Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-05 / 54. szám
mwvvwvmvmwwww ^ v> Ialt4*#tí#4^á4 $$4* $*4*4*4* ► — L ■= A vásártéren felállított rozoga és foltozott cirkuszsátor felé egy kóbor eb lohol. Odaér a sátor aljának, egy jól ismert pontjához, és erőteljes kaparás után bebújik a ponyva alá. Kis idő múltán a kutya megjelenik, szájában egy nagy darab nyers hússal, és boldogan elüget. Kíváncsian utánanézve a dolognak, betekintve a kapart lyukon, egyszerre kiderül, hogy honnan csórta a húst: az oroszlántól. A sátornak ebben a hátsó, félreeső részében, toldalékéban van az oroszlán rezidenciája. Az oroszlán öreg és sovány, elnyúltan fekszik, és csak nagyon lassan, nehezen tápászkodik fel, amikor idomárja megjelenik. Tudja, hogy mennie kell a porondra, de semmi kedve hozzá. Lassan halad a kis folyosón a porond felé, idomárja után. • * • Zajlik az előadás. A nézőtéren ritkásan ülnek. Most éppen a kardnyelő produkciójára figyelnek. Lenyeli a kardot markolatig, de aztán nem tudja kihúzni magából. Letört ugyanis a markolatja. Kétségbeesetten igyekszik valahogyan visszacsavarni, vagy visszailleszteni, de nem tudja. Egy darabig még próbálkozik, szeretné úgy megoldani a dolgot, hogy a közönség ne vegye észre. Mintha ez is a produkcióhoz tartoznék. De arcán egyre nő a rémület, s ahogy jár körbe, odaér a porondkapuhoz, ahol min- dig áll valaki. Félrefordulva morogja neki: — Szóljatok Luciánónak. Az ajtónálló kimegy. Nem kell messzire mennie, mert akit keres, itt van közel: éppen injekciót ad a rendkívül enervált oroszlánnak. Beadta az injekciót, aztán felnéz az idomárra. — A tűzkarikát így sem fogja átugrani — mondja Luciánó. Az idomár csak legyint. — Az a lényeg, hogy el ne aludjon. Az ajtónálló megkocogtatja Luciánó vállát A bohóc, mert az, csak még a sapkája nincs rajta, de már kikenték, kelletlenül fordul az ajtónálló felé. — Porondra — int az ajtónálló. — Nem én következem — tiltakozik Luciánó. — Nem is azért, Juszufban bennmaradt a kard. — Hajoljon meg, és jöjjön kL — Hogy hajoljon meg, amikor benne van a kard? Luciánó vállatvon, sóhajt egyet, és elindul a porondra. A kardnyelő már kék, zöld. Luciánó természetesen mint bohóc érkezik és azonnal hasra esik. A kardnyelő kétségbeesetten sziszegi neki: — Igyekezz már! Luciánó feltápászkodik, széles gesztusokkal, grimaszokkal, mintha ez is a produkcióhoz tartozna, odaáll a kardnyelő elé és nézi a szájából kiálló kardvéget. Aztán megfogja és ki akarja rántani a kardnyelőből, de a kard meg se moccan. Erre Luciánó, lábát nekitámasztja a kardnyelő hasának, megfogja a kardvéget, és így próbálja teljes erővel kihúzni, de így se megy. A közönség derül, annál is inkább, mert a kardnyelő a művelet után úgy marad hajlot- tan, ahogy Luciánó meghajlította a hasában a kardot. Luciánó is látja, hogy a kardnyelő már nem tud kiegyenesedni, mert elgörbült benne a kard. — Milyen kardot nyeltél te le? — Amit szoktam. x— Ez nem az. Tudod mi ez? Kisapám, te lenyelted az elefánt-vakarót — Az lehet. A kardnyelő majdnem hány. Közben a bejárati ajtóban megjelenik egy artistablúzos tömzsi, kissé pocakos, köpcös, széles vállú, kuglifejű alak, és a főnökök zord tekintetével elégedetlenül nézi a porondon zajló fterce-hurcát. Int Luciánónak, hogy kifelé. A kardnyelő azonban meg se tud moccanni. Luciánó ráteszi a fejére a kezét, a mellét elöl megnyomja, karika alakúra összehajtogatja, és kiguritja a porondról. Az ajtónálló, aki a kon- feransz szerepét is betölti, bejelenti a következő számot. — Nagyérdemű publikum! Következik minden idők legvérengzőbb fenevada, a berberek réme, az utolsó király, az állatok királya, a vérengző Leó. Gyengébb idegzetűek hunyják be a szemüket. Amikor az oroszlán megjelenik idomárjával a függöny előtt, a nézőtér első sorából felemelkedik egy szigorú tekintetű férfi, és magából kikelve ordítja: — Ketrec nélkül, már megint ketrec nélkül? Mondanunk sem kell, hogy a vad oroszlán erre az erélyes hangra azonnal megfordul, és visszabújik a fijsgöny mögé. A függöny mögül azonban, ugyancsak erre az erélyes hangra, megjelenik a már ismert kis köpcös, és egyenesen az ágáló Vég elvtárs felé tart. Megpróbálja leszerelni ellenkezését. — Vég elvtárs, Vég elvtárs! Garantálom, hogy nem lesz semmi baj — mond i a Darnógvönsyei. Aztán úgy, hogy a Vég elvtárs körül ülők lehetőleg ne hallíák: — Ez nem olyan oroszlán. — Nem érdekel. A szabály, az szabály. Orosz- lánorod k^i^t csak vaskerítés mögött lehet csinálni. Á'l't-ák föl a vaskerítést! — Képtelenség. — Miért? — Ott lett haevva Kúnbaián. — Ja kérem, ha maguk elhagyják a szerszámaikat ! — Nem haTvtnk el. Fiadtuk a MÉH-nek. Vég e'víárs idegesen feláll a helyéről és elindul kifelé. (Folytatjuk) vv??y1yyrv huh rí»»*» rvvf v r» m1* » (UAAAAAAáAAAAáAAAA. Óra-uagy hatalom Hart vitrin pontos idő. Ez le^ hetne a budapesti szovjet órakiállítás mottója. Az órák — sorban egymás mellett, a vitrinek üvegpolcain — a mai időt mutatják, Alekszej Tyihonov, a moszkvai II. számú óragyár mérnöke és Ivan Maticin, a moszkvai óraipari tudományos kutatóintézet munkatársa pedig a tegnapról, a hőskorról beszél a látogatóknak: a harmincas évekről, amikor megteremtették a szovjet óraipart. Kétszázötvenezer órát gyártott akkor évente a szovjet iparnak ez az új ága, amely a német és a svájci órák importját volt hivatva pótolni. A híres svájci óra gyárak annyira veszélytelennek, jelentéktelennek tartották azidőben a szovjet óraipar megjelenését, hogy szinte számításba sem vették az eseményt. Annál többet beszélnek azonban róla ma: Moszkva, Penza, Minszk és Pedrodvorec órái veszélyes konkurrensek lettek. Ma három nap alatt készül a Szovjetunióban annyi óra, mint a harmincas években egy egész esztendő alatt. Három évtized alatt a Szovjetunió a világ második legnagyobb óragyártó országa lett: évente csaknek 30 millió órát küld piacra; a ha70 országban ketyegnek szovjet órák. Változatlanul Svájc vezet a világ órapiacán, évi 60 millió darab órával, de az új óranagyhatalmak között van már Japán és az Egyesült Államok is: 12—12 millió darab órát gyártanak évente. Alekszej Tyihonov hozzáteszi : nem is a mennyiségtől ijedtek meg a svájciak, hanem elsősorban a minőségtől és a kedvező előállítási ártól. A napi 90 ezer darab órát mindössze hat szovjet gyár készíti. A hatalmas óraüzemekben a legmodernebb eljárásokkal, a legtökéletesebb szalagrendszerrel készülnek az időmutatók. A minőséget pedig minden egyébnél jobban érzékelteti, hogy Franciaországban és mindkét Németországban, — a svájci órák egykori nagy kon- kurrenseinél — egyre több embernek szovjet óra mutatja az időt. Budapesti Tervező Vállalat szekszárdi munkahelyre TERVEZŐI MUNKAKÖRBE * alkalmaz ÉPÍTÉSZMÉRNÖKÖT, ÉPÍTÉSZTECHNIKUSOKAT, SZERKESZTŐT, MŰSZAKI RAJZOLÓT. I j Jelentkezés: 12—031 tele| f'insTámnn. (34) zai igények kielégítésén kívül az építőipari gépesítő vállalat beiskoláz 3 hónapos tanfolyamra mmmamsammmammmmmmmmmmmmmtmammm torony-, lánctalpasés autódaru-kezelői munkakörbe dolgozókat. Jelentkezhet minden katonaviselt, a munkakör betöltésére egészségileg alkalmas férfi dolgozó, aki 40 életévét még nem töltötte be és legalább 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezik. A jelentkezésnél lakatos, villanyszerelő, gépkocsivezető, építőipari könnyűgépkezelő beosztású dolgozók előnyben részesülnek. Jelentkezés rövid életrajz megküldésével az alábbi címen: Budapest XX. Soroksár. Marx Károly út 255. * (2 MgHHgg {Szép vonalú faliórák a kiállításon (MTI foto — Kácsor László felvétele — KS) Mi a legérdekesebb látnivaló a budapesti szovjet órakiállításon? Iván Maticin két dolgot mutat. Az egyik vitrinben vakok részére készült óra ketyeg: a számlapját fedő üvegtető feli nyitható, s az óralapból kiemelkedő számok mellett még kis du-torok is állnak, hogy tapintásukkal meg lehessen állapítani, melyik mellett áll a mutató. A másik érdekesség a .’lésmérő óra. amely sportolok. betegeknek, idős em- eknek mondja meg ponto- -.. menhyit léptek útjukon. S"rajtuk ki. ül a vitrinekben oiszelgő, több aaú ára mindegyikének van valamilyen érdekessége. különlegessége, hiszen valamennyiük a legújabb, 1970-es és 1971-es modell, a közismert Poljot, Vosz- tok, Rakéta. Szlava, Lucs és Csajka márkák új vonalú változatai. Évente 600 ezer darabort vásárol ezekből a magyar kereskedelem. Lev Zinovjev, a kiállítás igazgatója nem kis büszkeséggel mutatja statisztikai adataiban, hogy a lakosság számához viszonyítva Magyar- ország üzleteiben talál a legtöbb szovjet óra gazdára. fi* % AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA
