Tolna Megyei Népújság, 1971. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-21 / 93. szám

L (Folytatás az l. oldalról) épült, s a kórházi ágyak szá­ma — ugyancsak tízezer la­kosra vetítve — 71-ről 84-re nőtt. Nagy lépést tettünk elő­re a műveltség, az iskolázott­ság növelése terén is. Ma az országban a nyolc általánost végzettek száma' ötszöröse, az érettségizetteké négyszerese, a diplomával rendelkezőké pe­dig háromszorosa annak, amennyi a kapitalizmus idején volt. Mindez azt jelenti, hogy a közegészségügy és a művelt­ség, a képzettség terén népünk felemelkedett; felzárkózott a világ élenjáró nemzeteinek so­rába. — Hosszan lehetne még so­rolni az ismert és kevésbé is­mert adatokat, tényeket, ame­lyek azt bizonyítják, hogy az irány helyes, a harc eredményes volt, s a uia- gyar dolgozók millióinak munkája nagy eredménye­ket hozott. Mindez nem „kommunista di­csekvés”. Természetesen a kommunistáknak is el kellett végezniük feladataikat, hogy ilyen fejlődést elérhessünk, de az eredmények egész rendsze­rünk, politikánk eredményei, a dolgozó milliók munkájának gyümölcse. Ezek az eredmé­nyek kézzelfoghatóak, a mér­hető igazságot tükrözik. Nyu­godtan, önérzetesen, tiszta lel­kiismerettel és becsülettel mondhatjuk, hogy gazdaságilag és minden tekintetben is erősebb lett az ország, javult a dolgo­zó ember élete, egészsége­sebb, műveltebb lett né­pünk, tehát valóban nagy lépést tettünk előre. — Kedves Elvtársak! Elv­társnők ! Tisztelt nagygyűlés! |[ Számon kell tartanunk, meg kell jegyeznünk a munka mérhető eredményeit, a fejlő­désnek azokat a mutatóit, amelyeket a statisztika méter- ■ ben, kilóban, százalékban, az épületek számában vagy egyéb formában ki tud fejezni. Én azonban azt mondom, hogy mindezeken túl vannak fonto­sabb eredményeink, amelyeket statisztikailag ugyan nem tu­dunk kimutatni, de amelyek bizonyíthatóan ott sorakoznak munkánk, harcunk sikerei kö­zött. — Miket tekintünk ilyen ered­ményeknek? Az elmúlt négy­öt év vagy hosszabb időszak munkájának, harcának leg­fontosabb eredményét abban látjuk, hogy erősödött a párt és a tö­megek összeforrottsága; létrejött, erősödik a szocialista nemzeti egy­ség; megszilárdult a mun­káshatalom, munkás-pa­raszt államunk, a Magyar Népköztársaság. Ezek legnagyobb eredménye­ink, mert az az erő és egy­ség, amelyet a szocialista esz­me körüli tömörülés, rendsze­rünk és államunk ereje jelent, mindent létre tud hozni, min­dent meg tud teremteni. — Mostanában a sajtóban, a rádióban, a televízióban és az emberek egymás közötti beszélgetésében gyakran szó esik arról, hogy sokakban erősödött az önzés, a pénz- sóvárság és a többiek rovásá­ra menő élősködési hajlam. Nagyon nehéz ezt számszerű­leg mérni, de lehetséges, sőt bizonyos, hogy így van, hiszen tízmillió ember nem lehet vak, ha valamit észlelnek, ak­kor valaminek lennie is kell. Én azonban azt hiszem, in­kább az érzékenység erősödött közgon dolkodí sunkban az ön­ző emberek magatartásával és tetteivel szemoen. A negatív jelenségeket meg kell látnunk, s mindennap harcolnunk kell ellenük, mert az önzés, az egyes emberek anyagiassága, a nép számára nem hoz bol­dogságot és fejlődést. Mi azt valljuk és hirdetjük, hogy az emberek joggal gondolhatnak önmagukra, családjukra, hoz­zátartozóikra, s a természet törvénye az, hogy keressék a boldogságot önmaguk, család­juk számára, de ennek az igazi útja csak a néppel, a közösséggel, az összes dolgo­zóval való együttes felemel­kedés lehet, s nem történhet a közösség rovására. — Engedjék meg, hogy egy kissé rendhagyóan most azt mondjam: ezekben a napok­ban tegyük félre ezt a gondot és vegyünk észre mást is, ami ennél sókkal jelentősebb és fontosabb számunkra, lássuk meg azt is, amivel ezt a nega­tívumot le tudjuk és végső fokon le is fogjuk küzdeni: teljes bizonyossággal állíthat­juk — és ez nem szemfény­vesztés. nem is téves helyzet- megítélés —, hogy az utóbbi esztendőkben éppen a jó munkának, a helyes politikának, a köz­erkölcs megfelelő alakulá­sának eredményeképpen hazánkban határozottan erősödött a dolgozó em­berek öntudata, a szocia­lista közgondolkodás. Ezt bizonyítani lehet. Kádár elvtárs ezután így folytatta: — A szocialista munkaver­seny szelleme erősödött, mé­lyült, kiszélesedett a hatása. A párt X. kongresszusának tisz­teletére született ezernyi szo­cialista felajánlást szinte nem lehet szavakban eléggé mél­tatni, olyan nagyszerű meg­nyilvánulása ez a szocialista öntudatnak. közgondolkodás­nak. — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága nevében és természetesen a magam személyében is sze­retnék őszinte köszönetét mon­dani mindazoknak a dolgozók­nak, akik a X. pártkongresszus tiszteletére indított szocialista munka versenyben részt vettek: tehát gratulálunk a győztesek­nek. ugyanakkor elismerésün­ket és köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik ennek a szocialista munkaversenynek részesei voltak — mondotta a továbbiakban. Amikor a számokkal nem mérhető, de életbevágóan fon­tos eredményekről szólunk, az ember gondolatában felvillan pártunk, munkásosztályunk története, népünk újabb kori története is. Az idősebbek át­élték, a fiatalok iskolai tan­anyagból tudják, hogy az utóbbi öt-hat évtized igen vi­haros időszak volt. A magyar forradalmárok, a legöntudato- sabb magyar munkások első­ként csatlakoztak a szocialista forradalomhoz, de rövid hő­sies harc után leverték őket. S akkor negyedszázados sö­tét ellenforradalom követke­zett. Aztán jött a felszabadu­lás, a hatalomért folytatott harc, s már-már úgy tűnt, hogy minden egyenesben van, a dolgok jól haladnak, s ak­kor az ismert okok miatt kö­vetkezett 1936. és sok min­dent újból — hogy ne mond­jam — elölről kellett kezdeni. És ha mindezt végiggondol­juk, kiderül, hogy harcunknak van egy olyan vívmánya, amely talán minden másnál fontosabb. Éspedig az, hogy annyi vihar, s hosszú évtize­dek után a szocializmus eszméje mély és kitépheletlen gyö­keret vert a magyar nép­ben; megvalósult és erő­teljesen fejlődik a magyar földön. Szocialista valóságunk becsü­letet szerzett a magyar nép­nek a nagyvilágban. Sokkal nagyobb megbecsülést, mint amilyenben korábban bármi­kor része volt. Népünk küz­delmes történelme során az a szó, hogy „magyar”, idősza­konként nagyon különböző ős ellentétes értelmezést kapott. Voltak történelmünknek dicső­séges korszakai — például 1848—49., vagy 1919. —, ami­kor a magyar nép a haladás zászlóvivője volt. És voltak időszakok, amikor a gondol­kodó embereknek szerte a vi­lágon a hírhedt reakciós Horthy-rendszer, a fasizmus — jutott az eszébe, ha azt a szót hallották, hogy „magyar”. Most Becsülete van a ma­gyar népnek. A világ most más, mint régen volt. Modern korban élünk, a hírközlő esz­közök gyorsak, ha valami történik bárhol a világon, másnap reggel már mindenki tud róla. A magyar népet most szerte a világon mint szoci­alizmust építő, s jelentős eredményeket elérő néoet is­merik. Nemzetünk lélekszáma kicsiny, hazánk sem nagy, s talán éppen azért még inkább becsületünkre válik. hogy most a haladás élenjáró or­szágai közé számítanak ben­nünket. Jól felfogott érdekünk, s egyben a világ haladó embe­rei iránti becsületbeli köteles­ségünk is, hogy minél jobban, minél na­gyobb hatásfokkal dolgoz­zunk, hogy a szoc:alizmus világméretű — szükség- szerű és elkerülhetetlen — győzelmét tőlünk tel­hetőén elősegítsük, meg­gyorsítsuk. Természetesen nemcsak itt­hon vannak tennivalóink. Nap­jainkban a nemzetközi élet elevenen zajlik, s nekünk ma­gunknak is — ez természetes és szükségszerű —. részt kell vennünk a nemzetközi tevé­kenységben. Ezzel kapcsolat­ban magától értetődő, hogy szocialista belpolitikánknak megfelelő a külpolitikánk is. A kettőnek szükségszerűen összhangban kell lennie. Pár­tunk, kormányunk külpoliti­kája szocialista külpolitika, egyben egész népünk külpoli­tikája. Külpolitikai irányvona­lunkat népünk egységesen és teljes mértékben támogatja. — Hazánk, népünk támogat­ta és táróogatja Vietnam, In­dokína népeinek igazságos har­cát az amerikai imperialisták és csatlósaik ellen. Köztudott, hogy lehetőségeinkhez képest politikai, gazdasági és katonai támogatást nyújtunk a harcoló vietnami népnek, s mély meg­győződésünk, hogy Vietnam, Indokína népeinek igazságos ügye győzedelmeskedni fog. Az imperialisták soha nem tudják akaratukat rákényszeríteni a szabadságukért bátran küzdő, semmiféle áldozattól vissza nem riadó, s a nemzetközi ha­ladó erők támogatását élvező vietnami, indokínai népekre. Ismeretes. hogy a Magyar Népköztársaság egyértelműen támogatja a Közel-Kelet arab népeinek igazságos harcát, s minden lehetséges és rendel- kézésre álló erővel támogatni fogj,a a jövőben is, mert har­cuk igazságos. — Lehetőségeinkhez képest, és nem kevés munkát végezve ■dolgozunk az európai bizton­ság ügyéért; harcolunk a ki­bontakozást fékező erők ellen és támaszkodunk mindazokra, akiknek érdeke és akarata, hogy kontinensünkön a tartós béke és biztonság legyen a né­pek sorsa és jövője. — Küzdünk és dolgozunk minden szocialista, haladó és antiimperialista erő egységé­ért. Harcolunk a népek sza­badságáért, a békéért, a békés egymás mellett élés elvének érvényesüléséért. Kádár elvtárs a továbbiak­ban kiemelte: — Mi normális viszonyra, békés egymás mellett élésre törekszünk minden olyan ka­pitalista állammal, amely szintén kész erre, és tudomá­sul veszi, hogy mi sohasem fogjuk elárulni elveinket és barátainkat. El kell fogadniuk a Magyar Népköztársaságot úgy, ahogy van, tudomásul kell venniök. hogy hazánk az épülő szocializmuE országa, s hogy néoünk saiát rendje sze­rint él és fog élni a lövőben is. Ha így építik velünk a kapcsolatokat, akkor tartós és szolid Dartnerre tesznek szert. Ugv véljük, nekik is előnyö­sebb. ha világosan tud iák, hová sorolják a Magyar Nép- köztársaságot. így ugyan nem érik őket kellemes meglepe­tések. de kellemetlen csaló­dások sem. S arra a tényre, hogy a Magyar Népköztársaság szocialista országként él és működik, tartósan és nyugod­tan építhetnek. — Nemzetközi tevékenysé­günk legfőbb jellemzője, hogy állhatatosan dolgozunk a ma­gyar—szovjet barátság és együttműködés állandó erősí - téséért, a Varsói Szerződés- szervezetének, a világbéke legfőbb biztosítékának politi­kai és katonai szilárdításá­ért, a KGST keretében meg­valósuló szocialista gazdasági együttműködés bővítéséért és elmélyítéséért, a szocialista gazdasági integráció fejleszté­séért. Kitartóan munkálko­dunk valamennyi szocialista ország egységének, együttmű­ködésének erősítésén. Pártunk, mint a nemzetközi kommunis­ta mozgalom osztaga, szünte­lenül dolgozik a mozgalom egységéért, y — A Szovjetunióhoz fűződ» viszonyunk meghatározója ha­zánk felszabadítása. Az, hogy mi — »mint ezt a X. kong­resszusunk is megállapította — a szocialista társadalom teljes felépítésén dolgozunk, s hogy most. itt, ezen a gyű­lésen is szocialista eredmé­nyeinkről és reményeinkről beszélhetünk, elválaszthatat­lan a Szovjetunió felszaba­dító szerepétől. Nehéz volna megmondani, közülünk ki és mikor látta volna meg a sza­badság napját, ha a szovjet nép, a Szovjetunió Vörös Had­serege nem ontotta volna vé­rét a mi népünk szabadságá­ért. S az azóta eltelt 26 év alatt is a nemzetközi élet po­rondján, a gazdasági építő­munkában, a tudományban, a kultúrában és az élet minden más területén élveztük és él­vezzük ma is a Szovjetunió testvéri támogatását és oda­adó segítségét. Mindezért a segítségért mi köszönetét mon­dunk. Hozzáteszem azonban, hogy ez barátságunknak csu­pán kiindulópontja, alapele­me. A Szovjetunió Kommu­nista Pártját és a Magyar Szocialista Munkáspártot, a Szovjetuniót és a Magyar Népköztársaságot, a szov­jet és a magyar népet az eszmék, a célok, az érde­kek azonossága köti .ösz- sze — s ez a legfontosabb. — A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának most befejező­dött XXIV. kongresszusa nagy, történelmi jelentőségű ese­mény volt — mondotta Kádár János, majd hangsúlyozta: — Pártunk, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága mély meggyőződés­sel jelentheti ki, teljes mértékben egyet­értünk a Szovjetunió Kom­munista Pártjának politi­kájával. Ha összevetjük pártunk X. kongresszusának legfontosabb alapelveit az SZKP XXIV. kongresszusának alapelveivel, nyilvánvaló, hogy mi a Szov­jetunióval egy úton járunk és a Szovjetunió politikáját, az SZKP politikáját teljes egyet­értéssel és mély meggyőződés­sel támogatjuk Ez az igazság egyik legnagyobb erőforrá­sunk. Az SZKP XXIV. kong­resszusa és az MSZMP X. kongresszusa által meghirde­tett politika alapvető azonos­sága alapján teljes felelősség­gel kijelenthetjük, hogy nemzetközi síkon az SZKP- val, a Szovjetunióval együtt fogunk harcolni nemes tö­rekvéseinkért. — Ha összevetjük idehaza végzett munkánkat a nemzet­közi életben kifejtett tevé­kenységünkkel, megállapíthat­juk, hogy mind bel-, mind kül­politikai tevékenységünk, mun­kánk, harcunk eredményes volt — mondotta a továbbiak­ban Kádár János. (Kádár János elvtárs beszé­dének befejező részét lapunk holnapi számában közöljük.) Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Foek Jenő minisz­terelnök a Kada utcai óvodában. (Képtavírónkon érkezett.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom