Tolna Megyei Népújság, 1971. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-18 / 91. szám

KÉTY Jl forgalmas út mentén . möbb-'.mint 30 menetrend-; vtjusz érkezik a faluba, fevUgyánannyi' indul 'tovább. Éz'eíimagában is sejteti, hogy • Kéty bem tartozhat az elzárt «faivSk- -közé. Nem is az. A forgalmas Szekszáfd—siófoki ütyöijál szeli ketté, s ez azt .jeiéhlí,’. hogy itt egymást érik . a ü-gépjárművek. A sok busz­járatot,'természetesen nem a kétyiek tiszteletére rendszere­sítették’, mert hiszen itt a reális igény jóval kevesebb ennél.' Csak éppen erre ve­zet az útja a Pécs—veszprémi busznak is, a Szekszmd— felsőnyéki busznak is, a Szek- szárd—értényi busznak is, éppúgy, mint a többi járat­nak, s ha már erre megy, meg kell állnia az itteni megállónál is. így aztán a kétviek jobban válogathatnak a járatokban, mint sok na­gyobb település lakói. Nyári időben valóságos nemzetközi autókaravánok száguldoznak keresztül a fálun. A nemzet­közi forgalmat az adja, hogy ez az útvonal egyben a Bal­kán és a1 Balaton közti for­galom egyik legfontosabb le­bonyolítója. Az, hogy ilyen jelentős út­vonal kanyarog Kéty ház­sorai közt, nincs különösebb .jótékony hatással e falura. Az- utazási lehetőségekben — lévén sok buszjárat — dús- 'kálködhat az itteni lakosság, cde ez sem hat kedvező Ián-, cblatként a falu arculatára. ‘ Talán még annyira sem ra­gaszkodik az itteni lakosság a falújához, mint sok más községben: erőteljesen csök­ken ' a lélekszám. A kislétszá- mú őslakosság — a svábok •*— még többé-kevésbé stabil, de a telepesek inkább kevés­bé..-. Hadd tegyem hozzá, hogy végeredményben közel esik ide a város, a megye­székhely Szekszárd is. Egy kétyi ember gyorsabban el­juthat a..városi, a szekszárdi munkahelyére, mint sok bu­dapestilakos az ugyancsak bu­dapesti munkahelyére. Sőt, némelyik szekszárdi, de kül­telken élő ember nincs elő­nyösebb helyzetben a munka­helyének megközelítése szem­pontjából, mint az a kétyi, áki ugyancsak Szekszárdra jár naponta dolgozni. Ha a köz­lekedésnek ez a mindennapi megélhetéshez, élethez oly szervesen kapcsolódó ága eny- nyire' nincs fellendítő hatás­sal' a falú életére, Könnyű el­képzelni, hogy a falun át­haladó sok ezer külföldi autó még ennyire sincs. Miért is lenne. Az autósok körülbelül égy perc alatt átsuhannak a falun, s annak még a nevét sem jegyzik meg. Mint aho­gyan manapság már a kétyiek sem fordulnak meg egy-egy külföldi rendszámú kocsi után. Még annyi kapcsolat sincs az átmenő forgalom és a falu közt, hogy legalább egy jó­hírű csárda némelyiket meg­állásra, pihenőre, ebédre in­vitálná.; Mert nincs ilyen csárda. Azokat a nagyobb, ne­vezetesebb helyekre építik. Kéty esete inkább arra pél­da, hogy a nagy forgalmú út falu-perspektíva szempontból nem minden. Önmagában et­től nem lesz életképes, virág­zó egy község. A falvak több­ségének sorvadása nem ma­gyar, hanem világjelenség: a lakosság zöme a városokba és a nagyobb községekbe össz­pontosul. Érdemes megemlíteni, hogy amióta korszerűsítették ezt az utat, s amióta nagy nemzet­közi forgalmat bonyolít le, éppen azóta csökkent igen jelentős mértékben a falu lélekszáma. 1060-ban még B99 főt találtak a népszámlálók Kétyen, a múlt év elején pe­dig már csak 847-et, s éppen ez idő alatt javultak a leg­szembetűnőbben a közlekedé­si viszonyok. Az utóbbi évtized lélek- számcsökkenésével párhu­zamban más érdekes jelen­ségeket is megfigyelhetünk. A felszabadulást követő ki- és betelepítés óta több mint egy évtizeden keresztül egyetlen család sem épített úi házat Kétyen. Pedig a lélekszám állandóan ezer körül volt, tehát a maihoz képest sok. A hatvanas évek elejével kez­dett kibontakozni a nagyobb ütemű magánépítkezés, és vet­te kezdetét az erőteljesebb lélekszámcsökkenés. Tavaly 13 új lakóház épült. Minden év­ben ugyan nem gyarapodott, illetve gyarapszik ennyivel a falu, de öttel-hattal minden­képpen. Jelenleg is több épí­tési engedély van folyamat­ban. Nem lenne kerek a kép, ha kihagynánk a lakosság pénz­ügyi helyzetét. Ezt persze pontosan nem lehet ismerni, mert senki sem adja oda a szomszédjának az erszényét, hogy tessék, számold meg, mennyi van benne. Egy azon­ban bizonyos: a kétyiek ta- karékbe+ét;e meghaladja a 6 millió forintot. Ennek a zö­me ugyancsak a múlt évtized­ben gyűlt össze, tehát azóta, amióta számottevően csökken a lakosság. — Mi miatt mennek el in­nen az emberek? — kérdez­tem. — Másutt az itteninél is jobb körülménveket találnak. Az idősebbek jobbára marad­nak. Ök azt szokták meg, ami itt van, és ahhoz ra­gaszkodnak. De a fiatalja előbb felül a buszra... És ha valahol könyebb megélhetést, jobb életet találnak, vagy legalábbis úgy gondolják, hogy az jobb, akkor ott rreeteleo- szenek és csak vendégségbe járnak vissza. (Tomoai Béla tanácselnök­kel és Sárkánv Titusz tanács- titkárral folytatott beszélge­tés alapján.) Hegedűs Gyula születésének századik évfordulója alkalmá­ból emléktáblát helyezlek el Kétyen abban az utcában, amelyben e kiemelkedő színész­egyéniség született, s az ut­cát is róla nevezték el. Emlé­két nemcsak Kétyen őrzik, ha­Irénnel együtt ő valósította meg Ditrói Mór elképzeléseit és vált a természetes színját­szás úttörőjévé. Pergő, termé­szetes deklamáció, ■ közvetlen játék és kötetl'en mozgás — mindez forradalmi újítás volt annak idején, a századfordulón nem tágabb körökben is. Ta­valy például Hegedűs Gyula színjátszó napokat rendeztek. A programfüzet bevezetőjét Lenkei Lajos, a Vígszínház I igazgatója, Hegedűs Gyula em- I lékének szentelte. Egyebek közt a következőket írta róla: „Alakja lassanként a legen- ! dák homályába vész... Arc­vonásait néhány elmosódott fénykép és a Vígszínház elő­csarnokában felállított mell- ! szobra őrzi csupán... A mo­dern magyar színjátszás egyik megteremtője volt. Varsányi A r * ' • J "1 ?? A „regi szép idők Kéty a törökdúlás utáni új­ratelepítéstől egészen a felsza­badulásig német nemzetiség lakta település volt. A falu evangélikus lelkószi hivatalá­ban is német nyelven jegyez­ték fel a falu életével kapcso­latos fontosabb egyházi és vi­lági eseményeket. A falu je­lenlegi evangélikus lelkészével, Andorka Sándorral bogozgat- juk az egykori feljegyzéseket. A feljegyzőkről mindenekelőtt az állapítható meg, hogy na­gyobb részük rendkívül szé­pen tudott írni, de az olvas­hatóságra már kevesebbet adott. Amíg legtöbb község múlt­jára az jellemző, hogy a múlt században még gyér lakosú volt, s a XX. századra érte el mai nagyságát, Kéty esetében fordított a helyzet. 1832-ben 960, 1833-ban 1033, 1834-ben 979, 1835-ben 959, 1836-ban 966, 1837-ben 960, 1838-ban 952, 1839-ben 957, 1840-ben 981, 1841-ben 990, 1842-ben 998, 1843-ban 1002, 1847-ben 1036, 1848-ban 1057, 1864-ben 1080, 1867-ben 1070, 1869-ben 1096, 1877-ben 1091 lakosa volt Kétynek a korabeli evangéli­kus lelkészek feljegyzése sze­rint. Minden egyes feljegyzés szerint több, mint jelenleg. Kéty akkoriban ezzel a lélek- számmal a megye legnagyobb települései közé számított, most viszont a kisebbek közé. A falu' közerkölcséről az egyik lelkész a következőket jegyezte fel: „A lányok di­vatra sokat költenek, drága ruhákat viselnek. A fiatalab­bak az idősebbek megbántásá ból, megsértéséből nem csinál­nak problémát. Egyik ember a másik tulajdonát nem tart­ja tiszteletben. A legények csapatostól járnak a lányok­hoz, a lányos házakhoz. A te­herbe eső leány ritka.” Az 1848-as évszámnál ez ol­vasható: „Április 14-én meg­szűnt a robot és a kilenced az Országgyűlés által.” A feljegyzések általános jel­lemzője, hogy azokra az ele­mi veszélyekre, csapásokra utalnak, amelyek meghatároz­ták a lakosság mindennapi életét. Az ember nagyon ki volt szolgáltatva a természet szeszélyeinek, a többnyire megfékezhetetlen tűzvésznek, pusztító betegségnek, így az­tán bőven kijutott a szenve­désből. 1827-ben leégett 96 ház. A tűz martaléka lett az egész Alsó utca. Az 1832-es feljegyzés arról szól, hogy az 1827-es tűzvést óta alig múlt el év nagyobb elemi csapás nélkül. 1833- ban ismét tűzvész pusztította a lakosság verej- tékes munkájával összekuvor- gatott értékeit: leégett 14 ház. 1830—31-ben pestisjárvány tizedelte a lakosságot, 1834- ben egész nyáron és ősszel nem esett egy csepp eső sem, és az aszály tönkre­tette a terpiést. 1835- ben végre bő termést adó esztendőt jegyezhetett -fel a .krónikás, de 1836-ban mar ismét aszályról kénytelen ír­ni. Szóval azok a sokat emle­getett „régi szép idők” nem is voltak mindig olyan szé­pek ... — az akadémikus, deklamáló színjátszással szemben. Ennek a stílusnak olyan mestere lett, hogy máig is alig akad néhány művész, aki igazán nyomdokai­ba lépne. De hatása megter­mékenyítette az egész magyar színjátszást és mi büszkén vállaljuk magunkat mindazon eredmények örökösének, ame­lyeket három évtized során társaival — a Vígszínház ak­kori társulatával — ő alakí­tott ki”. A Magyar Életrajzi Lexikon több mint fél hasábon mél­tatja életművét: „Hegedűs Gyula (Kéty, 1870. febr. 3. — Bp. 1931, szept. 21) színésze 1889-ben lépett színpadra Ke- reszíély Jánosné vándor dal- társulatánál. Tolnaapátiban. Még ugyanebben az évben Paulay Ede felvette a színi­tanodába, mestere Újházi Ede volt. 1891-ben vidékre szerző­dött (Szolnok, Pápa, Debre­cen, Pozsony, Fehérvár, Zom- bor. Baja), 1894-ben a Ditrói Mór vezette kolozsvári színház tagja lett és ugyancsak Ditrói 189g-ban a megnyíló Vígszín­házhoz szerződtette. Rövid megszakításokkal itt működött, haláláig. 1914—15-ben a Ma­gyar Színház állandó vendége, 1915—16-ban a Nemzeti Szín­ház tagjaként játszott. 1906- ban a színiakadémia, 1907-ben a zeneakadémia opera-tansza­kának tanára, 1917-ben a budapesti színészszövetség el­nöke lett. 1929-től a Magyar Színház tagja volt. A natura­lista színjátszás kiváló kép­viselője, a Vígszínház első együttesének fő erőssége. Leg­többet könnyű francia vígjáté­kokban játszott, s ezekben fej­lesztette ki egyéni stílusát, melynek lényege az egyszerű és életszerű beszéd, a könnyed dialógus, az elegáns és termé­szetes mozgás volt. Legjobb alakításait a kortárs magyar írók, küiönösen Molnár Ferenc darabjaiban nyújtotta”. U ■, ó — V U , '‘L A ' ... - .. ..AU. , .„ ..c'.*....»»...!, . ... :•> . ■f<-.;sí®sss NC Foto: GottvalcL Hegedűs Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom