Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-02 / 51. szám
A szavaktól nem lesz tiszta a város Közismert, hogy Szekszárd nem tartozik a tiszta vámosok közé, bár tartozhatna: hiszen lehetőségei ugyanúgy adottak, mint számos más városnak, sőt községnek. Hol lehet a baj? Mi lehet az oka, hogy megyeszékhelyünkön nem lehet megszervezni a tisztasági mozgalmat? Hozzáteszem, hogy ez a kérdés nem először kerül papírra, s nem egyszer hangzott el városi, sőt megyei fórumokon. Érdemes elgondolkozni azon, hogy a 26 ezer lakosú megyeszékhely miért nem képes arra a — nem is túl nagy — feladatra, amit a köztisztaság jelent. Az emberek nem igénylik a tisztább várost és rendezettebb környezetet ? A kérdésre választ keresve, majdnem mindenütt elhangzott az, hogy „irigykedve”. Szekszárd irigykedve nézi a községek eredményes tiszta udvar, rendes ház mozgalmát; irigykedve figyeli a városok közti országos tisztasági versenyt; irigykedve hallgatja a virágos utca vetélkedőkről szóló beszámolókat... A passzív irigykedés helyett nem lehetne valamit tenni? Érdeklődésünket a városi Vöröskereszt azzal utasította el, hogy „a tisztasági mozgalom szervezése nem vöröskeresztes feladat”. A megyeinél viszont megcáfolták ezt, sőt azt is hozzátették, hogy az üzemek, vállalatok, intézmények, tömegszervezetek segítségével még ebben az évben megpróbálnak változtatni a tarthatatlan állapoton. A városi tanács következett. Udvarának képe változatlan: a kapu alatt a néhány perccel ezelőtt kiürített kukák — köröttük szemétkupacok, a sarokban két méter magas halomban kartondobozok — tejfeles flakonok, citrom- és sajtmaradék társa-1 ságában. (Ez a Bartina Áruház „göngyölegraktára”, ugyanis az új létesítmény kicsire sikeredett raktárai a még kisebb valódi göngyölegraktárba szorítják a sört, szalonnát, almát, konzervet.) Dr. Ferenczi „József, a városi közegészségügyi felügyelő ezeket mondja; — Én a legnagyobb problémát abban látom, hogy a szemétszállítás két kézben van: a Költségvetési Üzem szállítja el az utcai szemetet, és a tárolókban összegyűlt hulladékot, a Városgazdálkodási Vállalat pedig az úgynevezett kukásszemetet A másik gond az, hogy kevés az utcaseprő. A megtisztítandó terület nem áll arányban a személyi állománnyal, — Véleménye szerint Szekszárdon hogyan lehetne tisztasági mozgalmat szervezni? — Mindenkivel meg kellene értetni azt, hogy a köztisztaság társadalmi érdek. A Vöröskeresztnek pedig nem kellene sajnálni a fáradságot: mert hiszem azt, hogy az üzemeket, intézményeket össze lehet fogni, s lehet eredményt elérni. A megyei KÖJÁL igazgatója elmondja, hogy Szekszárd tisztaságával kapcsolatban gyakran érkezik hozzájuk panasz. A probléma az, hogy az emberek hajlamosak a közegészségügyi érdeket, a közegészségügyi feladatokkal ósz- szetéveszteni. Mert a szemét eltakarítása természetesen nem a KÖJÁL feladata. De panaszt tenni valóban sokkal könnyebb, mint esetleg a kukába dobni a szemetet, vagy esetleg a ház elől eltakarítani a piszkot. A szemét-problémához hozzátartozik az is, hogy Szek- szárdon naponta átlag 40 köbméter szemét gyűlik össze. Gyakran hivatkoznak arra, hogy a szemétszállító apparátus ezt a mennyiséget nem képes elhordani. De miért nem? A Költségvetési Üzem naponta két Zetorral hordja a Szemetet, s ha a helyzet úgy kívánja, teherautókat is beállítanak. A Városgazdálkodási Vállalatnak egy kukás szemétszállítója és két Csepel gépkocsija van erre a célra. A Városgazdálkodásnál elmondták, hogy a szemetet csali hatnaponként hordják el. A kérdés, ismételten csak — miért?! A Költségvetési Üzem vezetője viszont kissé neheztel a Vöröskeresztre, mert még soha nem kérték segítségüket — pedig szívesen adtak volna támogatást. Ezt bizonyítja az is. hogy a Hazafias Népfronttal állandó a kapcsolatuk: folyamatosan beszélik meg a város parkosításával kapcsolatos munkákat. feladatokat. Nyugodtan tanúsíthatjuk, hogy Szekszárdon sétálni nem szívderítő. Nem is soroljuk az utcákat, tereket, minden kukát és környékét, ahol a piszok hátán szemét van. Sőt azt sem, hogy itt-ott a tömény trágyabűz miatt az ember inkább kerülővel közlekedik. De szóvá tesszük: a városnak kétféle belterülete van: a közigazgatási — jóval nagyobb — és a köztisztasági. Ez utóbbi pontosan nincs is meghatározva, noha szükségessége nem vitatható. Az állattartással kapcsolatban legutóbb 1961-ben adtak ki rendeletet (a köztisztasági rendelet egy része) és 1966-ban módosították. Ebben, utcák szerint van meghatározva, hogy hol tilos az állattartás. Nem lenne szerencsésebb, ha a rendelet azt szabná meg, hogy hol lehet állatot tartani? Amtkor Szekszárd köztisztaságáról beszélünk, számítanunk kell arra, hogy a szekszárdiak legalább annvira szeretik városukat, mint az ország más városainak lakói. Ezért lehetünk biztosak abban. hogy egy jól előkészített, felelősséggel bonyolított — akár versenyszerű — tisztasági mozgalom meghozná a várt eredményt. De a mozgalomnak gazda kell, amelyik nem csak dicsér, hanem számon is kér! HORVÁTH MÁRIA Termelő múzeum Magyarországon ma már egyedülálló a Selyemipari Vállalat tolnai gyáregységének kézi selyemfonodája. Ismeretes, hogy a tolnái selyemgyárat nemrégiben igen jelentősen korszerűsítették, olyan modern üzemet építettek, amelyben száz tonna' számra terjedelmcsítik a szintetikus fonalat. Ezért, s mivel hazánkban már tavaly sem termeltek selyemgubót, üzemi múzeummá változik a manufakturális részleg. A se- lyemgubófőzőt, fonót és csomózót ipartörténeti kegyeletből meghagyják termelő múzeumnak. Régen a munkacsúcsok idején 120 „lavórral” működött a gubórészleg, most ez 24 lavórrá csökkent, de így sem sokáig, mert már az utolsó selyemfonalat dolgozzák fel. Teljesen lecsökkentik 4 lavórra és külföldről behozott selyem- gubákat dolgoz fel majd a termelő múzeum, (-só) A gubákról lefejtik a se’.—mszálakat Gottvald Károly felvétele. Szekszárd új művészeti kincse Túry Mária Munkácsy-díjas velencei fulmosaikjának avatása; A szekszárdi Babits Mihály megyei művelődési központ színháztermének márványcsarnokában vasárnap délelőtt ünnepélyesen felavatták Túry Mária Munkácsy-díjas és VIT- díjas festőművésznőnek a békét és a művészeteket szimbolizáló, 20,55 méter hosszú és 1,90 méter magas, velencei üvegből alkotott inozaikfest- ményét. Dr. Vadas Ferenc, a megyei művelődési központ igazgatója üdvözölte a művészt, méltatta és a szekszárdiak nevében megköszönte alkotását. Ezután Túry Mária ismertette, hogy ez a nagyméretű munkája 2 évig tartott. Megszámlálhatatlanul sok tervet készített, amíg kialakult a végleges, figurálistematikus kompozíció. Figye, lembe vette a terem építészeti tagolódását, s anngk megfelelően hármas ritmust alakított ki. A kompozíció középpontja a békés termelést, a munkát, a termelékenységet szimbolizáló nőalak, a Szekszárdra jellemző szőlőtőkékkel, s az életet adó, lobogó nappal. Ehhez kapcsolódnak a békét jelképező galambok és a jövőnk számára oly sokat jelentő anya— gyermek-motívum. A kompozíció két oldalán a művészeteket megjelenítő figurák láthatók: balról jobbra haladva a képzőművészet — a modell és a szobrász alakjával —, a zene, az irodalom, a másik oldalon a színjátszás. A színekben szintén ezt a hármas tagolást tartotta szem előtt, a vörös- szürke—vörös ritmussal, melyet a fény-árnyék hullámzása köt össze. A tervező: Tillai Ernő Yhl- díjas építészmérnök elismeréssel nyilatkozott a nagy művei ékesítő mozaikképről. — Eredeti elképzelésem ia az volt. s úgy alkottam a teret. hogy fő témája kifejezetten e festmény legyen, s ezt szolgálja az egész tér. S most vált azzá. amivé tulajdonképpen elképzeltem. A művésznő a színházi hangulathoz illő, meleg, intim atmoszférájú festményt alkotott, s ez a dinamikus motívumok lendületes és erőteljes színezésű formák által az egész teret kitölti hatásával. Büszke vagyok arra, hogy méltó munkatársra leltem Túry Mária festőművészben — mondotta Tillai Ernő. Ballabás László A lakásrendelet mondja A lakáskiutalási névjegyzékről A lakásigénylést annál az elsőfokú lakásügyi hatóságnál kell benyújtani, amelynek a működési területén kérik alakás kiutalását. Az igényeket — társadalmi bizottságok közreműködésével — évenként összeállított lakáskiutalási névjegyzék alapján elégítik ki. Ezeknek a bizottságoknak az összetételét — országos irányelvek alapján — a helyi sajátosságok figyelembevételével — a városi tanács állapítja meg A jogszabály értelmében a lakásigények elbírálása során elsőbbségben indokolt részesíteni azokat, akik a jelenlegi lakásban tartós betegség veszélyének vannak kitéve, a megfelelő elkülönítési lehetőség hiányában; a sokgyermekes igénylőket, s végül azokat, akik zsúfoltan laknak. Egyenlő körülmények esetén előnyben kell azokat részesíteni, akik kiváló munkái végeznek. Nem kell felvenni a lakáskiutalási névjegyzékbe olyan igénylőket, akik kérik, hogy bérlakásuk beköltözhető állapotban való átadása ellenében a tanács ajánljon fel kisebb szobaszámú, a jogos igény mértékét meg nem haladó lakást, vagy az átadott lakással azonos szobaszámú, de alacsonyabb komfortfokozatú lakást. Ez a szabály vonatkozik a minőségi cserékre, az azonos szobaszámú, de magasabb komfortfokozatú, vagy azonos komfortfokozatú, de más szempontból értékesebb — például nagyobb alapterületű — lakások igény« lése esetén is. A jogszabály meghatározza a lakásigény mértékét is. Eszerint az elbírálásnál azt keli alapúi venni, hány személy lakik majd együtt az új lakásban. Ennek alapján két személyig 1—2 lakószoba, három személy esetén másfél, két és fél, három—négy személy esetén 2 —3; ha öt személy él együtt, 3—4; ha heten vannak a családban három és fél, négy és fél, ha nyolcán 4 és fél, 5 lakószoba. Abban az esetben, ha nyolcnál több személy él a lakásban, legalább négy és fél lakószoba a jogos igény, s a lakásügyi hatóságra bízza a jogszabály, hogy esetenként határozza meg, hány szobára van szükség. E keretek között a lakásügyi hatóság figyelembe veszi, hogy indokolt-e külön szobát biztosítani a család valamelyik tagjának egészségi állapotára, munkakörére, tevékenységére való tekintettel; vagy azért, hogy a különböző nemű, korú személyeket el lehessen különíteni. Ezenkívül még egy esetben van lehetőség külön szoba biztosítására; ha muzeális értékű, védett magángyűjtemény elhelyezése teszi ezt indokolttá. Metszési bemutatók Az Ültétvénytervező Vállalat és a Magyar Agrártudományi Egyesület . szervezésében metszési bemutatóra kerül sor március 3-án, szerdán az őcsé- nyi és decsi termelőszövetkezetben. Csütörtökön a megyei őszibarack- és meggytermelő termelőszövetkezetek szakemberei a Pécsi Állami Gazdaságba látogatnak, ahol tapasztalatcserével egybekötött metszési bemutatót tartanak. Pénteken a Baranya megyei termelőszövetkezetek szakemberei Szekszárdra és Paksra látogatnak, ahol szőlőtermesztési tapasztalatcserére és metszési bemutatóra kerül áör.
