Tolna Megyei Népújság, 1971. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-14 / 87. szám
Az értelmiség és a vidék i tények mérlegelése Elsősorban a „kötődés”, az t,idetai*tozás” oldaláról és ezzel egviitt az elszürkiilés, a beszűkülés valóságos, vagy vélt veszélyeiről lenne jó megközelíteni a megyében dolgozó értelmiség általam áttekinthető jelenét. Egyáltalán kap-e, kaphat-e munkájához alkotó ösztönzést hazánk legkisebb megyéjének levegőjétől áz itt élő értelmiség, s ha igen,» i j- gyan, ha nem, miért nem? Budapesten a közelmúltban politikusokkal, közéleti emberekkel arról beszélgettünk, igény belső tartás kérdése csupán, hogy a fővárostól 200 kilométerre élő, valamely kis községben dolgozó mérnök, orvos, tanár vidékinek számít-e, vagy sem. A tévé, a fejlett hírközlés, a technika korszakában a tájékozódás, az önművelés, a továbbképzés lehetőségei és adottságai szinte korlátlanok, s éppen ezekből következik: lehet valaki Budapesten is „vidéki” es ugyanakkor lehet bárki Nagykónyi- ban. Hőgvészen, Dombóváron, Németkéren is széles látókörű, művelt, a haza, a nép sorsát tág horizontban látó ember. A vidéken élésnek tehát nem velejárója az elszürkülés, a szellemi beszűkülés. Illetőleg embere válogatja még itt Tolnában is. Azért mondom, hogy még itt. Tolnában is, ' mert megyénk határán túl gyakran a nagy evések, a nagy • ivésok áldott földjeként emlegetik Tolnát és Szekszárdot, égy mintha itt más nem is létezne.' Az értelmiségi állapot, ha csakugyan állapot és nerft álarc, nem tűr szellemi kihagyásokat és nem viseli el a „kí- Vülállóságot”, összességében azt, amit a dombóvári, járási pártbizottságon az egyik pártmunkás találóan „nyúltenyész- tő” szemléletnek nevez. Az értelmiségi állapot egy következetes és állandó belső égés, igény és érdeklődés., Jó érzés mindezt közelről nézni, -látni, felismerni. Szárú tálán szór megfordulok a megye községeiben értelmiségi családoknál. Mindenütt szemembe tűnik a sok könyv, a folyóiratok, a szaklápok tömege, és nz utóbbi időben azt is tapasztalom, hogy megnőtt az érdeklődés a szakmai, a politikai' továbbképzés iránt. A Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemén évek óta sokan tanulnak, vagy már befejezték tanulmányaikat és esetleg szakosítóra járnak, összességében nem a beszűkülés, hanem az igényesség, az érdeklődés jellemzi a’ megye értelmiségét, még akkor is, ha létezik a szellemi restség és a semmire nem való tunyaság állapota is. Nemre" arról vitatkoztunk,, hol nagyobb a betokosodás veszélye. Szekszárdon, vagy Pécsen. Pécsett ugyanakkora ez a veszély, mint Szekszárdon, még akikor is, ha Pécsnek más a szellemisége, ha szabad ezt a kifejezést használni, európaibb a levegője. Ebben az esetben is embere válogatja. Hiszen nem attól tokosodik be a tanár, a gyógyszerész, a jogász, mert a nyúl, a házikert a hobbija, kizárólag attól, ha nem érdekli semmi, ha könyvet, újságot soha nem vesz a kezébe, ha csak forintban terebélyesedő, növekvő háztáji szőlőjének négyszögöleiben, autójában képes gondolkodni, s fölényes gőggel* járja a maga kisszerű útját, lenézve a szellemi élvezetek birtoklóit, igénylőit. Ilyen magatartásforma mindenütt elképzelhető, de ennek fordítottja is, legyen az néhány száz lelket számláló kis község, vagy százezre« lélekszámú város. • - Ide kívánkozik még valami. Mély meggyőződésem, hogy napjainkban a betokosodás nem törvényszerű úgy, miként volt harminc, negyven, vagy ötven esztendővel ezélőtt — vidéken. I,epést tarthatunk világgal, bbnne élhetünk a. szellemi élet sodrában, szinte órák leforgása alatt tudomást szerezhetünk az új felfedezésekről, az emberiség nagy vállalkozásairól, sikereiről, kudarcairól. Nem szükségszerű tehát elvídékiesedni, betoko- sodni. A vidékiesség riasztó ós visszataszító. Ahol egy kisebb értelmiségi kollektívában a nyúltenyésztő szemlélet az uralkodó szemlélet, ott a többre érdemes, az önmagával szemben igényes emberek nyomasztó egyedüllétre, társtalan- ságra hivatkoznak, sóvárogva emlegetik Pécs, Budapest szellemi légkörét és a maguk munkahelyét igazságtalanul az egész megyére általánosítják. Ebből következik: a kötődést, az idetartozást, az alkotás élményét a megyén belül mindig a munkahely biztosítja, vagy nem biztosítja. Olykor, egy-egv nagytudású ember keserű szájízzel a munkahelyi mellőzések és sérelmek miatt nemcsak a munkahelyét hagyja ott, hanem a ftiegyét is. A másik oldalon meg azok %. szellemi emberek, akiket a munkahely értékel, elismeí, ösztönöz, a megyét tekintik kiteljesedésük színterének, gyökeret eresztenek, végérvényesen letelepszenek, lelkes patriótákká válnak. Ezen -a közegen sok-sok nagytudású, „más tájakról” érkezett orvos, bíró, Jogász,, mezőgazdász, építész, tervező vált ízig-vérig Tolha megyei patriótává. így a megyei levéltár vezetője,, a MEZŐGÉP ,Vállalat igazgatója, a Bonyhádi Cipőgyár, a, Tolna megyei Tervező Vállalat, az Állami Építőipari Vállalat, a Mérleg — méreg A húsvéti ünnepek késő estéin voU okunk mérgelődni a tv Mérleg című dokumentumfilm műsorán. A Mérleg című kétrészes dokumentumfilmnek nevezett alkotás minden bizonnyal a tv-kriti- kusok mérlegébe kerül. Megmérettetik ez a film. Mert rászorul, hogy vallat óra fógják. Milyen céllal készült ez a film? — »tegyük fel az első kérdést. Azzal, hogy a mostani választások kapcsán „agitációs érvvé váljék’* a bajai iparos bökverse, melyet a Horthy-rendszerben a választások Idején írt, és a mostani tanácselnök mellett korteskedő versike teszi indokolttá? A filmből nem derül ki. A múltbéli nyomorúságos életünket akarja a kétrészes, nem kevés költséggel készített film t4*leplezni?” Ahhoz túlságosan keveset mond. Netán egy világcsavargó életéve! ismertet* meg bennünket a, mai fiatalság okulása érdekében? A világcsavargás nem erény, nem is érdemes. Pénz nélkül, enyhén s-cl a irlálékonyság- ffjü, megélni távol a hazától? ÉrKaland? Kalandvágyókat elégít ki a Mérleg I. és II. része? Nem. kalandfilm-dokumentációhoz éppenséggel szegény. A bárgyú történetek, mint az Afrikában élő vadászó angol Miss, akinék a melle ugye. .. Avagy az ivrendenta trikó? Meg az ezer frank a sztrájkoló vasasoknak?.. • Úgy tűnik a derék bajai Iparos jobb mérleg- készítő, mint kalandor. Kalandorokban hazánk nem szegény, hogy csak szűkebb hazánkból, Tolna megyéből hozzunk példákat: egy dunaföldvári hazánk fia alapította Etiópiában a tűzoltóságot. Avagy a paksi szélhámos, a Trebics.. w Az igen, az szélhámos volt, az világcsavargó volt.« De a bajai mester? ’ * Történetei soványak, erőszakoltak, mesterkéltek, ponyva ízűek és úgy érezzük, kicsit túlságosan jól sikerült az aktualizálása.. . Aktualizálása? Ugyan mihez? Kinek a programja, az elve a csavargás, a szélhámoskodás? r->* rí. megyei kórház, a bíróság, az ügyészség jó néhány magasan képzett, országosan is elismert és számontartott értelmiségi dolgozója. Nyugodtan leszögeznetjük: elsősorban a munkahelyi légkör határozza meg azt, hogy az értelmiségi munkakörben dolgozó ember a műszergyárban, a zománcgyárban, a ktsz- ekben, a termelőszövetkezetekben jól, vagy rosszul érzi-e magát Tolna megyében. Némelykor felteszem magamnak és másoluiak is a kérdést: vidéken dolgozni, kiváló eredményeket produkálni csakugyan egyet jelent a névtelenséggel? Vannak, akik esküvel vallják, hogy igen. Arra hivatkoznak a fővárosban kisebb-kevesebb képességgel is jobban lehet boldogulni, feltűnni, érvényesülni. Ebben végeredményben nagyon sok az igazság, főleg amiatt, mert közismert hazánk Budapest- centrikussága, amely sok esetben bénítóan hat a vidéken •élő és dolgozó szellemi emberek munkájára. Sokszor felteszem a másik kérdést is. Azt, ami talán még . az előbbinél is izgalmasabb. Azt, hogy a megye, ebben az esetben Tolna megye számon tartja-e, elismeri-e kellőképpen értelmiségét, ha úgy tetszik szellemi bázisát. Nyugtalanítóan sok a nemmel válaszolók, s elgondolkodtatóan kevés az igent mondók száma. Úgy érzem, van itt valamiféle álszerénység, valami nehezen megfogalmazható kisebbrendűségi komplexus. Más megyéknek mintha nagyobb gyakorlatuk lenne az egész ország számára felfedezni, az egész országban megismertetni, elismertetni kiválóságaikat Baranyában, Győrben, Somogybán az arra érdemes megyei értelmiségi kiválóságokra úgy tűnik jobban büszkék, mint a mieinkre. Nálunk sokszor előfordul, hogy a Szekszárdon, az Iregszemcsén, a Pakson, a Bonyhádón, a Tamásiban, a Pincehelyen élő és dolgozó orvos, közgazdász, tervező munkásságát Budapesten, ha csak szűk szakmai körben is, de jobban ismerik, elismerik, mint mi. Kár, nagy kár. A megbecsülés egyúttal önbecsülés, s letagadhatatlan, hogy hajtóerő, nagy hajtóerő mindkettő. Tolna megyében az elmúlt évtizedben mintegy 25 százalékkal nőtt az értelmiségiek száma. E növekedést azonban nem kíséri hasonló arányú érdeklődés a munkásságuk iránt. Tevékenységüket túlbecsülni épp oly káros, mint tevékenységüket-alábecsülni, lebecsülni. A harmadik ötéves tervben soha nem tapasztalt fejlődés jellemezte a tolnai tájat. És ebben nagy része van az itt élő értelmiségnek is. SZEKULITY PÉTER Következik: AZ ÉRTELMISÉG ÉS A TERMELÉS. Felveszünk RAKTÁRI SZAK- ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT. TITÁN Kereskedelmi Vállalat Szekszárd Keselyűs: út. (310) Népújság 1971. április 13. T izenkét hasáb a Népszabadság ' oldalain nem csekély terjedelem. Ha ugyanarról a témáról van szó, az átlagos újságolvasó többnyire szívesen átsiklik ekkora szöveg felett, esetleg még legyint is, mondván, hogy „betű tenger”. Fock Jenő múlt heti tatabányai választási beszéde bizonyára a kivételek közé tartozott. A minisztertanács elnöke a nagy munkásvárosban egész politikánk summá- zását adta, valóságos vezérfonalat, mely beszédének rendjében a nagy összefüggések felismerésére kevésbé hajlamosak számára is áttekinthetővé vált. Mindaz, amit a népgazdaságban — a gazdasági reform során — elérünk, a szocializmust építő ember boldogulását szolgálja. Ez a cél nem változott, esztendők óta következetesen küzdünk érte. Ennek érdekében akarjuk egyaránt fejleszteni az ipart és mező- gazdaságot, igyekszünk megszüntetni a beruházásoknál mutatkozó feszültségeket. Politikánk, így gazdaságpolitikánk is, elsősorban emberközpontú. Ez biztosítja, hogy a nemzeti jövedelem alapvetően a munkásosztály, a dolgozó nép érdekei szerint kerüljön felhasználásra. Fogyasztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. A következő - ötéves terv során a nemzeti jövedelem mintegy bő háromnegyed részét szánjuk erre. A z ember, így az újságolvasó állampolgár, azonban nemcsak ilyen arányokban gondolkodik, sőt ilyenekben gondolkodik kevésbé. Bőrén értzi viszont az élet ap- róbb-nagyobb terheit, visszá-. ságait.. A minisztertanács elnöke nem csinált ti tkot, abból,, hogy a nagy családokban az egy főre jutó jövedelem átlaga még alacsony. Terheiben az állam sok százmilliós nagyságrendű összegekkel igyekezett már idáig is enyhíteni, öt év alatt százezerrel emelkedett a családi pótlékban részesülő családok száma, a részükre évente kifizetett ősz- szeg pedig egymilliárd kétszázmillió forinttal. Egyetlen esztendő alatt ezerkétszáz millió forintot fizettek ki gyér» rriekgondozási segély címén, és habár egyelőre lehetőségeinkhez mérten szerény arányban, a nyugdíjak automatikus emelkedése is segít valamit a gondokon. A lakáshelyzet megjavítása érdekében hozott intézkedések pedig már közis- tek. -F ock Jenő beszédében^ érthető módon, a legnagyobb közfigyelmet az egyes rétegek, szakmák jö» védelmének emelésére vonatkozó bejelentés keltette. Száztízezer alsó- és középfokú tanintézetben dolgozó pedagógus bére emelkedik június 1-től húsz százalékkal, ugyanígy az orvosoké, öt-tíz százalékkal az egészségügyi középkádereké, tíz százalékkal a fegyveres erők hivatásos tagjaié. Mindez több, mint négyszázezer ember részére jelent évi egymil- liárd-ötszázhúszmillió forint jövedelemgyarapodást, olyan időszakban, amikor semmilyen — a miénktől eltérő társadalmi rendszerű — állam nem vállalkozott volna hasonló lépésre. Idézzük a beszédbőls „Ezeket az intézkedéseket olyan körülmények között hoztuk meg, amikor számba kellett vennünk a Költségvetésben mutatkozó ismeretes hiányokat. Mégis így határoztunk, mert gazdasági életünk fejlődési tendenciáit kedvezőnek ítéljük." S zó sincs arról, hogy ezzel minden probléma megoldódott volna, de sokak élete lett, lesz könnyebbe Az, hogy ilyenné válhat, Szer**' vés összefüggésben van haU zánk politikai hovatartozásával, a világgal való kapcsolataival és nem választható el azoktól az eredményektől sem, melyeket az SZKP XXIV. kongresszusa összegezett. O. I. Épülő hazánk Műanyagtermelésünk A műanyaggyártás az 1910-es években indult a győzelmi útjára a század_ második felére meghódította az egész modern világot. A műanyag tulajdonságai gyakran sokkal kedvezőbbek, mint a hagyományos anyagoké. Felhasználásuk skálája kimeríthetetlen. A legjobb villamosszigetelő anyagok, acélnál hosszabb életű csapágyak, fogaskerekek, az alumíniumnál jóval könnyebb csónakok, hajótestek, gépkocsi-karosszériák, az építőipar számára falak, padlók burkolatai, csövek, csatornák készülnek ma tmár műanyagból. De használja a vegyipar, a mezőgazdaság, — talán nem is tudnánk már boldogulni nélkülük'. Gondoljunk csak a csomagolásra, az utóbbi időben világszerte elterjedt műanyag-fóliákra; micsoda primőr paradicsom-, paprikatermést szüretelünk — a réginél lényegesen Korábban — a fóliák alatt. Azután ott az orvostudomány. (Csontpótlás, műfogsor, stb.). De nem feledkezhetünk meg a textiliparról, a divatról sem, ma már szintén jószerével a műanyagra építenek. Intim női fehérneműk, szép cipők, jó vonalú csizmák, ízléses felsőruhák, meleg kötött holmik, kitűnő műbőrkabátok, talán velük kellett i'olna kezdenünk. .. Műanyaggyártásunk fejlesztése egész népgazdaságunk korszerűsítésének egyik fontos kérdése, s a kormányzat így is kezeli. Lenin- városban például a Tiszai Vegyikombinát palietiléngyárának építésére 2 és fél milliárd forintot költöttünk, évenként 240 ezer tonna polietilént ad. Nyergesújfalun a Magyar Viscosa Gyár danamid- selyem-üzemével tervezett kapacitása évi 2000 tonna danamid- selyem. Hazánkban a III. ötéves terv időszakában a műanyagtermelés duplájára nőtt; ezen belül a szintetikus alapú műszálak előállítása két és félszeresre e nelke^^t. A Magyar Viscosa Gyár új danamldselyem-üzeme. (MTI foto — KS)
