Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-10 / 58. szám

Fiatalok és idősek... A Bonyhádi Cipőgyár a KISZ-kongresszus tiszteletére A Népi EllenSrsíí Bizottság JetentésSb&h Kenyér — külterületen Olyan a terem, mint egy át­lag hétköznapon. Pedig nem átlag hétköznap van a Bony­hádi Cipőgyárban, hanem v szombat, ráadásul szabad saombat, délelőtt, — Mégis miben különbözőit ez a nap a többitől? —■ Annyiban, hogy egy órá­val később kezdtük a mun­kát. .. Ha azt mondanám, hogy ezenkívül még abban, amit ér­zünk, amikor egy-egy felső­részt továbbadunk, az felleng­zősnek hatna — mondja Ke­resztes Mária szakmunkás. — Nem sajnálom ezt a na­pot. Bármikor jönnék! — így Bíró Margit. ' — Én a bélést jelölöm be. Naponta körülbelül 250 párét. Mit csinálnék most? Otthon takarítanék. De majd dél­után. Együtt édesanyámmal. Ö is bejött dolgozni — ma­gyarázza Bändel Erzsébet, a fiatal szakmunkásnő. Havasi Ödönné, a tizenkét tagú Petőfi-brígád vezetője. Ök ugyan nem tartoznak a KISZ- korosztályhoz, de ezen a na­pon mindannyian — másik két­százhetven idősebb dolgozóval együtt — eljöttek. A gyár KlSZ-bizottsága a KISZ VIII. kongresszusára mű­szakot ajánlott fel, hogy a be­folyt összegből nyugdíjasok klubját rendezzenek be. Ta­más Ádám. a KISZ-bizottság „Szabad szombaton” a fiatalok..; titkára részletesen magyarázza a terv két variációját. A való­színűbb az, hogy a cipőgyár kultúrterme mellett két helyi­séget szabadítanak fel: egyik­ben könyvtárat, másikban pe­dig társalgót rendeznek be a gyár nyugdíjasainak. Bútort, televíziót, könyveket, játéko­kat vásárolnak. Szeretnénk mi­előbb átadni. Szombaton délelőtt négyszáz­hetven KISZ-tag és majdnem „Már három éve nem talál­koztunk. „ ,** háromszáz idősebb dolgozó vett részt a kongresszusi mű­szakban. hogy a gyár nyolc­vanegy nyugdíjasának ismét le­gyen hol találkoznia. A klub berendezésére körülbelül húsz­ezer forintot fordítanak. Kovács József nyugdíjast ott­hon találtuk, ő negyvenhárom évig dolgozott a gyárban, a „szakma minden fázisában”. — Körülbelül három éve szakadt meg kapcsolatunk a többi nyugdíjassal. Nem volt klubszobánk — építkeztek a gyárban és egyéb más miatt. Nagyon boldog voltam,- mikor meghallottam a fiatalok ter­vét. Tudja, sokan vagyunk, akik nagyon várjuk, hogy he­tente egy-két alkalommal ta­lálkozhassunk egymással. — Aztán egy megkopott képet akaszt le a falról, melyen kö­rülbelül harmincöt parányi bélyegfotó és ugyanannyi alá­írás van. ök együtt alakítot­tak nyugdíjasklu-bot Józsi bá­csival. Számuk azóta megkét­szereződött, s reméljük, örö­mük is hamarosan kétszeres lesz.,, A megyeszékhely mind job­ban fejlődő kulturális, jelen esetben elsősorban fejlődő zenei életének a megbecsülé­sét látjuk abban, hogy ellá­togat Szekszárdra legrango­sabb zenei együttesünk: a Ma­gyar Állami Hangversenyzene­kar, élén Ferencsik János, há­romszoros Kossuth-díjas kar­mesterünkkel. Kétségkívül ez a hangver­seny lesz az idei hangverseny­évad fénypontja, amely ese­mény megmozgatja a szek­szárdi zenebarátokat. De egy­úttal azt is meg lehet figyelni, hogy a megyeszékhely zenei élete mennyire sugárzik ki szerte a megyébe. Hiszen a bonyhádi, bátaszéki, tolnai, sióagárdi, decsi, tamási bérle­teseken kívül most Paksról különautóbusz hozza az érdek­lődőket, de igényeltek jegyet Palánkról, Zombáról, Mözsről, Szálkáról, Decsről, Hőgyesz- ről, Faddról. sőt Nagydorog- ról, Tolnanémediről és még Iregszemcséről is. A Magyar Állami Hangver­senyzenekar szívesen látott vendége az európai metropo­A Tolna megyei Népi Ellenőr- Zési Bizottság 1971. március 8- &n ülést tartott a KNEB képvi­selőinek jelenlétében. Az első megvitatott anyagból idézünk. Az úgynevezett külterületi lakott helyeken megyénk szép­számú polgára éL Ellátásukat javarészt kis, egyszemélyes boltok biztosítják, egyáltalán nem közönbös: — hogyan? A külterületi lakott helyeken élők, immár hosszú ideje, igénylik a rendszeres kenyér­éi péksütemény-ellátást, az otthoni sütés egyre inkább „kimegy a divatból”. Érthető módon fontos tehát, hogy a távoli lakóhelyeket ellátó üz­letekbe mikor, mivel és mi­lyen állapotban jut el a ke­nyér. A nagyon széles körben végzett tavalyi vizsgálat, tö­mören összegezve a tényeket, azt állapította meg, hogy ál­talában késve, vagy a vásár­lóknak nem alkalmas időpont­ban jut el távolról sem a leg- higiénikusabb körülmények között, részben alkalmatlan szállítóeszközökkel. A kereskedelem oldaláról nézve a helyzetet az első meglepetést az okozza, hogy bár három-, sőt négy­éves rendeletek is megszün­tették a sütőipari termékekig vonatkozó szállítási szerződé­si kötelezettséget, a kereske­delmi vállalatokat erre a tényre senki nem figyelmez­tette (!), a rendeleteket, a je­lek szerint, nem tanulmá­nyozták (!), így az ipar és ke­reskedelem három éven ke­resztül egy már hatályon kí­vül helyezett rendelet előírá­sai alapján állapodott meg a szállítási feltételekben. Ez azonban . még lehetne a fo­gyasztókra nézve kedvező is, de egyelőre az ipar, megfe­lelő szállítóeszközök híján, úgynevezett túrajáratokkal kénytelen ellátni a külterüle­teket. Ezek két-három órás menetideje miatt a boltok csak fél hét és fél tíz közt kaphatják meg a kenyeret, péksüteményt. A tamási já­rásban tizennyolc bolt közül tizenháromban alkalmatlan volt ez az időpont, emellett az átadás-átvétel megfelelő módja sem biztosított Az, lisoknak: Londonnak, Moszk­vának, Párizsnak, Berlinnek stb. Májusra tervezett hang­versenyüket is azért kellett előrehoznunk márciusra, mert az együttes májusban olasz- országi turnét bonyolít le. Ferencsik János háromszo­ros Kossuth-díjas karmeste­rünket sem kell bemutatnunk a szekszárdi zenekedvelőknek, hiszen neve Európa határain kívül is ismert. Néhány éve nagy sikerű turnét bonyolított le Amerikában is. A hangverseny iránt az ese­mény súlyának megfelelő ér­deklődés is nyilvánul rneg. A falragaszok még csak ezután jelennek meg, de a jegyek na­gyobb része máris gazdára talált Azok számára, akik eddig még nem biztosították jegyüket, közöljük, hogy a hangverseny jegyeit a Babits művelődési központ portája és a Liszt Ferenc zeneiskola gondnoka árusítja. A hangverseny műsorán mindössze két mű: a II. és a III. szimfónia, az Eroica sze­repel, hogy ez a szállítási módszer megyeszerte milyen rossz ered­ményt szül, mutatja egy ta­valy előtti jelzőszám: me­gyénkben egy lakosra napon­ta csak fél péksütemény-fo­gyasztás jutott A periférikus helyeken még ennyi sem, hi­szen ezek fele 2—3 naponként kap árut de például Tabód, Paradicsompuszta, Kiskajdacs, Janyapuszta csak négynapon­ként A kereskedelem rendel, <ax ipar szállít. A vizsgálat meg­állapítása szerint „az évek során az ipar leszoktatta a kereskedelmet arról, hogy választékosán rendeljen. A kereskedelem az ipar szemlé­letével megalkudott” így pél­dául „hiába rendelt esetleg a kereskedelem 1 és 2 kg-os fe­hér és félbarna kenyeret, zö­mében csak 2 kg-os fehér ke­nyeret szállított az ipar.” Nem az ipar hibás azonban egyedül. A külterületi bol­tok vezetői általában nem is­merik a szállítási szerződést a jogaikat Nem ismerik a le­írás, visszáruzás módját -A boltvezetők nem szívesen vitatkoznak az iparral, merS félnek a retorziótól. Ritka kivétel a kismányokj 13-as, vagy a sárszentlőrinci 39-es bolt vezetője, aki meny. nyiség és minőség szerint ve­szi át az árut Ritka kivétel azonban az áru megfelelő tá­rolása is, aminek részbeni technikai oka van. A pusztai kis üzletek tulajdonképpen régi szatócsboltok, ahol a he­lyi adottságok miatt minden!; kell árusítani, olyan anyago­kat is, melyek szagát a ke­nyér és péksütemény könnyen átveszi. A raktárterület ugyanakkor többnyire mini­mális. A kenyér csomagolá­sára vonatkozó rendelet álta­lában írott mai ászt, olykor nem is indokolatlanul, hiszen a vevő nem igényli betartá­sát, mert azt az árut kapná csomagolva, mely a szállítás alatt már több ízben szennye­ződött. Ax ipar legfőbb gondját a száUítóes&s közök hiánya okozza. 196#- ben például naponta több, mint nyolcvanegy tonna árut kellett eljuttatni a boltokba, olyan gépkocsik segítségével, melyek névleges szállítási ka­pacitása is kisebb volt ennél a mennyiségnél. Ugyanakkor a sokféle típusú gépkocsi ja­vítása, karbantartása nagy nehézségeket okozott Ez a tény azonban nem lehet ment­ség arra, hogy a tanácsi sü­tőipari vállalatok gyakran a minőség és választék terén sem tesznek eleget a szállítási szerződésben foglaltaknak. Az ipar — szomorú —• „mentségére” szóljon a szak­munkáshiány és az a tény, hogy a malomipartól eleve csak a szabványoknak nem megfelelő, kellően nem pihen­tetett, lisztet kap. Ugyanezt még a sütőüzemeknek is to­vábbi napokig kellene pihen­tetniük, erre azonban több­nyire nincs megfelelő tároló­helyük. Bíztató, hogy a sütő­ipari vállalatok az 1968—1970- es fejlesztési tervüket túltel­jesítették és további, jelentős fejlesztést terveznek, részben a szállítókapacitás növelése, részben új üzemek létrehozá­sa terén. A megyei népi ellenőrzési bizottság nyolc pontban ösz- szegezte a vizsgálaton alapu­ló javaslatait. Ezek hasznos­sága kétségtelen, de kétségte­lennek tűnik az is, hogy a külterületi lakott helyek ke­nyér- és péksütemény ellátá­sa még nagyon sokáig akado­zó lesz. JEGYZET A szakszervezet azt mondta: nem A „szekszárdi nagyvállalatnál” úgy határoztak, hogy javítják az ipari tanulók munka- és életkörülményeit. Valaki azt javasolta, hogy vegyenek fel hitelt, ke­ressenek tervezőt és építőt, aztán csináljanak egy szép iparitanuló-otthont, műhelyekkel, fürdőkkel, min­dennel, ami ilyen esetben szükséges. Más valaki azt javasolta, hogy legyen egy barakk a fiúknak — hul­ladék lemezből, meg ilyenféle dolgokból. Volt, aki úgy vélekedett, hogy csak be kell állítani a nagy szerelőcsarnokba egy-két szekrényt, aztán vége az ügynek. Végül a következő javaslatot valósították meg: Az egyik raktár — amely belül magasabb az átlagos szoba-iroda méreteknél — alkalmas arra, hogy meg­felezzék. Nem keresztben, vagy hosszában kell a rak­tárt megfelezni, hanem — derékban. így is történt. Tehát az adott alapterületű raktárból hozzáfogtak két — alul, meg fölül — helyiség építé­séhez, szereléséhez. Majdnem másfél százezer forintot költöttek már rá, amikor engedély után kezdtek járni. Egy valamivel épkézláb építkezés is sok utánjárást, futkosást kíván, nem egy ilyen derékba vágott. Engedélyt nem tudtak szerezni. A szakszervezet azt mondta, nem adja ilyen felezett dologhoz engedé­lyét, nevét, még akkor sem, ha a gyerekek még nőt­tek felnőtté — 150—160 centiméter fölé — s emiatt a megfelezett épületben még elférnének — dúl is, meg fölül is,-Pj­— hm — Foto: G. K. Március 22: Ferencsik János vendégszereplése Szekszárdon ORDAS IVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom