Tolna Megyei Népújság, 1971. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-20 / 92. szám

A divathoz is lehet tervezni Kérdezzen, válaszolunk! A Sárköz népművészeiének ápolására, a hagyományok felújítására, a sárközi szőtte­sek, hímzések stb. készítésére alakult 1952-ben a népművé­szeti és háziipari szövetkezet A szövetkezet életéről, és ne­gyedik ötéves tervéről ueszél- gettünk Gróh József elnökkel. — A szövetkezetei harminc- hatan alapították és az első évben 286 ezer forint értékű árut termeltek. Tizennyolc év áll mögöttünk; voltak sikere­ink, de kudarcok is. A szö­vetkezet most is helyén van, hivatását betölti — mint a korábbi években. Termelési programunkat mindig meg­valósítottuk. Rajtunk kívül álló okok azonban gyakorta úgy akadályozták a folyama­tos munkát, hogy sietve kel­lett átcsoportosítani, új, jobb megoldásokat keresni. — A divatvilág befolyása óriási a szokásokra, az öl­tözködésre, a lakáskultúrá­ra. Hogyan lehet ilyen spe­ciális szövetkezetben közép­távú tervet készíteni? — 1968. január elsejéig ne­künk is kötelező, központtól kapott tervszámaink voltak. Merev gazdálkodás jellemezte szövetkezetünket. Most már gazdaságosan lehet dolgozni, de tervszerűen alig-alig, sok nehézség leküzdésével. Csak nagy vonalakban megadott és rögzített számok alapján tu­dunk dolgozni. Például tavaly tízmillió forint volt az áru- értékesítésünk, idén tizenöt­milliót tervezünk, az ötéves terv végére a tizenkilenc- milllós áruértékesítést szeret­nénk elérni. Az áru össze­tételét partnereinkkel kötött szerződések határozzák meg. — Van arra lehetőség, hogy a népművészeti tár­gyak keresletét kielégítsék? ügy tűnik egyre kevesebb ember foglalkozik népművé­szeti tárgyak készítésével. — Ez valóban megfigyel­hető. Tizenkilenc községben élnek dolgozóink, bedolgozó­ink. De vannak még tartalé­kok. A falvakban élő asszo­nyok számára a bedolgozás megszűnik áprilistól novem­berig, a mezőn, a termelő­szövetkezeti, meg a háztáji gazdaságban dolgoznak, ezért kell tervet készíteni. A mi terveinket ehhez a falusi rendszer-szokáshoz kell igazí­tani. Vagy az új módszereket keresni. Legutóbb például Má­za községben találtunk „szűz*' területre. Itt az asszonyoknak nincs szoros kapcsolatuk a mezőgazdasággal, bányász- feleségek, de keresni, dolgoz­ni akarnak. Tárgyalunk arról, hogy ilyen „munkásíeleséges” községekben minél több asz- szonynak adhassunk hasznos, jó fizetéssel járó elfoglaltsá­got. Mázán több mint ötven asszony nekünk dolgozik már. S ez azért jelentős, mert egész évben nekünk dolgoz­nak. Tehát az ő munkájukat tervezhetjük. A bedolgozói rendszer szélesítése szerepel további programunkban. Úgy gondoljuk, hogy vannak még olyan községek, ahol jó néhány tucat asszony vállalkozna szövésre, ugyanakkor van megfelelő helyiség <s: el­hagyott Iskola, kisüzem stb. — A divat eléggé váltó- só. Másfél éve a ovi ruhá­kat egyre másra dissitlk népművészeti motívumok­kal. — Az ilyen divatváltozás állít bennünket nagy gond elé: gyorsan kellene sok árut az üzletekbe juttatni. A be­dolgozókat akkor tudjuk csak ilyen „rohamra” küldeni, ha nincs a mezőgazdaságban munka. — A bedoigozórendszert, mint fő bázist említi elnök elvtárs. Tehát az ötéves tervben is erre szándékos­nak építeni? — Igen is, meg nem is. Ugyanis az ipari jellegű ter­melést á mostani tizenötről húsz százalékra növeljük. A növekedés főleg az „új pro­fil” eredménye lesi Talán furcsán hangzik, de mi nép- művészeti áruval foglalkozók is végzünk piackutatást. En­nek nyomán van néhány ér­dekes és értékesnek várható tervünk. Mindről még nem lehet beszélni. Csak egyet a sok közül: a modern lakások többsége rideg-hideg. Az em­Pesten főbérlei — Konyhádon Matematika—fizika szakos ta­nár. Az állást — melyet la­kással együtt hirdettek meg a bonyhádi gimnáziumban — az elmúlt tanítási évben foglalta el. Néhány hónapig a fiatal­ember elégedetten végezte munkáját, majd kivetkeztek a De kicsi az egyszoba-kom- fortos lakás, ... de kevés az 1800 forintos alapfizetés, ... de a másik, meg a harmadik kol­léga mivel érdemli meg az l'JdO-et. Ilyen „tarthatatlan’* körülmények közölt egy buda­pesti — főbérleti lakással ren­delkező — fiatal nem tenget­heti tovább életét. 1970. augusz­tus 26-án beadta felmondását. Az indokok közül csupán né­hány „nyomósabbat” sorolunk: Nem kettő csupán egy szoba van, hiába ér el jó eredmé­nyeket, rendkívüli előléptetést nem kap, „pedig X kollégám­nál szakmai téren több klas­szissal jobb vagyok” mint ír­I a. s még bizonyítani is pró­bálgatja. Nem sajnálva időt, fáradságot több évi matemati­ka átlagot számolt, matemati­ka-fizika szakos kollégáinál. iS mindezt rövid egy esztendő alatt „átlátta**). Természetesen ezek az indo­kok a megyei művelődési osz­tályt nem késztették arra, hogy marasztalják. „Mert ilyen ma- gatartású pedagógustól er­kölcsiekben mit is kaphatnak a diákok?” — szól Molnár Jó­zsef, a megyei művelődési ősz­szolgálati lakás tály személyzetise. No, de nem is az a probléma, hogy Gyene András itthagyta Tolna me­gyét, s visszament a fővárosba. Igaz, hogy véglegesen az új tanítási év kezdetekor határo­zott, tehát némi problémát jelentett az állás betöltése. De a gimnázium mégsem maradt szaktanár nélkül. Egy ötödéves ösztöndíjas egyetemi hallgató jött le Bonyhádra. Feleségével. Sajnos a fiatal házaspárnak la­kást biztosítani nem tudnak, mert a gimnáziumban lévő pedagógus szolgálati lakást an­nak idején Gyene Andrásnak utalták ki. O ugyan Pesten la­kik főbérletében, de néhány bútorának „kell** a szolgálati lakás. Hiába ajánlott fel helyi­séget a gimnázium a bútor tárolására, hiába biztosítana' helyet a bútoroknak a buda­pesti Vili. kerületi tanács épí­tési osztálva — Gyene András nem költözik. Valón mi köti még ezek után la Bony hódhoz? Az egészben az a legszomo­rúbb. hogy a törvénv is őt vé­di. Vagyis erőszakkal nem le­het kitenni a lakásból. S ilyen határesettel sajnos egyetlen pa­ragrafus egyetlen bekezdése sem foglalkozik! Végül csupán egyetlen kér­dés: az ilyen erkölcsi normá­val rendelkező ember csak a kollégái ellen vét — vagy a pedagógusetika és a társada­lom ellen is? Az új lakásrendeletek értelmezéséről berek keresik a feloldás kü­lönféle lehetőségeit. Szőnye­gek, szőttesek sok-sok meleg­séget, meghittséget tutinak a lakásokba varázsolni. De a bútorok is... — Sárközi bútorgyár van kialakulóban? — Szó sincs erről. Mi csak azt szeretnénk, ha néhány tucat jó nevű iparossal pol­cok, ülőkék, tékák stb. gyár- tilsát tudnánk megkezdeni. Figyeltük a piacot — külföl­dön főleg — most ennek a divatja jön. Hozzánk két éven belül ér, és akkor r.iár tu­dunk a vásárlónak adni sár­közi mintás padokat, téká­kat, polcokat. Az Ilyen nép- művészeti — háziipari tár­gyakkal díszített lakás már valóban szép, kellemes, jó hangulatot áraszt — A külföldi tapasztala­tot említi elnök elvtárs. Rendszeresen figyelik, mi iránt érdeklődik a turista, mii akar vásárolni» — Argus szemekkel figyel­jük. Szinte mindennapi ol­vasmány az idegenforgalom­ról szóló hír, tudósítás, terv, elképzelés. Bennünket a di­vat késztet tervmódosításra, tervkészítésre. A középtávú tervünk, a mi ötéves tervünk is ennek szellemében készült. Négymillió forint értékű ter­melésfelfutás az öt év alatt jelentős. A sárközi bútor- téma, a szövés ipari jellegé­nek bővítése és még nem publikálható terveink biztos jövőt ígérnek öt évre. Es to­vábbra is. Az emberek sze­retik a szépet. A mi áruink —- dicsekvés nélkül mondom —• megállják a versenyt, nem­csak azért, mert sárközi min­tásak, hanem mert kiváló mi­nőségűek. A vevőnek nem le­het bóvlit adni — lehet, de arra az árura nem szabad ráírni: Készítette a Sárközi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet — Pj _ Együtt lakunk szüleimmel egy hivatalosan egyszoba-fél- komfortos lakásban. Mi idő­közben különféle átépítéssel egy kiseibb, köves, de szobá­nak használt helyiséget kiala­kítottunk. Lakásigényem öt éve, hogy jogosultnak ítélte a tanács. Úgy hírlik, szanálják az épületet, amelyben lakunk. Ebben az esőben mire számít­hatunk? Véglegesen megold­ják a helyzetünket? Tehát a szüleim és az én családom is külön kap lakást. Vagy ismét csak közös lakást utalnak ki részünkre? A szanálandó lakásban la­kok részére az illetékes szerv, vagy lakásügyi hatóság csere­lakást biztosít. Ehhez szüksé­ges, hogy az illető cserelakásra jogosult legyen. Ha a kisajátított, vagy szanált lakás nem elégíti ki a lakás­ban lévő bérlő (használó) jo­gos lakásigényét, a bérlő (hasz­náló) csak azonos szobaszámú lakásra, ha pedig a szanálan­dó lakás a jogos lakásmérté­Tolna megye képviselői is részt vettek a Magyar Termé­szetbarát Szövetség által a Leányfalu fölötti Vóröskő- sziklánál megrendezett ha­gyományos felszabadulási emlékünnepségen és emlék­túrán. A Tolna megvei Ter­mészetbarát Szakszövetség képviseletében Dömösi József elnök és Eberling István fő­titkár, valamint a Szekszárdi Építők SK turistaszakosztálya és a bonyhádi Közgazdasági Technikum most megalakult természetjáró szakosztályának 15 tagja Kőhalmi Gyula ta­nár vezetésével jelent meg a hegytetőn emelt szovjet hősi emlékműnél, ahol Ma- gyarszéky Béla, a Budapesti Természetbarát Szövetség fő­ket meghaladta, csak a jogos lakásigénynek megfelelő szoba­számú lakásra tarthat igényt. A kérdésre vonatkozóan te­hát az a válasz, hogy a szaná­láskor a jelenlegi lakásban la­kók részére azonos szobaszámú cserelakást biztosítanak. Ez nem jelenti, hogy a bent lévő lakásigényt is kielégítik egy­úttal. A lakásigénylés to­vábbra is fennállhat. Előfordulhat az az eset is, hogy a szanálás előtt kielégí­tik a jogos lakásigényt — fi­gyelembe véve anyagi, szociá­lis és egyéb helyzetét —, így a szanálandó lakásban vissza­maradó szülők részére majd a szanálás előtt fognak biztosí­tani cserelakást. Fenn áll az a lehetőség is, hogy a biztosított cserelakást — az egész családot figye­lembe véve — elcseréljék egy, az önök számára megfelelőbb lakásért. Ebben az esetben le­hetséges, hogy lakás-haszná­latbavételi díjkülönbözetet kril fizetaviök. titkára nyitotta meg az or­szág természetjáró egyesüle­teit képviselő, csaknem 15 ezer természetbarát tlőtt az emlékünnepséget, majd Tausz János, az IBUSZ vezérigazga­tója mondott beszédet. Tolna megyei természetjáróink ko­szorúját Gazsó Ilona, a Szek­szárdi Építők szakosztályának tagja helyezte el az emlék­mű talapzatán. Az országos ünnepség foly­tatásaként, a Tolna megyei Természetbarát Szakszövetség május 9-én, vasárnap rende­zi meg a megye turistáinak felszabadulási emléktúráját Simontomyán, s koszorúzási emlékünnepségét a szovjet hősök ottani temetőjében. (-só) Tolna megyeiek az országos felszabadulási emléktúrán A költészet napja Szehszárdon Megidézte József Attilát József Attila Szekszárdon járt. A verseiben élő, ■virágokkal jött, s hozta magával a Mamát. Itt foly­tatta hátborzonga­tó párbeszédét a szegény emberrel, perelt a nyomorú­sággal, viaskodott a nincstelenekért Pirulása dacos vol a megaláztatáso’ miatt, mélyre lát szemeit iszony égé te kora szennyéár Itt kínozták be tegsége lázálma: Itt vágyott szere­tette, itt kiáltott gyógyírért szenve­déseire. Tolmácso­lásában megeleve­nedett a Sátán, s leküzdésére felso­rakoztatta mindazt ami a Szépség. József Attila Szekszárdon járt. Berek Katalin, kétszeres Jászai- díjas, a Magyar Népköztársaság ér­demes művésze ka­lauzolta ide, a Babits Mihály megyei művelődési központ kistermébe, a megyei könyv­tár, az SZMT könyvtára és a művelődési ház meghívására. És József Attila — akinek szü­letése napján ünepeljük a köl­tészetet •— eljött a szavak, a verssorok, a költemények va­rázslatos gondolathálmazában, áhítatot ébresztve költészete iránt és a Költészet iránt. So­raiban zene csendül. Ezt a zenét hívta életre a mérnök Halmos Béla. A megzenésített költeményekben a dallam han­gulatot ad. A gitár és a citera — Halmos Béla és Sebő Fe­renc megszólaltatásában — ősi népénekek varázsát éleszti, a szellő lágyságát idézi, s az indulatok csapongó viharát re­píti a magasba. A kísérő- akkordok felett pedig kristály- .'.sztán cseng a dallam, hozzá­múlva a mondandóhoz, haj- íkony szépségében, határozott vallomásaiban, a költői meg- yila tokozást helyezve előtérbe. Berek Kati a költőben élt. lem szavalt, nem adott elő és nem mondott verset. Megidéz­te József Attiláit. Oda állította a közönség elé. A két ember­ből egy lett. A gyermeki ih- letettség, az ifjúi tisztaság, a közéleti indulat, a szeretet- sóvárgás, József Attiláé volt, a kínt József Attila szenvedte végig, s Berek Kati könnye Jó­zsef Attila szeméből csordult. Minden olyan természetes egy­szerűségben és közelségben, amelyet csak költő és tolrná- ctolója teljes azonosulásával le­nét elérni. A közel kétórás, gazdag szépségű programban ritka ajándékul hangzott el a költő életéről és életművéről teljes képet adó vallomás, a Napló. Méltóbban, nem ünnepelhet­te volna Szekiíárd a költészet napját. MÉBX ÉVA

Next

/
Oldalképek
Tartalom