem a partit. A tata felnéz a tábláról, rámmosolyog, gyors mozdulattal elhessenti a foxit a pádról és barátságosan int, hogy üljek a kutya helyére. Leülök. Az öregúr mond valamit, sajnálkozva tárom szét a karom, és közlöm németül, hogy nem értem a dán nyelvet. — Szóval ön külföldi — vált át németre ő Is. — Annál jobb, ugyanis rég nem játszottam nemzetközi mérkőzést. Ha nem veszi tolakodásnak, melyik ország a hazája? — Magyar vagyok, Budapestről. — Jártam ott. Vagy harminc éve. Szép város, gyönyörű nők, kitűnő sakkozók. — Versenyzőnek tetszik lenni? —- Voltam. Nemzetközi mester. — Akkor ne tessék haragudni, én feladom az el sem kezdett játszmát és a következőket' is. Kocajátékos vagyok, éppen csak, hogy ismerem a lépéseket. Csak kínlódnánk mindketten, ön azért, hogy ne adjon susztermattot, én azért, hogy ne kapjak. — Ha nem, hát nem — nyugszik bel« bánatosan az öregúr. — Sajnos, a helybeliek közül sem ül le már velem senki, pedig vezér-előnyt adok. . — Ez a nagyság átka. — Ugyan, van itt valaki, illetve valami, aki, vagy ami nekem adhatna fórt, akkor is győzne. — Nem értem. Mi az, hagy valaki, vagy valami? — Feltételezem, hogy az Omnisap automatáival már kapcsolatba került? — Amióta itt vagyok, lépten-nyomon beléjük botlom. Mást sem teszek, csak akarva-akaratla- nul ezeknek a csodálatos automatáknak a szolgálatait veszem igénybe. Az öregúr biccent. (Folytatjuk.) A szomorú ember Dolgozókat felvesz! Dombai szomorúan üldögélt a körúti bisztróban, és unatkozva rágcsált egy tányér szalmakrumplit. — Mi baj van, öregem? — kérdeztem udvariasan. — Hagyjon békében. A vállalatnál kétszáz forinttal felemelték a fizetésemet. El vagyok keseredve — suttogta letörtem — Miért? Nem örül a fizetésemelésnek? — érdeklődtem. — örülni örülnék, ha nem emelték volna fel még ugyanakkor tíz ember fizetését a vállalatnál. Miért kellett másoknak is kétszáz forint emelést adni? Nem lett volna elég száznyolcvan? Higgye el, elvették az örömömet — legyintett keserűen. — Furcsa ember maga — jegyeztem meg némi éllel. — Teljesen össze vagyok törve. Tudja, a házunkban lakik egy házaspár. A férfi nemrég vett egy Wartburgot. Eddig jó volt nekik a villamos is. Most mindenhová autóval szaladgálnak. Valahányszor beszállok az én Wartburgomba, eszembe jutnak. Nem tudok örülni a saját autómnak. — Nehéz élete lehet magának — bólintottam együttérzően. — Megvert engem az égi Nekem semmi sem sikerül. Képzelje, a lottón minden héten ugyanazokat a számokat játszom, és pont a múlt héten kellett új számokat beírnom. — Pech. Persze, most húzták ki a régi számait. — Dehogy. Szó sincs róla. A régiből egyet sem húztak ki. Az új számaimból volt egy négyes találatom. Borzasztó! — mondta kétségbeesetten. — Miért? Talán elfelejtette bedobni a szelvényt? — Dehogy felejtettem el. A nyereményt kifizették, százhu- szonnégyezer forint. Mínusz a levonás. De elvették az örömömet: ugyanazon a héten volt még nyolc négytalálatos nyertes. Azok is kaptak fejenként százhuszonnégyezer forintot, mínusz a levonás. Ez az, ami elkeserít. Miért nem kaphatok én az élettől olyan ajándékot, amit más nem kap? Miért kell mindig osztoznom? — kérdezte felindultan Dombai. SZOBAFESTŐ és MÁZOLÓ munkát válla) a Gyönki Építőipari Ktsz, a megye területén. (463) — Látom, magát csak tapossa az élet. Magának semmi sem sikerül. Na, én megyek is. Hány óra van magánál? — érdeklődtem. — Négy darab. Tudja, szeretek pontos lenni. Ezért a négy óra állásából kiszámítom az átlagidőt. Igaz, hogy van négy órám, de azt hiszi, hogy boldog vagyok? — sóhajtott szomorkásán. — Tudom. A szomszédjának is van négy darab órája, és az Órakereskedelminek még több órája van. Ez fáj magának? — néztem rá együttérzéssel. — Nem fáj, csak néha sajog — válaszolta gondterhelten. — Azért minden gondjával- bajával együtt cserélnék magával — mondtam jelentősen. — Jó lenne, mi? — nézett rám gúnyosan, majd megvetően sziszegte: — Pfuj. Utálom az irigy embereket! GALAMBOS SZILVESZTER AZONNALI BELÉPÉSSEL FÉLMÜSZAKOS TAKARÍTÓNŐT FELVESZÜNK. Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat Szekszárd, Ybl M. u. 3. (482) KOTRÓGÉPRE, DÓZERRE KIOKTATUNK 8. ált. iskolai végzettséggel, katonai szolgálatukat letöltött fiatalokat. A jelentkezőket 3 hónapi gyakorlat után SZAKMUNKÁSI- Tó tanfolyamra küldjük. KOTRÓMESTEREKET E—65? TÍPUSÚ KOTRÓRA, DÓSER-, SZKRÉPER- GÉPKEZELŐKET SZ—100-as GÉPEKRE NEHÉZGÉPKEZELŐI VIZSGÁVAL. GÉPKOCSIVEZETŐKET, ZIL BILLENŐS ÉS FIXPLATÓS GÉPKOCSIRA DÖMPER VEZETŐKET VÁLTOZÓ MUNKAHELYRE FELVESZ a Földmunkát Gépesítő Vállalat főépítésvezetősége, Székesfehérvár, Seregélyes! út 83. (323) Munkahelyeink: Pétfürdő, Ajka, Százhalombatta, Almásfüzitő, Leninváros, Visonta. Jelentkezés: 22. sz. Állami Építőipari Vállalat Budapest, V.. Irányi út 17. gépgazdálkodási osztályán. (465) 16 évet betöltött lányokat szövőnek felvesz a Pamuttextilművek Jacquard Szövőgyára. A betanulási idő 12 hét: ezen idő alatt havi 1050.— Ft. bruttó fizetést, és napi 1.— Ft-ért ebédet biztosítunk. Lakást minimális térítés mellett leányotthonszerű elhelyezésben adunk. Jelentkezés: írásban a PTM Jacquard Szövőgyár munkaerő-gazdálkodási osztályán Budapest, XIII. Szekszárdi u. 19—25. (158) A Szekszárdi Vasipari Vállalat felvételre keres adminisztratív munkakörbe érettségizett, gépírni tudó női munkaerőt. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi csoportjánál. Szekszárd, Rákóczi u. 13. (404)
