Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-07 / 56. szám

S

zerencsésen elmúlt a január, amely közismerten 02 év leghosszabb hónapja. Igaz, hogy éppen úgy harmincegy napja van, mint márciusnak, májusnak, júliusnak, augusztusnak, októbernek és decembernek, mégis sokkai nehezebben jön el a vége. Előzőleg van ugyanis december, amely szintén harmincegy napos, mégis csak úgy repül az idő. Meg a pénz. Akkor van a szeretet ünnepe is, amikor mindenki két fizetést szeretne kapni. De nem kap, következésképpen januárban bajban van. Decemberben nem illik arról beszélni, hogy jobban kellene vigyázni a pénzre. Januárban viszont nem illik emlegetni, hogy könnyelműek voltunk.

Február már higgadtabb hónap. Február után pedig inkább a leértékelés járja, s nem a felértékelés. Mármint önmagunk felértékelése. A jó ég tudja, hogy mitől van, de ha sok a kiadásunk, általában eszünkbe jut: mennyivel többet érünk mi. Márpedig az érdemnek, a jónak előbb-utóbb el kell nyernie jutalmát. Persze csak á bérgazdálkodást és a nyereségalap felhasználását szabályozó rendeletek keretében. S mert e jutalmakból lesz a vásárlóerő, vigyázni kell. Ha elgvengülünk — mint például karácsonv előtt szoktunk —, egészen a kimerülésig költjük a pénzünket. A pénztárca kimerüléséig. És utána elmondhatjuk, hogv: „Szegények vagyunk, de jól élünk. . .** Vagy: ..Nem vagmink ugyan gazdagok, de azért. . És a leggyakoribb változat: „Mindenünk megvan ugyan, de azért. . .»*

Most már csak azt kell eldöntenünk, hogy mi az a „minden”. Emelkedő számok jelzik, hogy miből mennyivel vásárolunk többet, mint azelőtt. És emelkedő panaszok mutatják, miből mennyivel szeretnénk többet venni, mint ameny- nyit vehetünk.. A régi újságokat olvasgatva gazdag választékát találjuk megható töprengéseknek: mennyivel boldogabbak azok, akiknek semmijük sincs, mint azok, akik mindenben dúskálnak. Nos, sokat változott a világ. Hosszabb Meie nem jelentek meg ilyen írások. I,egfeMebb arról olvashatunk, hogy ..szociális helyzet”. A szegénv szó kiment a divatból. Viszont megdönt az „alacsony jövedelmű” kifejezés. Hogy az ugyanaz? Talán mégsem.

A szegényeknek nem volt miből élniük. Az alacsonv jövedelműeknek van. Gond ez, tagadhatatlanul gond. MindV szülő szeretne mindent megadni a gve^mekének, amit az kíván. És mi azf ami nélkül a gyerekek szegénvnek érvik magukat? Az új Omega-nagvlemez, amelyet az alacsony jövedelmű sz*;!*k azért vesznek meg szegük fényének, mert erejükön felül is áldoznak rá. A na°v jövedelmű szülők viszont az Ómega-zenekar új nagylemezét vásárolok meg csemetéjüknek, mert nekik ez nem okoz gondot. Milyen »iagy- szerű a szegény ember s^eeénv jrvereke üvKlteti a

lemezjátszóján az e»*szágntat. I-ám ilyenkor ügy

tűnik nincsenek is az életvitelben olyan nagy eltérések.

◄

◄

◄

◄

4

◄

◄

◄

◄

◄

◄

4

◄

◄

◄

◄

◄

◄

◄

◄

◄

<

◄

*

◄

◄

◄

„Mindenünk megvan, de azért...”

VEGYEM —

NE VEGYEM?

■ Jó tanácsokban pedig nincs hiány. Az élen ebben is a kereskedelem jár. Újra és újra azt tanácsolják nekünk a különböző lapok hasábjain, hogy arra van a világon a legnagyobb szükségünk, amire a kereskedők szerint szükségünk van. Továbbá, amire szükségünk lenne, de a kereskedelemnek nincs rá szüksége, hogy szükségünk légyen rá, arra nincs szükségünk; Valóban az a nagy kérdés: mire van szükségünk és ezek közül valójában mi az, arnírg valóban szükségünk van? Vajon nines-e mindinkább

AAAAAAAAAAAAAAAAA

olyasmire is szükségünk, amire nincs szükségünk? Az ember sokszor megveszi, ami eszébe sem jutott. Bár ez azzal jár, hogy aiz ember csomó dolgot nem Vehet meg, ami viszont az eszében jár. És miközben azt hiszi, hogy e javak nélkül nem lehet élni, eszébe sem jut, hogy nélkülük nyugodtan élne, ha mások is e javak nélkül élnének. A szociológusok mind gyakrabban emlegetik a „presztízs- fogyasztást”. Eszerint az emberek gyakf an átért költekeznek, hogy utolérjenek másokat, akik könnyebben költekeznek. < v - De hát ki él nálunk sokból. Tulajdonképpen senki,

mert még senkit nem hallottam felháborodottan érvelni az

ellen, hogy őt túlfizetik. Hogy nálunk senkit nem fizetnek túl? Hát ahogy vesszük. Mert mások szerint sok mindenkit túlfizetnek, csak az illetőt vagy az illető szakmáját nem becsülik semmire. Valamiféle régi beidegződés, hogy nem szabad a bérek miatt panaszkodni. Fizetésemelést nálunk nem illik kérni. Mint ahogy kitüntetést sem. Szóvá tenni viszont őszintén és nyíltan, hogy kevés az anyagi és az erkölcsi megbecsülés, azt lehet. És mi az anyagi megbecsülés? Készpénz. És mi a kitüntetés? Erkölcsi elismerés, amely ma már többnyire készpénzzel jár. ’

És hogy ki él nálunk jól? Elméletileg az, aki többet és jobban dolgozik. Gyakorlatilag viszont az, aki többet és jobban keres. Maradi mamák még mindig azzal áltatják gyermekeiket, hogy legyenek jók, TT'-t akkor mindent megkapn amit szemük-szá- juk kíván. Teljesen nyilvánvaló viszont, hogy a gyerekek kívánságai nem aszerint teljesülnek, amint Juci és Jancsi otthon viselkedett, hanem aszerint, „hogy a mama és a papa hogyan viselkedett a munkahelyén. És sajnos egyáltalában nem bizonyos, hogy mipdig akkor jut több, ha jók voltak. Lám, milyen nehéz a világot megváltani. Pedig — a legenda szerint — valamikor a háromkirályok is ott asszisztáltak ama bizonyos megváltó bölcsőjénél. Mostanra azonban már csak a kiskirályok maradtak.

MEGJELENÉS

SZMOKINGBAN

A kiskirály, persze, nem palotában éldegél, hanem télen öröklakásban, nyáron balatoni villácskában. Nem mondhatja magáénak a hatalmat és dicsőséget, viszont övé a pénz és a szégyen, hogy a mások rovására milyen Jól

él. Ö azonban — az esetek többségében — meglehetősen ' könnyedén viseli a sorsát. Egyáltalán nem bánatos, hogy a .pénzéért nem vehet meg mindent. Elég neki, hogy azt megveheti, amit mások nem vehetnek meg. És mire mások megvehetik, ami nekik van, kitalál valami újabbat. Vagy inkább régit? Van már, akinek a garden partyján szmokingban illik megjelenni, • s fehér kesztyűs pincérek szolgálnak fel. Mintha csak Flo, ridában lennénk. Pedig csak Leányfalun vagyunk, s a házigazda nemi nagytőkés, csak egyszerű nőgyógyász. Akinek egyébként kedvenc beszédtémája, hogy milyen nehezen élnek nálunk.

Persze az, hogy ki hogyan él, az nemcsak attól függ, hogy az ember mennyit keres, hanem attól is, hogyan osztja be pénzét. Sokból jól élni nem művészet. Kevésből mindent előteremteni, az a valami. Gazdag áruválasztékot teremteni például Svájcban, semmiség. Nálunk viszont nagy teljesítmény. Elégedettek lehetünk, főképp azért, mert folyton hangsúlyozzuk: semmi ok az elégedettségre. Régen gyakran mondták: Magyarország szegény ország. Most nem mondunk ilyesmit, mert nincs is okunk rá. Azt sem mondhatjuk azonban, hogy gazdagok vagyunk. „Közepesen fejlett” — ez a helves kifejezés. Közepesen fejlett ipar és mező- gazdaság — nagyon fejlett igényű lakossággaL

FOGYASZTÁS

CÉLJÁBÓL

Szóval megint a régi nóta? Azok a hibásak, akik többet szeretnének? C, dehogy. Azokkal van baj, akik úgy szeretnének többet, hogy nem a többért szeretnének. Azt próbáljuk megvalósítani, amit a gyerekeknek szoktunk ígérni: mindenki aszerint kap, ahogyan viselkedett. A differenciált bérezés elvével nincs is baj elméletileg. Annál több azonban a gyakorlatban. Először, amikor kiderül, hogy mégsem az kapja a többet, aki megérdemli. Másodszor pedig, amikor kiderül, hogy aki jobban keres, az jobban is él. Nálunk könnyű meggyőzni az embereket arról, hogy a különbözőképpen dolgozóknak különböző fizetés jár, de arról már nehezebb, hogy akinek több a pénze, többet is költhet, többet is kap érte. Márpedig ennek így kell lennie. És nem elsősorban azért, hogy nagyobbak legyenek a differenciák. Hanem gázért, hogy minél előbb eltűnjenek az alacsony keresetek. Mert ha szegények nincsenek is, azért sokan joggal mutatják a fizetési borítékjukat: ebből nehezen lehet megélni.

S ezen az sem változtat, hogy az üzletekből — bár most igazán nincs vásárlási idény — cukorként viszik a medicinrollert, amire köztudomásúan a kövéreknek van szükségük, fogyasztás céljából. Szóval: eleget fogyasztunk, de azért sok minden van, ami mielőbb elfogyhatna. Például a pénzüket fitogtatok és az örökösen csak pa- naszkodók, az ügyeskedő jómódúak és a szorgalmas, de mégis nehezen élők, a presztízs megszállottjai és a mindig elégedetlenek. Gazdagok és szegények tehát — a sző régi értelmében — nincsenek. Legfeljebb a szegény újságírók, akiktől azt várja az olvasó, hogy érvekben legyenek gazdagok, de azért ne idegesítsék a szegény olvasókat se. PINTÉR ISTVÁN

AFIT qualität:

AZ ÖN GÉPKOCSIJÁT

MASZLER NÁNDOR

sze-elő javította

BAK-ESET MENTES IO UTAT KiWÄNUNKI

j97^* év ^obf« hó 23»r ap

SK 2982

Az AFIT szekszárdi üzemében négy fiatal szakmunkás különb a többinél. Ezt egy négyzetdeciméter nagyságú sárga alapú műanyagból készített jelvény is bizonyítja. A jelvényen fekete betűkkel két szó áll, az egyik — AFIT — a cégre utal, a másik — qualität — pedig a mozgalomra. A mozgalom új, nemcsak ebben a szakmában. Ma még kevés ember meri odaírni nevét, garanciát vállalva munkájáért a névjegykártyára, hogy: „Ezt a munkát Iksz János végezte.”

Vajda Ferenc, Zemán János, Maszler Nándor és Hős- nyánszki István vállalkozó szellemű autószerelő. Az

AFIT üzemeiben is nagy reménykedéssel figyelik, mi lesz a mozgalom hatása. Mert elsősorban azt várják a minőségi mozgalomtól, hogy iavul majd a szerelőcsarnokokban végzett munka minősége, a kocsi;lajclon osok elegedet tek lesznek.

— Csak olyan ember vehet részt a mozgalomban —

mondja Zeier Imre üzemvezető —, aki valóban jó szakember, és van bátorsága mindennap, minden munka után kiadni a névjegyét.

— Nem tudnám megmondani, hogy mennyi garanciális javításom van már eddig

— mondja kérdésünkre Vajda Ferenc. A mozgalom tavaly októberben indult, naponta öt-hat kocsin dolgozom

— reklamációm még nem volt

A szekszárdi AFIT új üzem, az emberek különféle cégektől jöttek ide, a kezdeti nehézségek után már jól együtt tudnak dolgozni. Volt persze itt is olyan probléma, amely a minőségi munkát lehetetlenné tette. Nem egy ember

— vezetők is — azzal a gondolattal foglalkozott, hogy itthagyja az új céget, amely csak kívülről új, de belül — a kezdetben még, régen túlhaladott módszereket takart a munkaszervezés, az anyagellátás, és ígéret tekintetében is.

rr— Nekem nem ígértek — mondja Varga Ferenc —, de egyszer szóltak, hogy tizenkét forintra emelik az órabéreméi:. Úgy érzem a munkám miatt növelték a fizetést. Egyébként a FIAT-kocsikkal foglalkozom... Az a legjobb érzés, amikor már név szerint keresnek az autósok: Ferikém, Szaktársam, Feri úr legyen szíves.

Zemán János egy hetet töltött a csehszlovákiai Skoda autógyárban.

— Boleslavban megismertem még jobban a Skodákat. Nincs titka egyetlen autónak sem. Minden motort, futóművet meg lehet ismerni. S ha az ember már ismeri és az új szakmai közleményekre azonnal ráveti magát — a legmakacsabb Skoda is elindul. Én azt szeretném, ha az úton soha nem volna baj az

általam javított járművekkel. Még nem kaptami reklamációt. J

A „qualität” mozgalom legidősebb tagja — alig, túj, a harmincon — Hosnyánszki István. Ö a „moszkvicsos”.

— Volt már olyan kocsi a kezei között, amelyiket szeretett volna összetörni?

— Hétfőn. Kétszer is. Akármit csináltam vele, folyton visszalőtt. Járattuk, futtattuk, de a hiba csak megismétlődött Majd négyórás bütykölés után tudtam ,>ól beállítani. Az a baj, hogy a moszkvicsosok nem adják meg a kellő oktánszámú benzint a motornak és ezért jár rosszul a motor. Persze az ilyen jellegű hibára nem vállalhatunk garanciát. Csalt ;r- ra, amit mi végzünk el. Mondok egy példát: az egyik pégvtizenkett.es gépen a termosztát tönkrement, az illető a Sió-csárdától jött vissza, hogy felforrt a vize. Ez gyári alkatrészhiba. Az ilyen jellegű hibák minden kocsinál előfordulhatnak, de a dolog világos: mi csak az általunk végzett munkáért vállalunk, garanciát.

A mozgalom negyedik tagja, Maszler Nándor, ö a „kä- ferek”, a VW-bogarak „orvosa”. Kollégái a következőt mondják róla:

Hosnyánszki: „A kocsitulajdonos mindig kezet fog vele”.

Vajda: „Minden téma benne van, érzi az autót".

Zemán: „Nagyon ismeri a szakmát, őt meg nagyon szeretik a bogarasok.”

Maszler Nándor: „A mozgalomban vizsgázunk: milyen szakemberek vagyunk”. ,

Az üzemvezető: „Nem szeretnénk a mozgalmat szorítani. Csak azok vállaljanak garanciát, akik biztosak magukban. Fél évig három reklamációnál több nem lehet. Talán kicsit szigorú is a feltétel.”

A minőségi mozgalomban részt vevők semmiféle előnyben nem részesülnek az üzemben dolgozó többi szerelővel szemben. Hacsak a félév végén nem, amikorra jutalom van kilátásban. De addig még két hónap. És két hónapig még mindennap öt-hat kocsit kell a „kvalitétosok- nak” javítani — hiba nélkül.

PÁLKOVÁCS JENŐ